Radu Şerban

A Múltunk wikiből
(Radu Serban szócikkből átirányítva)

IX. Radu

? - Bécs, 1620. március 13.
Havasalföld fejedelme volt 1601-ben, 1602 augusztus – 1610 december, illetve 1611 június - szeptember között
Wikipédia
Painting of Wallachian voivode Radu Șerban at Horezu Monastery
1610
december 26. Báthori Gábor fejedelem hadjáratra indul Radu Serban havasalföldi vajda ellen.
1611
január 1. Báthori Gábor fejedelem hadaival Havasalföldre érkezik. (Március közepén tér haza.)
április 21. Erdélyi országgyűlés Szebenben. (Visszautasítja Báthori fejedelem adóemelésre vonatkozó kérését: hadfelkelést hirdet a moldvai vajdaság ellen.)
június 22. Brassó megtagadja Báthori fejedelem befogadását.
június 29. Forgách Zsigmond felső-magyarországi főkapitány Báthori Gábor ellen indul.
július 6. Nagy András hajdúgenerális csapataival csatlakozik Forgáchhoz.
július 7. Radu Serban havasalföldi vajda seregével Erdélybe érkezik.
július 8. Báthori Gábor súlyos veresége Brassó mellett.
augusztus Nagy András visszatér Báthori Gábor hűségére.
szeptember eleje Omer pasa boszniai és Zülfikár pasa temesvári török helytartó hadaival megsegíti Báthori Gábort.
szeptember 16. Forgách Zsigmond és Radu Serban ütközet nélkül kimenekül Erdélyből.

Makkai László

Székely Mózes támadása. Basta Erdélyben.

Basta néhány katonával Szatmár várába menekült, és Radu Şerbant, Havasalföld vajdáját hívta segítségül. Radu Şerban ismételt harcokban 1602 nyarán nyerte el a vajdaságot, és 1603 elején eredményes hadjáratot vezetett a Dunán át a szomszédos törökök ellen. Székely csapatok is harcoltak mellette, és a császári udvar támogatta. Székely Mózes is követet küldött Raduhoz, de eredmény nélkül, a vajda elkötelezte magát Bastának, és már előre csapatokat küldött, hogy az újonnan választott fejedelem seregét veszélyeztessék. Székely Mózest az erdélyi nemeseken kívül a székely előkelők támogatták, továbbá török és tatár csapatok jöttek segítségére, viszont a közszékelyek kibékíthetetlenül szemben állottak vele, mint aki Báthori Zsigmond és a nemesség érdekeit képviseli. Radu Şerban megjelenésekor Erdélyben több ezer székely fogott fegyvert mellette. A vajda csapatai 1603. július 17-én Brassótól délre megtámadták Székely Mózes hadait, és nagy küzdelem után szétverték a megerősített szekértáborba zárkózott, a szűk helyen kibontakozásra és megfelelő erőkifejtésre képtelen csapatokat. A török és a tatár segélyhadak elmenekültek, az erdélyi haderő nagy része odaveszett, Székely Mózes elesett, a sereg maradványai és a Báthorihoz húzó városi lakosok Karánsebesre vagy még tovább, a török területre menekültek.

Basta nem vett részt Székely Mózes leverésében, de a vereség hírére mint győztes hadvezér jött be az országba. Radut visszaparancsolta Havasalföldre, ahol a vajda hatalma megingott, és rászorult a prágai udvar támogatására. Radu Şerban talán Mihály vajda esetéből is tanult, és – bár Erdély a brassói győzelemmel hatalmába került – visszatért Havasalföldre.

Szövetségesek és ellenségek között

A lengyel rendi ellenzék arra kényszerítette III. Zsigmondot, – egyedül az európai keresztény uralkodók közül – maga kezdeményezze a nyilvános diplomáciai kapcsolatot Bocskaival. Ennek útját Bocskai azzal is egyengette, hogy a Basta által elűzött lengyelbarát Simion Movila havasalföldi vajdának Erdélyben menedékjogot adott, amivel nemcsak a lengyeleknek tett szolgálatot, hanem az új, Habsburg-párti vajdát, Radu Şerbant is sakkban tartotta, nehogy a Székely Mózes elleni támadáshoz hasonlót kísérelhessen meg.

Kapcsolatkeresés a lengyel rendi ellenzékkel

Radu Şerban belátta, hogy az Erdélyt elvesztő Habsburgoktól mit sem várhat, s a Porta felé tájékozódott, ahonnan Bocskai támogatására utasították. 1605-ben békét, sőt kölcsönös támogatási szerződést kötött Bocskaival, aki viszont cserében eltávolította Erdélyből a havasalföldi trónkövetelőt, Simion Movilăt.

Katolikus összeesküvés Báthori Gábor ellen

  • Forgáchék háborús pártja nem számolt Erdély katonai erejének megszilárdulásával, vagy talán éppen azért sietett megelőzni Báthori további erősödését, mert számításba vette ezt. Megtámadására jogcímet nem találván, belső összeesküvést igyekeztek szítani, hogy annak örvén avatkozhassanak be. Erre Báthori maga szolgáltatott alkalmat. Kendy István kancellár, az erdélyi katolikus arisztokrácia vezére már titkon érintkezésbe lépett a magyarországi katolikus mágnásokkal, s Radu Şerban havasalföldi vajda, Basta pártfogoltja és Mihály vajda Habsburg-barát politikájának örököse is ajánlgatta magát Bécsben hátbatámadására, amikor Báthori még gyanútlanul fel s alá utazgatott a számára ismeretlen Erdélyben, egyik lakomáról a másikra.
  • A Kendy-összeesküvés nyomában keletkezett ingerült hangulat jellemezte Báthori találkozóját az új nádorral, Thurzó Györggyel 1610 nyarán a királydaróci mezőn. A tárgyalások célja a két magyar állam közti kapcsolatok elmélyítése lett volna, Thurzó azonban súlyos követelésekkel állott elő. Azt kívánta, hogy a Magyar Korona szuverenitásának elismeréséül Erdély képviseltesse magát a magyar országgyűlésen, és a szövetséget törökellenes éllel újítsák meg. A fejedelem ezt kihívásnak tekintette, s még a tervezett díszebédet sem várva be, hazautazott. Bosszúját Kornis Boldizsáron töltötte ki, akit kivégeztetett. Most már ő is sejthette, hogy honnan fúj a szél, mert hírek érkeztek, hogy Kendy Lengyelországban kozákokat toboroz Erdély ellen, s Radu Şerbannal is felvette az érintkezést.

Szeben és Havasalföld elfoglalása

Az önvédelmi terv következő lépése ugyanis Radu Şerban elűzése volt, amit természetesen a Porta is jó szemmel nézett volna, ha Radu Şerban Habsburg-kapcsolatairól és Báthori szándékairól idejében felvilágosítják. Ezt Bethlen portai összeköttetései révén könnyűszerrel megtehette volna, de – úgy látszik – Báthori türelmetlen volt, és a gyors cselekvés előnyeit többre becsülte a biztonságnál. Újévkor már Havasalföldön volt hadaival. Radu Şerban meg sem kísérelte az ellenállást, hanem Lengyelországba menekült.

Báthori Gábor megvédi Erdélyt

Radu Şerban azonban, mint annak idején Vitéz Mihály, megelőzve Bastát, lengyel, kozák és moldvai csapatokkal először Radu Mihneát űzte el, aki mellett csak az utolsó emberig védekező magyar csapat tartott ki, azután a brassóiak hívására Erdélybe tört. Brassót Nagy András hajdúi ostromolták, Weiss azonban megvesztegette a vezért, aki csapataival hazaindult, majd a befelé tartó Forgáchhoz csatlakozva, maga is Báthori ellen vonult. A fejedelem erdélyi seregét is elegendőnek vélte ahhoz, hogy a vajdával felvegye a küzdelmet, és 1611. július 8-án – ugyanott, ahol Székely Mózes csatát vesztett – a brassói papírmalom mellett megütközött vele. Radu Şerban ravasz, veterán katona volt, s mikor már az erdélyiek biztosak voltak a győzelemben, ügyes oldaltámadással megfordította a csata sorsát. Imrefi elesett, Báthori Szebenbe menekült.

Azt lehetett volna hinni, hogy újrakezdődik Vitéz Mihály ideje. De Báthori keményebb legény volt szerencsétlen nagybátyjánál, aki annak idején fejvesztett menekülésével csak növelte a pánikot. Azonnal török segítségért küldte Bethlent, ő maga pedig elszántan készült az ellenállásra Szeben bevehetetlen falai közt. Az erdélyiek is tanultak a múltakból: a vajda hiába próbálta a székelyeket megnyerni, azok nem voltak hajlandók többé kötélnek állni, és tömegesen siettek a fejedelem seregébe. Radu Şerban emiatt hetekig nem mert Brassó mellől mozdulni, s csak akkor szánta el magát az előnyomulásra, amikor Forgách már Szebenhez közeledett.


Szeptember 16-án Forgách serege, miután a Székelyföld egy részét feldúlta, a Barcaságon keresztül elhagyta Erdélyt. Radu Şerban Lengyelországba menekült, majd később Bécsbe ment, ahol újabb alkalomra várakozott, hogy trónját a Habsburgok segítségével visszanyerje.

Báthori Gábor bukása

Ghyczy Brassó felé vette útját, s találkozott az idemenekült háromszéki székely főemberekkel, akik annak idején elsietve Radu Şerban mellé állottak, s most a büntetéstől félve Weiss oltalma alá húzódtak. Számukra igazán nem volt más kiút, mint Báthori bukásán munkálkodni.

Homonnai György támadásai

Homonnai hajdúival a bécsi emigrációban élő Radu Şerban is elindult, hogy Habsburg- és lengyel segítséggel visszafoglalja havasalföldi trónját, s onnan működjék közre Bethlen bekerítésében. Homonnai veresége miatt neki is vissza kellett térnie Bécsbe, ahol 1620-ban meghalt. Utódját, Radu Mihneát az események Bethlen lekötelezettjévé tették.