Przemyśl

A Múltunk wikiből

lengyelül Przemyśl, latinul Praemislia, oroszul Перемишль, németül Premslau, magyarul Peremisl

város Lengyelországban a kárpátaljai vajdaságban, a San folyó partján
Wikipédia
cathedral
1099 vagy 1100
Jaroszlav orosz herceg kérésére Kálmán hadat vezet a Przemyślben összejött orosz hercegek ellen; Kálmán seregét a váratlanul támadó kun sereg szétveri.
1872. június 12.
Befejeződik a Magyar Gácsországi Vasút (SátoraljaújhelyHomonnaPrzemysl) építése.
1915. március 22.
Az orosz csapatok beveszik Przemyślt.

Györffy György

Géza békés külpolitikája

955 és 965 között a magyarokkal szövetséges galíciai Fehér-Horvátországba csehek nyomultak be, és fő helyük, Krakkó elfoglalásával az itt szerveződő államot megszüntették. Lehet, hogy ekkor került Fehér-Horvátország keleti része Przemysl körül magyar kézre, amiről X. század közepi régészeti leletek tanúskodnak.

Kálmán külpolitikája

Az ifjú Kálmán Szent László példáját is követni vélte, amikor engedett Szvjatopolk kijevi nagyfejedelem (1093–1113) hívásának, aki fiát, Jaroszlavot küldte hozzá, hogy ellenfele megbüntetésére sereggel vonuljon Przemyśl vára alá. A meghívás előzménye az volt, hogy az orosz hercegek 1097-ben a ljubecsi szerződésben szétosztották egymás közt az orosz tartományokat, de a keresztre esküdött békét rövidesen megszegték. László király egykori ellenfelét, Vaszilkót, akinek egyébként bevallott terve volt a nomádok segítségével elfoglalni Lengyelországot, sőt leigázni és áttelepíteni a dunai bolgárokat országába, rokonai családi bosszúból megvakították, ami újabb bosszútettek láncolatát vonta maga után. Jaroszlav rábeszélte Kálmánt, hogy seregét vezesse Przemyśl ellen, ahol apja ellenfelei, Volodár, a megvakított Vaszilko és Dávid, az elűzött lodomériai herceg összejött. Kálmán serege, amelyben a király mellett püspökök és főurak vettek részt, s inkább demonstratív felvonulásnak indult, semmint hadjáratnak, bőven elég lett volna a néhány száz przemyśli vitéz hódoltatására, Dávid azonban elnyargalt, s Bonjak (Maniak) kun vezér segítségét kérte. A felvonult kunok zöme megfutamodott a nomád taktikától elszokott magyar sereg elől, s amikor váratlanul visszafordult, a rejtett kun seregszárnyak bekerítették a magyarokat. A sikerült csel pánikot idézett elő, a magyar sereg menekülni kezdett, s a kisebb számú üldözőktől súlyos vereséget szenvedett. A csatában elesett Koppány s Lőrinc püspök, valamint számos főember, s odalett a király magával vitt kincstára.

Kristó Gyula

II. István

Mivel Kálmán 1099-ben sikertelen hadat vezetett Peremisl (Przemyśl) ellen, s maga ezt a fiaskót életében nem tudta sikeres katonai akcióval feledtetni, Oroszország elleni bosszuló hadjárat örökségét testálta fiára.

II. Géza orosz és bizánci háborúi

  • A magyar király összegyűjtötte az országos sereget, és 1150 kora ősszel sógora megsegítésére indult. A halicsi Vologyimerkót azonban a hozzá szító magyarok már jókor figyelmeztették, hogy II. Géza megindult ellene. A halicsi fejedelem visszafordult a volhíniai Belztől, és Przemyślbe sietett hadaival. A magyar király több falut elfoglalt Przemysl vidékén, erőteljes akciói következtében Vologyimerko megijedt, kapcsolatot keresett a király környezetében levő Kökényes nevű esztergomi érsekkel, két püspökkel és más főemberekkel. Sok arannyal megvesztegette őket, és ennek révén elérte, hogy azok a királyt hazatérésre bírták. Demeter napja volt, 1150. október 26-a, amikor a király hazaindult Oroszországból. Ekkor újabb dinasztikus kapcsolat létesült II. Géza és Izjaszlav családja között. Izjaszlav öccse, Vologyimer (Vlagyimir) Msztyiszlavics feleségül kérte Belos bán leányát. A leányt előreküldték a volhíniai Vlagyimirba Izjaszlavhoz, a vőlegény néhány napig még II. Gézával maradt. Tőle üzente a magyar király sógorának: a görög császár támadását várja, ezért a következő télen és tavasszal nem tud lóra ülni, hogy személyesen megsegítse Izjaszlavot. Némi sereget képes ugyan küldeni, de maga csak 1151 nyarán várható újra Oroszországba.
  • Izjaszlav is összegyűjtötte orosz szövetségeseit, és Pereszopnyicán, a volhíniai Vlagyimiron, Przemyslen és Jaroszlavon (Jaroslaw) át II. Géza elé vonult. Haditanácsot tartottak, s Przemyśl város közelében állították fel csapataikat. A Szan folyó menti csatában a szövetséges orosz–magyar erők legyőzték a halicsi Vologyimerko seregét, aki maga alig tudott bemenekülni Przemyślbe. Innen küldözgetett követeket a királyhoz, az érsekhez és a királyi had vezéreihez. Hol sebesülése ürügyén esedezett bocsánatáért, hol azt idézte a magyar király emlékezetébe, hogy annak idején II. Béla érdekében derekasan harcolt a lengyelekkel szemben. Hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon, arannyal, ezüsttel, értékes edényekkel és köntösökkel megvesztegette az érseket és a seregvezetőket. Hiába kívánta Izjaszlav és fia, Msztyiszlav a halicsi fejedelem vesztét, II. Géza inkább a saját főembereire hallgatott. Vologyimerko Izjaszlavhoz is küldött engesztelő követséget, a kijevi nagyfejedelem azonban csak II. Géza és a magyar vezetők kényszerének engedve kezdett egyezkedni Vologyimerkóval. A halicsi fejedelem mindenbe készségesen beleegyezett, csak hogy ne kerüljön ellensége, Izjaszlav kezébe.

Az új berendezkedés időszakának külpolitikája

Roman 1209-ben megszökött Magyarországról, s halicsiak mind őt, mind fivérét, Vologyimert kérték, hogy mentsék meg őket kínzójuktól. Az Igorjevicsek összefogásával kiűzték Halicsból Benedeket, aki hazamenekült Magyarországra. A győzelem után Vologyimer ült be Halicsba, Roman Zvenyigorodba, a harmadik testvér, Szvjatoszlav pedig Przemyślbe.


A magyar uralkodó kapva kapott az újabb beavatkozási alkalmon, és 1211-ben igen erős sereget küldött orosz földre. A sereg élén II. Endre vezető világi méltóságai álltak: Győr nembeli Pot nádor és mosoni ispán, Bár-Kalán nembeli Bánk királynéi udvarispán és bihari ispán, Tétény nembeli Marcell udvarispán és kevei ispán, Péter bácsi ispán, továbbá a szakállas Mika és Tiborc, akik a korábbi években töltöttek be magas tisztségeket, valamint mások. A magyar seregben vonult Halics ellen a tíz éves Danyilo is. Przemyślt még Vologyiszlav bojár rábeszélésére lakói megnyitották a magyarok előtt, s fejedelmüket, Szvjatoszlavot pedig Danyilo kezére adták, de Zvenyigorod keményen ellenállt.


A lengyel-magyar szövetséges sereg még 1214-ben Halics ellen vonult, Vologyiszlavot börtönbe zárták, ahol hamarosan meg is halt. Nem volt akadálya, hogy Kálmán, akit közben János érsek királlyá koronázott, elfoglalja Halics trónját. Halics Kálmáné lett, egy részét, Przemyślt Leszek kapta meg, míg Leszek a magyar király ellenére Vlagyimirt a Romanovicsokra bízta.

A krakkói fejedelem önkényes cselekedete miatt II. Endre haragra lobbant, s elvette Leszektől Przemyślt. A megszégyenített lengyel uralkodó a novgorodi Msztyiszlavtól kért segítséget, neki ajánlva fel Kálmán halicsi trónját. A magyar uralmat terhesnek érző halicsiak viszont Danyilót hívták meg Halics élére. A versenyfutás 1215-ben Msztyiszlav győzelmével végződött, elűzte Halicsból Kálmánt, aki híveivel, köztük Szugyiszlav bojárral Magyarországra menekült. A halicsi fejedelmi széket Msztyiszlav foglalta el, Danyilo pedig Msztyiszlav leányát vette feleségül. Danyilo szemet vetett az előző évben a lengyel uralkodó tulajdonába jutott nyugat-halicsi területre, Przemyślre, s apósa tiltakozása ellenére hozzákezdett a maga számára történő meghódításához. 1216 tavaszán Leszek sereget küldött Danyilo ellen, de az kevés sikert tudott felmutatni. Ekkor Leszek újra szövetséget ajánlott II. Endrének, lemondva halicsi területi igényeiről veje, Kálmán javára. A lengyel és a magyar sereg Przemyśl bevételével kezdte meg a halicsi hadjáratot, majd nyílt csatában vereséget mért Msztyiszlav erőire. Ezt követően a Danyilo által védett Halics ellen fordultak. A Kálmán vezette magyar sereg és a lengyelek egészen az első hó leeséséig, októberig kísérleteztek az ostrommal. Táboruk lebontása után azonban váratlan sikert mondhattak magukénak. Legyőzték és a fejedelemségből kiűzték Msztyiszlavot. Ez tarthatatlanná tette Danyilo helyzetét is. Így 1216 végén helyreállt Halicsban Kálmán rutén királysága, az orosz fejedelemség újra magyar uralom alá került.

Endre és Béla politikája az 1220-as évek közepén

Amikor 1226-ban Msztyiszlav a halicsi fejedelem területéből Przmyslt adta át Endrének, és a halicsi bojárok ezt a megosztást arra használták fel, hogy viszályt szítsanak Msztyiszlav és az ifjú Endre között, létrejött a beavatkozás konkrét ürügye. 1226 télelőn II. Endre sereggel indult a halicsi fejedelem ellen. Előbb Przemysl alá érkezett, amelyet ostrom nélkül elnyert, majd sorra foglalta el Zvenyigorod, Tyerebovl és Tyihoml várát.

II. Endre külpolitikája uralkodásának utolsó éveiben

1231-ben Danyilo elég erősnek érezte magát, hogy rokona, a Przemyslt tartó Alek­szandr ellen támad­jon, és kivesse őt onnan. Alek­szandr a magyarokhoz menekült, és az ott tartózkodó Szugyiszlav segít­sé­gét kérte.

Diószegi István

A Monarchia és Oroszország balkáni együttműködése

A pétervári nagykövet, Aehrenthal báró azonban, akinek jó ideje kedvét szegte hivatalfőnöke bátortalansága, most újra határozott javaslattal rukkolt elő. Az a benyomásom, írta, elérkezett az ideje annak, hogy Oroszországhoz fűződő kapcsolatainkat szilárdabb bázisra helyezzük. Ha Oroszországnak szüksége van arra, hogy hátát nyugaton fedezze, Ausztria-Magyarországnak nemkülönben. Csak számunkra a biztosítás szükségessége keleten, mégpedig az orosz határokon jelentkezik. Szembeszökő jelenség, hogy Olaszország újult erővel folytatja irredenta tevékenységét határmenti tartományainkban, és hogy kompenzációra számítva balkáni térnyerésre törekszik. Mindebből nagyon magától értetődő konklúzió adódik. Ha Miklós cár nem habozott kijelenteni, hogy a varsói és kievi csapattesteket a birodalom más veszélyeztetett pontjaira helyezi, vajon nem volna-e időszerű részünkről hasonló közlemény megtétele? A Galíciában állomásozó csapatok Dél-Tirolban és a karintiai határon sokkal inkább szükségesek, mint Krakkóban és Przemyślben. Az ilyen nyilatkozatok kicserélése, zárta fejtegetéseit Aehrenthal, egyértelmű volna egy védelmi szerződés megkötésével.

Hanák Péter

A katonai „megoldás” és az ischli koronatanács

Fegyveres felkelés kitörésekor a haditerv első lépésként a megbízhatatlan csapatok lefegyverzését vagy legalábbis semlegesítését, a fegyver- és lőszerkészlet megmentését és a Magyarországon levő megbízható egységek leverésének elkerülését írta elő. Ezzel párhuzamosan kellett megkezdődnie Ausztriában, lengyel, ukrán területen és Horvátországban a mozgósításnak. A támadást négy irányból tervezték: északról a Felvidék, északkeletről a Tiszántúl, délről a Dunántúl ellen, a főerők pedig nyugatról PozsonyGyőrKomárom irányában indultak volna meg. A főcsapás iránya a főváros: Budapest nélkül a magyar ellenállás hosszabb ideig nem tartható. A haditervhez mellékelt térképvázlat világosan mutatja, hogy a Bécsből induló – a flottilla egységeitől támogatott – dunai hadseregnek s a Przemyślből és Lembergből felvonuló kárpáti hadseregnek nagy erőkkel Budapest felé kellett nyomulnia, míg a XII. hadtest Erdély határán, a XIII. hadtest a Dráva vonalán sorakozott volna fel, a VII. temesvári hadtest pedig déli irányban védte volna a Bánságot.

Galántai József

Az első év hadműveletei

Galíciában azonban a Monarchia hadseregének nem sikerült felvonulás közben meglépnie az orosz haderőt, mi több, az úgynevezett első galíciai hadjáratban (augusztus 23.—szeptember 11.) vereséget szenvedett. Elesettekben, sebesültekben és foglyokban harmadmillió embert és jelentős hadfelszerelést vesztett el. Vissza kellett vonulni a San és Dunajec vonala mögé, feladva Bukovinát és Galícia keleti felét, hátrahagyva a körülzárt Przemyśl várát.

A nyugati hadszíntéren szemben álló felek az ősz folyamán a nyugati szárny megkerülésével akartak döntő sikert elérni, de az eredmény az arcvonal kiszélesedése („versenyfutás a tengerig”) és az állásháború kialakulása lett. A Monarchia ez alatt újabb támadást indított Szerbia ellen, amely az őszi hónapokban még sikert ígért, végeredményben azonban a korábbinál is csúfosabb vereséggel, decemberben a Szerbiából való teljes visszavonulással és súlyos veszteséggel végződött.

Október elején megindult az orosz hadsereg ellentámadása. Megállítása végett a központi hatalmaknak fel kellett hagyniuk az újabb próbálkozásokkal a nyugati és déli hadszíntereken. A németek nyugaton állóháborúra rendezkedtek be, hadseregük zömét átdobták keletre. Most már a Monarchia is védelemre rendezkedett be délen és minden nélkülözhető erőt északra küldött. A megerősített német és osztrák–magyar seregek novemberben megállították a Berlin és Krakkó felé törő orosz előrenyomulást. A Monarchiának azonban ehhez a Kárpátokból is haderőt kellett elvonnia, így ez a szárny meggyengült. Az orosz hadvezetés, hogy ezt kiaknázza, decemberben itt indított támadást. Véres harcok fejlődtek ki, különösen Limanovánál és az északkeleti Kárpátokban, míg az osztrák–magyar hadsereg az orosz támadást meg tudta állítani. A Monarchia hadseregére ezek a vereségek súlyos morális hatással voltak. Elsősorban ez késztette arra a hadvezetőséget, hogy mindenképpen megpróbáljon sikert felmutatni. 1915 elején a hegyi harcra készületlen és viszonylag gyenge hadsereggel téli hadjáratot indított a Kárpátokban. Az újabb vereséggel végződő kárpáti hadjárat 1915. január végétől április közepéig tartott. Március 22-én Przemyśl vára megadta magát, 120 ezer ember esett itt fogságba.

A második év hadműveletei és a központi hatalmak hadicéljai

Az orosz hadvezetés Bukovinában várta a támadást, amely azonban ettől északnyugatra, Gorlice falunál indult meg. Május 2-án egy német és egy osztrák–magyar hadsereg sikeres csapást mért az ellenséges állásokra. A harcászati áttörés eredményeként július 3-án visszafoglalták Przemyślt, 22-én Lemberget, azután elfoglalták Varsót, Breszt-Litovszkot, ahol a visszavonuló orosz seregek megvetették a lábukat.