Johan Baptista Petz

A Múltunk wikiből
(Petz ezredes szócikkből átirányítva)
A diószeg-álmosdi győztes csata

Makkai László

Bocskai „gondolkodni kezd”

Belgiojoso azonban, úgy látszik, szokásos nemesi lármázásnak vette az egészet, s megpróbált a környékbeli nagyurakhoz fordulni támogatásért. Meghívta őket szeptember 28-ra a rakamazi táborba, ahol akkor már mintegy 1500 sziléziai lovas tartózkodott Rottwitz ezredes parancsnoksága alatt, valamint a nemesség által kiállított 600 magyar lovas, s odaérkezett a temesvári kalandból Dampierre is 2500 hajdújával. A Petz ezredes gondjaira bízott és Kassán állomásozó 2 ezer gyalogoson és némi tüzérségen kívül ez volt az egész haderő, amivel Belgiojoso pillanatnyilag rendelkezhetett, de pénz híján ez is mozdíthatatlan volt.

Támadás Bocskai várai ellen

Az ímmel-ámmal Szikszóra gyülekező vármegyei hadak élére az országgyűlés Rákóczi Zsigmondot jelölte, de Belgiojoso nem bízott benne, mert Basta ellene hangolta, s ezért, mint hamarosan kiderült, a lehető legrosszabbat választva, a fiatal Homonnai Bálintot állította helyébe. Ezután ő is Adorjánba indult, magával víve Rottwitz ezredest 300 lovasával, valamint az ország 600 rendes lovasát és Dampierre-t a hajdúival, sőt maga után rendelte Petz ezredest is, a német gyalogsággal és a többi sziléziai lovassal.

Az álmosdi csata

Dampierre 2500 lovashajdúja magyar viszonylatban a legértékesebb katonaelem volt, szinte egyenrangú a legjobb császári lovassággal. Jobbat Bocskai sehol sem kaphatott volna, s később sem kapott, de csak akkor használhatta fel őket a siker reményében, ha meg tudja akadályozni az adorjáni táborban nem egészen ezer lovasával, ezek közt is megbízhatatlan 600 magyarral magára hagyott Belgiojosót abban, hogy a két irányból közeledő Petz és Cavrioli csapataival egyesüljön, és 10 ezer főnyi túlerejét érvényesítse. Cavrioli 5 ezer vallon, rác és székely katonája számban nagyobb, harcértékben azonban kisebb erőt képviselt, mint Petz 2 ezer német gyalogosa, 1200 sziléziai lovasa és 9 ágyúból álló tüzérsége. Éppen ezért választotta meg okosan Bocskai a Petz elleni támadás időpontját: az Álmosdot 1604. október 14-én éjféltájban elhagyó menet az Ér diószegi hídján való átkeléssel volt elfoglalva.

A gyalogság és tüzérség oldalának és hátának fedezésére rendelt sziléziai lovasok fegyelmezetlenül előretörtek a hídon, hogy Adorjánban jobb szálláshelyet biztosítsanak maguknak, hátrahagyva magát Petz ezredest is, aki az ágyúk átvontatását személyesen akarta ellenőrizni. Ezt a kedvező pillanatot használta ki Bocskai, s az utat szegélyező erdőben elrejtőzött hajdúit támadásra indította. Egy részük a császári gyalogságra rontott, más részük Petzet és lovasait rohamozta meg. A hídon nehezen visszaözönlő sziléziaiak képtelenek voltak egész erejüket egyszerre bevetni, s kis csapatokban estek áldozatul a hajdúk öldöklésének, vagy fulladtak az Ér mocsaraiba. Mikor azután a sebesült Petzet a hajdúk elfogták, negyven életben maradt lovasa Adorjánba vágtatott a vészhírrel. Ezalatt a gyalogságnak sikerült szekérvárba elsáncolnia magát, s heves tűzharc kezdődött, amit azonban a császáriak lőportartályának véletlen felrobbanása megrövidített. A füst és a zűrzavar kihasználásával a hajdúk betörtek a szekérvárba, és lekaszabolták az ellenállókat, a menekülők nagy részét pedig, aki nem veszett a mocsárba, a környékbeli parasztok verték agyon.

Belgiojoso akkor érkezett lovasaival és Cavrioli 2 ezer vallonjával a helyszínre, mikor a lőporrobbanás bekövetkezett. A hajdúk elkövették azt a vigyázatlanságot, hogy a hidat nem rombolták le, s így Belgiojoso átkelhetett rajta, sőt hadrendbe állíthatta katonáit. Ha támad, talán megfordíthatja a csata sorsát, de vagy nem bízott a vallonokban, akiket maga is garázda, szemét népségnek tartott, vagy túlbecsülte Bocskai erejét, mert tétlenül kivárta, hogy a hajdúk, úgyszólván a szeme láttára lemészárolják gyalogosait, beszögezzék ágyúit, s foglyaikkal és zsákmányukkal visszavonuljanak. Azután visszatért Adorjánba, s levélben tudatta Mátyás főherceggel, hogy miért nem küldi a sürgetett segítséget Bastának, sőt maga kér támogatást. Eleinte arra gondolt, hogy Szatmárra vonul, s elvágja Bocskait az őrizetlenül maradt Erdélytől, de azután fontosabbnak tartotta, hogy 3 ezer málhás szekerét biztos helyre menekítse, s ezért Váradra vette be magát.