Pór Ernő

A Múltunk wikiből

1908-ig Perlstein

Leibic, 1889. január 4. – Leningrád, 1937. augusztus 24.
magántisztviselő, kommunista politikus,
a Szlovák Tanácsköztársaság külügyi népbiztosa
Wikipédia

Galántai József

Forradalmi jelenségek a hadseregben és a hadiflottában

A hadifoglyok között forradalmi mozgalom bontakozott ki. Főleg azok, akik már itthon részt vettek a szocialista mozgalomban, az oroszországi események hatására kommunistává és a mozgalom szervezőivé váltak (Ligeti Károly, Szamuely Tibor, Pór Ernő, Jancsik Ferenc, Rabinovits József és mások).

Siklós András

A Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása

A Kommunisták Magyarországi Pártja november 4-én – az akkori helyzetnek megfelelően – a magyar és nem magyar anyanyelvű magyarországi dolgozók közös szervezeteként alakult meg. Az ülés által megválasztott ideiglenes Központi Bizottságban 3 magyar (Kun Béla, Pór Ernő, Vántus Károly), 2 román (Ariton Pescariu és Emil Bozdogh), 2 szlovák (Matej Kovač és Matej Krsak) és 2 délszláv kommunista (Ivan Matuzović és Franjo Drobnik) foglalt helyet.

November első felében megkezdődött a kommunista hadifoglyok hazatérése. A hivatalos jelentés adatai szerint november végéig 80 tanfolyamot végzett aktivista és a mozgalom közel 100–120 „közkatonája” tért haza Magyarországra. Kun Béla álnéven, Sebestyén Emil ezredorvos nevére kiállított igazolvánnyal november 6-án indult negyedmagával Moszkvából és 17-én érkezett a forrongó Budapestre.

Magyarországon a forradalom eredményeként a baloldali szervezkedés fellendülőben volt. November 1-én a baloldali ellenzék szervezte a köztársaság melletti megmozdulásokat, és nem utolsósorban a baloldal sikere volt, hogy a kormány napirendre tűzte az államforma kérdését.

A szovjet kormány a november 2-i felhívás szövegét szikratávírón Budapestre is eljuttatta azzal, hogy a magyar forradalmi kormány hozza nyilvánosságra és továbbítsa Zágrábba és Prágába. A kormány e kérésnek nem tett eleget, a felhívást megpróbálta eltitkolni. A csepeli rádiótávírászok segítségével a forradalmi szocialisták azonban megszerezték a távirat szövegét, rövid tartalmát röpcédulákon kinyomtatták, és a köztársaság kikiáltásakor – november 16-án – repülőgépről az Országház téren összegyűlt ünneplő tömeg közé szórták. A vörös színű röpcédulák a „felszabadult népeknek” küldött üzenetből a „világköztársaság” gondolatát emelték ki, és azt a figyelmeztetést, hogy a forradalom „csak akkor mondható eredményesnek, ha a dolgozó nép uralmával végződik”.[1]

A forradalmat megelőzően és azt követően a baloldali csoportok közt szorosabb együttműködés alakult ki, a további teendőkre vonatkozó elképzelések azonban eltérőek voltak. A szociáldemokrata párttal való nyílt szakítást, egy önálló munkáspárt gondolatát a többség ellenezte. A régi baloldali ellenzék többsége a szociáldemokrata párttal való szakítástól azért riadt vissza, mert úgy vélte: a párt és a szakszervezetek összefonódása következtében egy külön párt alakítása aligha lesz keresztülvihető. Úgy gondolták – bár a korábbi tapasztalatok ellene szóltak –, hogy egy párton belüli zárt baloldali csoportosulás a szociáldemokrata pártot balra szoríthatja, és ez eredményesebben szolgálhatja céljaikat. A forradalmi szocialisták illegális szervezetének tagjait nem kötötték szociáldemokrata hagyományok; ők egy új párt létrehozását azért nem szorgalmazták, mert nem értették és ezért nem is értékelték kellőképpen a párt szerepét, jelentőségét. Az ellenzék egy része a baloldalnak a szociáldemokrata párton belüli összefogására Marx-kör vagy Szabó Ervin-kör létrehozását javasolta.

A baloldal vezetői november 17-én éppen erről, egy Szabó Ervin-kör létrehozásáról tanácskoztak, amikor híre jött, hogy a kommunista hadifogolycsoport vezetője, Kun Béla, Budapestre érkezett.

Kun Béla másnap, 18-án, két ízben is találkozott a baloldal vezetőivel, akik közül az első megbeszéléseken Rudas László, Vágó Béla, Szántó Béla, László Jenő, Korvin Ottó, Hirossik János vett részt. 19-én Bécsbe utazott, hogy felvegye a kapcsolatot az osztrák baloldallal, és átadja Lenin üdvözletét a börtönből szabadult Friedrich Adlernek. 20-án újra Budapesten volt, ahol a pártalakító tárgyalásokat gyors siker koronázta. November 24-én Korvin Ottó testvérének, Kelen Józsefnek Városmajor utcai lakásán tartott értekezleten megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja.

Az értekezletről jegyzőkönyv vagy írásos dokumentum nem maradt fenn. Amennyire a résztvevők későbbi visszaemlékezéseiből megállapítható, a párt első központi bizottságának tagjai a következők lettek: az oroszországi kommunista hadifoglyok közül Jancsik Ferenc, Kun Béla, Pór Ernő, Rabinovits József, Seidler Ernő, Vántus Károly; a szociáldemokrata baloldal részéről Chlepkó Ede, Fiedler Rezső, Hirossik János, László Jenő, Rudas László, Somló Dezső, Szántó Béla és Vágó Béla; a forradalmi szocialisták közül Korvin Ottó és Mikulik József.

Hajdu Tibor

A párt és az ifjúsági szövetség kongresszusa

Így a 13 tagú pártvezetőség tagjai lettek a kommunista Kun, Pór, Rudas, Vágó és Vántus, a volt baloldali szociáldemokrata Landler és Nyisztor, a baloldalhoz közeledő Bokányi és Bajáki, a centrista Böhm, Garbai és Kunfi Zsigmond, valamint Weltner.

Foch ultimátuma. Fegyverszünet és visszavonulás.

Mikor 30-án összeült a Szövetséges Központi Intéző Bizottság, hogy a határozatot jóváhagyja, a visszavonulás már megkezdődött. Ágoston és Mittelhauser 4 kilométer szélességű semleges zónát jelölt ki. A megállapodásnak katonai jellege volt csupán, de elismerte a csehszlovák közigazgatást a kiürített területen. Kun 30-i referátumának érdekessége, hogy a külpolitikai helyzetről festett irreálisan optimista kép mellett hangsúlyozta: „…engem arra, hogy ehhez az állásponthoz csatlakozzam, nem a nemzetközi forradalom állása késztetett, hanem belső dezorganizáltságunk.”[2] Hasonlóképpen a belpolitikai indokokat tekintette elsődlegesnek a vita két kommunista szónoka: Szamuely és Pór.

Szakács Kálmán

A munkásmozgalom a fehérterror idején

Az Ausztriába került kommunista vezetők a párt újjászervezésére Ideiglenes Központi Bizottságot hoztak létre, amely irányította az illegális pártszervezetek kiépítését. Tagjai voltak: Kun Béla, Landler Jenő, Pór Ernő, Hirossik János, Hamburger Jenő és Lukács György.

Lábjegyzet

  1. A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai 5. kötet, Budapest, 1956. 345.
  2. Ugyanott, 370.