Ptuj

A Múltunk wikiből
(Pettau szócikkből átirányítva)

latinul Poetovio, középkori latin Pettobia, németül Pettau, vendül Ptüj

város Szlovéniában, Maribortól 25 km-re délkeletre, a Dráva partján
Wikipédia
Ptuj címere

Poetovio római város Felső Pannoniában (Nagy Constantinus óta Norciumban) Ókori Lexikon

98–117
Traianus római császár uralkodása.
Colonia alapítása a felhagyott poetoviói tábor helyén.
874
Kocel utóda, Gozwin és Theotmár salzburgi érsek részt vesznek egy bettobiai (Ptuj) templom felszentelésén.

Mócsy András

A római uralom külső és belső konszolidációja

Az útépítések a kezdeti idők legfontosabb feladatai közé tartoztak. Tiberius és Claudius korára kövezett utak kötötték össze sugarasan a Duna-határ megszállva tartott pontjait Aquileiával és az Adria keleti partvidékével, ezek közül Pannoniában a nyugati határszélen menő észak–déli úgynevezett Borostyánút és a Száva menti út volt a legfontosabb, de egyre inkább előtérbe került a Poetovióból Aquincumba vezető dunántúli átlós út is. A katonai megszállás súlypontjai eleinte ezek mellett az utak mellett feküdtek.

A katonai centrumok ellátása vonzotta Pannoniába az első római vállalkozókat. Az aquileiai kereskedőházak már a század elején kiépítették hálózatukat a Borostyánút mentén, különösen Emonában, Poetovióban, Scrabantiában (Sopron) és Carnuntumban, valamint a Száva felső folyása mentén. Ezek a kereskedelmi csomópontok a meginduló városi fejlődés magjaivá váltak.


Az i.sz. I. század közepén két legiója maradt Pannoniának: egy Carnuntumban, egy pedig Poetovióban (Ptuj).

Belpolitikai reformok és a tartományi igazgatás kiépítése

Mivel a súlypont a Száva völgyéről és a Borostyánútról a Dunára tevődött át, a korábban kialakult nyugat- és dél-pannoniai kereskedelmi hálózat fokozatosan másodrendűvé vált, csomópontjai, amelyek épp e folyamat első szakaszában nyertek városi rangot, lassúbb életritmusú városokká váltak, és megindult bennük a földbirtok koncentrációja, a municipális nagybirtok kialakulása. Vonatkozik ez olyan területekre is, amelyek csak később váltak városi körzetek (territoriumok) részévé: például a Balaton vidékére, amelynek átmenő útjai mentén (Poetovio–Aquincum) kereskedőtelepek jöttek létre, de a II. században meginduló birtokkoncentráció megállította a városfejlődést. Traianus egyetlen pannoniai városalapítása bizonyosan a két új tartomány legióira volt tekintettel. Alsó-Pannonia egyetlen legiójának utánpótlását és veteránjainak letelepítését a flaviusi colonia, Sirmium biztosította, a három felső-pannoniai legióhoz azonban csak két korábbi colonia, Savaria és Siscia tartozott. A volt poetoviói legio-tábor helyén ezért Traianus egy harmadik coloniát alapított.

A nagy válság és Dacia feladása

Nem lehet végérvényesen értelmezni azokat az adatokat, amelyek Dacia fokozatos kiürítését látszanak bizonyítani Gallienus uralkodásának második felében. A két daciai legio törzskara mindenesetre ebben az időben a pannoniai Poetovióban mutatható ki, ami a daciai haderő magját alkotó legiók kivonása mellett szól.

Bóna István

Nedao után

Más volt a helyzet a Dravus–Dráva és Savus–Száva között, ahol két jelentős ókori város, Poetovio–Ptuj / Pettau és Siscia–Sisak / Sziszek nevének mindmáig tartó továbbélése legalább a IX. századig vegetáló, a VI–VII. században a környéken feltűnő szlávokkal csak lassan összeolvadó helyi lakosságra utal.

Az egyház

Kocel frank utóda, Gozwin, a Pannoniába siető új salzburgi érsekkel, Theotmárral már 874-ben felszenteli Pettobia (Ptuj) második templomát, s a IX. század végéig még további pannoniai templomalapításokról értesülünk.

Zimányi Vera

A külkereskedelmi forgalom föllendülése

E délnyugat felé irányuló forgalomban igen nagy jelentőségre tett szert a zágrábi út; Pettau polgárai az e kereskedelemben játszott közvetítő tevékenységük révén vagyonosodtak meg.

A jobbágytelek rendszerétől független árutermelő állattenyésztés

A délnyugat felé irányuló átmenő forgalom az árumegállító joggal rendelkező Pettau és Laibach felvirágzására vezetett. Az itáliai kereskedők tőkeerejére jellemzőek a passauiak és ulmiak 1560. évi panaszai: üres kézzel kellett visszatérniük a magyar marhavásárokról, mert az olasz kereskedők több ezer állatot vásároltak össze magas áron.

1566-ban a velencei mészárosok egyesülete (Compagnia del partido della beccaria) hat évre szerezte meg a hajtás jogát, s olyan monopolhelyzetet tudott kialakítani ezzel, hogy diktálta az árakat. 1572-ben Károly főherceg engedélyezte a velencei Compagniának, hogy tagjai – Pettau és Laibach városok régi privilégiumán csorbát ejtve – közvetlenül vásárolhassanak a magyarországi marhavásárokon. A velencei nagykereskedők ettől kezdve nagy tőkeerejükkel valósággal lesöpörték a színről a többi pettaui és laibachi akár osztrák, akár olasz származású kereskedő vetélytársat.

R. Várkonyi Ágnes

Földrajzi adottságok, gazdasági értékek

A Fiumei-öböl kikötőihez vezető két régi útvonalon kívül most válik fontosabbá a másik földközi-tengeri kijárathoz, a Trieszti-öbölhöz vezető út. A szállítmányok a királyi területről NagyszombatPozsony vagy KomáromGyőrSopron érintésével Bécsbe, s innen Klagenfurton át jutottak le Triesztbe. Török területről pedig a KanizsaPettau útvonal vezetett ide.

Wellmann Imre

A paraszti üzem

Szállításra az esztendő minden szakában csupán a fő közutakon nyílt mód: Erdély felől Szegeden, Pesten és Budán át Bécsbe; Pozsonyból Bécsbe elkanyarodva Sopronon, Varasdon és Zágrábon keresztül Károlyvárosba, ahonnan III. Károly a Karszt hegységen át a Károly utat kezdte építtetni Fiume és Buccari felé; Lengyelországból Pesten és Pécsen keresztül Kanizsára, ahonnan a kereskedelmi forgalmat Mária Terézia Pettaun keresztül Triesztbe irányította, hogy az ausztriai kereskedőknek kedvezve Fiume helyett Triesztet tegye a Habsburg Birodalom tengeri kereskedelmének központjává.

Bácskai VeraNagy Lajos

Piacközpontok és városi funkciók

A Bécsből, Triesztből, Görzből szállított, valamint a Laibachból rendelt és Pettauban elvámolt árukból bőven jutott Székesfehérvárnak.

Irodalom

Az Alpok keleti nyúlványai közt megbúvó, a 6. század közepén még élő római városok - Celeia (Celje), Poetovio (Ptuj), Emona (Ljubljana) – közé számított Scarabantia (Sopron) is, de valószinűleg Savariában (Szombathely) is pislákolt a római élet. A felsorolt szlovéniai városok püspökei, valamint Vigilius, Scarabantia püspöke, 582-ben még megjelentek a gradói zsinaton (MGH Scriptores rerum Langobardicarum et Italicarum 393).

Kiadványok