Péch Antal

A Múltunk wikiből
Nagyvárad, 1822. június 14. – Selmecbánya, 1895. szeptember 18.
bányamérnök
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
PéchAntal

Heckenast Gusztáv

Magyarország bányászatának ismeretlen fénykora

A magyarországi bányászattörténet forrásainak mindmáig legjobb ismerője, Péch Antal, posthumus munkájának, az alsó-magyarországi bányaművelés 1650–1750 közötti történetének előszavában a 18. század második feléről úgy nyilatkozott, hogy ez volt „a selmeczi és körmöczi bányák fénykora, ez időszakra esik a selmeczi bányászati akadémia alapítása, és általjában bányászatunknak mintaszetű berendezése”.[1] E „fénykor„ forrásainak összegyűjtéséhez hozzákezdeni azonban már nem tudott, és a Péch szorgalmas kezéből 1895-ben kihullott tollat azóta sem vette fel senki. Részlettanulmányok ugyan szép számmal készültek, de a részletek még nem állnak össze szerves egésszé; a döntő többségében Bécsben, illetve Selmecbányán található forrásanyag pedig olyan hatalmas mennyiségű, hogy felületes áttekintése is reménytelen feladat hazai kutató számára.

Vörös Károly

A természettudományok és a műszaki tudományok

A vasbeton-építésben már korszakunk kezdetén, alig a vasbeton feltalálása után Mátrai és Wünsch, később Zielinszky Szilárd neve európai hírűvé válik a technológia tökéletesbítése révén; a bányászatban Péch Antal a modern bányagépesítés, főleg a gépi fúrás technikai újításokkal is jeleskedő úttörője (egyszersmind a hazai bányászattörténetnek is tudós kutatója); egy másik selmeci tanár, Csiti Ottó bányászati műszerek tervezésével szerez nemzetközileg is jó hírnevet.

Lábjegyzet

  1. Péch Antal, Alsó-Magyarország bányamívelésének története. III. 1680–1750. Sajtó alá rendezte Kosáry Domokos, Budapest, 1967. 8.

Művei