Platthy Sándor

A Múltunk wikiből

R. Várkonyi Ágnes

Az első konföderáció és az Udvari Tanács

Az Udvari Tanács (consilium aulicum) minden bizonnyal 1704 elején Miskolcon alakult meg, s 1705 szeptemberéig ez volt az új államszervezet legfontosabb központi testülete. Tagjai Jánoky Zsigmond, Gerhard György, Brenner Domokos, Platthy Sándor, Török András, Radvánszky János, Bulyovszky Dániel, Prileszky Pál, Labsánszky János, Hellenbach János Gottfried, Radics András, Vay Ádám, Sréter János voltak. Hajdan valamennyien tehetős, de elszegényedett vagy gyarapodó nemes családok sarjai voltak, akik tanultságukkal, látókörükkel, politikai tapasztalataikkal messze kiemelkedtek osztályos társaik közül. Rákóczi gyakran ministeriumnak hívta a tanácsot, ministereknek tagjait, így nevezték a vármegyék és nemegyszer Bercsényi is.[1]

Politikai válság és országgyűlés Szécsényben

Az államhatalom fontos pozícióját kézben tartó Ráday Pállal szoros kapcsolatban levő udvari tanácsosok köréhez tartozott az alsó-magyarországi főkamaragrófság adminisztrátora, Hellenbach báró és a vállalkozó szellemű, jó gazdasági érzékkel rendelkező köznemesek több jellegzetes alakja, mint Platthy Sándor, Kajali Pál, Kálmáncsay István, Lányi Pál, Lónyay Ferenc és mások.

Béketárgyalások és gazdasági reformok

A miskolci tanácsülésen elfogadott és többé-kevésbé meg is valósított gazdasági intézkedéseket a rozsnyói tanácsülésen fejlesztették tovább. Platthy Sándor és Bulyovszky Dániel, a Gazdasági Tanács tanácsosai országos költségvetési tervet készítettek, s mivel a várható bevételek messze alatta maradtak a szükséges kiadásoknak – ami ebben a korban Európa minden országában általános jelenség volt –, jelentős gazdasági reformokat javasoltak. Megállapították, hogy az állami bevételeket az élénk kereskedelmi forgalom, a célszerűbb és megbízhatóbb kincstári gazdálkodás és az állami készpénzadó növelné.

Földesurak, főtisztek, vállalkozó nemesek

Az országkormányzás legmagasabb fórumát sokáig egy sajátos köznemesi csoport főleg protestáns, kiváló iskolázottsággal és nemzetközi műveltséggel rendelkező tagjai tartották kezükben: Ráday Pál, Platthy Sándor, Kajali Pál, Gerhard György, Jánoky Zsigmond és mások.

Erdélyi hagyományok: kartezianizmus, pietizmus

Az új művelődéspolitikai elvek regionális körzetei már a századfordulón jól kirajzolhatóak a vállalkozó főurak, köznemesek, polgárok és értelmiségiek körében. Jól felismerhetőek ezek az elvek Bethlen Miklós és Platthy Sándor egybehangzó társadalomkritikájában, a fiát Halléba küldő Hellenbach és a kolozsvári orvos, Vizaknai Bereck György hasonló műveltségfelfogásában.

Művelődéspolitika Rákóczi államában

Az önálló magyar állam megteremtéséért harcot indító II. Rákóczi Ferenc tisztában volt vele, hogy az ország gazdasága lakói képzettségén, a tudományok fejlettségén múlik. Már nevelői is a lakosság értelmi színvonaláért felelős uralkodót állították elé példaképül. Kíméletlenül ostorozta az elmaradottságot és a rossz szokásokat, a tétlenséget, a részegeskedést, de világosan látta az államhatalom felelősségét is: „Melyik ausztriai király alapított kollégiumokat, ahol az ifjúságba csiszoltabb erkölcsöt oltottak volna? Melyik állított akadémiákat, ahol ez a nemzet a tudományban és a szépművészetben művelhette volna magát?”[2] Terveit kormányzókörének segítségével kezdte megvalósítani. Ráday Pál, Radvánszky János, Jánoky Zsigmond, Platthy Sándor, Lányi Pál, Hellenbach János, Brenner Domokos, Kray Jakab és mások művelődési elgondolásait karteziánus és pietista elvek hatották át.

Tudományok

Gazdaságpolitikai javaslataikkal Platthy Sándor, Bulyovszky Dániel, Prileszky Pál, Spáczay Gábor, Kajali Pál projektumai emelkedtek ki a sok esetben névtelen, rövidebb-hosszabb művek közül. Átfogva a kormányzás feladatait, merkantilista elveket, szigorú központi ellenőrzést kívántak, és a nemesség megadóztatását javasolták.

Lábjegyzetek

  1. AR I: IV. 491.
  2. AR: III. I. 322.

Műve

Bulyovszky Dániel, Spáczay Gábor, Platthy Sándor projektumai: Rákóczi Tükör. 11.

Irodalom

Az eddigiektől eltérő értékelésünk alapjául szolgáló gazdag forrásanyagból Bulyovszky és Spáczay, továbbá Platthy előterjesztése: Rákóczi Tükör. II. 289–308