Radéczy István

A Múltunk wikiből
Martino Rota: Radéczy István címere - rézmetszet, 1574

Sinkovics István

A Habsburg-országok felosztása az uralkodóházon belül

Rudolf császár uralma elején, 1576-ban megbízta öccsét, Ernő főherceget, hogy átmenetileg vegye át Ausztria, Magyarország és Horvátország kormányát. 1578-ban a magyar országgyűlésen bejelentette, hogy Magyarországon a véghelyek gondozását Ernő főhercegnek, Horvátországban és Szlavóniában ugyanezt a feladatot nagybátyjának, Károly főhercegnek adta át. A határvédelemmel kapcsolatban hozzájuk kell fordulni, míg az igazságügyi kérdésekben magának tartja fenn a rendelkezés jogát. A rendek elfogadták a két főherceget mint a királynak távollétében általános helyetteseit. Ezzel bonyolult helyzet állott elő, hiszen a királynak volt helytartója Radéczy István egri püspök személyében; Rudolf pedig Ernő és Károly főhercegnek sem adott teljes felhatalmazást, hanem azt kívánta, hogy a nehezebb ügyekben gyorsfutár útján kérjék ki a véleményét. Ez nemcsak lassította az intézkedéseket, de a magyarországi rendek olykor nem is akartak Ernő főherceggel tárgyalni, hiszen végleges döntésre nem volt jogosult. Az ügyek felülvizsgálatra a király elé kerültek, és ő az idegen hatóságok, idegen tanácsosok meghallgatásával mondotta ki a végső szót.

A központi hatalom és a rendek ellentétei az országgyűléseken

A magyarországi rendek az államiság sérelmeinek legáltalánosabb kérdéseiben azonos állásponton voltak. Zömük a protestáns vallást követte, de a katolikus főpapok is magukévá tették az általuk megfogalmazott országos sérelmeket. A protestáns rendek pedig síkraszálltak az esztergomi érsekség és a püspökségek betöltéséért, mert csak így lehetett teljessé a Magyar Tanács. Radéczy István egri püspök, helytartó már az 1576. évi országgyűlésen kijelentette: tovább nem tűrhetik, hogy az idegen hatóságok intézzék ügyeiket. Kérte Rudolfnak mint a királyt képviselő ifjabb királynak közbenjárását, hogy a Ferdinánd idejében ismeretlen elnyomást és zsarnokságot vegyék le az országról, különben nem fognak megjelenni az országgyűlésen. A vármegyei követek helyeselték Radéczy beszédét, a főrendek azonban túl erősnek találták. Külön küldöttség útján biztosították Rudolfot, hogy a panasz nem a király, hanem a kapitányok és katonáik ellen irányul. Így a helytartó erélyes felszólalásának elvették az élét. Miksa pedig a rendeknek azt válaszolta, hogy a Ferdinánd idejében kialakult gyakorlatot folytatja tovább, amit 1569-ben törvényben is rögzítettek: Magyarország pénz- és hadügyét nem lehet elválasztani a többi Habsburg-országétól. Egyúttal elítélte Radéczyt, amiért vállalta a rendi panaszok előterjesztését. Radéczy ettől kezdve szembefordult az elégedetlen rendekkel, s egy év múlva már azt tanácsolta, hogy a király fegyveres erővel jelenjék meg az országgyűlésen.