Parasztpártok

A Múltunk wikiből

Írta Dolmányos István

A századelő szocialista munkás- és agrármozgalmai előrelendítették a birtokos parasztság demokratikus tudatosodását és önálló szervezkedését. A koalíciós kormány uralma alatt megalakult parasztpártok két fő áramlatból váltak ki, megőrizve az eredet és a rokonság számos szálát: a szociáldemokrata mozgalomból és a negyvennyolcas függetlenségi táborból. A legtöbb parasztpárt tanult valamit a szociáldemokrata párt gyakorlatából, sőt gyakran programjából és elméletéből is kölcsönöztek egyes elemeket. A paraszti vezetők gyakran nevezték magukat szocialistának, és agitációjukban bőven használták a szocialista frazeológiát. A pártalakulás másik jellemű vonása a koalíciós kormányba és a függetlenségi párt hivatalos vezetőségébe vetett bizalom megingása volt. Ez is vezethetett a szocialista eszméktől átitatott radikális paraszti demokrácia irányába, de megmaradhatott a negyvennyolcas eszmekörön belül is. A negyvennyolcas vonzáskörbe tartozó paraszti irányzatok többnyire a függetlenségi ellenzék – a balpárt, utóbb a Justh-csoport – politikai útitársaivá váltak, illetve azok maradtak. A kiábrándulás a parasztság politikai útkeresésének elindítója, több negyvennyolcas parasztpárt szülője volt. A korabeli parasztmozgalmakat a társadalmi határait kiterjesztő agrárszocializmus és a „lefelé” is offenzív birtokos paraszti politika együttesen jellemezte. Vezérei – különböző arányokban – egyesítették az agrárszocialista, és a „kisgazda.” politikus gondolkodást.


A demokratikus ellenzék küzdelmei a rendszer ellen
A szocialista munkásmozgalomErényi Tibor Tartalomjegyzék A polgári radikalizmus ideológiai-politikai tevékenységének kibontakozásaMucsi Ferenc
Negyvennyolcas parasztpártok