Rákóczi György

A Múltunk wikiből
Szerencs, 1593. június 8. – Gyulafehérvár, 1648. október 11.
erdélyi fejedelem 1630­-tól haláláig
Wikipédia
Rákóczi György I
1619
augusztus 18. Bethlen Gábor levélben tudatja Rákóczi Györggyel, illetve a cseh felkelés vezetőivel, hogy hadjáratra indul II. Ferdinánd ellen.
szeptember 5. Kassa megnyitja kapuit a Bethlen oldalán harcoló Rákóczi György előtt.
szeptember 6. Kassán Rákóczi György hajdúi megölnek három katolikus egyházi személyt.
szeptember 21. Bethlen Gábor e napra gyűlést hirdet a felső-magyarországi rendeknek Kassára. (A jelenlevők elöljáró és fő gondviselővé nyilvánítják a fejedelmet. Rákóczi Györgyöt felső-magyarországi főkapitánnyá választják.)
november 23. Rákóczi György vereséget szenved Homonnai Györgytől.
1622
Rákóczi György írásba foglaltatja a sárospataki főiskola törvényeit.
1630
szeptember 30. Rákóczi György a hajdúkat maga mellé állítja.
október 3. Ifjabb Bethlen István váradi kapitány átadja Váradot Rákóczi Györgynek.
november 26. Erdélyi országgyűlés Segesvárott. (A Portáról jött követ és a budai pasa egyaránt Rákóczi György megválasztását ajánlja; Bethlen István lemond.)
december 1. Rákóczi Györgyöt a segesvári országgyűlés fejedelemmé választja. (Uralkodik 1648-ig.)
december 20. Rákóczi György Váradról Gyulafehérvárra érkezik, hogy a fejedelemséget átvegye.
december 21. Rákóczi György szövetségi ajánlattal követet küld a szász választófejedelemhez és a svéd királyhoz.
1631
január 17. Esterházy nádor e napra gyűlést hirdet a felső-magyarországi vármegyéknek Kassára. (Rákóczi és a hajdúk ügyében a békés megegyezés mellett foglal állást.)
április 3. Egyezség Kassán I. Rákóczi György és II. Ferdinánd biztosai között. (Ferdinánd hallgatólag elismeri Rákóczi fejedelemséget, Rákóczi viszont kötelezi magát, hogy leszereli a hajdúkat és királyi őrséget fogad Ónod várába.)
1632
január Császár Péter Gyulafehérvárott I. Rákóczi György segítségét kéri. (Kitérő választ kap.)
február 7. Gusztáv Adolf svéd királytól követ érkezik I. Rákóczi Györgyhöz Gyulafehérvárra.
április 10. I. Rákóczi György Bátornál Zólyomi Dáviddal szétvereti a segítségében bízó paraszthadakat.
május 1. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (Kimondja, hogy a parasztoktól mindenütt vegyék el a fegyvereket. Szabad járást enged a görög kereskedőknek. Megtiltja, hogy a székely jobbágyok földjüket eladják.)
1633
április 4. I. Rákóczi György árulás vádjával elfogatja Zólyomi Dávidot.
április 1. Rákóczi György hosszan húzódó szövetségi tárgyalásai Stockholmban.
május 6. Eperjesen megegyezés jön létre I. Rákóczi György és II. Ferdinánd biztosai között, (Ónodba nem kerül királyi katonaság. Rákóczi itteni őrsége esküt tesz Ferdinánd hűségére. A király elzálogosítja a Rákóczi családnak a Brandenburgi Katalintól kiváltott Munkácsot. Egyebekben megerősíti az 1631. áprilisi kassai békét.)
június 6. Geleji Katona Istvánt választják Erdély református püspökévé.
július 26. Cseh politikusok svéd közvetítéssel szövetségi ajánlatot tesznek I. Rákóczi Györgynek. (A fejedelem az ajánlatot visszautasítja.)
augusztus 21. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (Lefolytatja a hűtlenségi pert Zólyomi Dávid, valamint a temesvári pasához menekült Székely Mózes és hét társa ellen.)
december I. Rákóczi György parancsot kap a Portától egy lengyelországi török hadjáratban való részvételre.
1634
az év eleje I. Rákóczi György fejedelem tudósítja III. Zsigmond lengyel királyt a készülő török támadásról. (A támadás nem következik be.)
1635
május 13. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (Karácsonyig szab határidőt a szombatosoknak, hogy térjenek át valamelyik bevett vallásra. Szabaddá teszi az ökrökkel való kereskedést.)
május 30. A szászországi választófejedelem Prágában különbékét köt II. Ferdinánddal. (Megkezdődik a Protestáns Unió széthullása.)
december Bethlen István, volt fejedelem török segítséget kér Rákóczi letételéhez.
1636
február 15. Erdélyi országgyűlés Kolozsvárott. (Elhatározza, hogy ellenáll egy Bethlen Istvánt megsegítő török támadásnak.)
október 6. I. Rákóczi György Szalontánál megveri a Bethlen István trónkövetelését támogató török csapatokat.
november 6. Egyezség Rákóczi és a budai pasa között Jenőn. (Rákóczi 40 ezer tallért fizet a Portának, Bethlen István visszaadja birtokait.)
1637
az év eleje IV. Murad szultán új athnáméval erősíti meg I. Rákóczi György fejedelemségét.
február 12. Brassó megtagadja I. Rákóczi György fejedelem kíséretének bebocsátását.
február 15. Bécsben meghal II. Ferdinánd. Trónra lép III. Ferdinánd. (Uralkodik 1657-ig.)
március 1. Erdélyi országgyűlés Medgyesen. (60 ezer forint bírságot vet ki Brassóra.)
március 14. IV. Murad szultán kivégezteti azokat a főtiszteket, akik Bethlen István megsegítését tanácsolták.
április 22. III. Ferdinánd segítséget ígér I. Rákóczi Györgynek a Porta esetleges bosszúja ellen.
szeptember 21. III. Ferdinánd e napra országgyűlést hív össze Pozsonyba, ahol maga is megjelenik. (III. tc.: a Portára ünnepélyes követség küldendő, hogy a törökkel békét teremtsen, és a hódoltatásnak, rabszedésnek véget vessen; XLVII. tc.: azok az urak, akik az adókivetőket nem engedik be, birtokukat elveszítsék; XLIX. tc.: ha kereskedés céljából viszik ki terményeiket, a nemesek is fizessenek harmincadot.)
október közepe Stockholmban Rákóczi György megbízottja a svéd államtanáccsal tárgyal egy esetleges szövetségről.
október 22. I. Rákóczi György a török ellen segítséget küld Matei Basarab havasalföldi vajdának.
1638
április 23. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (Július 1-re bizottságot küld ki Désre a „makacs” szombatosok ügyében.)
április 1. Rákóczi György megbízottja Richelieu bíborossal tárgyal Párizsban.
május 23. Vallatások kezdődnek a szombatosok ellen Kolozsvárott és Marosvásárhelyen.
július 1. Désen I. Rákóczi György elnökletével több napos vallási vita kezdődik. (Az 1579. évi hitvallás szerint határozza meg az unitárius hittételeket.)
július 7. Megkezdődnek Désen a szombatosok elleni perek. (Előbb a társadalmilag alsóbb rendűek kerülnek sorra. Ítéletük: jószágvesztés és elzárás. Július 11-től perek az előkelőbbek ellen; július 15-től többnyire elzárásra szóló ítéletek.)
július 17. Torockai János kolozsvári ötvöst a dési bizottság ítélete szerint megkövezik.
augusztus I. Rákóczi György Sárospatakon betűöntő műhelyt létesít.
november 12. I. Rákóczi György fogadja XIII. Lajos francia király titkos követét. (A király szövetségkötés esetére katonai támogatást ígér.)
1639
május eleje I. Rákóczi György követe szövetségi tárgyalások céljából Párizsba érkezik.
december 3. I. Rákóczi György és Matei Basarab havasalföldi vajda győzelme Bukarestnél a török segítséggel támadó Lupu moldvai vajda felett.
A kolozsvári ötvöslegények mozgalma a céhes kötöttségek ellen.
1640
január 25. Rákóczi György Danckából (Gdansk) fegyvereket vásároltat.
február 9. I. Ibrahim szultán lép trónra Konstantinápolyban. (Uralkodik 1648-ig.)
május 8. I. Rákóczi György fejedelem szövetséget köt III. Zsigmond lengyel királlyal a Porta ellen.
tavasza Tolnai Dali János puritán szellemű pedagógiai reformmunkálatokat indít a sárospataki főiskolán.
augusztus 21. I. Rákóczi György idősebb fiát, Györgyöt beiktatják a váradi kapitányságba.
1642
február 19. II. Rákóczi Györgyöt a gyulafehérvári országgyűlés I. Rákóczi György utódjává választja. III. Ferdinánd és I. Ibrahim biztosai Szőnyben megújítják, és húsz esztendőre meghosszabbítják az 1627. évi szőnyi békét.
június 20. I. Rákóczi György fejedelem erdélyi országház építését rendeli el Gyulafehérvárott.
1643
február 3. II. Rákóczi György házassága a Báthori fejedelmi család utolsó tagjával, Zsófiával.
április 24. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (Elrendeli, hogy a „szökött” jobbágyokat még akkor is ki kell adni, ha időközben nemességet nyertek.)
április 26. Krisztina svéd királynő Stockholmban aláírja a XIII. Lajos francia királyt is kötelező szövetségi szerződést I. Rákóczi Györggyel. (Rákóczi belép a Habsburg-ellenes szövetségbe, a háború tartama alatt évente 150 ezer tallér hadisegélyt kap, továbbá 3 ezer külföldi harcos zsoldját. A szövetségesek nem kötnek különbékét.)
1644
február 2. I. Rákóczi György Gyulafehérvárról megindul seregével III. Ferdinánd ellen.
március 12. Rákóczi bevonul Kassára.
április eleje I. Rákóczi György csapatai a Vág völgyéig hatolnak.
április 9. Galgócnál Rákóczi egyik serege vereséget szenved a császári hadaktól.
április vége A császári hadak visszafoglalják Lévát, Füleket és Szendrőt.
május 22. Rákóczi, hadaival visszavonulóban, Sárospatakra érkezik.
augusztus 1. I. Rákóczi György e napra gyűlést hirdet a felső-magyarországi rendeknek Kassára. (A gyűlés a béke mellett foglal állást. Követeket küld III. Ferdinándhoz.)
október 1. I. Rákóczi György erre a napra gyűlést hirdet a felső-magyarországi vármegyéknek Tokajba. (Megfogalmazza és eljuttatja III. Ferdinándhoz békekötési feltételeit, elsősorban a vallási sérelmekről.)
október 5. A császári csapatok visszavonulnak Gömörig, Rákóczi Hernádnémetiig. (Mindkét seregben lázongásokra és szökésekre kerül sor.)
november 21. A császári sereg újabb ellentámadást indít.
december közepe A császári sereg visszahúzódik Bajmócig, majd Morvaországba rendelik a svédek ellen.
I. Rákóczi György morvaországi posztókészítőket telepit Puchóba.
1645
január 22. Megállapodás Nagyszombatban I. Rákóczi György közügyeket illető követeléseiről. (A vallásgyakorlat a templomhasználattal együtt legyen szabad mindenkinek, a parasztoknak is; más sérelmek ügyében döntsön az országgyűlés.)
január 29. I. Rákóczi György fejedelem fogadja XIV. Lajos francia király követét Zborón.
február eleje I. Rákóczi György gyűlést hirdet a felső-magyarországi rendeknek Bártfára. (A békekötés feltételéül a templomok szabad használatának kimondását állítja; a többi ügyben sürgősen országgyűlést kell tartani.)
május 28. Az erdélyi hadak elfoglalják Nagyszombatot.
július 18. Az erdélyi sereg a morvaországi Brünn alatt egyesül a svéd hadakkal.
július 27. I. Rákóczi György holicsi táborában eredményesen lezárulnak a béketárgyalások. (A Korona minden alattvalójának vallásgyakorlata szabad, a templomok használatával együtt, a parasztok vallásgyakorlatát sem szabad háborgatni. Az 1638. évi országgyűlésen visszakövetelt protestáns templomok ügyében a következő országgyűlésnek kell döntenie. A békét is a következő országgyűlésnek kell törvénybe foglalnia. Egy sor nem vallásügyi tételt a következő országgyűlésre utal. A király három hónapon belül hirdessen országgyűlést. A fejedelem személyes kielégítéseként életére megkapja a Bethlen Gábor kezén volt hét felső-magyarországi vármegyét.)
augusztus 16. Az erdélyi hadak I. Rákóczi György utasítására elvonulnak Brünn alól.
szeptember 11. Höflányban meghal Esterházy Miklós nádor.
december 16. I. Rákóczi György biztosai Linzben kicserélik a III. Ferdinánddal kötött béke okmányait.
1646
június 10. A Rákóczi György uralma alatt álló területek papjainak református zsinata Szatmárnémetiben. (A puritánokat eltiltja egyházi hivataluk gyakorlásától.)
augusztus 24. III. Ferdinánd eredetileg május 1-re, majd az időpontot módosítva e napra országgyűlést hív össze Pozsonyba, ahol maga is megjelenik. (V. tc.: törvénybe iktatja az 1644. decemberi linzi békét; VI. tc.: elrendeli a protestánsok által 1638-ban követelt 146 templom közül 90 visszaadását; X. tc.: ott, ahol a templomot nem adták vissza, a földesúr három hónapon belül jelöljön ki telket új templom, paplak és iskola céljára, a temetőt és a harangokat pedig közösen használják; XX. tc.; a hét vármegye a Bethlen-időszak feltételeihez hasonló módon kerül I. Rákóczi György kormányzása alá; XXI. tc.: a király vagy utódai a jövőben nem idegeníthetik el az ország vármegyéit, sem magánszemélyek uradalmait; XXII. tc.: más földjén élő nemesek felett eltörli az úriszék joghatóságát; XXXVI. tc.: a portát, az adózás alapját az igásállatok számával határozza meg.)
1647
március 16. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (A Porta adóemelési szándékáról tárgyal. A fejedelem javaslatára elzárkózik az 5 ezer arannyal felemelt összeg kifizetésétől.)
1648
március 16. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (Kimondja, hogy a székely tulajdon halálos ítélet esetén sem száll a kincstárra.)
nyara I. Rákóczi György fejedelem követei Lengyelországban, a Német Birodalomban és Svédországban járnak a fejedelem kisebbik fia, Zsigmond lengyel királysága ügyében.
október 11. Meghal I. Rákóczi György Gyulafehérvárott. Idősebbik fia, az 1642-ben megválasztott II. Rákóczi György lép trónra.
I. Rákóczi György birtokain halálakor mintegy 30 ezer jobbágyháztartás és 70 majorság volt.

Tartalomjegyzék

Pach Zsigmond Pál

Előszó

Igazolódott továbbá az a megállapítás, hogy kelet-európai típusú, örökös (röghöz kötött) jobbágyságra épülő volt Bethlen Gábor és I. Rákóczi György abszolutizmusa is az Erdélyi Fejedelemségben; ugyanakkor fontos szerepe volt a magyar nemzeti művelődésben, és olyan hatalmi támaszt nyújtott a magyar rendiségnek a királyi Magyarországon, melynek híján az – az idegen abszolutizmussal való küzdelmében. – minden bizonnyal „cseh lábra állításra” lett volna ítélve: hasonló sorsra, mint amilyen az 1620. évi fehérhegyi csatavesztés után szakadt a habsburgi Csehországra.

Makkai László

Bethlen első hadjárata

Bethlent azonban nem annyira ez az ajánlat, mint inkább magyarországi híveinek, Thurzó Szaniszlónak és Imrének, Rákóczi Györgynek, Széchy Györgynek és Illésházy Gáspárnak a hívása mozdította meg.

A szövetségesek Bécs alatt

Biztatóbb hír volt, hogy szeptember 5-én Rákóczi György hajdúival megszállta Kassát, s Dóczy András főkapitányt bilincsbe verve küldte a fejedelemhez. A hajdúk két jezsuitát és egy kanonokot meggyilkoltak (amire később, 1621 januárjában Collalto császári generális Esterházy Miklós biztatására Csepreg, a dunántúli lutheránus központ feldúlásával és több mint ezer fegyvertelen polgár, köztük diákok levágásával válaszolt).


Rhédey közeledtének hírére a Cseh- és Morvaországban külön tevékenykedő Buquoi és Dampierre sietve egyesítette csapatait, amit Thurn és Rhédey együttesen sem tudtak megakadályozni.

Bethlen erről már Pozsony bevétele előtt, október 6-án értesült, és azonnali segítséget kért Rákóczi Györgytől, a Dóczy helyébe kinevezett felső-magyarországi főkapitánytól: „Kegyelmedet azért intjük, éjjel-nappal sollicitálja és siettesse az vármegyéket, ha magoknak, édes hazájoknak s nemzetségeknek jót kívánnak. Most kévántatik eccer, ha segíteni akarnak, most segítsenek, ha pedig most meg nem segítenek, ez után sokáig is ne segítsenek. Mi tőlünk bizonyosak legyenek abban, ha mi ide fel, kit Isten eltávoztasson, rosszul járunk, ők is oda haza az békességben való lételt el fogják felejteni ... Én is abban mesterkedem, miképpen az csehekkel és morvaiakkal megegyezhessem. Bizony uram, mostan kévántatnék, hogy minden magyar megmutatná hazájához való szeretetit, de amint látom, abban semmi nem kél, s én mellém eddig egy úr, egy nemes ember nem jött, hanem csak az erdélyi haddal vagyok.” Azzal is maradt, hiába csúfolta a királyságbeliek gyávaságát október 18-án ugyancsak Rákóczihoz írt levelében: „Az több vármegyék pedig ha eddig el nem indultak, kegyelmed beszéljen ő kegyelmekkel és ha ugyan oly igen neheztelik az magok személyében való felülést, minthogy bizony nehéz is, mert itt minden nap erős strázsákat kell állanunk, az szörnyű havas eső éjjel nappal leszakad, azonban harcolni is kell néha az ellenséggel, ottan maradjon otthon minden ember, maga személyében, hanem minden kaputól egy-egy jó lovas szerszámút, kopjás katonát és egy-egy jó puskás gyalogot bocsássanak, minden vármegye rendeljen kapitánt lovagja, gyalogja eleiben, azokat éjjel nappal siettese kegyelmed fejönni.”[1] Ezért azután Bethlennek nem volt elég ereje ahhoz, hogy a visszahúzódó, mintegy 20 ezer főnyi császári hadsereget még a Duna bal partján elérje, és az üldöző cseh szövetségesekkel két tűz közé szorítsa, Buquoi és Dampierre október 20-án átkelve a Dunán, Bécs védelmére vonulhattak.

Nem maradt más hátra, mint ostrom alá venni a császárvárost, de hajókon nehezen ment a hadak átköltöztetése a Dunán, még ha a császáriak ellentámadásait sikerült is visszaverni. A biztosított felvonuláshoz szükséges pozsonyi Duna-híd csak november 21-re készült el. De mikorra a 32 ezer főnyi, legalább felerészben erdélyi katonákból álló szövetséges hadsereg Bécs alá érkezett, Bethlen hírt kapott arról, hogy a Lengyelországba menekült Homonnai több ezer zsoldossal betört az országba, és november 21-én Rákóczi György sebtében összegyűjtött csapatát Homonnánál szétszórta.

Besztercebánya és Fehérhegy

  • Mivel azonban a szultán állandóan sürgetett szövetséglevele még nem érkezett meg, időnyerés céljából Bethlennek tűrnie kellett, hogy a királyi biztosok vitassák álláspontját. Hogy pártját erősítse, július 2-án, a középkori ligák mintájára személyes szövetséget kötött Thurzó Imrével, Széchy Györggyel, Illésházy Gáspárral és Rákóczi Györggyel, életre-halálra szóló hűséget fogadva egymásnak a szabadságért vívandó harcban.
  • Szeptember 29-én Huszár István, Bethlen generálisa, Lakompaknál vereséget szenvedett Dampierre-től, ami hátráltatta Bethlen osztrák területre tervezett támadását. Ehelyett Dampierre megindult Pozsony megvételére, de október 8-án maga is elesett a sikertelen rohamban, az éppen odaérkező Rákóczi egyik katonájának golyójától. Végeredményben mégis Dampierre önfeláldozása volt a döntő. Bethlen visszahúzódott Pozsonyba, melynek elvesztése tragikus következményekkel járhatott volna számára, s ott habozott, hogy a tervezett ausztriai diverzióra vagy a szorongatott csehek segítségére menjen-e.

A hét vármegye Bethlen államában

Rákóczi György öccse, Pál már előbb is katolikus volt.

Bethlen hadserege és hadviselése

Rákóczi György fontos katonai pozíciókat töltött be, de minden buzgalma ellenére ritkán szegődött melléje a hadiszerencse.

A hét vármegye megtartásának gondjai

Felső-Magyarország vármegyéi közül 1629-ben csak négynek volt protestáns főispánja (Rákóczi György Borsodban, Nyáry István Szabolcsban, Perényi Ferenc Abaújban, Perényi Gábor Ugocsában), a többiek élén csupa Habsburg-párti nagybirtokos (Esterházy Miklós, Homonnai János, Alaghy Menyhért, Pethe György, Rákóczi Pál, Károlyi Mihály) állott. A nemesség zömében protestáns maradt, s az irányítást is a protestáns főuraktól várta.

A magyarországi protestáns nagyurak problémái különös élességgel vetődtek fel Rákóczi György számára, akit politikai múltja és vagyona egyaránt a Habsburg-ellenes párt vezérének jelölt ki. Ahogyan Rákóczi rá volt utalva Erdélyre, éppen úgy nem mondhatott le Bethlen a hét vármegyéről. Ezek birtoklása biztosította az erdélyi fejedelem erőfölényét saját rendjeivel szemben. A hét vármegye volt az erdélyi centralizáció záloga, melyet Bethlen örökségül akart hagyni utódjára. Korábbi politikájából, mely az Erdélyi Fejedelemség és a felső-magyarországi protestáns arisztokrácia együttműködésén alapult, logikusan következett volna Rákóczi trónutódlása, Bethlen azonban ragaszkodott ahhoz, hogy felesége, Brandenburgi Katalin kövesse a trónon, mert ezzel akarta megszilárdítani Erdély és a protestáns hatalmak szövetségét. Ezért még öccse, István trónigényét is feláldozta. Rákóczi viszont nem elégedett meg azzal, hogy az erdélyi fejedelemmel szövetkező magyarországi rendek vezére legyen. Hiába próbálta őt Bethlen erre a szerepre megnyerni, a kockázat túl nagy, az előny túl kevés volt ahhoz, hogy vállalja. „Ezek rossz és káros dolgokra akarnak vala venni, kívánván, hogy Erdélyhez kössük magunkat, melynél többeket is beszélgettünk, végbe nem vihetvén”[2] – jegyezte rá saját kezűleg Bethlennek 1929. augusztus 17-én ebben a tárgyban hozzá intézett levelére. Nem hajlott Bethlen személyes rábeszélésére sem, mikor október 4-én Váradon utoljára találkoztak. De nem bocsátkozott tárgyalásokba Esterházyékkal sem, akik Bethlen átállni készül kassai kapitányán, Bornemisza Jánoson keresztül próbálták megkörnyékezni. Ezért azután Bornemisza országszerte terjeszteni kezdte, hogy Rákóczi a feje a felső-magyarországi Habsburg-ellenes mozgalmaknak.

Ilyen mozgalmak valóban indultak, ha Rákóczi távol tartotta is magát tőlük.

Császár Péter veszte és a felkelés újabb hulláma

Nagy Ambrus és néhány társa a császári hatóságok múltbeli és jövőben is várható szószegéseivel, valamint Rákóczi küszöbön álló beavatkozásával érveltek, de nem tudták a többséget meggyőzni. A parasztkapitányok nagy része elfogadta Forgách feltételeit, s a megegyezésről szóló írást a generális április 3-án Abaúj, Zemplén, Borsod és Torna vármegyék felkelt parasztjai számára kiadta.

Nagy Ambrus és Zólyomi Dávid

A teljes cikk.

A rendi kormányzás nehézségei

A parasztvármegyék felkelésének leverése elégtétel helyett újabb megaláztatást hozott Esterházy nádorra, mert Szapolyai szerepét, amelyre vágyott, Rákóczi játszotta el helyette, s ez megint csak arról győzte meg a magyarországi nemességet, hogy egyedül az erdélyi fejedelemnek van ereje szavak helyett fegyverrel fellépni.

Az államháztartás pénzzavarai

Ugyancsak eredményes volt a 15. században Alsó-Ausztriához csatolt területek (Kőszeg, valamint a borostyánkői, kaboldi, fraknói, kismartoni és szarvkői uradalmak) visszakebelezéséért folytatott küzdelem, melynek kedvező kimeneteléhez majd Rákóczi György beavatkozása adja meg a végső lökést. Az ország integritásának elvi győzelméből a gyakorlati hasznot a magyar mágnások húzták, akik a csökkent értékű pénzzel könnyen kifizették az osztrák zálogbirtokosokat.

Pázmány Péter és a klérus politikája

Történetírásunk sokszor és sokféle érvvel vonta kétségbe hitelét azoknak a szavaknak, amelyek Kemény János adott emlékiratában Pázmány szájába: „látod, édes öcsém, nekünk elégséges hitelünk, tekintetünk van mostan az mi keresztény császárunk előtt, de csak addig durál az az német nemzet előtt, míglen Erdélyben magyar fejedelem hallatik floreálni: azontúl mindjárt contemtusban jutván, gallérunk alá pökik a német”.[3] Pedig, ha talán nem is szó szerint, lényegében jól kifejezi ez a mondás Pázmány gondokozását. Nem a Habsburg-abszolutizmusnak volt ő híve, hanem a Habsburgok ereje által a török hódítás és a paraszti osztályharc ellen védelmezett nemesi önkormányzatnak s ezen belül a katolikus egyház autonómiájának. Werbőczyn iskolázott gondolkozásával és földesúri érdekeivel mélyen bennegyökerezett osztályában, melynek oligarchikus uralmát s benne a maga nagyúri hatalmát nem kívánta semmiféle abszolutizmusnak alárendelni. S hogy Erdély önállóságát valóban ebből a szempontból értékelte, azt bizonyítja Erdéllyel szemben folytatott politikája is. Míg a magyar nemesség és a Habsburgok szövetségét felszámolni akaró Bethlennel elszántan szembefordult, az országegyesítés ambícióival felhagyó I. Rákóczi Györgyöt hatékonyan támogatta az Erdélyt a Habsburg-királyságba visszakebelezni akaró Esterházy Miklós nádorral szemben.

Esterházy Miklós politikája

Ékes barokk stílusban, a hazafias pátosz és az oligarchikus gőg sajátos ötvözéseivel írt leveleiben nem kímélte a címzett érzékenységét. I. Rákóczi Györgyöt például a neki nemcsak uralkodóként, hanem korábbi főispáni rangjáért is kijáró „nagyságod” helyett az egyszerű nemest is megillető „kegyelmed” megszólítással bosszantotta.


I. Rákóczi György támadásakor így nyilatkozott az erdélyi rendszerről: „Isten az ő szent nevéjért oltalmazza is ezt a mi szegény hazánkat attul a szabadságtul és törvénytül az minemőt az kegyelmed directiója alatt Erdélyben látunk és az mínemőt csak ily hirtelen is itt ez országban [1644-ben] immár elkezdett volt kegyelmed … Nem szabadság, rabság.”[4]

Nem kétséges, hogy Bocskai, Bethlen és Pázmány mellett ő volt a 17. század első felének legtevékenyebb magyar politikusa, de mindhármuknál kisebb valóságérzékkel és emiatt kevesebb eredménnyel politizált. Vélt szövetségesekkel, a rendekkel, az udvarral, a klérussal éppen úgy harcolt, mint gyűlölt ellenségeivel, Erdéllyel és a törökkel, s mindegyiktől lehetetlent kívánt. A rendektől áldozatkészséget, a bécsi udvartól engedményeket a rendiségnek, a klérustól vallási türelmet, Rákóczitól nyíltan azt, hogy mondjon le a fejedelemségről, a töröktől titkon azt, hogy őt tegye Erdély trónjára. S mikor mindebből senkitől semmit nem kapott meg, mindenkit ellenségének tekintett, és vádolt.

A barokk főúr

  • A kismartoni udvar rendjének központjában éppúgy a vallásos élet állott, mint a gyulafehérvári udvarban I. Rákóczi György alatt.
  • A vallás mellett természetesen a politika foglalkoztatta Esterházy és köre tollát. Ő maga csak úgy ontotta a magyar és latin nyelvű politikai röpiratokat és tervezeteket, így 1619-ben Bethlen ellen, 1631-ben saját tavaszi hadjáratának védelmére, 1635-ben a rendi reform kifejtésére. 1644-ben és 1645-ben kinyomatta I. Rákóczi Györggyel folytatott vitatkozó levelezését.

I. Rákóczi György erdélyi hatalmi rendszere

Önálló fejezet

A trón biztosítása

Önálló cikk.

A század legnagyobb birtokszerzője

Önálló cikk.

A fejedelmi hatalom gyakorlata és elmélete

Önálló cikk.

I. Rákóczi György és a román fejedelemségek

Önálló cikk.

Erdély utolsó beavatkozása a harmincéves háborúba

Önálló fejezet.

A svéd szövetség

A teljes cikk.

Az 1644. évi hadjárat

A teljes cikk.

A tizenhárom vármegye Rákóczi kezén

Önálló cikk.

A linzi béke és az 1647. évi országgyűlés

A teljes cikk.

A szatmárnémeti zsinat

A teljes cikk.

Zimányi Vera

A külföldi iparcikkek beáramlása

  • Puchón 13 menekült morva posztókészítő családot telepített le I. Rákóczi György 1639-ben.
  • Bethlen Gábor Alvincra, I. Rákóczi György Sárospatakra telepített anabaptista kézművesei között is voltak olyanok, akik értettek a finom posztó készítéséhez.

A majorsági, a mezővárosi és a falusi iparosok konkurrenciája, a nemesek támadása

A legtöbb nagybirtokon csupán ilyen kisszerű iparűzés folyt, akadtak azonban olyanok is, amelyeken az önellátáson jóval túlmutató termelőszervezeteket, vashámorokat, üveghutákat is felállítottak. E műhelyeket rendszerint 10–20 szakmunkással és robotoló jobbágyok segédmunkájával üzemeltették. Nagyságát tekintve messze kimagaslott közülük I. Rákóczi György gyulafehérvári ágyúöntő műhelye, amelyben sok száz munkást foglalkoztattak.

Makkai László

Örökös főrendiség

  • A királyságbeli mágnások tökéletesen egyetértettek Esterházy Miklós nádor véleményével, aki Bethlen első támadásakor így érvelt ellene és a Habsburgok mellett: „Veszed-e eszedben, magyar nemzet, hogy … mostan rajtad uralkodni kívánó szomszédod… már fejedelmednek hívatja magát, fegyverrel vonván minden rendeket hittel való kötelességére? … Ki adta az authoritást az erdélyi fejedelemnek s mi közi hozzá hogy minket gyűlésbe híjon s ily absolute parancsoljon magunk országában?”[5] Thurzó Imrének így írt Bethlenről: „Ez az erdélyi fejdelem ki legyen … elhigyje felőle kegyelmed, hogy ha előmehet dolgában, hitemre mondom, mind rabbá teszi az embereket … összeadván a pogánysággal magát, az szent egyház helyett az Machiavellus scholájaban viszen bennünköt s végre megtagadtatja az istent is az emberekkel.”[6] Láttuk, ugyanígy nyilatkozott I. Rákóczi György „rabságnak” bélyegzett erdélyi uralmáról is.
  • Az erdélyi arisztokrácia az óriási fejedelmi birtok árnyékában viszonylag szegény volt, s a vagyoni helyzetet tekintve még legelőkelőbb családjai sem igen szárnyalták túl a királyi Magyarország jómódú nemeseit, így aztán nem tarthattak nemesi familiárisokat, magánhadsereget pedig a fejedelem még akkor se engedett volna nekik, ha fogadhattak volna. Sőt, tulajdonképpen ők voltak a fejedelem familiárisai. Bethlen tekintélye és I. Rákóczi György reverzálisai még erősebben kötötték az erdélyi tanácsurakat az uralkodó személyéhez, mint a familiárisi kapcsolat a királyságbeli nemességet a mágnásokhoz. Báthori Gábor, majd a személyes tehetségével felemelkedett Bethlen Gábor után I. Rákóczi György személyében újra a királyi Magyarország leggazdagabb protestáns mágnása foglalta el az erdélyi trónt, úgyhogy egyaránt beszélhetünk Erdély függéséről a királyságbeli pártharcoktól, mint fordítva, a királyságbeli rendiség függéséről Erdélytől. A leghatalmasabb protestáns mágnás és az erdélyi fejedelem személyének szükségszerű egybeesése a két országot nemcsak politikailag, hanem társadalmilag is szorosan összekapcsolta, ami az uralkodó osztályok sűrű összeházasodása mellett előkelő családok ide-oda költözésében is megnyilvánult. Végeredményben tehát az erdélyi feudális uralkodó osztály csak látszólag fejlődött a magyarországitól eltérően, a valóságban kelet-magyarországi nagyúr fejedelmén keresztül, mint annak familiárisi gárdája, a királyság uralkodó osztályának is része volt.

Nem nemesi kiváltságok

I. Rákóczi György – mint földesúr – széttépte s a bíró arcába vágta a sárospatakiak kiváltságlevelét, amelyre hivatkozva a terhek emelése ellen emelte fel szavát.

R. Várkonyi Ágnes

Pálffy Pál nádor és az új magyar politika

Pálffy nádor és csoportja félve, hogy az ország elveszti maradék gazdasági értékeit is, csendben szembefordulva az udvar akaratával, következetesen megkísérelte összefogni a törökellenes erőket. Országgyűlést akartak összehívatni 1652-re, hogy előkészítsék a nagy erőpróba előtt álló ország belső reformját. Közben vármegyei követek indultak Prágába császári engedélyért, hogy Regensburgban a birodalmi gyűlésen kieszközöljék: a Türkenhilfét fizessék ismét a fejedelmek. A mozgalom nemzetközi támaszát azonban az önálló államisága révén jó külföldi kapcsolatokkal rendelkező erdélyi fejedelemnek kell megteremteni. A fejedelem öccse, Rákóczi Zsigmond nemcsak a magyar főméltóság-viselőkkel teremtett kapcsolatot, hanem házasságot kötve Jakab angol király unokájával, Pfalzi Henriettával, új nemzetközi szövetségest szerzett. Az erdélyi fejedelmi család már I. Rákóczi György idején elnyerte a német-római birodalmi hercegi méltóságot, s most nemcsak Orániai Vilmossal került rokonságba, hanem Brandenburg urával, Frigyes Vilmos fejedelemmel is.

Erdély és a német-római császárválasztás

Rákóczit váltig intették tanácsadói, hogy ne bízzon a Habsburg-segítségben, és inkább a törökkel igyekezzék elrendezni dolgát. Mednyánszky Jónás, az öreg Rákóczi diplomatája a családi politika tapasztalatát így fogalmazta meg: a Habsburg-miniszterek mindig is inkább olyan fejedelmet kívánnának Erdélynek, aki a magyar nemzetnek szabadságát ne segíthetné, hogy a magyar nemzetet annál jobban elnyomhassák.

Gazdasági régiók határán

1649-ben III. Ferdinánd császár és magyar király, IV. Murad szultán s Rákóczi György erdélyi fejedelem kölcsönösen biztosították egymást, hogy húsz évre ismét tiszteletben tartják államaik érdekeit, de a békeokmányokba már súlyos gazdasági kikötéseket, a lakosság helyzetét mélyen érintő engedményeket kellett foglalniok, mert csak így vélték megőrizhetőnek a viszonylagos nyugalmi helyzetet. Csakhogy a három között eddig a nagy kilengések ellenére is fenntarthatónak bizonyult egyensúlyi állapot a 17. század közepétől kezdve mély és végső soron megoldhatatlan válságba került.

Makkai László

A jezsuiták és a protestáns ortodoxia

1638-ben I. Rákóczi György az unitáriusokat törvénnyel kötelezte Krisztus imádására, a szombatos felekezetet pedig eltörölte, nemesi vezető rétegét birtokaitól megfosztotta, közrendű híveit kényszermunkára küldette. Csak néhány eldugott székely faluban maradtak szombatosok.

Az együtt élő népek nyelvfejlődése

I. Rákóczi György a református egyházzal való unióra kényszerítette a görögkeleti román püspököket, ami a hitelvekben és a szertartásokban minimális változtatásokat jelentett, de megkövetelte az istentisztelet anyanyelvűségét.

Iskola és értelmiség

Bethlen Gábor nemesifjakat külföldi tanulásra buzdított, küldött, de elsősorban közrendűekből akart a fejedelmi hatalomtól a nemeseknél inkább függő igazgatási apparátust képeztetni, s ezért a lelkészi pályára készülők egy részét próbálta világi tanulmányok végzésére irányítani. Hazai világi, főleg jogi képzésre egyelőre ő sem gondolt, bár nem lehetetlen, hogy a gyulafehérvári akadémia alapítási tervében távolabbi célként ez is szerepelt. I. Rákóczi György – mint egyebekben is – kultúrpolitikájában is szűkítette elődje koncepcióját, s bár szorgalmazta a nemesség iskoláztatását, ezt továbbra is a lelkészképző iskolarendszer függvényének tekintette.

Egyetlen jelentős tanügyi kezdeményezés fűződik I. Rákóczi György nevéhez, a fiai tanítására 1636-ban alapított s erdélyi főrangú ifjakat is elfogadó gyulafehérvári „udvari schola”, ahol Keresztúri Bíró Pál a Comeniust eszméiben megelőző német pedagógus, Ratke szemléltető rendszerét alkalmazta. Ez azonban tananyagában nem különbözött a latin nyelvet, klasszikus auktorokat és némi filozófiát oktató többi hazai gimnáziumtól, legfeljebb abban, hogy nagyobb hangsúlyt fordított az modor és a politikai frazeológia, valamint a nemes úrhoz illő „udvariasság” elsajátítására. A fejedelmi gyermekek felnőtté válásával egyébként ez az iskola meg is szűnt.


Az uradalmak gazdasági vezetését ellátó udvarbírók viszonylag előkelő helyet foglaltak el az írástudók rétegében, nagy részük kisnemes volt, például – egy váradi polgár kivételével – I. Rákóczi György uradalmainak 57 ismert udvarbírója.

Protestáns kollégiumok

  • Azt, hogy a gyulafehérvári főiskola korábban, kedvezőbb körülmények közt sem válhatott az Apáczai által óhajtott egyetemmé, nem utolsósorban I. Rákóczi György iskolapolitikájának lehet tulajdonítani, aki az anyagi és szellemi erők koncentrálása helyett több főiskola közt osztotta meg azokat. Gondoskodása mindenekelőtt a felső-magyarországi birtokainak központjában, Sárospatakon a 16. században létesült s már az 1570-es évektől két tanárral működő gimnáziumnak szólt, melynek 1629-ben új szabályzatot adott, és ugyanakkor, valószínűleg a gyulafehérvári „udvari schola” jó tapasztalataiból kiindulva, külön a nemesifjak tanítására, egy harmadik tanárt is kinevezett. Itt kezdte meg 1639-ben puritán pedagógiai reformjait s az ortodox-skolasztikus tananyag helyettesítését külföldi, antiarisztoteliánus tankönyvekkel, Tolnai Dali János, aki a külön nemesi iskolát az egységes oktatásba olvasztotta bele.
  • A Tiszántúlnak sokáig nem Debrecenben, hanem Váradon volt a legjelentősebb református főiskolája. I. Rákóczi György 1636-ban a város által tartott tanár mellett még kettőnek a fizetését vállalta, s ezzel a váradi iskolát a sárospataki rangjára emelte.

Külföldi peregrináció

Bethlen Gábor még buzdította az erdélyi nemességet külföldi utazásra, de I. Rákóczi György, valószínűleg az angliai forrongások hazai következményeitől félve, egyenesen eltiltotta a nemesek peregrinációját.

Udvari iskola

Mindez azért történt, hogy az elvadult hazai erkölcsöket szelídítsék, és az élet követelte feladatok önkéntes vállalására buzdítsanak.

Programszerűen jelentkezik ez a törekvés a magyar manierizmus mesterének, Rimay Jánosnak a hamarosan Erdély trónjára lépendő Rákóczi Györggyel 1629-ben történt levélváltásában. Rákóczi azzal a panaszával küldöttte meg Rimaynak az általa pártfogolt Prágai András, udvari papja Guevara fordítását, hogy az abban ábrázolt erkölcsiségnek megfelelő udvari emberek már nehezen vagy egyáltalán nem találhatók. Rimay válasza inkább igazat ad neki, semmint vigasztalná. Dicsérve Prágai szándékát, kételkedig annak sikerében: „akadályt nagyot látok ennek a drága Órának sok szép hasznai gátolására s fojtogatására a sok trágár, borbolond, csapza, nyalka, rusnyabeszédű, ocsmány dolgok cselekedő fajtalanoknak, bordélyoskodóknak eláradásából, szaporodásából országunkban torlódnia, kikkel mind fejedelmi s mind úri paloták, udvarok igen megrakodtak”. Ezért írói képességét és tekintélyét egy olyan (tudtunkkal el nem készült) műben akarja a köz érdekében bevetni, mely általános harcra szólít fel az erkölcsi romlás ellen. „Most írok, raggatok, Nagyságos Uram, egy szatírás dorgáló, feddő írást a nem udvari udvariság ellen, amely nem udvari udvariság a virtusnak háta megé vettetett gyaláztatásából, tövéből, gyökeréből való kifordétásából gyarapodik országunkban, intvén abban az írásomban az elöljáróinkat, hogy a dögösült erkölcsű, csapza, gőzöngúz, cselefendi természetű, nadályforma és -termetű, keskeny hajokat orrok tövére nyújtakoztató, deli, hetyke, dicsegető, rusnya beszédű, trágár, szemtelen, nyelves embereket gyomlálhassák, irtogathassák udvarokból hátok megé, házokat üresítsék tőlük, a jámborságot, keresztyénséget, virtusokat, jó erkölcsöket plántálgatván-nevelvén, gyarapítván, magok böcsületivel helyettek.”[7]

Ezek a rövid életű magyar maníerizmus jellegzetes stílusában írott mondatok rávilágítanak az udvari kultúra 17. századi válságára és hatásának korlátozottságára.


Erdélyben egyáltalán nem volt más udvartartás, saját katonasággal és nemesi apródokkal, csak a fejedelemé, Bethlen Gábor halála után az is elszürkült, a világi zene elhallgatott, s Rákóczi György még a gyulafehérvári templom orgonáját is kidobatta prédikátorai kívánságára. Ő maga templomi énekeskönyvet adatott ki, és vallásos szövegeken kívül semmiféle irodalmi alkotásban nem gyönyörködött. Felesége, Lorántffy Zsuzsanna, a század talán legműveltebb és legönállóbb gondolkodású magyar asszonya, a puritán reformoknak még családjával és osztályával szemben is haláláig pártfogója, csak vallásos tárgyú műveket írt.


Ecsedre vonult vissza a fejedelemségről lemondatott Bethlen István is, aki két olyan kiváló familiárist mondhatott magáénak, mint a paszkvillusíró és műfordító Laskai János meg az Itáliában mérnökséget tanult, később I. Rákóczi György kancelláriáját vezető Pálóczi Horváth János. Alig halt meg Bethlen István, s oszlott fel az ecsedi udvartartás az új gazda, I. Rákóczi György kezén, nemsokára ez utóbbi is távozott az élők sorából, s ekkor Sárospatak lett az ellenudvar, ahová a megözvegyült Lorántffy Zsuzsanna költözött kisebbik fiával, Zsigmonddal, bőkezűen pártfogolva a puritán kegyességi irodalmat és – Comeniust is megnyerve – az oktatásügyet, egyben keserűen vitatkozva a puritánjait üldöző idősebbik fiával, a fejedelemmel.

Reneszánsz és barokk képzőművészet

  • A reformátusok a középkorból örökölt gótikus templomaikat vagy stílushűen restaurálták (mint I. Rákóczi György, aki a kolozsvári Farkas utcai templomot újraboltoztatta), vagy a beomlott gótikus boltozatokat reneszánsz kazettás mennyezettel helyettesítették (mint Bethlen Gábor a debreceni Nagytemplomban).
  • Nem sokkal színvonalasabb a portréfestészet. Jellemzően anonim művekből áll, melyeknek egy részét, csakúgy, mint a korra oly jellemző ravatalképeket, talán hazai céhes piktorok, a jobbakat, például I. Rákóczi György s különösen Kemény János egészalakos ábrázolását, külföldi művészek festhették.

Késő reneszánsz otthonok

Messze földön híres volt I. Rákóczi György Konstantinápolyból származó csempékkel díszített sárospataki „bokályos háza”.

Lábjegyzetek

  1. Szilágyi Sándor, Bethlen Gábor fejedelem kiadatlan politikai levelei. Budapest, 1878. 127, 135, 139–140, 144.
  2. Szilágyi Sándor, I. Rákóczi György. Budapest, 1893. 143.
  3. Kemény János önéletírása. Kiadta Szalay László, Pest, 1856. 147–148.
  4. Ugyanott 99.
  5. Ugyanott, 35. 38.
  6. Ugyanott, 55. 56.
  7. Régi Magyar Levelestár (XVI–XVII. század). I. Budapest, 1981. 585–588

Irodalom

I. Rákóczi György trónfoglalására és uralkodására a legfőbb elbeszélő források a 3. alfejezet irodalmában már említett Szalárdi, Krauss (Bethlen utáni folytatása Fontes rerum Austriacarum. Oesterreiehische Geschichtsquellen Scriptores III–IV), Petthő, Nagy Szabó Ferenc, főleg pedig Kemény János idézett művei mellett Haller Gábor naplója (Erdélyi történelmi adatok IV). — Iratkiadások Brandenburgi Katalin és Bethlen István fejedelemségéről: Marczali Henrik, Gergely Samu, Barabás Samu és Szilágyi Sándor közlései (Történelmi Tár 1880–885 és 1894–1899). — I. Rákóczi György fejedelemségéről általában: Szilágyi Sándor, A két Rákóczi György fejedelem családi levelezése, 1632–1660. (Monumenta Hungariae Historica I. Diplomataria, Okmánytárak XXIV) és Szilágyi egyéb közlései (Történelmi Tár 1884, 1887, 1893-1895, 1898, 1899 és Történeti Lapok 1875–1876). — Diplomáciájáról: Beke Antal, Pázmány, Lippay és Eszterházy levelezése I. Rákóczi Györggyel (Budapest, 1882); Beke AntalBarabás Samu, I. Rákóczi György és a Porta (Budapest, 1888).

Az irodalom oroszlánrésze ugyancsak Szilágyi Sándor műve: A Rákócziak kora Erdélyben (Pest, 1868); Rákóczi és Pázmány (Pest, 1870); I. Rákóczi György (Budapest, 1893). — A harmadik hajdúfelkelésre a fentieken kívül is újabb levéltári adatokkal: Makkai László, A kuruc nemzeti összefogás előzményei (Budapest, 1956). Néhány újabb adattal, de kisebb pontatlanságokkal: Nagy László, „Öreg” Rákóczi György hajdúkatonái (Acta Universitatis Debreceniensis Magyar Történelmi Tanulmányok XII. Debrecen, 1979).

Esterházy Miklós Rákóczi Györgyhöz írott Intő levelei 1644. Lónyay Zsigmondhoz 1645. évi egykorú kiadásai után újra megjelentek Győrött 1756-ban,

A 8. alfejezet forrásain és iratkiadásain kívül Bethlen István támadására: Szilágyi Sándor, Beke Antal és Lukinich Imre adalékai (Történelmi Tár 1885, 1891, 1909). — A korai svéd kapcsolatokra: Szilágyi Sándor, Okirattár Strassburg Pál 1631–33-1 követsége és I. Rákóczi György első diplomáciai összeköttetései történetéhez (Monumenta Hungariae Historica I. Diplomataria, Okmánytárak XXVI); ugyanő, Esterházy Miklós nádor és I. Rákóczi György levelezése (Erdélyi történelmi adatok IV). — Gazdaságpolitikájára és birtokszerzéseire az Erdélyi Országgyűlési Emlékek. Monumenta comitialia regni Transsylvaniae, 1540–1699. idevágó kötetei és Szalárdi mellett: Makkai László, I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai, 1631–1648 (Budapest, 1954); a pataki kincstárra, bányászatra, kézművességre: Szilágyi Sándor, A pénzügyi viszonyok történetéhez I. Rákóczi György idejében (Történelmi Tár 1894); az udvartartásról egy korai naplókönyvet közöl Abafi Lajos (Történelmi Tár 1883); a fejedelem saját rövid naplóját közli Koncz József (Erdélyi Múzeum 1900). A fiához szóló parainézis, valamint Vetési királytükre új kiadásban: Tarnóc Márton, Magyar gondolkodók, 17. század (Budapest, 1979).

Az irodalomból: Karácson Imre, I. Rákóczi György 1636-i háborúja (Hadtörténeti Közlemények 1893); Lukinich Imre, Bethlen István támadása 1636-ban (Századok 1910). Birtokszerzéseinek részletes története: Makkai László, I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai, 1631&nash;1648. (Budapest, 1954. Bevezetés). Tüzérségére: Makkai László, I. Rákóczi György tüzérségének történetéhez (Hadtörténeti Közlemények 1954); Détshy Mihály, A sárospataki ágyúöntőház története (Budapest, 1971). Általános értékelése: Trócsányi Zsolt, I. Rákóczi György és állama (Jogtudományi Közlöny, 1981).

A román vajdaságokkal való kapcsolatokra iratok: Szilágyi Sándor, Levelek és okiratok I. Rákóczi György keleti összeköttetései történetéhez (Budapest, 1883); ugyanő, Levelek és acták I. Rákóczi György és a porta diplomáciai összeköttetéseinek történetéhez (Történelmi Tár 1883). Irodalom: I. Sârbu, Mateiŭ-vodă Băsărabăs auswärtige Beziehungen (Leipzig, 1890); Görög Ferenc, A két Rákóczi fennhatósága a két oláh vajdaság fölött (Budapest, 1904). Legújabban: Istoria Romaniei III. (Bucuresti, 1964, 157–172). Bő bibliográfia ugyanott 195–197.

A háború történetének korábban idézett elbeszélő forrásai mellett a főbb iratkiadások: Szilágyi Sándor, Okmánytár I. Rákóczi György svéd és francia szövetkezéseinek történetéhez, 1632–1648. (Monumenta Hungariae Historica I. Diplomataria, Okmánytárak XXI); Gergely Samu, I. Rákóczi György összeköttetése Franciaországgal, 1638–1644. (Történelmi Tár, 1889–1890). Irodalom: Szilágyi Sándor, I. Rákóczi György és a diplomácia (Akadémiai Értesítő 1878); Lukinich Imre, I. Rákóczi György és a lengyel királyság (Budapest, 1917); Tóth László, I. Rákóczi György beavatkozása a harmincéves háborúba, 1644–45. (Hadtörténeti Közlemények 1917); újabban igen alaposan: Cseh-Szombathy László, I. Rákóczi György 1644-es hadjárata (Hadtörténeti Közlemények 1956); uő, I. Rákóczi György 1645. évi hadjárata (Hadtörténeti Közlemények 1957)]. Rákóczi hadviselésének kedvezőbb megítélését adja Nagy László, „Öreg” Rákóczi György hajdúkatonái (Acta Universitatis Debreceniensis Magyar Történeti Tanulmányok XII. Debrecen, 1979). — A békekötésre: Szilágyi Sándor, A linzi béke okirattára (Budapest, 1885); Zsilinszky Mihály, Lónyay Zsigmond és a nagyszombati béketanácskozmány 1644-45-ben (Akadémiai Értesítő 1886); ugyanő, A linczi békekötés és az 1647-iki vallásügyi törvényczikkek története (Budapest, 1890). — A valláspolitikára: Révész Imre, A szatmárnémeti zsinat és az első magyar református ébredés (Budapest, 1947); a zsinat politikai hátterére: Makkai László, A magyar puritánok harca a feudalizmus ellen (Budapest, 1952).