Révay Péter

A Múltunk wikiből
Szklabinya, 1568. február 2. – Trencsén, 1622. június 25.
Turóc vármegyei főispán, koronaőr
Wikipédia
De Sacra Regni Hungariae Corona
1613
Pozsonyban megjelenik Pázmány Péter, Isteni igazságra vezérlő kalauz, Augsburgban Révay Péter, De Sacrae Coronae, Regni Hungariae ortu, virtute, victoria, fortuna című munkája.

Makkai László

A magyar rendiség hatalomátvétele

A kivívott önkormányzat jelképes megerősítésére a királyi koronát Pozsonyba rendelték hozatni, s őrizetére Pálffy István és Révay Péter személyében két koronaőrt választottak.

A rendi reformgondolat apálya és feléledése

A bécsi béke és az 1608. évi országgyűlések után a Jagelló-korszakra emlékeztető „nemesi köztársasággá” átalakulni kezdő királyi Magyarország eleinte még többségben evangélikus mágnásai, nemes és szabadvárosi polgárai gazdag, manierista stílusdekorációval körített politikai- elméleti iratokban magasztalták a szabad királyválasztásban és az országgyűlések törvényhozó jogában megnyilatkozó rendi önkormányzatot. Ennek az irodalomnak kiemelkedő alkotásai Révay Péter koronaőr művei „a magyar szent koronáról” és „a monarchiáról”, mely utóbbi természetesen nem zsarnokság, hanem az uralkodó és az uralkodó osztály egyetértésén alapul. Az egyetértésnek nemcsak jelképe, hanem szinte misztikus létrehozója és fenntartója Szent István koronája. Az erdélyi fejedelmek önkényuralmával szemben Révay a magyar rendi kiváltságokat akkoriban látványosan elismerő „immortalis domus Austriaca” feltétlen híve, mint a harmincéves háború kitöréséig minden rendi politikus, s mint a vele egy időben hasonló szellemben, többnyire Bodin és Lipsius hatása alatt politikai és közjogi értekezéseket írogató, fordítgató Thököly Miklós, Osztrosith János, Frissovitz Boldizsár és Lackner Kristóf, evangélikus mágnások és polgárok.