Poznań

A Múltunk wikiből
(Poznan szócikkből átirányítva)

lengyelül Poznań, németül Posen, latinul Posnania, jiddisül פפּױזן

az egyik legnagyobb lengyel város, a Warta folyó partján fekszik, Nagy-Lengyelország és a Nagy-Lengyelország vajdaság fővárosa
Wikipédia
Poznań címere
Poznań címere
1530
október 14. Béketárgyalások kezdődnek I. Ferdinánd és János király között Poznanban; november 16-án eredménytelenül végződnek.
1848. március 20.
Az erdélyi liberális nemesi ellenzék vezetőinek kolozsvári tanácskozása.
Forradalmi megmozdulás Poznanban.
1848. március 21.
Franz Anton Kolowrat-Lievsteinsky gróf elnökletével megalakul az első osztrák felelős kormány.
Megalakul a Pest megyei forradalmi választmány.
1848. március 22.
Forradalom Velencében.
Kossuth az országgyűlésen elismeri a horvátok szabad nyelvhasználatát országuk belügyeiben.
A selmecbányai bányászok béremelést követelnek.
1848. március 23.
A piemonti sereg a lombardiai felkelők segítségére kel.
Josip Jellačićot az uralkodó horvát bánná nevezi ki.
Megalakul a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány.
1848. március 24.
A marosvásárhelyi magyar és román jurátusok közös felirata.
Simion Bărnuț felhívása az erdélyi románokhoz.
1848. március 25.
A zágrábi népgyűlésen megszületik a horvát nemzeti követeléseket tartalmazó petíció.
1848. március 26.
A bécsi udvari konferencia a Magyarország elleni fegyveres fellépést az észak-itáliai szabadságharc eltiprása utánra időzíti.
1848. március 27.
A délvidéki szerbek újvidéki gyűlése és petíciója.
1848. március 28.
Az uralkodó a jobbágyfelszabadításra és a magyar minisztériumra vonatkozó törvényjavaslatok átdolgozására szólítja fel az országgyűlést.
A szlovákok Liptó megye közgyűlésén nyelvük hivatalos használatát követelik.
A kolozsvári radikális román értelmiségiek petíciója.
1848. március 28–31.
Tüntetések Pesten a bécsi udvar halogató politikája ellen. A tüntetők Magyarország teljes állami önállóságát követelik.
1848. március 29.
Az alsótábla megtagadja a 28-i leiratban érintett törvénycikkek módosítását.
1848. március 30.
Az udvar kitérő választ ad a horvát követelésekre.
1848. március 30–31.
Az udvar elejti a 28-i követelések valamennyi lényeges pontját.
1848. március 31.
A pesti forradalmi választmány együttműködésre hívja fel a horvátokat.
1848. április 5.
Az udvar újoncokat kér a magyar kormánytól az Itáliában harcoló császáriak megsegítésére, a kormány azonban elutasítja a kérést.
1848. április 6.
A Pest megyei forradalmi választmány a szőlődézsma eltörlését követeli.
1848. április 7.
Az uralkodó aláírja a jobbágyfelszabadításról és a független magyar kormányról szóló törvénycikkeket, valamint a miniszterek kinevező iratát.
1848. április 8.
A pesti fiatalok kiszabadítják börtönéből E. Murgut.
1848. április 8–9.
Az újvidéki szerbek küldöttsége Pozsonyban.
1848. április 10.
Hivatalba lép az első magyar parlamentáris kormány.
Az angol chartisták londoni tömegtüntetése.
1848. április 11.
Az 1848-i törvénykönyv szentesítése és az utolsó rendi országgyűlés berekesztése.
Teleki József gróf erdélyi főkormányzó május 29-re meghirdeti az erdélyi országgyűlést.
1848. április 12.
Az első minisztertanács kormánybiztosokat küld a szlovák lakosságú megyékbe és követeli a Galíciában állomásozó magyar csapatok hazabocsátását.
1848. április 14.
A kormány Pozsonyból Pestre költözik.
A karlócai szerbek különálló szerb vajdaság alakítását követelik.
1848. április 15.
A pesti és a Pest megyei forradalmi választmány utolsó ülése.
A kormány elmozdítja a megyék egy részének élén álló főispáni helytartókat.
1848. április 17.
A pesti céhlegények sztrájkja.
1848. április 19.
Zsidóellenes zavargások Pesten.
Karl Ludwig Ficquelmont gróf kormánya Ausztriában.
1848. április 21.
A kormány elrendeli a nemzetőrség újjászervezését.
1848. április 23.
A Szász Nemzeti Egyetem vezetői emlékiratban tiltakoznak az erdélyi unió életbe léptetése ellen.
1848. április 25.
Az osztrák ideiglenes alkotmány kibocsátása.
Jellačić kiáltványa a horvátországi jobbágyfelszabadításról.
1848. április 26.
A kormány elhatározta 10 állandó nemzetőrzászlóalj esetleges felállítását.
A kormány Petar Čarnojević személyében királyi biztost küld a Délvidékre.
A szlovákok miavai gyűlése.
Sikertelen forradalmi megmozdulás Krakkóban.
1848. április 28.
A szlovákok brezovai gyűlése.
1848. április 30.
A pesti és a budai nyomdászok petícióban kérik bérük javítását.
Román népgyűlés Balázsfalván.
A Pesti Vasöntő- és Gépgyár-Társaság fegyverszállításra szerződik a kormánnyal.
1848. május 2.
Batthyány Bécsbe indul, hogy Jellačićot engedelmességre utasító királyi kéziratot eszközöljön ki.
1848. május 7.
Az uralkodó a magyarországi főhadparancsnokokat – köztük Jellačićot is – a magyar kormány iránti engedelmességre utasítja.
1848. május 8.
A Marcziusi Clubb megalakulása.
A pest-budai kovács- és lakatoslegények megmozdulása.
Franz Pillersdorf báró elnökletével új osztrák kormány alakul.
1848. május 9.
A poznani felkelők leverése.

Györffy György

Géza békés külpolitikája

  • A Piaszt házbeli I. Meskó Poznan és Gnézna központtal az északabbra lakó szláv törzs, a polyán fejedelme volt, de kiterjesztette uralmát a lengyel (ljanch, lendzsini) törzsre is.
  • A hét feleséggel rendelkező pogány Meskót a krónikás hagyomány szerint cseh felesége, Dubravka térítette meg 965 táján, a tényleges térítés azonban 968-ban indult meg, amikor az oroszok püspökének szánt, de oda soha el nem jutott Adalbert merseburgi érsek lett, és Meskó központjába, Poznanba egy Jordán nevű missziós püspököt küldött.

István lengyel, besenyő és bolgár háborúja

Henrik 1004. évi hadjáratával kiszorította Csehországból a lengyel fejedelmet, és a Psemiszlida Jaromirt ültette vissza trónjára, majd 1005-ben Poznanban Bátor Boleszlót békére és hódítmányai feladására kényszerítette.

Az Árpád-ház mellőzésétől a német hűbérig

Bretiszlav lengyel hadjáratán elpusztította Poznant és Gnéznát, ahonnan elhozta Szent Adalbert hamvait is.

Sinkovics István

Két kormány

A lengyel király és György szász herceg több hónapos előkészítő megbeszélései után 1530 októberében Poznanban megkezdődött a tárgyalás Ferdinánd és Szapolyai megbízottja között. Mindkét király azt kívánta, hogy a másik mondjon le Magyarországról: így nem jutottak megegyezésre, de a tényleges birtokviszonyok érintetlenül hagyásával egyéves fegyverszünetben állapodtak meg. A fegyvernyugvás azonban csak Ferdinánd katonai akciójának kudarca után, 1531-ben lépett életbe, előbb három hónapra, majd május közepétől kezdődően egy évre.

Zimányi Vera

Magyarországi bányatermékek az európai piacon

Boroszlóból azonban tovább, észak felé is vitték: az Odera-Stettin, illetve még gyakrabban a PoznanTorunGdansk vonalon, s onnan Antwerpenbe, mely az 1570-es évekig a magyarországi réz legnagyobb nemzetközi piaca volt.

Kovács Endre

Az 1848-49. évi polgári forradalmak

A német liberális polgárság nem látott egyéb megoldást a maga lengyeljei számára, mint hogy – éppen 1848-ban! – Poznant Poroszországhoz csatolta, s ezzel a lengyelek sürgető nemzeti követelését a maga részéről levette a napirendről.

Spira György

Forradalmi fordulat Európában

1848-ban minden korábbinál hatalmasabb forradalmi áradat borította el Európát. Az év első harmadában egymás után tizenhárom város lett forradalmi események színterévé: január 12-én Palermo, január 27-én Nápoly, február 23-án Párizs, március 4-én München, március 13-án Bécs, március 15-én Graz és Pest, március 18-án Milánó és Berlin, március 20-án Poznan, március 22-én Velence, április 12-én Konstanz, április 26-án pedig Krakkó utcáin viharzott végig a forradalom. S ez még csak a kezdet volt, hiszen június 12-én felkelt Prága, június 23-án pedig Bukarest is. Majd némi szünet elteltével újabb forradalmi mozgalmak robbantak ki szeptember 2-án Livornóban, szeptember 18-án Frankfurtban, szeptember 22-én Lörrachban s november 15-én Rómában. És a forradalom még a következő esztendőben is tovább hódított: 1849. január 31-én felütötte a fejét Firenzében, március 31-én pedig Genovában, majd május 4-én Drezdában, május 9-én Elberfeldben, május 12-én Rastattban s végezetül május 17-én Kaiserslauternben. A napóleoni háborúk időszakának lezárulása után kiépült európai hatalmi rendszer pedig, amely az előző évtizedek szabadságmozgalmait még nagyjából érintetlenül vészelte át, most e forradalmi áradat hatására egyszeriben roskadozni kezdett.

De 1848 forradalmi áradata ezt az európai hatalmi építményt csak megingatni volt képes, alapjaiból kiforgatni nem. Már csak azért sem, mert időbelileg nagyon széttagolt volt. Hiszen a forradalom első hulláma még meglehetősen gyors egymásutánban zúdult rá a nápolyi, a párizsi, a müncheni, a bécsi, a berlini és a karlsruhei trónra. De amikorra Prága is mozgásba jött, addigra Konstanzban, Krakkóban, Poznanban és Nápolyban már ismét a régi rend képviselőinek a kezében volt a hatalom. S azután, még mielőtt Bukarest talpra állt volna, már Prága is elbukott. S helyette utóbb megmozdult ugyan egyebek mellett Róma és Firenze, időközben viszont az ellenforradalom lett úrrá Milánón, Bukaresten, Berlinen és Bécsen is. Amikor meg végül Drezda is fegyverre kelt, akkorra Firenze lett újból az ancien régime híveinek zsákmányává. S hiába sietett ekkor Drezda nyomába lépni Rastatt: mire kitűzte a zászlót, már Drezda sem, Palermo sem tarthatta magát többé, Párizsban pedig nemkülönben ütött a forradalom utolsó órája. Majd 1849 júliusában elesett Róma is, Rastatt is, úgy hogy a következő hónapban immár egyedül a magyarok és a velenceiek állták a harcot, amíg rövidesen az ő sorsuk is be nem teljesedett.

Ám abban, hogy az európai forradalom azonnali elsöprő sikert nem arathatott, korántsem a forradalmi folyamat időbeli széttagoltsága játszotta a döntő szerepet; ez csupán következménye volt annak, hogy a más-más országokban egymástól függetlenül porondra lépett forradalmi seregek között nemigen alakult ki szerves együttműködés. És ennek szintén volt egy mélyebben rejlő oka, az, hogy e más-más országokban porondra lépett forradalmi seregeknek a törekvései csupán részben voltak rokontermészetűek, részben viszont eltértek egymáséitól vagy egyenesen ellentéteseknek bizonyultak.

Mert abban, hogy a polgári fejlődés útját többé vagy kevésbé eltorlaszoló gátak lerombolásáért szálltak síkra, nem volt különbség az egyes országok forradalmai között. Eltérést okozott viszont az, hogy a forradalmasodott országok közül némelyekben a gazdasági élet terén egy ideje már a tőkés viszonyok voltak uralkodóak, más, hátrább tartó országok gazdasági életére ellenben egészen a forradalom kitöréséig a feudális viszonyok nyomták rá a maguk bélyegét. Így a forradalom táborának most néhol csupán a tőkés gazdasági rendhez idomuló politikai berendezkedés létrehozásáért kellett harcba bocsátkoznia, másutt ellenben a politikai viszonyok gyökeres átalakításán kívül a gazdasági viszonyok gyökeres átalakítását is feladatai közé kellett sorolnia. És a körülmények ilyetén különbözősége kifejezett meghasonlást persze még nem kellett hogy előidézzen s általában nem is idézett elő a szóban forgó forradalmak között. Csakhogy a polgári fejlődés kibontakozása a forradalom színtereivé lett országok legtöbbjében nem pusztán belső akadályokba ütközött, hanem külsőkbe is, s emiatt az illető országok forradalmárainak a külső akadályok leküzdéséért úgyszintén harcot kellett indítaniok. Amikor pedig harcukat erre a térre is kiterjesztették, akkor már egymással is nemegyszer összeütközésbe kerültek.

A poroszoknak alávetett poznańi lengyelek például éppúgy a polgári fejlődés szabaddá tételéért küzdöttek, akár a poroszok. Az előbbiek azonban a maguk polgári fejlődésének minél teljesebb kibontakoztatása érdekében a poroszoknak való alávetettségüket is fel akarták számolni, az utóbbiak viszont erről ugyanezen okból hallani sem akartak.

Külföldi támogatók keresése

A (legnagyobbrészt Franciaországban élő) lengyel emigránsok zöme ugyanis még ekkor is az 1846-i galíciai tragédia hatása alatt állott, s mert emiatt elképzelhetetlennek tartotta egy, a nemesség és a parasztság együttműködésére épülő hazai szabadságmozgalom kibontakoztatását, megoldást elsősorban a külső körülmények kedvező alakulásától várt – kivált, miután az elszigetelt poznani és krakkói forradalmi próbálkozásokat a poroszoknak, illetve az osztrákoknak már 1848 tavaszán sikerült felszámolniuk.

Irodalom

Stefan Kieniewicz, Spoleczeństwo polskie w powstaniu poznańskim 1848 roku (Warszawa, 1960);

Kiadványok