Padova

A Múltunk wikiből

latinul Patavium, venetói nyelven: Padoa, németül: Esten, angolul Padua

észak-olaszországi Veneto régióban és a hasonló nevű Padova megyében található város
Wikipédia

Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs, proc_open() is disabled.
1791. július 6.
II. Lipót padovai jegyzéke a francia forradalom elleni közös védekezésre szólítja fel az európai uralkodókat.

Bóna István

A hunok

452 tavaszán Attila és seregei Pannonián keresztülvonulva nagyobb harcok nélkül haladtak át a Juli-Alpok Aëtiustól alig védett hegyszorosain. Három hónapos kemény ostrommal bevették és lerombolták a még soha el nem foglalt Aquileiát, majd folytatták útjukat Concordia (Portogruaro) – Altinum (Altino) – Patavium (Padova) – Vicentia (Vicenza) – Verona – Brixia (Brescia) – Berganum (Bergamo) – Mediolanum (Milánó) városain át Ticinumig (Pavia).

Péter Katalin

Az első hazai reformátorok

  • A reformáció első szakaszának ma számon tartott magyarországi főszereplői kiválóan képzett egyházi férfiak. Többnyire a közép-európai humanizmus központjaiban, Bécsben és Krakkóban, esetleg Padovában tanultak.
  • Sztárai Mihály a befogadási időszak másik reformátor kiválósága Dévai Bíró Mátyás mellett, de Sztárai 1575-ig terjedő munkássága már túlnyúlik a reformáció következő szakaszára. Talán ő is tudósnak készült eredetileg, mert a magyarországiaknál egyáltalán nem szokványos padovai tanulmányokat abszolválta.

A királyi udvar

Végül nagyon fontos a bécsi udvar és Magyarország kulturális kapcsolatában Zsámboki János szerepe. A tudomány világa Sambucus néven ismeri a nagyszombati származású polihisztort, aki bécsi, lipcsei, strassburgi, párizsi, padovai tanulmányok és egész Európa beutazása után 1564-ben telepedett le végleg Bécsben.

Az élet minősége megváltozik

Feltűnőbb viszont a Leonardo da Vinci-féle jelenség nagyon késői fellépése Magyarországon. Nem mintha bárhol vagy bármikor is támadt volna hozzá hasonló zseni. Ilyenek nem voltak, de maga a fantaszta mérnök, a levegő meghódításáról ábrándozó hozzáértése mint jelenség általában a 16. századhoz tartozik. Tőlünk viszont csak a századfordulón vonz magához egy igen tehetséges embert, Verancsics Faustust, az esztergomi érsek unokaöccsét. Itthon és Padovában tanult.

Sinkovics István

Lengyelország trónján

A nehézségek ellenére Báthorinak sikerült megerősítenie helyzetét Lengyelországban. Legmegbízhatóbb párthívét a lengyel köznemesség humanista műveltségű, Padovában tanult vezetőjében, Jan Zamoyskiben találta meg, akit lengyel kancelláriájának élére nevezett ki, és később feleségül adta hozzá Kristóf testvérének leányát, Grizeldiszt.

Báthori lengyel királysága és Erdély

  • Báthori István lengyel királyként is megtartotta hatalmát Erdélyben. Fejedelmi címe nem volt tartalom nélküli; mellette külön Erdélyi Kancellária működött, amelynek költségeit magánjövedelméből fedezte. Már mint vajda is szívesen vette körül magát Padovában tanult magyarokkal és erdélyiekkel, élükön kancellárjával, Forgách Ferenc váradi püspökkel. Miután Forgách 1575-ben Báthori engedélyével visszatért Padovába, addigi alkancellárja, a hasonló tehetségű Berzeviczy Márton vette át tőle az Erdélyi Kancellária vezetését.
  • Abafáji Gyulay Pál, akit még Bekes taníttatott Padovában, szintén ellenfélből lett a krakkói Erdélyi Kancellária vezetője, később történetírói hajlamait is Báthori érdekében kamatoztató hűséges embere.

A háború költségei és az ország erőfeszítése

A különféle pénzforrásokból egészében tekintélyes összeg folyt be, de jó része nem jutott el a csapatokhoz. Ezt közvetlenül megfigyelte a német származású Nikolaus Gablmann, egykori csepregi iskolamester, akit Padovában folytatott jogi tanulmányai után az udvar haditudósítóként küldött a magyarországi hadszíntérre. Gablmann a pénzbevételek felhasználásának rendszerét kifogásolta, s rámutatott a hadfogás körüli visszaélésekre: egyesek zsebre vágják a pénzt, a katonákat pedig zsold nélkül hagyják, így a fizetetlen csapatok az ország népén élősködnek. Szerinte abból a pénzből, amit néhány ezredes és főtiszt kézhez vesz, és nem a háború céljára használ fel, 8 ezer katonát lehetne tartani egész éven át.

Makkai László

A jezsuiták és a protestáns ortodoxia

Bármelyik felekezethez tartozott is egy külföldön tanuló magyar diák, mindenütt Arisztotelész megfellebbezhetetlen tekintélyét oltották belé, még az unitáriusokba is, mert ez utóbbiak a neoarisztoteliánus padovai egyetemet látogatták.

Protestáns kollégiumok

Az unitárius lelkészképzés legfőbb nehézsége abban rejlett, hogy a lengyelországi Raków és az erdélyi Kolozsvár kivételével sehol sem folyt magas fokú unitárius teológiai oktatás. Ezért a külföldet járó magyar unitárius diákok sem katolikus, sem protestáns egyetemek teológiai fakultásaira nem iratkozhattak be. Így azután az a szokás alakult ki, hogy eleinte főleg Padovában, később azonban Oder-Frankfurtban és Leidenben is orvosi doktorátust szereztek az unitárius hallgatók, s mint ilyenek lettek a kolozsvári főiskola teológiai tanárai, gyakran orvosi gyakorlatot is folytatva.

Külföldi peregrináció

A padovai egyetemen viszont, bár nem oly sokan, mint a megelőző évszázadban, a 17. században is a filozófiai, jogi és orvosi fakultást látogatták hazánkból, mintegy százan, katolikus és protestáns mágnások, nemesek és polgárok, ez utóbbiak közt főleg kolozsvári unitáriusok, de az evangélikus szabad királyi városokból jövők is. Ha más itáliai egyetemeket (Bologna, Ferrara, Perugia) is tekintetbe veszünk, mintegy 400-ra lehet tenni az Itáliában tanuló magyar- (és horvát-) országi diákok számát.

Wellmann Imre

Javítások a hagyományos gazdálkodáson

Egyes nagybirtokosok Páduából hozattak be kosokat, hogy velük való keresztezés útján javítsák morva-német eredetű birkáik gyapját.

Mária Terézia és II. József reformjai

Keresztezés útján egyes uradalmakban nemsokára valóban javult a birkagyapjú minősége, s ezzel együtt a tartásmód is intenzívebbé vált, mert a merinó fajta télen meleg aklot, almozást, szénát és kellő gondozást kívánt. További lendületet adott terjedésének, midőn II. József a mercopaili nyáj felét Budaörsre telepíttette, s a kétszáz darabon felüli állományt szétosztotta a kamarai birtokok között, majd újabb 500 spanyol és páduai birkát importált, 1784-ben pedig megtiltotta külföldi posztó behozatalát, ami megnövelte a gyapjú árát.

H. Balázs Éva

II. József

József külpolitikai terveit öccse még pontosabban rögzítette. Minden akció hátterében az orosz szövetség áll; ennek gyümölcseit most majd le lehet szakasztani: lehetővé tették Oroszország számára a Krím meghódítását. Időszerű, hogy az orosz viszonozza a passzív segítséget, és tartsa sakkban a porosz uralkodót, hogy az ne fondorkodjék Ausztria ellen.

A francia szövetség egyelőre fenntartandó, de éreztetni kell a franciákkal, hogy Ausztriának fontos az angolokkal való együttműködés. Keményebb hangon kell a francia–osztrák tárgyalásokat folytatni, és mihelyt a belga csere megtörtént, ezt a szövetséget fel is lehet számolni.

Nem szabad éreztetni a Német Birodalomban, hogy a császári és királyi cím fontos; a szász és a többi fejedelem keresse az osztrák uralkodó jóindulatát és fogadja el Ausztria igényeit. .

Az utolsó háborúban tanúsított tartózkodó magatartás ellenértékeként a török adjon kereskedelmi kedvezményeket.

De ha Oroszország elhatározza a végleges leszámolást, váratlanul le kell csapni a törökre, hogy Belgrád s az egész terület az Unáig és Cattaróig visszakerüljön, de arról is gondoskodni kell, hogy az albánok, Havasalfölde (Wallachei), Moldva és Epirusz függetlenek maradjanak.

Alkalomadtán a monarchia kiterjesztheti határait Sziléziában.

A legfontosabb, megújított terv, hogy a bajor uralkodónak felkínálja Belgium nagy részét, s a maradékot, nevezetesen Flandriából, Luxemburgból egy részt a franciáknak és a Geldern melletti területet a porosz királynak adja. Ezért cserében egész Bajorország és a Fels-Pfalz a monarchiának. Az orosz dolga ezúttal a poroszok fékentartása lesz.

Ha az oroszok szétzúzták az ottomán hatalmat, és Konstantinápolynál új birodalmat alapítanak, akkor a fentebb már tervbe vett hódításokon kívül meg kell szerezni Dalmáciát, Boszniát, Szerbiát, a Velence kezén levő dalmát szigeteket és Isztriát. Kárpótlásul Velence megkapja majd Moreát és néhány szigetet az Égei-tengeren; ugyanott más szigeteket kereskedelmi célokra a franciák és az angolok. És ekkor következik majd a nagy meglepetés: Velence minden itáliai birtokának megszállása; osztrák lesz Brescia, Bergamo, Verona, Pádua, Friaul, csak maga Velence marad mentes a megszállástól.

Benda Kálmán

II. Lipót politikájának ellentmondásai

Lipót, akit az uralkodói szolidaritáson túl húga, Mária Antónia sorsáért való aggódás is vezetett, 1791. július 6-án Padovából jegyzéket intézett az európai uralkodókhoz, melyben a francia király és családja védelmére szólította fel őket.

Szabad György

Oktatási reform és konzervatív tudatformálás

Az egyetemi szintű hazai pedagógusképzést, sőt a bölcsészhallgatók létszámát is több mint egy évtizedre visszavetette, hogy középiskolai tanári képesítést csak a bécsi, innsbrucki, prágai, lembergi vagy padovai „tanárvizsgáló bizottságok” előtt tett vizsgával lehetett szerezni.

Szabó Miklós

A nagyváros arculatának átalakulása: az eklektikától a funkcionalista építészetig

Az olasz nagygótika, a padovai
Padova, basilica del santo.JPG
Padova, basilica del santo
Szent Antal-katedrális vöröstéglás falburkolási módjától ellesett vöröstéglás épületek stílusát akár Bárczyról nevezhették volna el. Mint iskolák, kerületi elöljáróságok, sőt gyárépületek építési stílusa máig rányomja bélyegét a budapesti külvárosok építészeti arculatára.

Galántai József

A hadsereg összeomlása és fegyverletétele

A fegyverszüneti bizottság, melyet Weber tábornok vezetett, október 30-án átment az arcvonalon és október 31-én jutott el Padovába, az olasz főparancsnokság hadiszállására. Ezen a napon az uralkodó utasítására az adriai flottát átadták a zágrábi nemzeti tanácsnak, a dunai flottát pedig a magyar kormánynak.

Október 31-én Párizsban az antant Legfelsőbb Haditanácsának ülésén megállapodtak az Ausztria-Magyarországnak szánt fegyverszüneti feltételekben, november 1-én átadták Webernek, aki Bécsből nyert felhatalmazás alapján november 3-án aláírta azokat.

Siklós András

„Rendcsinálás” és megtorlás

A padovai fegyverszünet aláírása után (november 3.) a rendelkezések egész sora gondoskodott a mind nagyobb tömegben érkező katonák gyors leszereléséről.

A fegyverszünet bonyodalmai

A már ismertetett padovai fegyverszüneti tárgyalások során a hadsereg-főparancsnokság a, balkáni fegyverszüneti tárgyalások céljából életre hívott és ekkor Újvidéken tartózkodó fegyverszüneti bizottságnak is engedélyt adott, hogy felvegye a kapcsolatot az ellenséggel. A balkáni hadseregcsoport parancsnokának, Kövess tábornagynak a meghatalmazásával Belgrádban jelentkező küldöttek némi várakozás után november 4-én kézhez vették Franchet d'Esperey Szalonikiból küldött előzetes feltételeit. Az előzetes feltételek, amelyek teljesítésétől függött, hogy megkezdődhetnek-e a további tárgyalások, az alábbi fontosabb követeléseket tartalmazták: a Duna, a Száva és a Drina vonalától északra álló csapatok egy 15 km-es övezeten belül leteszik a fegyvert, és kiürítik a megjelölt területet; az említett folyókon és az Adriai-tengeren található hajók hadizsákmányként átadandók; szabad összeköttetés és kapcsolat engedélyezendő a Monarchia területén működő Jugoszláv Nemzeti Tanáccsal; az első két követelésre a válaszadás határideje 24 óra; a válasz átadása után teljhatalmú megbízottat kell küldeni, mégpedig azonnal és olyan meghatalmazással ellátva, melyből kiderül, hogy a teljhatalmú megbízott mely kormány nevében kíván tárgyalni.

A Franchet-val való kapcsolat felvételét, bár a balkáni fegyverszüneti tárgyalás gondolata a hadsereg-főparancsnokságtól indult ki, a Károlyi-kormány helyeselte, és amennyire módjában állt, a maga részéről is szorgalmazta. A kormány állásfoglalása a tényleges helyzeten alapult. Az antant Keleti Hadserege október utolsó, november első napjaiban elérte a Száva és a Duna vonalát. Számolni kellett azzal, hogy az előnyomuló francia és szerb hadosztályok nem állnak meg az egykori Monarchia határán, hanem folytatva a megkezdett hadműveleteket, Magyarországon keresztülvonulva próbálnak csapást mérni a még hadban álló Németországra. Az is valószínűnek látszott, hogy a szerb hadsereg az adott helyzetben megkísérli az egykori Monarchia délszláv területeinek birtokbavételét.

A párizsi Legfelsőbb Haditanács és a szerb hadsereg-főparancsnokság napjainkban mind nagyobb számban nyilvánosságra kerülő dokumentumai az egykori feltételezések helytállóságáról tanúskodnak. A párizsi haditanácsnak és Franchet d'Esperey-nek egyaránt szándékában állt a Keleti Hadsereget Németország ellen bevetni.

A Párizsban zajló eseményekről a hadsereg-főparancsnokságot egyrészt Pašić, az ott tartózkodó miniszterelnök, másrészt Vesnić, a szerb követ tájékoztatta. Pašić november 2-án küldött táviratában azt tanácsolta, hogy tekintettel a küszöbön álló és a Balkánt figyelmen kívül hagyó fegyverszünetre, vegyék birtokukba amilyen gyorsan csak lehet Ausztria-Magyarország délszláv területeit. Vesnić egy későbbi üzenetben úgy tájékoztatta Mišić vajdát, a szerb vezérkari főnököt, hogy bármit határoz is az északi irányú terjeszkedést illetően, azt Párizsban jóváhagyják. A Párizsból érkező tájékoztatás nyomán a szerb hadsereg tovább folytatta előnyomulását. Az első és a második szerb hadsereg alakulatai november 5-én arra kaptak utasítást, hogy kezdjék meg a Szerémség, Szlavónia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina és Dalmácia megszállását. A Bánátban a románokat megelőzve érjék el a Temesvár, Versec, Fehértemplom vonalat. Északi irányban nyomuljanak előre a Marosig. Vegyék birtokukba a Bácskát, a Bajától és Szabadkától délre eső területeket.

A Drina, a Száva és a Duna vonalánál álló antanthaderő jelentős erőt képviselt, annak ellenére, hogy Bulgária kapitulációja után az úgynevezett Keleti Hadsereg egy része – zömmel angol és görög hadosztályok – Törökország ellen fordult. Franchetnovember elején e frontszakaszon 6 szerb, 3 francia és 1 görög gyaloghadosztály, 1 szerb lovashadosztály és 1 francia lovasbrigád felett rendelkezett. Ezenkívül szükség esetén még 9 tartalék hadosztályra, továbbá a román hadsereg támogatására is számíthatott. A kifáradt és megritkult szerb hadsereg a felszabadult területeken jelentkező önkéntesekkel és a hadifogságból hazatérő katonákkal erősödött.

A Monarchia hadereje a Száva és a Duna mentén Kövess tábornagynak a magyar hadügyminisztériumhoz küldött egykorú jelentése szerint november 2-án mindössze 2 és 1/2 hadosztályból állt.

Az adott helyzet figyelembevétele mellett a Károlyi-kormány azért is a tárgyalások mellett volt, mert úgy vélte, hogy amennyiben a függetlenné váló Magyarország önállóan lép fel, úgy kedvezőbb feltételekre számíthat, és a külön fegyverszünet egyben az önálló államiság elismerését is jelenti.

A kormány terve először az volt, hogy Padovába küld fegyverszüneti delegációt. A közlekedési nehézségek miatt azonban ez kivihetetlen volt, és célszerűtlennek is látszott, mert a fegyverszünetet ott időközben – november 3-án – már megkötötték.

A minisztertanács ezért november 4-én úgy döntött, hogy a delegáció ne Padovába, hanem Belgrádba utazzon, Franchet tábornokhoz.

A Vix-misszió. Az antant új követelései.

Az olasz miniszterelnök, Sonnino, a belgrádi egyezményt egy el nem ismert, tehát jogilag nem létező állammal kötött szerződésnek minősítette, és tekintettel a padovai fegyverszünetre, egyben feleslegesnek is deklarálta azt.

A francia külügyminisztérium az olasz és csehszlovák kormány óvását magáévá tette, és csak gyakorlati megfontolásokból, a további bonyodalmak elkerülése végett tekintett el attól, hogy a belgrádi megállapodást semmisnek nyilvánítsa. A francia külügyminiszter erről december 1-én sürgős táviratban tájékoztatta a külügyminisztériumot, és Franchet tudomására hozta: helytelenül járt el, mert nem volt joga ahhoz, hogy az új magyar államot és annak kormányát, mely egyelőre csak helyi hatóságnak tekinthető, elismerje. Pichon táviratában leszögezte: Csehszlovákiának jogában áll a szlovák területeket megszállni, mivel Csehszlovákiát az antant szövetséges államnak ismerte el.

Franchet az elkövetett hiba kijavítása céljából december 3-án Vix útján jegyzéket juttatott el Károlyihoz. Ebben a Párizsból kapott utasításra hivatkozva és felsorolva a már említett érveket, Szlovákia azonnali kiürítését követelte. A december 3-i jegyzékre 23-án újabb átirat érkezett, mely a kiürítendő terület határát is megjelölte. (A magyar csapatokat a december 23-i jegyzék értelmében a Dunától, az Ipolytól, továbbá a Rimaszombat—Ung—Uzsok vonaltól délre kellett visszavonni.)

A román kormány sem tartotta magára nézve kötelezőnek a nélküle megkötött belgrádi egyezményt, és a december 3-i jegyzék átadása után Erdélyre vonatkozóan hasonló eljárást követelt. Amikor a román csapatok december közepén elérték a Marost, Presan tábornok, hadseregfőparancsnok bejelentette: az előnyomulást egészen a NagykárolyNagyváradBékéscsaba vonalig kívánja folytatni. A románok elhatározását Berthelot tábornok, a bukaresti francia misszió vezetője magáévá tette, és messzemenően támogatta.

Berthelot, aki a szovjetellenes elgondolások jegyében létrehozott úgynevezett Dunai Hadsereg parancsnoka volt, s így Franchet-val szemben önállóságot élvezett, december 18-án Kolozsvár kiürítését követelte. December 23-án újabb jegyzék érkezett. Berthelot elhatározta: felhatalmazza a román hadsereg-főparancsnokságot a demarkációs vonal átlépésére és több stratégiai pont (9 város) megszállására.

A belgrádi egyezmény és az utána következő események – az újságok a történtekről szépítgetés nélkül, részletesen beszámoltak – izgalmat és megdöbbenést váltottak ki. A közvélemény most kezdett ráébredni arra, hogy a háborút Magyarország is elvesztette, és e vereségnek súlyos következményei lesznek.

A területi integritáshoz ragaszkodó kormány kilátástalanná váló helyzetét, a kedvezőtlenre forduló hangulatot (a köztársaság kikiáltásakor megnyilvánuló lelkesedés ennek csak egy időre adott ellenkező irányt) a reakciós erők azonnal a maguk javára próbálták kiaknázni. A fegyverletétel, ami ellen annak idején egyetlen újság sem emelt szót, december elején a Budapesti Hírlap hasábjain már „szokatlan módszernek”[1] minősült. A belgrádi egyezményt nyíltan még nem támadták, de a Padovából hazatérő Nyékhegyi Ferenc vezérkari alezredes (Nyékhegyit még a Wekerle-kormány idején nevezték ki a fegyverszüneti bizottság tagjává) beadványt készített ez ügyben. Terjedelmes beadványában azt bizonygatta, hogy mennyire előnyös volt az ő szerződésük, mely állítólag biztosította Magyarország határait, és mennyire indokolatlan volt a belgrádi egyezmény, mely egy ennél rosszabb demarkációs vonal megvonásához vezetett. Ezzel az ellenforradalom által később unos-untalan hangoztatott vádaskodással a minisztertanács november végén—december elején két ízben is foglalkozott, és végül azzal tért az ügy fölött napirendre, hogy az adott körülmények között értelmetlen arról vitázni, kedvezőtlenebb volt-e a belgrádi egyezmény, hiszen nyilvánvaló, hogy az antant e „kedvezőtlenebb” szerződést sem kívánja betartani.
Forráshivatkozás-hiba: <ref>-ek vannak a lapon, de nincsen <references/>