Poiret

A Múltunk wikiből

R. Várkonyi Ágnes

Vallások és világnézetek

A század utolsó évtizedét a skolasztikával szemben a természet szabad Vizsgálatának igénye jellemzi, megkezdődik a vallás és a tudomány elhatárolódásának lassú folyamata. A magyar karteziánusok második nemzedékének alkotásai érnek be. A Poiret köréhez tartozó debreceni teológus, Apáti Miklós (Vita triumphans,.Amsterdam, 1688) nemcsak az ember megismerőképességét tekinti korlátlannak, hanem átveszi Descartes terminológiáját, módszertanát és eszmerendszerét: akaratunk szabadsága öntudatunk pillére, a világ megismerésének legfőbb eszköze a matematika. Hazatérve több filozófiai művet nem ír, elfoglalja orvosi és papi hivatása.

Az 1690-es években Pápai Páriz Ferenc tanítványai kezébe adta a karteziánus filozófia tankönyvét. A Tyrocinium philosophiae verae (Az igazi filozófia kezdete) című, kéziratban ránk maradt művében a filozófia fogalmát korszerűen határozta meg: a természetes ésszel felfogható és az emberi gyakorlatban felhasználható igazságok ismerete. Alapvető elvként Descartes első princípiumát húzta alá: „Amíg gondolkodom, létezem.”[1] A kolozsvári kollégiumban kézikönyvként használták Szatmári Papp János Philosophia prima seu metaphysica (A legfőbb filozófia, vagyis a metafizika) című, 1682-ben Franekerben kiadott művét. Ugyancsak Descartes tanításait ismertette a test és a lélek viszonyáról Szatmárnémeti Sámuel Metaphysica contracta (Rövid metafizika) című műve. A karteziánus nagyszebeni városi orvos és királybíró, Andreas Teutsch önálló módszertani bevezetéssel adta ki Poiret legismertebb filozófiai munkáját.

Lábjegyzet

  1. Pápai Páriz könyvtárából idézi: Nagy Géza, Pápai Páriz Ferenc, 1649–1716. Békességet magamnak és másoknak. Bevezető tanulmánnyal és magyarázó jegyzetekkel közzéteszi Nagy Géza. Bukarest, 1977. 60.