Pétervárad

A Múltunk wikiből

szerbül Петроварадин, horvátul Petrovaradin, németül Peterwardein, latinul Varadinum Petri

város Szerbiában, a Vajdaságban, Újvidékkel szemben, a Duna szerémségi oldalán
Wikipédia
Nss
1688. július 15. után
Aeneas Sylvius Caprara tábornok elfoglalja Péterváradot.
1688. július 28.
Miksa Emánuel bajor választófejedelem Péterváradon átveszi a szövetséges hadak fővezérletét.
1716. augusztus 5.
Savoyai Eugén herceg Péterváradnál legyőzi a török fősereget; Ali nagyvezír is elesik.
1740
A Haditanács Országos Főhadparancsnokságokat szervez Buda, Temesvár, Pétervárad, Zágráb, Nagyszeben székhellyel.
1849. szeptember 5.
A péterváradi várőrség megadja magát.

Sinkovics István

Országos pusztulás, helyi ellenállás

  • Bács és Pétervárad között egy mocsarakkal is védett szekértábor ellen újabb nehéz harcot vívtak a török csapatok. A védők még akkor sem adták fel a küzdelmet, amikor az ellenség már behatolt a táborba. Még a gyaurokról megvetéssel író török krónikás sem hallgatta el, hogy a táborbeliek „elszántan harcol­tak feleségükért és gyermekeikért”, s a támadók nemcsak közkatonákat vesztettek, hanem elesett a janicsáraga, több tiszt és szpáhi is. A harcok­ról készült szűkszavú török krónikás feljegyzések is sejtetik, hogy a visszavonulás során a török hadsereget nagyobb veszteségek érték, mint Mohácsnál.
  • A szultán és a nagyvezír serege Péterváradnál találkozott, és átkelt a Dunán.

R. Várkonyi Ágnes

Polgárok régi és új küzdőtereken

A polgárság népesebb és szegényebb rétegét a kézművesek – ónművesek, rézművesek, malmosok, asztalosok, órásmesterek s a közlekedéssel és ruházkodással kapcsolatos iparágak űzői – alkotják. Jellegzetes képviselőjük a kolozsvári ácsmester, Szakál Ferenc, akinek szép és kulturált otthonában a Bécsből Péterváradra tartó dán követ talált méltó szállásra.

Buda visszavívása

A nagyvezír mintegy 40 ezer főnyi hadereje 1687 nyarán vonult át az eszéki hídon, és előcsatározások után augusztus 12-én megütközött Mohács és Siklós között, a nagyharsányi hegy lábánál a szövetségesek egyesült 57 ezer főnyi hadseregével. A lovasság kardélre került vagy a Karasica mocsarába fulladt. A menekülők alatt leszakadt a Dráva-híd. Buda visszafoglalását az 1687. augusztus 12-i győzelem pecsételte meg, tette mintegy visszafordíthatatlan történelmi ténnyé. A nagyharsányi csatanyerés hírét az ütközetben kiválóan harcoló Savoyai Jenő vitte meg Bécsbe. A török táborban kitört a pánik, s több vár – Eszék, Valpó, Vukovár, Bucsin, Pétervárad, Pozsega –, csaknem egész Szlavónia jóformán harcok nélkül felszabadult.

Wellmann Imre

A visszafoglaló háború megpróbáltatásai

Ráadásul a keresztény sereg nem egységes frontban gördült előre, nem úgy, hogy a mögöttes részek már teljes biztonságban tudhatták volna magukat. Ha a dél felé való előnyomulást egy-egy keletre vagy nyugatra fekvő erősség ostroma feltartóztatta volna, egyelőre inkább lemondtak ezek elfoglalásáról. Így aztán Egerben és Székesfehérváron még ott ült a török, midőn Pétervárad már keresztény kézre került, sőt a hadműveletek már mélyen Szerbiában folytak, de Kanizsának, Váradnak, Gyulának még esztendőkig várnia kellett szabadítóra. S addig a török helyőrségek, ki-kicsapva, irgalmatlanul kicsikarták a környék lakosságától, amire szükségük volt, sőt bosszúból pusztították is, ha az nem őket, hanem az ellenséget látta el élelemmel.

R. Várkonyi Ágnes

A Határőrvidék katonaparasztsága

1695–96 fordulóján végül a Haditanács Starhemberg és Schlick generálisokat, valamint Nehem péterváradi parancsnokot rác katonatelepek szervezésével bízta meg. A döntés többféle meggondolásból született. Lipót császár a keresztény seregek balkáni előnyomulása idején fegyverbe szólította a török uralom alatt élő délszlávokat vallási és társadalmi szabadságuk visszaszerzéséért. E felkelők közül az 1690. évi nagy török ellentámadás idején Csernovics (Črnojević) Arzén ipeki pátriárka vezetésével nagyobb szerb, rác csoportok menekültek Magyarországra. A császár nekik, mint az ország ideiglenes jövevényeinek, a magyar rendek egyetértésével 1691. augusztus 20-án kibocsátott privilégiumában szabad letelepedést biztosított, megerősítve egy évvel korábbi kiváltságukat, amely – még eredeti hazájukban – széles körű önkormányzattal, politikai és egyházi önállósággal ruházta fel őket. A beköltözöttek a magyarországitól eltérő termelési szokásaik, vallásuk és életmódjuk miatt sorozatosan összeütköztek a helyi lakossággal és a vármegyei hatóságokkal. Veszélyes társadalmi feszültséget vezetett le tehát a császári udvar, amikor szabad földadomány fejében katonai szolgálatba fogadta őket, bár ez az eljárás újabb országos feszültségek okozója lett.

Hosszú, mintegy 6–8 évig tartó tárgyalások és munkálatok során alakították ki a határőrkerületeket. Véglegesen csak a török háború befejezése, a zentai győzelem és a karlócai béke után jelölték ki az új török–magyar határvonalat.

A több vármegyén áthúzódó határőrvidékek földjén nem csupán katonacsaládok éltek, a kincstár érdeke pedig csak meghatározott számú fegyveresnek engedett kedvezményeket, tehát hosszadalmas bizottsági munkával kellett szétválasztani a határőröket és a jobbágyokat. A határőrök nagy többségét délszláv nemzetiségűek alkották, akiket a kortársak általában rácoknak neveztek. De közéjük telepítették le – Péterváradon, Zentán és Szegeden – az 1700-ban feloszlatott Pálffy- és Kollonich-huszárezredek magyar legénységét, és szabadabb élet reményében sok magyar jobbágy is a határvidékre szökött.

Ember Győző

III. Károly első török háborúja

Savoyai Eugén 1716 augusztusában Péterváradnál döntő vereséget mért a török seregre. A nagyvezír is elesett a csatában, amelyben magyar katonák és vezérek is derekasan részt vettek, köztük Pálffy János gróf, aki a szatmári alkut kötötte Károlyi Sándorral.

A péterváradi győzelmet további nagy sikerek követték. Októberben Musztafa pasa feladta Temesvárt, még az ősz folyamán az egész Bánság felszabadult. Erdélyből Havasalföldére támadt egy sereg, és elfogta a török oldalán álló vajdát.

Spira György

Győzelmek a mellékhadszíntereken

Perczel ugyanis, aki márciusban a Bácska kiürítése után Szeged és Szabadka körül hátrahagyott honvédcsapatok, a IV. hadtest parancsnoka lett, március végén 7 ezer emberével megindult dél felé, s először összeköttetést teremtett a hónapok óta ellenséges csapatok által körülzárt Pétervárad védőivel, majd április 3-án bevette az előzőleg – tudjuk – már három ízben is sikertelenül megostromolt Szenttamást, négy nap múlva pedig a római sáncoknál mért súlyos csapást a szerb felkelőkre, s ezzel a titeli fennsík kivételével a Bácska teljes területét felszabadította.

Világos

Amint idővel a négy magyar kézen maradt vár – Arad, Munkács, Pétervárad és (utolsóként, október 2-án) Komárom – is megnyitotta kapuit az ellenség előtt.