Pippin itáliai király

A Múltunk wikiből
777 – 810. július 8.
Itália alkirálya (781–810)
Angol Wikipédia
796
nyár: Pippin, Itália királya, Nagy Károly fia – seregeivel meghódoltatja az avar kagánt, előtte a Dunánál alkalmi egyházi konferenciát tartottak az aquileai pátriárka és a salzburgi püspök vezetésével.

Bóna István

Az avar birodalom felbomlása

Nem tudunk részletesebbet az avar birodalomban 795-ben kitört belháborúról, amelyben a két főméltóság, a kagán és a jugurrus erői ütköztek össze. Maga a háború a késő avar társadalom széttagolódásának törvényszerű következménye volt, kitörésére végső okot Nagy Károly hadjárata és várható újabb támadása szolgáltathatta. A véres küzdelemben az avarság fő erői morzsolódtak fel, maga a kagán és a jugurrus is az áldozatok között volt.

A tudun, akár mert az alulmaradt jugurrus pártján állott, akár mert nyilvánvaló volt, hogy a leszámolásra készülő frankok ki fogják használni az eseményeket, és támadásukkal ismét az ő országrészét fogják sújtani, önálló politikai útra lépett. Előbb követek útján puhatolózott az Elbánál, Szászföldön tartózkodó Károlynál, majd 795 őszén maga is Aachenbe sietett, népe és országrésze nevében meghódolt a frankoknak. 796 januárjában megkeresztelkedett, maga Károly emelte ki a keresztvízből.

A tudun Aacheni útjával egy időben, valószínűleg 795 novemberében Wonomyr, a Kulpa–Mura–Száva vidékén lakó szlávok főnöke, ura, a tudun utasítására, vagy saját elhatározásából megnyitotta a határt Erik friauli dux frank–langobard serege előtt. Erik a téli időjárást kihasználva ellenállás nélkül eljutott a védtelen kagáni székhelyig, pontosabban és valószínűbben: valamelyik kagáni székhelyig. A belháború súlyos következményeit mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Erik a kincstárat őrizetlenül találta. Szekérre rakatta a drágaságokat, és kényelmesen kivonult velük Avarországból – anélkül, hogy ebben bárki megakadályozta volna; az esemény az avarság belső összeomlásának leglátványosabb bizonyítéka.

Az Eriktől zsákmányolt kincs 796 áprilisában már Aachenben volt. Károly két kézzel ajándékozgatott belőle, kísérő leveleiben egyházaktól rabolt kincsekről ír, a valóságban azonban csak világi ékességeket küldözgetett az akkori világ hatalmasságainak. Éppen ezekből az adatokból tűnik ki, hogy Erik valószínűleg nem jutott el a központi kagáni regiáig. Csupán ékszereket, drága selyemruhákat, „hun” díszfegyvereket és aranyöveket zsákmányolt – az arany asztali készletekhez nem fért hozzá.

A győzelemnek egyetlen szépséghibája volt: nem a király, illetve a dinasztia nevéhez fűződött, s nem volt, aki meghódoljon. Alighogy Erik visszatért, Károly Avariába küldte a birodalmi seregekkel 19 éves fiát, Pippin t. Az Itálián és a Duna völgyén át felvonuló seregekhez egyházfők, többek között Paulinus aquileiai pátriárka és Arno salzburgi püspök csatlakoztak. A tudun országrészén áthaladva a két sereg 796 nyarán a Dunánál egyesült, ahol az egyházfők rögtönzött konferencián vitatták meg a pannoniai kereszténység helyzetét és a térítési feladatokat.

Időközben az avarok új kagánt választottak. Pippin először Duna menti táborában tárgyalt a kagán követeivel, akik felajánlották uruk meghódolását. Amikor átkelt a Dunán, a kagán feleségével, a katunnal együtt elébe jött, s megadta magát. Pippin az avar fejedelmi pár kíséretében érte el a kagáni hringet, ahol újból fogadta hódolatukat, s átvette ajándékaikat. Pippin nem terjesztette ki a frankok uralmát a Dunától keletre. Megelégedett az ajándékokkal és a frank hódítások gyakorlatához híven túszok szedésével. Tömegesen hurcolta fogságba az avar előkelőket és közembereket, bár a céltalanul elhurcolt embereket később Alcuin közbenjárására elbocsátotta.

A kelet-magyarországi avarság pusztulása

A nagyszentmiklósi kincs a fentiek szerint a késő avar kultúra, írás, nyelv, művészet, vallás is mitológia páratlan emléke. A kincs soha nem került sem frank, sem bolgár kézbe. Valószínűleg 796-ban menekítették Pippin elől a Tiszántúlra, és Krum vagy Omurtag bolgár támadásakor ásták el. Így maradhatott meg örök tanúként.

Az Oriens közigazgatásának átszervezése, 828–829

829. november 18-án az egyházmegyék határait Német Lajos az új Pannonia keretei közt szabályozta. Passau kapta Pannonia Superiort, amely nem más, mint az egykori Avaria a Rába–Rábca vonaláig kiterjesztett új, keleti határral, míg a Rábától délkeletre Salzburg kezében maradt az új Pannonia Inferior diocesis. Ez az egyházmegyei felosztás szerepel a 871-ben írott Conversio Bagoariorum et Carantanorum című salzburgi iratban, mégpedig úgy, mintha Nagy Károly és Pippin rendelkezésére visszamenő „örök és megváltoztathatatlan” egyházi és tartományi felosztás volna.

Irodalom