Rákóczi Zsigmond

A Múltunk wikiből

Hasonló névvel lásd: Rákóczi Zsigmond (1622–1652)

Felsővadász, 1554 vagy 1555 – Felsővadász, 1608. december 5.
erdélyi fejedelem (1607-1608)
Wikipédia
Sigismund Racoczi
1605
szeptember 14. Erdélyi országgyűlés Medgyesen. (Beiktatja Bocskait. Tudomásul veszi Rákóczi Zsigmond kormányzóságát.)
1607
január 22. Erdélyi országgyűlés Kolozsvárott. (Megerősíti Rákóczi Zsigmond kormányzóságát.)
február 11. Rákóczi Zsigmondot az erdélyi országgyűlés Kolozsvárott fejedelemmé választja. (Uralkodik 1608-ig.)
június 10. Erdélyi országgyűlés Kolozsvárott. (Az 1595 utáni törvénytelen birtokadományok érvénytelenek.)
1608
február 6. Megegyezés a hajdúk és Báthori Gábor között. (A hajdúk támogatják Báthorit az erdélyi fejedelemség elnyerésében.)
március 5. Rákóczi Zsigmond lemond az erdélyi fejedelemségről.

Zimányi Vera

Főurak–nemesek

A nagybirtokosok azonban még így is igen jól jártak. Füzér vára 1596-ban a zálogösszeg 12%-át jövedelmezte Báthori Miklósnak, Diósgyőr pedig 1563-ban 25%-át Balassa Zsigmondnak. Néhány évtized múlva még ennél is kedvezőbbé váltak az arányok. A sárospataki uradalom, melyet 1573-ban 80 ezer forintért nyertek zálogbirtokul a Dobók, kezdettben 20, majd rövidesen 60 ezer forint évi jövedelmet hozott. A rekordot azonban alighanem Munkács vára és uradalma tartja, amelyet 1573-ban 42 ezer forintért vett zálogba Mágochy Gáspár, s ehhez az összeghez 20–30–40 ezer forintokat fizetett hozzá. A Mágochy András özvegyét 1588-ban feleségül vevő Rákóczi Zsigmondra már 111 048 forintért szállt a hatalmas uradalom, de – a halastavak hozamával együtt – egyetlen évi jövedelme meghaladta ezt az összeget.

Péter Katalin

A protestantizmus sorsa a három országrészben

Mindezek folytán eltér a királyságitól az ellenreformáció helyzete a fejedelemségben. Erőszakkal sem a központi hatalom, sem – természetesen – a protestáns rendek nem kísérleteznek. A katolikus Báthori fejedelmek alatt, a jezsuiták betelepítése óta az országgyűlések minden tiltó rendelkezése ellenére folyik ugyan térítés, arányai azonban végig szerények maradnak. A következő időszakban, már Rákóczi Zsigmond, majd a többi református fejedelem uralkodásával pedig megáll.

Sinkovics István

Ragaszkodás a béke fenntartásához

Ez idő tájt a védelmi vonal más pontjain is vívtak csatákat nagyobb seregek. A Dráva-Száva közére 1587-ben Ali boszniai bég tört be 5 ezer katonával. Erdődy Tamás horvát-szlavón bán azonban Ivanics mellett harcba szállt ellenük, és a bég is a csatatéren maradt. A következő évben Felső-Magyarországon ugyancsak a török volt a kezdeményező. A budai pasa Szikszó mezővárosától ezer forint adót követelt, és amikor nem kapta meg, 10 ezres sereget küldött behajtására. A lakosság menekült, a védők a templomtoronyba húzódtak. Rákóczi Zsigmond egri kapitány hívására azonban a szomszédos végvárakból érkezett magyar és német csapatok október 8-án megtámadták a Szikszót ostromló, túlerőben levő törököket. A csata este kezdődött, és belenyúlt az éjszakába, a törökök állítólag több mint 2 ezer embert veszítettek. A magyarok és a németek közül 600-nál többen estek el.

A háború nyitánya

Pálffy Miklós alsó-magyarországi főkapitány mintegy 6 ezer emberrel csatlakozott a felső-magyarországi hadsereghez, amelyet többek között Ecsedi Báthori István, Dobó Ferenc, Rákóczi Zsigmond, Thököly Sebestyén és mások csapatai alkottak. Megvették a Rimaszombat közelében levő Szabatkát, majd ostromzár alá fogták Füleket, és november 11-én Romhánynál döntő győzelmet arattak a Fülek felmentésére induló török csapat felett.

Makkai László

Bocskai „gondolkodni kezd”

Belgiojoso azonban, úgy látszik, szokásos nemesi lármázásnak vette az egészet, s megpróbált a környékbeli nagyurakhoz fordulni támogatásért. Meghívta őket szeptember 28-ra a rakamazi táborba, ahol akkor már mintegy 1500 sziléziai lovas tartózkodott Rottwitz ezredes parancsnoksága alatt, valamint a nemesség által kiállított 600 magyar lovas, s odaérkezett a temesvári kalandból Dampierre is 2500 hajdújával. A Petz ezredes gondjaira bízott és Kassán állomásozó 2 ezer gyalogoson és némi tüzérségen kívül ez volt az egész haderő, amivel Belgiojoso pillanatnyilag rendelkezhetett, de pénz híján ez is mozdíthatatlan volt. A magyar uraktól pénzt akart szerezni a katonák zsoldjára, hogy Dampierre hajdúit a vármegyei hadakkal és a nemesi lovasokkal együtt Bastához küldhesse, hiszen közben Pest, Vác és Hatvan megint török kézre került, s a nagyvezír Esztergomot ostromolta. Meg is jelent Rakamazon Rákóczi Zsigmond, Csáky István és Melith Pál, Báthori István pedig követet küldött. De csak Rákóczitól sikerült 3 ezer forint kölcsönt kipréselni, ami édeskevés volt; ezért Belgiojoso személyesen kereste fel ecsedi várában a dúsgazdag Báthorit, remélve, hogy az bőkezűbb lesz.

Támadás Bocskai várai ellen

Belgiojoso közben a Basta helyetteseként Erdélyben hagyott Cavrioli ezredest 2 ezer vallon zsoldossal s 5 ezer rác és székely katonával Adorjánba rendelte. Az ímmel-ámmal Szikszóra gyülekező vármegyei hadak élére az országgyűlés Rákóczi Zsigmondot jelölte, de Belgiojoso nem bízott benne, mert Basta ellene hangolta, s ezért, mint hamarosan kiderült, a lehető legrosszabbat választva, a fiatal Homonnai Bálintot állította helyébe.

Az álmosdi csata

Belgiojoso akkor érkezett lovasaival és Cavrioli 2 ezer vallonjával a helyszínre, mikor a lőporrobbanás bekövetkezett. A hajdúk elkövették azt a vigyázatlanságot, hogy a hidat nem rombolták le, s így Belgiojoso átkelhetett rajta, sőt hadrendbe állíthatta katonáit. Ha támad, talán megfordíthatja a csata sorsát, de vagy nem bízott a vallonokban, akiket maga is garázda, szemét népségnek tartott, vagy túlbecsülte Bocskai erejét, mert tétlenül kivárta, hogy a hajdúk, úgyszólván a szeme láttára lemészárolják gyalogosait, beszögezzék ágyúit, s foglyaikkal és zsákmányukkal visszavonuljanak. Azután visszatért Adorjánba, s levélben tudatta Mátyás főherceggel, hogy miért nem küldi a sürgetett segítséget Bastának, sőt maga kér támogatást. Eleinte arra gondolt, hogy Szatmárra vonul, s elvágja Bocskait az őrizetlenül maradt Erdélytől, de azután fontosabbnak tartotta, hogy 3 ezer málhás szekerét biztos helyre menekítse, s ezért Váradra vette be magát. Innen írta meg Bocskai „nagyvéletlen árultatását”[1] Báthori Istvánnak, kérve őt arra, hogy katonáival siessen Rakamazra. De az ecsedi oligarcha titokzatosan hallgatott: egyelőre egyik félhez sem kötelezte el magát. Így tett Rákóczi Zsigmond és Csáky István is, akik a távoli Makovica és Sáros váraiba zárkóztak. Az öregek óvatoskodásával nem törődve, a fiatalok, Homonnai Bálint és sógora, Mágochy Ferenc a Szikszón gyülekező vármegyei hadak élén türelmetlenül várták, hogy Bocskaihoz csatlakozhassanak.

Osgyán és Edelény

Tüzérség híján a hajdúk jelentősebb várakat megvenni nem tudtak; Szepesvárát is hiába ostromolták, hogy kivegyék belőle Belgiojosót. Füleket, Murányt, Tokajt, Szatmárt körülzárták, Váradot szemmel tartották, Makovicát, Sárost, Ecsedet, a hallgató, de nem ellenséges Rákóczi, Csáky, Báthori fészkeit pedig békén hagyták.

Basta visszavonulása

A nyugati magyar urak és nemesek már nem tudták, mitől féljenek jobban: a hajdúktól, saját jobbágyaiktól vagy a császári zsoldosoktól. Thurzó Miklós azt tanácsolta, hogy „ki-ki oltalmazza magát, amint tudja”.[2] Ő maga úgy tette ezt, hogy csatlakozott Bocskaihoz, s példáját Thurzó Szaniszló és Kristóf is követték. A családból csak György maradt hű a Habsburgokhoz, egyébként egyedül az alsó-magyarországi lutheránus nagyurak közül, mert Thököly Sebestyén, Dersffy Miklós, majd a Lengyelországból hazatérő Illésházy István is átállt. Illésházy akkorra már belátta, hogy a jogtalanság passzív tűrését előíró lutheránus felfogás, amelyet korábban ő is képviselt, nem oldhatta meg a Habsburgok és a magyar rendiség összeütközésével felmerült problémáikat. El kellett ismernie, hogy erre csak a korábban elutasított kálvinista radikalizmus volt képes: „Most kezdem megösmerni, miért hozott volt az Úristen engem idején ki [Magyarországról], mint Lótot Sodoma veszedelméből, mert ha el nem hozott volna, netalán akadék löttem volna hazámnak.”[3] Vele együtt az utolsó ingadozó felső-magyarországi urak, Rákóczi, Csáky s halála küszöbén a vén Báthori is színt vallottak Bocskai mellett.

A veszedelmes török segítség

Szeptember 14-én a medgyesi országgyűlésen a sokáig ellenálló szászok küldöttei is ott voltak, hogy a hűségesküt letegyék, és a másik két rendi nemzettel, a magyarral és a székellyel együtt bevegyék Bocskaitól a fejedelmi esküt. Az erdélyi kormányzat megszervezése után, gubernátorként Rákóczi Zsigmondot hagyva ott, Bocskai a nagyvezírhez indult, aki a Rákos mezején várta őt.

A második hajdúfelkelés

1607 októberében Nagy András Debrecenben kitűzte a második hajdúfelkelés lobogóját. Ez az úri mendemonda szerint „juhok pásztorából lett farkasok pásztora”,[4] más változatban kurtanemesi származású hajdúkapitány tanult Lippai példájából, aki alatt már Osgyánnál ott harcolt. Nem adta magát feltétel nélkül úri vezetés alá, hanem önálló hajdúpolitikát folytatott, amiben Foktői Máté kálvinista prédikátor volt a tanácsadója. Tárgyalásokat kezdeményezett Homonnai Bálinttal és Báthori Gáborral, akiket Bocskai örököseinek vélt, s nem indokolatlanul, mert maga Bocskai is bennük szerette volna művének folytatóit látni: Homonnait jelölte erdélyi fejedelemnek, s szívére kötötte, hogy a magyar urak közül Báthorira hallgasson, akit talán a maga helyére Magyarország fejedelmének szánt. A vén ravasz Rákóczi Zsigmond azonban mindkettőjüket kijátszotta, és erdélyi kormányzóságából adódó előnyét felhasználva, még februárban rávette az erdélyieket, hogy őt válasszák fejedelemmé. A Portáról hozott athnáméból a megvesztegetett csausszal kivakartatta Homonnai nevét, és a magáét íratta helyébe. A két kárvallott egyelőre nem mozgolódott nyilvánosan, és Nagy Andrással folyó tárgyalásaikat is tagadták.

A hajdúk szövetkezése Báthori Gáborral

Rudolf a török és a magyar rendek elleni háborúra készülve, 1608. január elején Rákóczi Lajost, Zsigmond fejedelem unokatestvérét, ezt a Mihály vajdától Bastán át Bocskaiig mindenkit kiszolgáló zsoldosvezért küldte el Nagy Andráshoz, jószágot, pénzt, nemességet ígérve a hajdúknak, ha mellette felülnek. A kálvinista prédikátorok azonban felháborodva utasították el a német pápista bálványimádónak mondott császár ajánlatait.


Ezalatt Mátyás főherceg, most már nem törődve Rudolf császár ellenkezésével, 1608. január 10-re Pozsonyba országgyűlést hirdetett, meghíva a hajdúk követeit.

A hajdúk azonban nem küldtek követeket, hanem ehelyett február 6-án Debrecenben Báthori Gáborral kötöttek szövetséget. Megígérték, hogy beviszik őt az erdélyi fejedelemségre, ehhez kieszközlik a török beleegyezését is annak ellenében, ha Báthori a kálvinizmust uralomra juttatja, az unitárius és katolikus vallást kiírtja Erdélyből, s Nagy Andrást főgenerálisává és első tanácsosává teszi. Rákóczi Zsigmond belátta, hogy vége a csalárdul szerzett pünkösdi királyságnak, s Szádvár és Sáros átengedéséért lemondott a fejedelemségről.

Nem nemesi kiváltságok

Pusztafaluiba először Rákóczi Zsigmond kezdett 1808-ban szabad hajdúkat telepíteni – mint katonáskodó szabadosokat –, s később is családja vezetett a hajdútelepítésben.

Udvari iskola

Rákóczi Zsigmond ellen Báthori Gábor Ecseden szervezte meg dáridózó és ajándékosztó udvarát.

Lábjegyzetek

  1. Ugyanott 384.
  2. Pogrányi Benedek levele. Ugyanott, 225.
  3. Idézi: Makkai László, A Habsburgok és a magyar rendiség a Bocskai-felkelés előestéjén. TSz 1974. 181.
  4. Ugyanott, 66.

Irodalom

Pálffy Pál politikai csoportjának jelentőségét és Rákóczi Zsigmonddal való kapcsolatát hangsúlyozza: Péter Katalin, A magyar romlásnak századában (Budapest, 1975).