Mojgrad

A Múltunk wikiből
(Porolissum szócikkből átirányítva)

románul Moigrad, latinul Porolissum

település Romániában, Szilágy megyében

Wikipédia

193–238
A severusi virágkor Pannoniában és a dunai tartományokban; kiváltságokkal és reformokkal kedveznek a hadseregnek.
Colonia rangjára emelik Cibalae-t és Bassianát; Daciában colonia rangot kap Drobeta; municipiumok Pannoniában: Brigetio, Vindobona?; Daciában: Apulum, Potaissa, Porolissum, Tibiscum?, Ampelum.

Bóna István

A korai és középső rézkor

A bodrogkeresztúri kultúra fejlődése „életének” utolsó évtizedeiben – a kedvező gazdasági és politikai lehetőségek különösen szerencsés találkozása következtében – olyan „ugrásba” torkollott, amely Európa belsejében közel egy évezreddel megelőzte a szabályszerű fejlődést.

A pásztorarisztokrácia terjeszkedései közben nagy mennyiségű termésrézre bukkant – vagy ami még valószínűbb, állatfeleslegét rézre cserélte be –, és részleteiben még nem ismert technikával késeket, tőröket, csákányokat öntött belőle. A könnyen hajló, törő, elkopó és görbülő nyersréz tárgyaknak nem volt jelentős gazdasági szerepük, kemény tárgyakat vágni, erdőt irtani továbbra is csak kőszerszámokkal tudtak. A réztőr azonban nem pattant el szúrás közben, a rézcsákányt gyorsan lehetett előállítani kellő méretben és alakban, könnyű volt nyélre szerelni. Félelmetes új harci fegyvernek számított, amely korábban ismeretlen technikai fölényt biztosított használóinak. Mennyiségileg sem elhanyagolható tényező ez, hiszen a kultúra területéről már eddig közel 200 db rézbaltát és -csákányt ismerünk.

Az új típusú fegyverekkel (köztük először: pattintott kőhegyű nyíllal) felszerelt pásztorarisztokrácia rövidesen önálló társadalmi réteggé fejlődött. A korszak temetőiben megjelennek a rézfegyverekkel eltemetett férfiak. Fegyverük tehát nemcsak öröklődő személyi tulajdonná vált, de családjuk bőven el volt látva vele. E családok kiemelkedő gazdagságáról ugyanazon temetőkben az arany ékszerekkel (csüngőkkel, tűkkel) eltemetett asszonyok tanúskodnak. A vezető réteg még nem különült el teljesen a közösségtől, de hatalmát – mint a szimbolikus jelentőségű ékszerek mutatják – máris megkísérelte vallási, szakrális mezbe öltöztetni. E harci vezetők és családjuk szakrális politikai és vagyoni hatalma, az Égeikumot és a Kaukázus vidékét nem számítva, páratlan a korabeli Európában. Tulajdonukban kincsek halmozódtak fel. Szent méltóságjelvényeik 10–25 cm-es átmérőjű aranylemezből készültek (Hatvan, „Mojgrad”, Hencida, Tiszaszőlős). Arany karperecekben pompáztak, ruhájukat, hajukat aranycsüngők, -függők díszítették. Balkáni vallási jelképeket és ékszereket utánzó kincseik a bodrogkeresztúri hatalom összeomlásakor kerültek földbe, tulajdonosaik, viselőik nyilván elpusztultak.

Mócsy András

Belpolitikai reformok és a tartományi igazgatás kiépítése

Dacia tartományi igazgatása is a tartomány sajátos helyzetét tükrözi. A kétlegiós tartomány élén 118-ig consuli rangú senator állt. Azonban Marcius Turbo rendkívüli megbízatása után csakhamar három daciai tartomány szerepel forrásainkban. Felső-Daciát, mivel Apulum legio-tábora is hozzá tartozott, praetori rangú senatorok igazgatták. Az északi határterület legfontosabb tábora után a Porolissumi Dacia nevet kapta, a tartomány kelet fele pedig Alsó-Dacia lett. E két utóbbi tartomány élén lovagi rangú helytartók (procuratorok) álltak. Ez a hármas osztás a viszonylag kis területű tartomány különleges belső és külső problémáival magyarázható.

A severusi virágkor

Septimius Severus vagy fia, Caracalla adta meg a municipium rangot Brigetionak, Apulumnak, Potaissának, Porolissumnak és talán [Vindobona|Vindobonának]], Tibiscumnak (Zsuppa), Ampelumnak (Zalatna) és más városoknak. E városok között olyan kis települések is voltak, amelyek igazi városi központokká sohasem tudtak fejlődni; a városi rang megadása ezek esetében tulajdonképpen csak a territorium önkormányzati formájának rómaiasítását jelentette.


A Duna vidéki romanizmus egyik jellemző vonása az volt, hogy a római (latin) formákhoz olyan bevándorolt elemek is alkalmazkodtak, amelyek hazájukból más nyelvű (szír, görög) írást és kultúrát hoztak magukkal. Az intercisai szírek Pannoniában vagy a porolissumi szír palmyraiak Daciában latin feliratokon örökítették meg magukat, holott a latint esetleg nem is beszélték.

Bóna István

IX. századi régészeti leletek

A IX. századi Kárpát-medence a régészeti lelőhelyek alapján
név megjegyzés
Moigrad / Mojgrad IX. századi szláv temető, halmos csoport

Az Alföld és Erdély a IX. században: a bolgárok

A mezőségi bolgár centrumtól északra, elsősorban a Szilágyságban (a Szamos, Kraszna, Berettyó völgyében) jelentős szláv eredetű népcsoport helynévi anyaga és sajátos (halmok alá temetkező) régészeti emlékei figyelhetők meg (Szilágynagyfalu, Szamosfalva). Őseik még az avar uralom idején költöztek be. Régészeti leleteik tanúsága szerint a bolgároktól csak lazán vagy sehogyan sem függtek, egyik váruk az antik Porolissum romjai felett épült (Mojgrad), egy másik (az eltérő szláv nyelvjárásra utaló) Ziligrad (Sóvár), amely a későbbi Doboka közelében feküdt.