Polgári radikalizmus és szabadkőművesség

A Múltunk wikiből

Az a hallgatólagos munkamegosztás, amely a szocialisták és a polgári radikálisok között az évek során kialakult, arra késztette Jászit és csoportját, hogy mindenekelőtt a haladó szellemű polgárság és értelmiség megnyerésével szélesítse ki a progresszió bázisát. Efelé szorította őket a Társadalomtudományi Társaságban bekövetkezett szakadás is. Kézenfekvő volt, hogy a haladó szellemű polgárságot mindenekelőtt legátfogóbb szervezeteiben: a szabadkőműves páholyokban keressék és nyerjék meg a demokratikus célkitűzéseik támogatására. A szabadkőművesség Magyarországon a 18. század második felében terjedt el mint a felvilágosodás eszméivel rokonszenvező nemesség és értelmiség titkos szervezete. A francia forradalom kitörése után a páholyok működését betiltották, s munkájuk csak a kiegyezést követően indulhatott meg ismét. 1886-ban alakult meg Pulszky Ferenc vezetésével a magyarorsági Szimbolikus Nagypáholy, amely összefogta a kiegyezés után országszerte létrejött páholyokat.

A páholyok elsősorban a liberális nemesség, a polgárság és az értelmiség képviselőit tömörítették „filozofikus, filantropikus és progresszív” tevékenységük irányítására. A szabadkőművesség liberális, antiklerikális tradícióihoz híven a magyarországi szabadkőművesség főként az 1890-es években, az egyházpolitikai törvények körüli harcokban pozitív szerepet játszott. Emellett figyelemre méltó karitatív jellegű tevékenységet is folytatott: számos segélyező egyesületet tartott fenn. Tagjainak egy része rokonszenvezett a liberális polgári értelmiség század eleji zászlóbontásával: a Társadalomtudományi Társasággal; támogatta az antiklerikális propagandát, helyt adott soraiban a magyarországi szabadgondolkodóknak és anyagilag is segélyezte lapjukat, a Világosságot, majd a Szabadgondolatot. Szabadkőműves támogatással alakult meg 1905 májusában a Szabadgondolkodók Magyarországi Egyesülete a polgári radikális Fényes Samu vezetésével. Harcos ateista–antiklerikális tevékenységében kimagasló szerepet játszott Vészi József, Apáthy István s a szocialista Diner-Dénes József is.

A szabadkőműves páholyok tevékenysége a koalíciós kormány időszakában ismét felélénkült, különösen Apponyi iskolapolitikájával szemben az antiklerikalizmus, amely főként az egyház és az iskola szétválasztásának követelésében öltött testet. A szabadkőműves páholyok nagy része azonban főleg emberbaráti tevékenységgel foglalkozott s határozottan elzárkózott a politikai küzdelmekben való részvétel elől. Az Eötvös-, a Reform-, a Comenius-, a Galilei-, a Demokrácia-, az Archimedesz-páholy s vidéken a nagyváradi László-király páholy tartoztak a politikai tekintetben aktívabb páholyok közé. Jászi és csoportja elsősorban ezekkel a páholyokkal kereste a kapcsolatot, és 1906 márciusában – a Demokrácia-páholy főmesterével való megállapodás után – felvételüket kérték a páholyba. Arra számítottak, hogy a szabadkőműves páholyok politikai propagandisztikus tevékenységükhöz szervezeti keretet nyújthatnak, és emellett anyagi támogatást is reméltek a választójogi propaganda és a szabadiskola számára.

A Demokrácia-páholy révén Jászinak hamarosan sikerült elérnie, hogy más páholyok is anyagi segítséget nyújtsanak a szabadiskola megindításához, majd folyamatos fenntartásához. A szociológus csoport további terveivel, a választójogi propaganda s az antiklerikális küzdelem fokozásával azonban a páholy konzervatív elemei nem értettek egyet; Jászi hét radikális társával együtt 1908. május 27-én távozott a páholyból és létrehozta saját radikális szabadkőműves páholyát: a Martinovics-páholyt. Ebben Jászi mellett részt vett Szende Pál, Harkányi Ede, Rácz Gyula, Zigány Zoltán. A Martinovics-páholynak lett tagja 1912-ben Ady Endre, Bányai Elemér (Zuboly), Nagy Endre, Bölöni György; a szocialisták közül pedig Kunfi Zsigmond, Ormos Ede, Rónai Zoltán, Beck Salamon, Diner-Dénes József, Czóbel Ernő, Pogány József, Varga Jenő és Varjas Sándor. A páholy vezetői között jelentős szerepet játszott Polányi Károly és Zigány Zoltán is. Főmestere, tehát a páholy tényleges vezetője 1911 elejétől Jászi Oszkár lett. A Martinovics-páholy megalakulását a szabadkőműves szövetségtanács csak kis szótöbbséggel hagyta ugyan jóvá, de jóváhagyta, s a páholy megkezdhette működését.

Jászi a Martinovics-páholy célját abban jelölte meg, hogy fóruma, műhelye legyen a radikális polgári program kidolgozásának, elősegítse a munkásosztály és a haladó polgárság közös antifeudális harcát, tervszerű együttműködését. A páholy programja, amelyet a belépni szándékozók röplap formájában kézhez kaptak, röviden összegezte JásziAz új Magyarország felé” tanulmányának főbb programpontjait:

  1. általános titkos választójog,
  2. teljes gyülekezési, egyesülési, sajtó- és vallásszabadság,
  3. az állam és az egyház teljes szétválasztása,
  4. a hitbizományok eltörlése, a szekularizácíó,
  5. a munkásosztály öntudatra ébresztése,
  6. a fogyasztási adók visszafejlesztése s a progresszív adózás bevezetése,
  7. a nemzetiségi kérdés demokratikus gazdasági, kulturális és politikai megoldása,
  8. általános ingyenes világi közoktatás s a kultúra társadalmi úton való terjesztésének szabadsága.

A páholyban és a páholy által rendezett viták, ankétok céltudatosan irányították a figyelmet a társadalmi haladás olyan fontos kérdéseire, mint a politikai demokrácia, az agrárkérdés vagy a nemzeti-nemzetiségi kérdés. Nem keveset foglalkozott a páholy a klerikalizmus problémáival, keresve az összefüggést a társadalmi küzdelmek egyéb vonatkozásaival, területeivel. Jászi Oszkár, Szende Pál és Dalmady Zoltán kimutatták, hogy a klérus elleni küzdelem Magyarországon szorosan összefügg egy sor más szociális kérdéssel, mindenekelőtt az antifeudális küzdelemmel, s így szerves része a demokratikus Magyarország megteremtéséért indított küzdelemnek.

A páholy politikai tevékenységének központjában a választójogi harc állt. Ez a koalíciós kormány időszakában mindvégig abban állt, hogy igyekeztek rászorítani Andrássyt a kormányprogramban vállalt reform megvalósítására. Eközben támaszkodtak a korona demokratikus manőverére is, de Kristóffy újabb akcióitól, a „hatvanhetes radikalizmustól”, amelyet Ferenc Ferdinánd és köre mozgatott, eleve elhatárolták magukat.

A Martinovics-páholyba tömörült radikálisoknak a Társadalomtudományi Társaság és szabadiskolája, valamint a Huszadik Század mellett akkor jött létre még egy nagy jelentőségű alkotása, a haladó egyetemi ifjúságot tömörítő szervezet: a Galilei Kör.


A polgári radikalizmus ideológiai-politikai tevékenységének kibontakozásaMucsi Ferenc
A pécsi szabadoktatási kongresszus, 1907 Tartalomjegyzék A Galilei Kör