Pilisszántó

A Múltunk wikiből

szlovákul Santov

község Pest megyében a pilisvörösvári kistérségben
Wikipédia
HUN Pilisszántó COA.jpg

Gábori Miklós

A középső paleolitikum magyarországi települései: Bükk-hegység, Dunántúl

A Dunántúl harmadik, az előbbiekkel hasonló korú kultúrája az úgynevezett bifaciális eszközös, középső paleolitikum: a jankovichien.

A kultúra jellegének és korának meghatározása, nevének bevezetése is az utóbbi évtized kutatásainak eredménye. Korábban ugyanis ezt az ipart „dunántúli Szeleta-kultúrának” tartották, ami fél évszázadon át számtalan problémát vetett fel. Megállapítható, hogy ennek az iparnak a jellege teljesen eltér az érditől, de a bükki Szeleta-kultúráétól is, amellyel semmiféle származási, fejlődésbeli, sőt formai kapcsolata sincs.

Ezt az ipart elsősorban a Gerecse-hegység Jankovich-barlangjából, határainkon túl a nyugat-szlovákiai Dzeravá skálából (Pálffy-barlang) ismerjük, és néhány jellegzetes szerszáma még a Szelim-, Kiskevélyi-, Bivak-barlangból, a Csákvári-sziklaüregből és a Pilisszántói II. kőfülkéből, tehát gyakorlatilag a Pilisből és a Gerecse-hegységből került elő.

A "mikrogravett-csoport"

A gravetti kultúra hatásai a jégkorszak után egy ideig még tovább éltek, mielőtt azonban ezt a kérdést érintenénk, röviden ki kell térnünk egy sajátos kis kultúracsoportra, amelynek embere a Dunántúl északkeleti szögletében élt. Az úgynevezett „barlangi gravetti” vagy „mikrogravett-csoport” leletanyagát a Jankovich-, Kiskevélyi-, Szelim-, Bivak-barlang legfiatalabb würmi rétegeiből és elsősorban a Pilisszántói-kőfülkéből ismerjük.

A csoport különlegessége az, hogy szerszámkészlete egészen kis méretű, finoman retusált, tompított hátú pengékből és apró gravett-hegyekből áll. Egyes lelőhelyein más szerszámfajta nem is fordul elő. Az ipar kétségtelenül a nyíltszíni gravetti kultúrával függ össze, kérdés azonban, hogy ezek a helyek valóban egy elkülönült, erősen specializálódott, barlanglakó embercsoport lakóhelyei voltak-e. A Pilisszántói-kőfülke leletanyaga ugyanis arra mutat, hogy ezek a hegyvidék szélén fekvő, mindig a környező síkságra néző barlangok csupán átmeneti vadásztanyák. Erre utal az eszközkészlet egyoldalúsága, a szerszámkészítés hulladékának hiánya – az, hogy munkaeszközöket ezeken a helyeken nem találunk, hanem csupán fegyvereket – és a vadászzsákmány maradványainak jellege is. A Pilisszántói-kőfülke csontanyaga – több mint 1400 rénszarvas maradványa – azt mutatja, hogy a vadat itt csak feldarabolták, és az agancsokkal, bőrökkel együtt továbbszállították az állandó táborhelyre.

A mikrogravett-csoport kora a Würm utolsó tetőzése (Würm 3.), élettartama azonban tovább nyúlt a posztglaciális időszak kezdetéig.