Radvánszky János

A Múltunk wikiből
Batizfalva, 1666. december 6. – Radvány, 1738. március 26.
II. Rákóczi Ferenc tanácsosa, költő és naplóíró, evangélikus egyházkerületi felügyelő
Wikipédia
Mellszobra a vajai Vay Ádám Múzeum parkjában
Mellszobra a vajai Vay Ádám Múzeum parkjában
1704. június 13.
Rákóczi teljhatalmú biztosaként Erdélybe küldi Radvánszky Jánost.

R. Várkonyi Ágnes

Az első konföderáció és az Udvari Tanács

Az Udvari Tanács (consilium aulicum) minden bizonnyal 1704 elején Miskolcon alakult meg, s 1705 szeptemberéig ez volt az új államszervezet legfontosabb központi testülete. Tagjai Jánoky Zsigmond, Gerhard György, Brenner Domokos, Platthy Sándor, Török András, Radvánszky János, Bulyovszky Dániel, Prileszky Pál, Labsánszky János, Hellenbach János Gottfried, Radics András, Vay Ádám, Sréter János voltak. Hajdan valamennyien tehetős, de elszegényedett vagy gyarapodó nemes családok sarjai voltak, akik tanultságukkal, látókörükkel, politikai tapasztalataikkal messze kiemelkedtek osztályos társaik közül. Rákóczi gyakran ministeriumnak hívta a tanácsot, ministereknek tagjait, így nevezték a vármegyék és nemegyszer Bercsényi is.[1]

Erdély

Az 1704 júniusában Pekry Lőrinc és Mikes Mihály kíséretében Erdélybe vonuló Radvánszky János udvari tanácsos készítette elő a július 7-én megnyílt s mindössze öt napig tanácskozó gyulafehérvári országgyűlést. A vármegyék, a székely székek és a szász városok egyhangúlag fejedelmükké választották II. Rákóczi Ferencet. A Guberniumot nem létezőnek, pecsétjét a Szebenben levő státusok pecsétjével együtt érvénytelennek nyilvánították. Az országgyűlés Pekryt főgenerálisi tisztségre javasolta, majd szabályozta a fegyverre kelés rendjét, tudomásul vette a fejedelem rendelkezését a jobbágykatonák tehermentességéről, és kivetette a katonaság ellátását szolgáló élelemadót. A török párt kívánságát Barcsay Mihály terjesztette elő: Rákóczi kérjen athnámét a Portától. II. Apafi Mihály hívei Thököly katonáival együtt fejet hajtottak a Rákóczit megválasztók akarata előtt.

Az országgyűlés minden jogot a rendek kezébe helyező választási félteteleit Rákóczi nem fogadta el. Beiktatását el kellett halasztania, de szuverén hatalommal kezdte kiépíteni erdélyi uralmát. A főparancsnoknak kinevezett Forgách Simont jelentős haderővel küldte be, ugyanakkor megszervezte Erdély kormányzó testületét, a consiliumot, A. rendek megkérdezése nélkül kinevezett Erdélyi Tanács Teleki Mihály, Barcsay Mihály, Jósika Gábor, Sárosi István, Kolozsvári Márton és a tanács titkára, Bartha András utasításait Rákóczitól kapta, és felelősséggel is neki tartozott. A tanács irányításával működő Udvari Kancelláriát Radvánszky János vezette.

Politikai válság és országgyűlés Szécsényben

Az országgyűlést 1705. szeptember 12-én egyházi és katonai szertartással nyitották meg a szécsényi Borjúpást mezején.

A fejedelmi prepozíció, amelyet Ráday Pál olvasott fel, leszögezte, hogy a béketárgyalások elől nem zárkóznak el, de csak az állami önállóságot biztosító feltételek alapján szabad megegyezniük, külső hatalmak, Anglia, Poroszország, Svédország és Hollandia közvetítésével és garanciájával. Kifejezésre juttatta, hogy József császárt királyuknak nem tekinthetik, és a nyugati országok – Hollandia, Svédország és mások – példájára reformokra van szükség, az állami önállóság az ország hadainak korszerűsítését követeli.

A kezdeményezést a központi hatalom hívei tartották kezükben. Kimondták, hogy az országgyűlés két kamarára oszlik, a nemesi és a városi rend a mágnásoktól és a klérustól külön tanácskozik, s királyi személynöknek (vagyis az alsótábla elnökének) Radvánszkyt választották meg. A főurak és főpapok azonban Bercsényi vezetésével megvétózták a döntést, és mivel az országos rendi főméltóságok nem jöttek el, leszögezték, hogy tanácskozásuk conventiculumnál egyébnek nem tekinthető.

Fejedelmi jobbágypolitika, bányászmozgalmak

1707. szeptember 3-án Rákóczi bizottságot küldött ki a bányák összes termelési, technikai és jövedelmezőségi kérdésének megvizsgálására. A Csáky István, Jánoky, Gerhard, Radvánszky, Sréter, Spáczay, Lányi részvételével kiszálló bizottság azonban még el sem kezdte az érdemi munkát, amikor szeptember 23-án a szivattyúk több aknánál leálltak, majd 26-án Szélaknáról a bányászok nagy csapatban bevonultak Selmecbányára, elvitték a bányabírótól a zászlót, dobokat és fegyvereket, s azt követelték, hogy ezüstpénzzel fizessék őket, vagy adjanak nekik élelmiszert, posztót, vásznat. Ezek után magukhoz vették a társpénztárt és a társládát, visszamentek Szélaknára, s ott a bányászfelkelések hagyományos szokása szerin a nyitott társláda mellett három napig tanácskoztak, majd 30-án száztagú küldöttséget indítottak a fejedelemhez. A küldöttséget azonban Zólyom vármegye parancsából egy parasztcsapat visszafordulásra kényszerítette. Közben a vágatokban, aknákban emelkedő víz az egész bányaüzemet pusztulással fenyegette. Hellenbach kérésére Esterházy Antal generális egy csapat katonát küldött Neumann ezredes vezetésével, aki kétnapi hiábavaló rábeszélés után a szélaknai vájárháznál összegyűlt, kövekkel védekező bányászokra lövetett – 11 bányász meghalt, 20 megsebesült. Rákóczit a selmeci sortűz híre nagyon megrázta, bár a bányászok mozgalmát – amely jóval korábban elkezdődött, hosszabb távú folyamatba illeszkedett, és amelyet a többségükben katolikus szlovák és német bányászoknak az evangélikus tisztviselőkkel kiéleződött felekezeti ellentétei is átszíneztek – „temeraria conspiratio”-nak, „vakmerő összeesküvés”-nek[2] nevezte, de mindent megtett, hogy a feszültségeket levezesse, a bányászok igényeit kielégítse.

Heckenast Gusztáv

A Rákóczi-szabadságharc hatása a magyar iparfejlődésre

Klobusiczky Ferenc, a Gazdasági Tanács elnöke a szabadságharc előtt a kiskorú Rákóczi-árvák birtokainak kezelője volt, közgazdasági műveltsége nem haladta meg egy átlagos magyar nagybirtokosét. Radvánszky János kincstartó ezt a szintet azzal haladta meg, hogy mint Zólyom vármegyei nemes személyes tapasztalatból ismerte a Garam menti bányavidék és a bányavárosok életét.

R. Várkonyi Ágnes

Földesurak, főtisztek, vállalkozó nemesek

Tehetséges, fáradhatatlan és korszerű képzettségű köznemesek tevékenykedtek a szervezés szerteágazó fórumain is, mint Kálmáncsay István, Radvánszky János, vagy alsóbb szinten Ötvös Miklós, de a feladatokhoz kevesen voltak.

Intézmények, iskolák, nyomdák, könyvtárak

A fiatal Ráday könyvtárát olvasmányaiból, Radvánszkyét az írásaiba beszűrődő olvasáskultúra nyomaiból, Szirmay Andrásét, Hellenbachét katalógusából tudjuk egyelőre rekonstruálni.

Művelődéspolitika Rákóczi államában

Az önálló magyar állam megteremtéséért harcot indító II. Rákóczi Ferenc tisztában volt vele, hogy az ország gazdasága lakói képzettségén, a tudományok fejlettségén múlik. Már nevelői is a lakosság értelmi színvonaláért felelős uralkodót állították elé példaképül. Kíméletlenül ostorozta az elmaradottságot és a rossz szokásokat, a tétlenséget, a részegeskedést, de világosan látta az államhatalom felelősségét is: „Melyik ausztriai király alapított kollégiumokat, ahol az ifjúságba csiszoltabb erkölcsöt oltottak volna? Melyik állított akadémiákat, ahol ez a nemzet a tudományban és a szépművészetben művelhette volna magát?”[3] Terveit kormányzókörének segítségével kezdte megvalósítani. Ráday Pál, Radvánszky János, Jánoky Zsigmond, Platthy Sándor, Lányi Pál, Hellenbach János, Brenner Domokos, Kray Jakab és mások művelődési elgondolásait karteziánus és pietista elvek hatották át.

Lábjegyzetek

  1. AR I: IV. 491.
  2. Idézi: Heckenast Gusztáv, Az 1706–1708 évi bányászmozgalmakról. Rákóczi-tanulmányok. Budapest, 1980. 83.
  3. AR: III. I. 322.

Irodalom

Radvánszky küldetéséről, a társadalmi elvárásokról gazdag anyaggal, Rákóczi Emlékiratainak tévedéseit jelezve: R. Kiss István, II. Rákóczi Ferencz erdélyi fejedelemmé választása (Budapest, 1906); kiegészíti és az artikulusokat is közli Csutak Vilmos, Az utolsó gyulafehérvári országgyűlés (Erdélyi Múzeum Egyesület Emlékkönyve 1913).