Rákosi Jenő

A Múltunk wikiből

született Kremsner Jenő

Acsád, 1842. november 12. – Budapest, 1929. február 8.
író, újságíró, színházigazgató, lapszerkesztő, főrendiházi tag
Wikipédia
Rákosi Jenő.jpg
1869. december 15.
Megjelenik a Reform, Rákosi Jenő lapja.
1881. június 16.
Megindul a Budapesti Hírlap, Rákosi Jenő lapja.

Vörös Károly

A kultúra új jelenségei

Az irodalom válasza erre az igényre a birtokos nemesség hanyatlásának és átmentési kísérleteinek felismerésén és többé-kevésbé éles bírálatán túl már nem egységes: például a Rákosi Jenő és a köréje csoportosult, jórészt a polgári átalakulással szóhoz és szerephez jutott polgári és kispolgári írócsoport, magától Rákosi Jenőtől kezdve a Borsszem Jankót szerkesztő Ágai Adolfig, már az új, polgáriasodó viszonyoknak a deáki liberalizmus jegyében álló minél teljesebb stabilizálásában látja a fejlődés követendő irányát.

Hanák Péter

A nagyhatalmi nacionalizmus

Az osztrák imperializmusnak, írta Rákosi Jenő, sem történelmi alapja, sem politikai és katonai értéke nincs. „Ez az imperializmus nem képes megvédelmezni semmit… önmagát sem…, s amire támaszkodik, a hadsereg, csak akkor erős, ha Magyarország lelke költözik abba.” „Értse meg valahára a vén Európa, hogy a Habsburgok hatalmának alapja és ereje Magyarország… És ha Európának szüksége van a Közép-Dunánál igazi nagyhatalomra, e nagyhatalmat csak az a Magyarország-Ausztria valósíthatja meg, melyben a vezető szerep a gyorsan kibontakozó és fejlődő magyaroké, nem pedig a hanyatló és visszafejlődő németeké.”[1]

Mucsi Ferenc

A polgári radikalizmus kezdetei. A Társadalomtudományi Társaság.

Ez utóbbi cél, az eszmei harc, a tudományos gondolkodás védelme vezette a Huszadik Század szerkesztő és írógárdáját, amikor a következő évben, 1901 januárjában megalapította a Társadalomtudományi Társaságot. Az első elnök Pulszky Ágost, a pozitivista jogbölcselet kiváló művelője lett, utána Andrássy Gyula, majd Pikler Gyula jogfilozófus és szociológus következett. A tisztikarhoz tartozott még Hegedüs Lóránt alelnök, közgazdász, hamarosan a GYOSZ vezető funkcionáriusa; Somló Bódog és Gratz Gusztáv titkárok; és a választmány tagjai: Concha Győző, Rákosi Jenő, Kristóffy József, Vészi József, Vámbéry Ármin, Vámbéry Rusztem, Ignotus, Jászi Oszkár.

Szabó Miklós

A „magyar birodalom” és a „nemzeti jellem” politikai mítosza

Az ily módon több irányú uralkodó osztályi törekvést összefogó ideológiagyártás az Árpád-, az Anjou- és még inkább a Hunyadi-kor egykori magyar államhatalmát stilizálta politikai mítosszá. A gondolati kiindulást a Monarchiának, illetve általában egy Duna-medencei, kelet-közép-európai nagyhatalomnak az ”európai egyensúly” fenntartásában feltételezett külpolitikai szerepe jelentette. A gondolati továbbfejlesztést pedig annak kifejezése, hogy ilyen egyensúlyozó békebiztosító, germán és szláv világhegemónia-törekvéseket semlegesítő szerepet a Monarchia csak magyar vezetés alatt tölthet be, mivel a szláv és a germán népek széthúzó tendenciáival szemben csupán a magyar történeti osztály államalkotó képessége, széthúzó tendenciák fölött álló „közjogias természete” adhat olyan politikai kohéziót a széttagolt birodalomnak, amely alkalmassá teszi a nagyhatalmi pozíció méltó betöltésére. A. gondolatmenet végkonklúziója viszont oda jut el, hogy a Habsburg birodalom jelen állapotában ekkora feladatra még magyar vezetés alatt sem maradéktalanul alkalmas, ezért expanzív külpolitikával meg kell növelni súlyát olyan mértékben, hogy képes legyen a földrajzi helyzetéből reá háramló nemzetközi egyensúlyozó szerepre. Ezt a koncepciót – amint már a II. fejezetben kifejtettük – a nacionalista publicisztika hangadói: Beksics Gusztáv, Hoitsy Pál és Rákosi Jenő népszerűsítették.

A „keresztény középosztály” újkonzervativizmusa

Az Új Nemzedék című havi folyóirat 1913 decemberében indult a függetlenségi párt Károlyi-szárnyának elméleti orgánumaként. A dzsentroid indíttatású értelmiség egy baloldali elkötelezettségű elit csoportja kívánt itt osztályos társainak útmutatást adni. A folyóirat gárdája: Milotay István, Lendvai István, Pethő Sándor rétegüket a magyar nemzetkarakter képviselőjének s ezáltal a magyarság társadalmi összefogása letéteményesének tekintették. Vállalták az egykori középnemesség tradícióját, de úgy vélték, hogy ennek megkopott és elüresedett hagyománya magában kevés arra, hogy a réteg kulcsfontosságú társadalmi feladatát a kor színvonalán ellássa. A megoldást két irányban keresték. Szakítottak azzal a magyarságideállal, amely a magyar nemzetkarakter művészi kifejlődését a fűzfapoézissé süllyedt népi-nemzeti versfaragásban látta. Nem vállalták Szabolcska Mihályt és Rákosi Jenőt, hanem Ady nyomdokaiban haladva a hagyomány megújítását akarták mélyebb, eredetibb, nép- és életközelibb hagyományrétegekhez való visszanyúlás, valamint hagyományteremtés által.

Lábjegyzet

  1. Az osztrák imperializmus. Budapesti Hírlap, 1905. július 27.

Művei

fanatikus propagátora Rákosi Jenő és újságja, a Budapesti Hírlap volt. Jellegzetes cikkek a 30 millió magyarról: Budapesti Hírlap, 1902. július 7-i vezércikk; A kelet a keleti népeké (Ugyanott, 1903. január 4); A dualizmus nemzeti tartalma (Ugyanott, 1903. január 20); Magyar impérium (Ugyanott, 1904. december 25.); A magyar imperializmus (Ugyanott, 1906. június 3.).

Irodalom