Pulszky Ferenc

A Múltunk wikiből

Pulszky Ferenc Aurél

Eperjes, 1814. szeptember 17. – Budapest, 1897. szeptember 9.
politikus, régész, műgyűjtő
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
Horovitz Portrait of Ferenc Pulszky 1890

Gergely András

A nyilvánosság biztosítása és a tárgyalások rendje

A mintegy 1200 főnyi országgyűlési ifjúság többsége a reformok lelkes híve volt. Szorgalmasan látogatta az üléseket, és lassan közvéleményformáló erővé fejlődött. Lepisszegte, gúny tárgyává tette a konzervatív szónokokat. Tombolva ünnepelte a liberálisokat. Rajongott az alkatilag különböző, de szellemileg rokon Wesselényiért és Kölcseyért. Ez az ifjúság, amely korábban csak a dörgő hangra, a látszatra figyelt, és a karzaton udvarolt a hölgyeknek, most, nem utolsósorban ünnepeltjeinek biztatására, Társalkodási Egyletbe tömörült, ahol haladó szellemű könyveket olvastak, demokratikus reformokról, a francia forradalmak tanulságairól vitatkoztak. A kör vezetője Lovassy László volt. Tagjai közé tartozott Pulszky Ferenc, Tormássy János, Kászonyi Dániel, Madarász József, Vukovics Sebő, a későbbi évek és a majdani forradalom számos ismertté vált alakja.

Az országgyűlés küszöbén

Az erőviszonyok szempontjából az alsótábla politikai megoszlása volt a döntő fontosságú. Az ifjúkonzervatívok vezére ezért szeretett volna a követi karba kerülni. Bekapcsolódott a heves követválasztási küzdelembe, melyben azután Sárosban alulmaradt Pulszky Ferenccel szemben.

Vörös Károly

A büntetőjogi reform

Az Akadémia ugyanakkor pályadíjat tűzött ki a büntetés értelméről és céljáról szóló értekezésre és a külföldre utazó fiatal liberálisok: Szemere Bertalan, Pulszky Ferenc a szalonok világa helyett a polgári államok különböző börtönrendszereit tanulmányozzák lázasan. Pest megye 1841-ben szabályrendelettel (amit ugyan egy királyi leirat a megye tiltakozása ellenére is megsemmisített) tett kísérletet büntetőügyben a törvény előtti egyenlőség érvényesítésére: a büntető és polgári törvényszéket személyzetileg is szétválasztotta; a büntetőtörvényszék ülésezését az eddigi törvényszaki beosztás helyett gyakorlatilag folyamatossá és az üléseket nyilvánossá tette; végül a rövid úton ítélet alá kerülő ügyekben bevezette a vádlott tisztiügyészi vagy ügyvédi szóbeli védelmét. A megyei határozat körül kibontakozott konfliktus is jól mutatta, hogy a kérdés jelentősége messze túlnőtt szűkebben vett tárgyának elméleti keretein: benne a közvélemény azonnal megérezte a lehetőséget a fennálló rendszer egy jelentős (és kivált a börtönrendszer hallatlan hazai elmaradottsága folytán pusztán emberségi szempontokból is feltétlen reformot követelő) elemének reformok útján való javítására, módosítására; ennek megfelelő érdeklődéssel kísérve a reformáló bizottság egész működését.

Az ennek eredményeképpen elkészült egész munkálat bevezetésében Deák indítványára, aki a bizottság munkájában azonnal átvette a vezető szerepet, az elvi kérdéseket tisztázták: ennek során máris olyan jelentős elveket állapítva meg, mint többek között a büntetőtörvény előtti polgári egyenlőséget (kiterjesztve a törvény hatályát az egyházi és a nem tényleges szolgálatban álló katonai személyekre is); mind érdemi, mind formai vonatkozásban a fellebbezésnek és a perújítás kérésének az ügyész és a vádlott számára egyaránt lehetővé tételét; a halálbüntetésnek, a botozásnak és a büntetés minimumának (ugyanúgy, mint az ítélőszékek közül az úriszékeknek és a statáriumnak is) a büntetések sorából való kihagyását. Négynapi heves vita után azonban már itt megbukott az esküdtsézki rendszer Deák által nagy hévvel képviselt bevezetése. „Magyarországban arra, hogy az esküdtszéki intézet behozattassék, nincsenek a társasági állapotok, főkép a míveltség tekintetében eléggé kiegyenlítve”[1] – indokolják –, s ezen az sem változtat, hogy Deák terjedelmes és később még jelentős szerephez jutott különvéleményben védi meg e javaslatát. A továbbiakban a bizottság két részre oszolva tárgyalt: részint a büntető törvénykönyv, részint a börtönrendszer kidolgozása érdekében. Az előbbi bizottság ismét két albizottságra vált szét. Ezek közül az anyagi jogot megállapító albizottság munkáját Deák irányította (miután a bizottság ügyes szétbontásával sikerült ide összegyűjtenie a részt vevő összes jelentős ellenzéki szakembert: Bezerédjt, Eötvöst, Klauzált, Pulszkyt, a főrendek közül báró Wenckheim Bélát); a másik az eljárási joggal foglalkozott. Az elkészült albizottsági munkálatokat a teljes bizottság felülvizsgálta és módosította: így – nem is lényegtelen pontokon – az anyagi jogi rész egyes tételeit is.

Spira György

Az országgyűlés törvényalkotó munkája

Batthyány ugyanis – aki úgy vélte, hogy ha az országgyűlés Pestre települ, akkor az ottani forradalmi mozgalom rövidesen minden jelentőségét el fogja veszíteni –, miután az országgyűlés átköltöztetésének gondolatától Kossuth ellenkezése miatt kénytelen lett elállani, más módot Választott arra, hogy a forradalom szülővárosában is biztosítsa a liberálisok hegemóniáját: március 23-án István nádor felhatalmazásával Pestre küldte belügyminiszter-jelöltjét, Szemere Bertalant, s belőle, valamint a már úgyis Pesten tartózkodó Klauzál Gáborból, akire a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium vezetését kívánta bízni, meg a pénzügyminisztérium álladalmi altitkárává kiszemelt Pulszky Ferencből megalakította az úgynevezett Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmányt azzal a rendeltetéssel, hogy azután Pesten ez a testület ragadja magához az irányítást. A bizottmány pesti működése azonban a várttól nagymértékben eltérő eredménnyel járt: azt lehetővé tette, hogy az alakulóban levő kormány leendő tagjainak egy csoportja a helytartótanácstól már a kormány végérvényes hivatalba lépése előtt is átvegye egy sor fontos kormányzati feladat ellátását; azt viszont, amit Batthyány elképzelései szerint elsősorban kellett volna hogy eredményezzen: a pesti forradalmi mozgalom háttérbe szorulását, Szemeréék vitathatatlan igyekezete ellenére sem vonta maga után. Mert a pesti forradalmárok barátságosan fogadták ugyan a bizottmány tagjait, de hogy a középponti választmány keretei között élvezett hatalmukat önként rájuk ruházzák, arra a legcsekélyebb hajlandóságot sem mutatták, Szemeréék pedig erőszakhoz nem folyamodhattak, mivel a pesti tömegek továbbra is kitartottak a márciusi fiatalok mellett.

A külön magyar kormány hivatalba lépése

Igaz viszont, hogy azok a veszélyek, amelyek Esterházy vagy Mészáros kinevezéséből fakadhattak, inkább csak papíron fenyegettek. Mert Batthyány nem csupán arra ügyelt, hogy a szóban forgó személyeknek kormányába való meghívásával együttműködési készségéről biztosítsa még a konzervatívokat, illetve a császári hadsereg tisztikarát is, hanem arra is, hogy e két miniszter intézkedési szabadságát kellőképpen korlátozza. Így Pulszkyt, akit eredetileg a pénzügyminisztérium álladalmi altitkárává tettek meg, hamarosan áthelyeztette a király személye körüli minisztériumba, hogy a továbbiakban Esterházy helyettesének – és felügyelőjének – a szerepét töltse be.

Külföldi támogatók keresése

Az 1849 elején Szalay nyomdokaiba lépő Pulszky Ferenc pedig nagy nehezen elérte ugyan, hogy legalább magánemberként tárgyalhasson Palmerstonnal, érdemleges előrelépésre azonban az angol kormányt néki sem sikerült rábírnia.

Szabad György

A társadalmi és a nemzetiségi politika ellentmondásai

1861 elején azonban olyan hírek érkeztek Magyarországról, hogy Kossuthot ellenfelei Erdélynek a román fejedelemség kezére játszása szándékával igyekeznek befeketíteni, és az emigrációban külön utakra lépő Pulszky Ferenc a fogságba esett Telekit tényleg meg is vádolta ezzel.

A Dunai Szövetség terve

Az olasz kormány kívánságára 1862 tavaszán a magyar száműzöttek hajdani és újabb tervezeteire, illetve a dunai fejedelemségekkel folytatott tárgyalások során létrejött megállapodásokra támaszkodó munkálatban összegezésre kerültek az emigráció elképzelései egy, a felszabadító harcok sikere esetén létrehozandó dunai államszövetségről. Klapka tábornok összefoglalóját, amelyet Pulszky Ferenc vetett papírra, Kossuth 1862. május 1-én módosításokkal magáévá tette, s felhatalmazta a délkelet-európai népek összefogását szorgalmazó Antonio Canini olasz kormánymegbízottat, hogy azt tervezett balkáni diplomáciai tárgyalásain felhasználhassa.

Kolossa Tibor

A pártviszonyok alakulása a kiegyezés után

Az emigrációból hazatérő és a Deák-párthoz csatlakozó képviselőknek (Pulszky, Klapka, Türr) szintén jelentős szerepük volt a liberális polgári eszmék hirdetésében és a Deák-párt megszilárdításában.

Szász Zoltán

Tisza kormányon marad

Csak az 1878-ra egy csoportba összeverődő, 67-es alapon álló Egyesült Ellenzék lehetett volna képes arra, hogy az uralkodó számára Tisza ellenében tekintélyes politikusokat kínáljon kormányalakításra. Csakhogy ezek a különféle érdekeket képviselő politikusok lehettek ugyan nagy köztiszteletnek örvendő férfiak, mint Pulszky Ferenc, Kerkápoly Károly vagy a még fiatalabb Szilágyi Dezső és Apponyi Albert, aligha voltak azonban alkalmasak a nemesi középosztály tömörítésére és az arisztokráciával kötött szövetség újrarendezésére. Minden politikai tapasztalatuk ellenére némileg idegenül mozogtak a magyar politikai életben.

Mucsi Ferenc

Polgári radikalizmus és szabadkőművesség

1886-ban alakult meg Pulszky Ferenc vezetésével a magyarorsági Szimbolikus Nagypáholy, amely összefogta a kiegyezés után országszerte létrejött páholyokat.

Lábjegyzet

  1. Az … 1843-ik esztendei … magyarországi közgyűlésnek írásai. I–V. Pozsony, 1844 (továbbiakban: Írások 1843). 19/D sz., I. 222.

Művei

  • Mint elvi alapvetés, és mint anyagközlés egyaránt elévülhetetlen Pulszky Ferenc A rézkor Magyarországon (Budapest 1883; németül: Budapest 1884) című nagy könyve, amelyben a szerző – szinte az egész akkori világ régészetévei szemben – kifejti rézkorunk fogalmát, és összefoglalja réz- és aranyleleteinket.
  • Pulszky Ferenc, Publicisztikai dolgozatok (Győr, 1888);
  • A gazdag napló- és memoárirodalomból Pulszky Ferenc, Életem és korom. I–II. (Budapest, 1958);

Irodalom

Az udvari körök Jellačićcsal kapcsolatos terveiről szeptember 25-én Pulszky szerzett értesülést magától Ferenc Károly főhercegtől, s ezekről az értesülésekről még ugyanaznap két levél tájékoztatta Kossuthot: egy aláíratlan (közli V. Waldapfel, A forradalom és szabadságharc levelestára II.) meg egy Wargha Istvánnak, a király személye körüli minisztérium fogalmazójának kézjegyével ellátott (közli Deák Imre).

Teleki és Pulszky szerepére pedig a II. fejezet 1. pontjának irodalomjegyzékében már hivatkozott műveket.