Quedlinburg

A Múltunk wikiből
város Németországban, Szász-Anhalt szövetségi államban 
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs, proc_open() is disabled.
973
húsvét: Quedlinburgban az I. Ottó császár által összehívott nemzetközi fejedelmi találkozón Magyarországról tizenkét főúr jelenik meg.

Györffy György

Az augsburgi csata vélt és valós jelentősége

Reálisabb képet ad a magyar és német veszteséget egyaránt számba vevő Szász Évkönyv adata, amely a Quedlinburgi, Hersfeldi, Hildesheimi és Altaichi Évkönyvekben maradt fenn: „955. Ottó király a magyarokat saját maga és övéi nagy veszedelmével kegyetlen öldökléssel szétszórta, amely háborúban Konrád herceg, a király veje sok másokkal elesett.”[1]

Géza történelmi szerepe és egyénisége

Géza volt az, aki félbarbár nyerseséggel fogott hozzá, hogy a központosításnak és megkeresztelkedésnek ellenszegülő, a régi rendhez húzó erőket szétzúzza, és megteremtse az előfeltételeket a magyar állam felépítéséhez, majdan István király művéhez. Az erőt harcához egy személyi függésen nyugvó uralmi szervezet – mondhatni barbár állam – szolgáltatta, melynek vezető rétegét a hozzá hű vezérei nemzetségek sarjai adták. Belőlük kerülhetett ki az a tizenkét főúr (primates), akit Géza 973-ban Quedlinburgba küldött, s fegyveres erejét (militia) az a nehéz fegyverzetű fejedelmi had és könnyűlovas katonai kíséret szolgáltatta, mellyel Géza az erőszakos térítést elkezdte.

A nyugati térítés kezdete

Ottó 972 nyarán kelt át az Alpokon Paviából Sankt Gallenbe. Paviából elindulva követséget menesztett Lengyelországba és meghívta Meskó lengyel fejedelmet a húsvétkor Quedlinburgban tartandó gyűlésre, amelyet a keresztény hatalmak találkozójának szemelt ki.


Géza bizonyára már mint megkeresztelt király, de még nem mint rex christianus küldte el tizenkét főúrból álló ünnepélyes követségét Quedlinburgba. A 973. március 23-án, húsvétkor összejött fejedelmi találkozón megjelent Kékfogú Harald dán király, II. Boleszló cseh herceg, míg a megfélemedett Meskó lengyel fejedelem maga helyett fiát, Bátor Boleszlót (Boleslaw Chrobry) küldte túszul; ezenkívül követséget küldött Vasfejű Pandulf beneventói herceg, Tzimiszkesz János görög császár, sőt a Macedóniában ekkortájt alakult új bolgár ellenkormány is.

A hűbéri függésen levő dán, cseh és lengyel uralkodók személyes megjelenésével szemben Géza és családtagjai ekkor – úgy, mint ahogy a továbbiakban is – távol maradtak; ez alkalmas volt annak hangsúlyozására, ami a középkori magyar állam külpolitikai vezérmotívuma maradt: Magyarország a keresztény Európa része, de független idegen hatalmaktól.

Géza békés külpolitikája

  • A bajor házasság jött legutoljára létre, s ebben szerepe volt annak, hogy I. Ottó a quedlinburgi találkozó után néhány héttel meghalt, és Géza közvetlen szomszédja Civakodó Henrik bajor herceg lett, aki arra törekedett, hogy az új ausztriai határgrófságot, Ostarrichit kelet felé kiterjessze.
  • Hogy 973-ban Quedlinburgban Géza követei lemondtak volna a csekélyebb katonai erővel rendelkező Boleszlav javára az északnyugati határt jelentő Nyugati-Beszkidekről – ugyanakkor, amikor a nagyhatalmú Ottó császár, Boleszlav hűbérura Bécset is a magyarok kezén hagyta –, az több mint kétséges.
  • Első életjelt akkor adtak magukról, amikor 973-ban Géza tizenkét tagú küldöttségével együtt két bolgár követ is megjelent Quedlinburgban.

Lábjegyzet

  1. Gombos I. 92, 140, 186.

Irodalom

A quedlinburgi találkozóra lásd DümmlerKöpke 501–506; Heinrich Felix Schmied, Otto und der Osten. Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung Ergänzungsbände 20. 1962. 70–106.

Kiadvány

Necker művének francia címe: Compte rendu au Roi au mois de janvier 1781 (Paris, 1781). Ugyanebben a kiállításban még ugyanezen évben megjelent franciául Párizsban négyszer, továbbá Hamburgban, Baselben, Quedlinburgban, Berlinben.