Regensburg

A Múltunk wikiből

latinul Ratisbona

város Németországban, Bajorország tartományban
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs, proc_open() is disabled.
803
Nagy Károly Regensburgban fogadja a tudun hódolatát; a frank-avar háborúk befejezése. Nagy Károly felállítja az önálló "Oriens" prefektúrát.
860
Német Lajos Regensburgban kelt oklevelében "Wangariorum marcha" nevű határhegy szerepel.
861
eleje Pribina halála (feltehetőleg az apja, Német Lajos ellen lázadó Karlmann, az Oriens prefektusa szolgáltatta ki szövetségeseinek, a morváknak). Fia, Kocel, Német Lajoshoz menekül Regensburgba.
916
Arnulf bajor herceg Magyarországról sereggel Regensburgba nyomul, de Konrád király seregétől űzve visszahátrál Magyarországra.
917
Arnulf bajor herceg visszafoglalja regensburgi székhelyét, és ettől kezdve a magyarokkal szövetségben uralkodik.
954
eleje: Az I. Ottó király ellen fellázadt hercegek felkérésére Bulcsú harka seregével Regensburgban és Wormsban jelenik meg, de a hercegek innen továbbküldik őket Franciaországba kalandozni; Burgundián és Lombardián át vonulnak haza.
955
augusztus 10. A Lech folyó mezején I. Ottó és a szövetséges hercegek serege megveri a magyar sereget; a hazavonuló magyar vezéreket elfogják, és I. Henrik bajor herceg Regensburgban felakasztatja őket.
1084 körül
Salamon király feleségéhez, Regensburgba távozik; Judit királyné nem fogadja vissza, mire a Moldvában lakó kunok vezéréhez megy.
1152.
június 1. Barbarossa Frigyes, az új német-római császár a regensburgi birodalmi gyűlésen Magyarország elleni hadjárat tervét ismerteti, alattvalói azonban megakadályozzák e törekvését.
1158
január: Gervasius győri püspök és Héder udvarbíró részt vesznek a regensburgi birodalmi gyűlésen. I. Frigyes nem foglal állást a magyar trón kérdésében, a II. Géza és István herceg közti viszályban, és ez a király helyzetét erősíti.
1541
június I. Ferdinánd-párti magyar követek Regensburgban V. Károly császár segítségét kérik a török ellen. Elutasító választ kapnak.
1663
szeptember közepe Wesselényi Ferenc nádor megbízottja a regensburgi birodalmi gyűlésen segítséget kér a török ellen.
1684
Regensburgban megjelenik P. W. Hörnigk Ausztria gazdasági önállóságát propagáló műve: Ősterreich über alles, wenn es nur will.

Tartalomjegyzék

Bóna István

Nagy Károly 791. évi hadjárata

A Karoling-birodalom korábban ilyen mértékben és számban össze nem vont seregei Regensburgban gyülekeztek, majd szeptember 5-én érték el az Enns folyót, az avar birodalom határát. Támadásuk azonban mindaddig késlekedett, körülbelül szeptember középső harmadáig, amíg az itáliai sereg néhány napos látszattámadásának sikeréről nem értesültek. A Karoling-sereg tehát túl későn indult ahhoz, hogy mélyen be tudjon hatolni az avar birodalom belsejébe. A Duna déli partján, Károly vezetésével, az austrasiai és neustriai frankok, valamint az alemannok, a folyó északi partján a ripuári frankok, szászok és türingek vonultak. A két sereg közti összeköttetést, legalábbis egy darabig, a bajorok hajói biztosították. Fél Európa vonult az avarok ellen!

A Karoling-seregek ellenállás nélkül áthaladtak a gyepűn. A fősereg a Bécsi-erdőnél (Cumeoberg, Mons Comagenis) találkozott az avarokkal, a mai Tulln és Zeiselmauer között. Az avar könnyűlovasság számára alkalmatlan, hegyes-völgyes, erdős terepen a kiválóan felfegyverzett, évtizedes háborúkban megedzett, sokszoros túlerőben levő Karoling-sereg rövid harc után győztesként került ki a küzdelemből. Győztesként, de nem veszteségek nélkül. Az áldozatok közt volt Sindpert regensburgi püspök és Angilramm metzi érsek, Nagy Károly palotakáplánja (szeptember 25.). Maga Károly Regensburgban felövezett fiát, a későbbi Jámbor Lajost a csata után hazaküldte.

A vereség hatására az avar haderő a klasszikus nomád védekezéshez folyamodott: hátráláshoz, kitéréshez, a felperzselt föld taktikájához. Károly serege előnyomulása során légüres térbe került, nyomát se látta többé az avar seregnek. Az élelmiszerek és takarmány elpusztítása, a kutak és vizek megmérgezése és az őszi esőzések nyomán a frankok lovai ezrével hullottak, a hadjárat végére kilenctized részük elpusztult, a hajdani nagy lovassereg gyalog vonult hazafelé.

A Karoling-fősereg valószínűleg a mai Gönyű környékéig nyomult előre. Itt újabb meglepetésben volt része: a Csallóköztől kezdve a leszakadt északi sereget hatalmas folyó választotta el tőlük, a Duna itt már háromszor olyan széles, mint bajor földön. A következő évek avarok elleni hadikészülődésében a központi helyet emiatt két feladat foglalja majd el: összeszerelhető hajóhíd építése Regensburgban és a Duna–Majna-csatorna (elszámított) ásása, a csatornán Károly a fríz flottát akarta átvontatni a Dunára.

A kelet-magyarországi avarság pusztulása

A véglegesen meghódoló tudunt Károly testőrcsapata (scarája) kísérte 803 októberében előbb Salzburgba – ahol a leendő pannon egyházi szervezetet rendezték –, majd onnan Regensburgba. A tudun engedelmesen keresztvíz alá hajtotta a fejét, s elfogadta Károly feltételeit. A november közepén Regensburgban tartott birodalmi gyűlésen a tudun a maga, övéi s a megmaradt avar föld sorsát Károly kezébe tette. Károly önálló területté szervezte a keleti tartományt, az Orienst, és a bajor prefektus alá helyezte. A frankok számára ez az esemény jelentette az avar háborúk befejezését.

A Karoling Pannonia

A keleti frank területek és Pannonia története szempontjából döntő esemény, hogy 825-ben Jámbor Lajos Bajorország és a hozzá tartozó Oriens (Kelet) élére állította harmadik fiát, Német Lajost, aki Regensburgban önálló udvartartást rendezett be.

Az Oriens és korai szervezete

803-ban Nagy Károly Regensburgban megszervezi az önálló Oriens-prefektúrát, amely az egész Karoling-korszak alatt a Dunántúl feletti frank–bajor uralom hivatalos fedőneve és szervezete maradt.

Az egyház

Pribina magánegyháza volt Mosaburg temploma is (Keresztelő János bazilikája), regensburgi papját, Dominicus (Minigo) presbitert csak később rendelte alá Salzburgnak.

A pannoniai bajor–frank egyházi szervezet kiépülésének korlátait és visszásságait Nagy Károly rendelkezése alapozta meg. A király 796 után megengedte a püspököknek, kolostoroknak, sőt magános egyházaknak, hogy az újonnan meghódított terület elhagyott földjeit formaságok nélkül birtokba vegyék. Az egyházak versengve élnek a lehetőséggel, elsősorban a salzburgi érsekség, a passaui és regensburgi püspökség, a niederaltaichi apátság, de más apátságok is.

Más egyházak, például Regensburg, Freising vagy Passau gyarapodásáról adatok hiányában keveset tudunk, de a folyamat hasonló lehetett. Megindult a belső birtokcsere, a Rábától keletre például a regensburgi püspök és a mondsee-i apát cserélt birtokot.

A morvák

A Karlmann felett diadalmaskodó, a morvák ellen bolgár szövetségeseivel együtt fellépő Német Lajos előtt Rasztiszlav ismét térdre kényszerült (Dowina / Dévény, 864), hűségesküjét meg kellett újítania. Hatalmának megosztására Nyitra hercegéül küldték haza Regensburgban nevelt unokaöccsét, Szvatoplukot – frank nevén Zventibaldot. A béke eredményeként engedélyeznie kellett a bajor–frank egyház további működését, ami röviddel megérkezésük után nehéz helyzetbe hozta a bizánciaktól a morvákhoz küldött görög testvéreket, Konstantint és Metódot. A bizánci és magyar beavatkozás lehetőségének ellensúlyozására tartós katonai és érdekszövetség jött létre a frankok és bolgárok között, mindenkor két irányból fenyegetve a morvákat.

869-ben Rasztiszlav az újból az Oriens prefektusi székébe helyezett Karlmann, valamint két pannoniai gróf, Kocel és Gundachar támogatásával ismét szembefordult Német Lajossal, ezúttal azonban végleg belebukott kísérletébe. Német Lajos nyitrai embere, Szvatopluk, a frank király segítségével és a közben ismét apja hűségére tért Karlmann-nal együtt Moráviára támadt, elfogatta Rasztiszlavot, és kiszolgáltatta a birodalomnak (870. május). Regensburgban Lajos király és nagyjai hűtlenség vádjával halálra ítélték a morva fejedelmet, büntetését azonban a király megvakításra és kolostorba zárásra mérsékelte.

Györffy György

Besenyő–bolgár támadás és menekülés az új hazába

A Fuldai Évkönyvek a bolgár győzelmet jelző 895. évi rövid bejegyzés után, 896-ban, részletesebben tudósítanak Leó császár Regensburgba küldött követének, Lázár püspöknek a beszámolója alapján. Eszerint a "harmadik" bolgár–magyar harc igen kemény és elkeseredett volt; végül is a "keresztények", tudniillik a bolgárok győztek, s ha ők is 20 000 lovast veszítettek, mekkora lehetett a magyarok vesztesége? – írták.

Pannonia és Morvaország elfoglalása

  • A csehek követei 897 nyarán Regensburgban kérték Arnulfot, hogy segítse meg őket a morvákkal szemben.
  • 901 januárjában morva követek békét kérve jelentek meg Regensburgban. A bajor és morva főemberek itt és Morvaországban esküvel erősítették meg a békét és szövetséget.

Tizennégy éves német–magyar háborúság

Ne feledjük, hogy a magyarok a csehek elnyomóit is leverték a morva fejedelemségben, de Bajorország pusztításával is könnyíthettek azon a súlyon, ami Regensburg felől a csehekre nehezedett.


907 júniusában Regensburgból, a Duna mentén indult el a hatalmas sereg, melyet az uralkodó, Gyermek Lajos Ennsburgig kísért. A hadsereg vezére Luitpold herceg, Bajorország és Karantánia kormányzója volt, mellette vonult Theotmár salzburgi érsek, a birodalom prímása, számos püspök és apát kiséretében.

A nyugati „békeövezet” kialakítása és a távolsági kalandozások kezdete

  • Erre Arnulf a német választóhercegekkel összeesküvést tervezett Konrád ellen, amit Konrád megtudva sereggel vonult Arnulf ellen. A bajor herceg ebben a helyzetben feleségével, családjával és kiséretével új szövetségeséhez, a magyar fejedelemhez menekült; útját bizonyára a Regensburgban túszként időző magyar főemberek készítették elő.
  • Konrád király saját öccsét, Eberhardot tette meg bajor hercegnek, és a szeptemberi hohenaltheimi zsinaton proskribálás terhe mellett megidéztette a regensburgi zsinatra Arnulfot és nagybátyjait, Erchangert és Bertoldot. A két sváb főurat, aki megjelent, a király elfogatta és 917 elején kivégeztette.
  • A következő évben maga Arnulf jelent meg csapatokkal Bajorországban; Salzburgból nyomult elő Regensburgba, de Konrád király serege elől visszahátrált Magyarországra.
  • Húsvétkor Arnulf már előnyomult Magyarországról, és elkergette Regensburgból riválisát, Eberhardot.

Uralomváltás és a székelyek

Valószínű, hogy az uralomért vívott harcból győztesen kikerülő Árpád-házi Fajsz fejedelem nem tartott igényt többé a kettős fejedelemség idejéből eredő méltóságnevekre (kende, gyula), és ő volt az első, aki a [[Nagy Károly nevéből elvont, a szlávok által a Regensburgban székelő német királyra alkalmazott Karol > kral címet felvette, legalábbis erre következtethetünk abból, hogy a nevét viselő Dráván túli Fajsz falut a szlávok Kraljevecnek nevezték.

Az utolsó nyugati hadjáratok és az augsburgi csata

  • Az összeesküvők 953-ban Mainzban I. Ottót feltételeik elfogadására kényszerítették. Ottó azonban mihelyt hazatért Szászországba, azon nyomban sereget gyűjtött összeesküvő hozzátartozói leverésére. Mivel hiába ostromolta őket Mainzban, majd Regensburgban, eredménytelenül volt kénytelen télire hazatérni.
  • Regensburg táján találkozhatott össze a bizánci patríciussá vált Bulcsú Arnulffal, akit talán még gyermekkorából, a magyar fejedelmi udvarból ismert, továbbá Liudolf herceggel. A lázadók azonban minden várakozás ellenére nem vezették a király ellen a magyar sereget. Liudolf kalauzokat adott a magyaroknak, akik elkísérték a sereget Vörös Konrád herceghez Wormsba.
  • A lázadók gyengeségét Ottó saját uralmának megerősítésére használta fel. A magyarokkal való cimborálás címén közhangulatot támasztott ellenfeleivel szemben. Előbb Konrád hódolt meg, majd miután Regensburg ostrománál Arnulf elesett, decemberben Liudolf járult apjához bocsánatért.
  • Henrik bajor herceg újra bevonult Regensburgba, és először Arnulf magyarbarát rokonságára, a scheierni grófokra támadt.
  • A fogoly vezéreket Regensburgban a beteg Henrik elé vitték. A halálán levő herceg, aki néhány éve kiheréltette az aquileiai pátriárkát, és néhány hónapja megvakíttatta a salzburgi érseket, természetének szabad utat engedve, felakasztatta a magyar vezéreket.

Az augsburgi csata vélt és valós jelentősége

  • Regensburgi Évkönyv 955-nél „a magyarok öldöklése”[1] bejegyzést tartalmazza, ugyanazt, mint a 902-nél és 943-nál. Úgy tűnik, hogy a feljegyzők maguk sem tudták, hogy ez a vereség több-e, kevesebb-e a régieknél.
  • A kivégzett vezérek idegen szolgaságba kerülésének bénító hiedelmét ellenpropagandával próbálták kiegyenlíteni. Minthogy Konrád herceget magyar nyíl ölte meg a csatában, és Henrik bajor herceg a kivégzések után rövidesen meghalt Regensburgban, halálukat az énekmondók Bulcsú és Lél kivégzésével kapcsolták össze, és a vezérek bosszújaként állították be.

A nyugati térítés kezdete

Ha ilyen módon Wolfgang nem is ért el missziós sikert, hatalmas pártfogói segítségével még ez év decemberében elnyerte a regensburgi püspökséget, és Henrik bajor herceg, majd leánya, Gizella tanácsadója lett.

István trónjának biztosítása

A bajor–magyar viszony stabilizálására 995-ben nyílt meg a lehetőség, amikor Civakodó Henrik meghalt, és ezt az alkalmat Géza tüstént megragadta. Követséget menesztett Regensburgba, ahol a hercegi család lelki atyja és fő tanácsadója Szent Wolfgang püspök volt, a magyarországi térítés 972. évi pionírja, és megkérte fia számára Gizella hercegnő kezét. Civakodó Henrik gyermekei erősen vallásos légkörben nevelkedtek. Henrik, az új herceg – apjától eltérően – békére hajló természettel rendelkezett; öccse, Brunó papi pályára ment, egyik húga, Brigitta apáca lett, és Gizellának is hasonló szándékai voltak.

Az ifjú (IV.) Henrik herceg, akinek apja halálakor is a császár szlávok elleni hadjáratán kellett volna részt vennie, s akit Csehország belső és külső helyzete mindvégig lekötött, örömest belement a békét kelet felé biztosító házasságba, és ehhez minden bizonnyal a 996 februárjában Regensburgban tartózkodó III. Ottó beleegyezését is megnyerte.


István herceg ifjú feleségét feltehetően nyitrai várába vitte. Ennek emléke lehet, hogy a nyitrai hercegi udvarház mellé épített kápolnát Gizella regensburgi egyháza patrónusának, Szent Emmerámnak szentelték.

Udvar és udvari szervezet

  • A Capeting-berendezésben a senescalcus foglalta el a fő helyet, míg az Ottók birodalmában a Pfalzgraf ‘comes palatii’ megelőzte a többit. Lényegében ez a berendezés talált utat a több uralkodó által is favorizált Bajorországba, ahol a Pfalzgrafot csak a X. század végén váltja fel a regensburgi Burggraf, valamint a frank birodalom peremén élő szláv államokba.
  • A karantán-szlovének például a X. században a regensburgi palotagrófot mondhatták na dvorj zsupánnak, s így bizonyára a frank udvart ismerő és a magyar udvarban szlovénül tolmácsoló „közvetítők” révén ismertük meg a nádor szót, míg a szláv köznép körében is használt svobod ‘szabad’ és sluga ‘szolga’ kifejezések átvétele népi kölcsönzés lehet.

Kincstár, pénzverés

  • István mintának sógora, II. Henrik regensburgi dénárját választotta, de – ettől eltérően – az érem mindkét oldalára a kereszt jelét verette.
  • Gotlandon került elő a zavaros PHANUS REX és REGLAWA CIV – szöveget közlő érem; a feliratot egy írni, olvasni nem tudó utánverő ronthatta el, egyik oldalát egy „Stephanus rex”, másik oldalát egy regensburgi veret REGINA CIVITAS köriratú érme nyomán, ez a torzulás azonban elég volt arra, hogy egy légvár szülessék belőle: „Bratislava” mint István király időleges székhelye.

Az Árpád-ház mellőzésétől a német hűbérig

A humanista Aventinus – alighanem elveszett forrás alapján – arról is ír, hogy ugyanekkor regensburgi összeesküvők Aba katonai beavatkozását kérték Henrik ellen, s ez Henrik tudomására jutott.

Belháború. Géza uralma.

A kísérő hajók elsüllyesztése után sietve hagyták el az országot, kivéve a nyugati vármegyéket, ahol HenrikSalamon feltételeinek teljesítése nélkül – egy uradalmat birtokba vett. Regensburgba érve, a Lajta és a Fertő tó közötti területből négy faluban 100 háznépet a freisingi püspöknek adott adományba azzal, hogy a püspök Moson várát erődíteni tartozik.

László egyeduralmának biztosítása

  • Henrik félretéve sürgetőbb tennivalóit, pünkösd táján Regensburgból személyesen vonult a keleti végekre, amivel annyit elért, hogy Lipót behódolt neki, de a Lajtán inneni részt elvesztette.
  • Salamon egy ideig még remélte, hogy sógora megsegíti, de miután 1080-ban Lipót osztrák herceg nyíltan szakított Henrikkel, s ezáltal éket vert Pozsony és Regensburg közé, megadta magát.

Külpolitika. Horvátország megszállása.

Salamon – kiengedése után – 1084-ben feleségéhez, a Regensburgban tartózkodó Judithoz távozott. Judit, aki huszonöt éves házassága alatt alig élt sokkal fiatalabb férjével házaséletet, nem fogadta vissza férjét.

Kálmán külpolitikája

A László idejében Magyarországra menekült Bretiszlav herceg, aki 1092-ben cseh uralkodó lett, 1099 áprilisában megjelent Regensburgban IV. Henriknél. Egyrészt azt kérte, hogy változtassák meg a cseh szeniorátusi öröklést unokaöccsei, a morvaországi hercegek kizárásával saját öccse, Borivoj javára, másrészt azt, hogy a császár iktassa prágai püspökké gyűrű és pásztorbot átadásával Bretiszlav káplánját, Hermannt. Miután ez megtörtént, Bretiszlav 1099. május 29-én a magyar határon, Uherské Hradište mellett találkozott Kálmánnal, szövetséget kötött vele, és megkérte, hogy a püspök felszentelését, ami egyébként a mainzi érsek feladata lett volna, Szerafin esztergomi érsek végezze el.

A király kincstára

A nehezebb dénárokra való áttérés az ötszáz éven át változatlan görög aranyhoz, a kora középkor nemzetközi aranyvalutájához való igazodást jelentette, és arról a törekvésről tanúskodik, hogy a magyar pénz ugyanolyan nemzetközi csereeszköz legyen, mint volt István regensburgi mintát követő féldénárja.

Kristó Gyula

Világi előkelők

Wolfer 1161 előtt [[Eberhard salzburgi érsekkel folytatott tárgyalásokon, Héder pedig az 1158. évi regensburgi német birodalmi gyűlésen vett részt a magyar uralkodó megbízásából.

Bel- és külpolitikai nehézségek II. Géza uralkodásának utolsó éveiben

Az 1158. januári regensburgi birodalmi gyűlésen megjelentek hát II. Géza követei, Gervasius győri püspök és az a Héder udvarbíró, aki származásánál fogva is a nyugati (német) orientáció híve lehetett. A király követei visszautasították István herceg állításait, s elérték, hogy a császár nem döntött a magyar trón birtoklásának kérdésében, ami II. Géza melletti állásfoglalással ért fel, s István ügyének diplomatikus ejtését jelentette.

Stílusirányzatok

1230 táján újabb irányzat jelent meg, amely hosszú utat tett meg, amíg a Rajna-vidék korai gótikájából Regensburg, a dél­né­met cisztercita építészetből az ausztriai kései román kolostorok közvetítésével eljutott Magyarországra.

Pach Zsigmond Pál

Az európai államrendszer kialakulása

Miközben spanyol flották szelték az Atlanti-óceánt, és cirkáltak a Földközi-tengeren, spanyol seregek, kasztíliai „terciók” táboroz­tak-meneteltek az európai kontinensen Antwerpentől Regensburgig és Nördlingentől Palermóig.

Sinkovics István

Az európai segély megnyeréséért

  • János király javaslatai azonban nem juthattak el Regensburgba, az áprilisban összeült birodalmi gyűlésre. Ferdinánd parancsára a követeket Ausztriában feltartóztatták, és őrizetbe vették. Csak később, a lengyel király közbenjárására, dolguk végezetlenül térhettek haza. A követek feltartóztatásának oka nyilvánvaló: regensburgi szereplésük ártott volna Ferdinánd érdekeinek.
  • A regensburgi gyűlés nem fogadta el Ferdinánd előterjesztését, hogy a gyorssegélyt János ellen is fel lehessen használni, a tartós segély kérdésének tárgyalását pedig ugyancsak elhalasztotta. Ferdinánd törekvése tehát meghiúsult, de a regensburgi gyűlés állásfoglalása egyúttal azt is jelentette, hogy János király sem várhat segítséget a török ellen a Német Birodalomtól.

A török védnökség

  • Az országgyűlés a belső erőforrásokat igyekezett mozgósítani a várható veszedel­mek ellen, Ferdinánd pedig bejelentette, hogy külső segítség szerzése céljából Regensburgba megy az 1528. március közepén nyíló birodalmi gyűlésre.
  • János király azonban nem adta fel a harcot. Fő reménysége immár a török segíts­ége volt, de nyugati kapcsolatait is fenntartotta. Tarnówból április elején le­velet küldött Regensburgba, de mivel az ez évi birodalmi gyűlés elmaradt, prób­álkozása visszhang nélkül maradt.

Ferdinánd serege Buda falai alatt

  • A rendi összejövetelek félreérthetetlenül az ország egysége, tehát egy király uralma mellett foglaltak állást. A kenesei gyűlés résztvevői követeket küldtek a két királyhoz, és – szokatlan módon – bizonyítékot kértek tőlük arra, hogy valóban meg tudják-e menteni az országot. Ferdinándtól azt kívánták, hogy mielőtt lejár a törökkel kötött fegyverszünet, a Német Birodalommal és más fejedelmekkel küldjön 23 ezer zsoldost az ország védelmére, és vállalja magára 20 ezer magyar katona zsoldját. János királytól azt várták, hogy nem hoz török csapatokat, visszaszerzi a Szerémséget, és kieszközli a szultán ígéretét: a jövőben nem zaklatja az országot. A követküldők a királyok válaszától és cselekedeteitől tették függővé, hogy egységesen melyik mellé állnak majd.
  • Válaszában János megígérte ugyan a Száván túli terület visszaszerzését, de kikötötte, hogy előbb egységesen álljon mellé az ország; Ferdinánd pedig a magyarok széthúzásában látta a bajok okát, hangsúlyozta, hogy már eddig is komoly segítséget szerzett, és megígérte közbenjárását a következő regensburgi gyűlésen. A Berenhidán összeülő rendek meghallgatták a semmitmondó válaszokat, és döntés nélkül szétoszlottak. Ezzel eredmény nélkül le is zárult a rendi gyűlések 1531-1532. évi sorozata.
  • Verancsics Antal a pápát kereste fel, aki nem vállalta ugyan a döntőbíró szerepét, mivel arra már a császárt kérték fel, de azt ígérte, hogy a megegyezés érdekében követséget meneszt Regensburgba.

A védelem költségei

További jövedelemforrásul, mint erre már többször utaltunk, a német birodalmi gyűlésen megszavazott töröksegély (Türkenhilfe) szolgált. Nagy törökellenes hadjáratra nem lehetett számítani a Német Birodalom részéről, de arra igen, hogy saját területei mentesítése érdekében segíteni fogja a török elleni védelmet. A birodalmi gyűlés 1547-től öt éven keresztül évi 100 ezer forintot szavazott meg a végvárak építésére és a végvári katonaság fizetésére. Számítási egységnek az 1521. évi wormsi birodalmi gyűlésen a császári koronázásra megajánlott összeget vették.

Ez a „római hónap” (Römer Monat) 20 ezer gyalogos és 4 ezer lovas fizetését jelentette, pénzben 128 ezer forintra számították. A birodalmi gyűlések egyszerre több „római hónap”-ot és több évre szavaztak meg. A pénzt kijelölt gyűjtőhelyeken, Augsburgban és Lipcsében kellett befizetni a birodalmi fillérmester (Pfenningmeister) kezébe, évi két részletben. A befolyt összeg azonban itt is elmaradt az előirányzott mögött. 1576-ban a regensburgi birodalmi gyűlés 6 évre szavazta meg a segélyt, 12 részletben. Az előirányzott összeg 2 647 963 rénes forintot tett ki, de még az utolsó részlet befizetése után, 1583-ban is 1 204 641 forint hátralékot mutattak ki, vagyis az egész összeg 31 %-a befizetetlen maradt.

Szakadatlan harcok a végvidéken

1575 júliusában a budai pasa a végvárakban szolgáló katonaságot a fehérvári bég vezetésével – ágyúkkal felszerelten – az Ipoly menti várak elfoglalására küldte. Kékkő, Divény és Somoskő nagyobb harc nélkül került a túlerőben levő török kezébe. Erre a hét bányaváros közös küldöttséget menesztett Regensburgba, hogy a császár az itteni várakat erősíttesse meg, mert különben nem lehet védekezni a török ellen. A hadjárat alatt a bányamunkások fegyvert fogtak, a termelőmunka megállott, pedig a bányák jövedelmét a kincstár nem nélkülözhette.

A háború költségei és az ország erőfeszítése

Geizkofler az előlegeket, kölcsönöket jórészt összeköttetései révén a saját kockázatára szerezte úgy, hogy majd a birodalmi segélyből téríti vissza. Ki tudta használni a Német Birodalomban, Ausztriában és Magyarországon forgalomban levő különböző pénznemek átváltása révén nyerhető előnyöket. A bankárházak a kölcsönöket ausztriai, illetve magyarországi pénzfajtákban adták; visszatérítésük pedig a birodalmi segély bevételeiből történt a beszedőhelyeken, Augsburgban, Regensburgban, Nürnbergben, Strassburgban stb., az ott használatos pénznemben.

Makkai László

A hajdúk szövetkezése Báthori Gáborral

Rudolf a török és a magyar rendek elleni háborúra készülve, 1608. január elején Rákóczi Lajost, Zsigmond fejedelem unokatestvérét, ezt a Mihály vajdától Bastán át Bocskaiig mindenkit kiszolgáló zsoldosvezért küldte el Nagy Andráshoz, jószágot, pénzt, nemességet ígérve a hajdúknak, ha mellette felülnek. A kálvinista prédikátorok azonban felháborodva utasították el a német pápista bálványimádónak mondott császár ajánlatait. Egyidejűleg tökéletesen csődbe ment Rudolfnak az a kísérlete is, hogy a Regensburgba összehívott német birodalmi gyűléssel pénzt szavaztasson meg a török elleni háborúra. Bocskai szerencsi kiáltványát visszhangozva, a gyűlés megtagadott minden segélyt, nehogy azt a császár a német és magyar protestánsok elnyomására használhassa fel.

R. Várkonyi Ágnes

Pálffy Pál nádor és az új magyar politika

Pálffy nádor és csoportja félve, hogy az ország elveszti maradék gazdasági értékeit is, csendben szembefordulva az udvar akaratával, következetesen megkísérelte összefogni a törökellenes erőket. Országgyűlést akartak összehívatni 1652-re, hogy előkészítsék a nagy erőpróba előtt álló ország belső reformját. Közben vármegyei követek indultak Prágába császári engedélyért, hogy Regensburgban a birodalmi gyűlésen kieszközöljék: a Türkenhilfét fizessék ismét a fejedelmek.

„A század főnixe”

Mivel a császár Regensburgba indult, a kormányzást különleges testületre bízta, s itt Nádasdy képviseli a magyar ügyeket. Zrínyi helyett a horvát báni tisztséget öccse, Péter látja el.

Magyar külpolitika és az európai törökellenes koalíció

A magyar rendek – vármegyei és városi követek, főméltóság-viselő főurak – már 1652 óta ostromolták az udvart, hogy testületileg mehessenek Regensburgba a harmincéves háború során befagyott Türkenhilfe kieszközlésére. Engedélyt azonban még akkor sem kaptak, amikor a király az országgyűlés követküldési jogát megerősítette. Lipót császár a régi tilalmat, kitérő választ ismételte meg 1662-ben is: a segély ügyét maga már felkarolta, és a birodalmi gyűlésen a császári biztosok a közvédelem dolgát úgyis előbb előterjesztik, mintsem a magyar követek odaérnek; ezért fölöslegesnek véli, hogy hasztalan költséggel követeket küldjenek a rendek avégett, amit ő máris megtett. Az udvar álláspontja a centralizált államigazgatáshoz, az abszolutista hatalmi elvhez és az európai szokásokhoz igazodik: a külpolitikai ügyek mindenütt az uralkodó közvetlen jogkörébe tartoznak. Ez esetben azonban másról is szó van: a királyi Magyarország és a dinasztia érdekei nem vágnak össze.

Érthető, hogy a dinasztikus gondokkal küzdő bécsi udvar a Türkenhilfe felelevenítése ügyében mindaddig tartózkodó álláspontot képviselt, amíg a feltételeket nem látta világosan, s a magyar főurak, az erdélyi fejedelem s a francia támogatással politizáló János Fülöp Rajnai Szövetségének kapcsolatától hatalmi pozícióit féltette. De 1663-ban, a török háború kibontakozása idején ez a tartózkodás már a birodalmi érdekek szempontjából sem érthető és nem menthető. Köprülü Eszéknél táborozott, Regensburgban már ülésezett a birodalmi gyűlés, amikor a spanyol párt még mindig ragaszkodott hozzá, hogy a birodalmi segélyt csak a legvégső szükség esetén vehetik igénybe. Majd a török hadsereg közeledésére az udvar mégis kérte a segélyt, de kikötötte, hogy katonák helyett pénzt adjanak, mert a birodalmi haderőt a Haditanács állítja fel, és Montecuccoli parancsnoksága alá helyezi. A fejedelmek viszont arra hivatkoztak, hogy a pénzt, mint már megtörtént, másra költhetik, s ragaszkodtak a természetbeni segélyhez. Ezzel az ügy időrabló tárgyalások mellékvágányára siklott.

A törökkérdés azonban áttörte a Habsburg-birodalom határait, s az európai hatalmi érdekek vonzáskörében kezdtek kialakulni a törökellenes nemzetközi koalíció körvonalai. Az egyik bázis a királyi Magyarország, a másik Franciaország, szervezője-közvetítője pedig a Rajnai Szövetség elnöke, János Fülöp.

Ma még nem lehet pontosan megállapítani, mikor határozták el a szövetkezett magyar főméltóságok, hogy önállóan folyamodnak külföldi segítségért. A nádor 1663. május 22-én kelt körlevelében már megemlítette, hogy nagyobb külföldi csapatok jönnek az országba, júniusban pedig a Rajnai Szövetség regensburgi gyűlése Zrínyi segítségére mintegy 6–7 ezer főnyi katonaságot indított útnak Magyarországra Hohenlohe generális vezetésével, és külön pénzt is megszavazott számára. A Rajnai Szövetség elnökének bécsi megbízottja ugyan megjegyezte, amikor beszámolt Zrínyi Magyarország fővezérévé való kinevezéséről, hogy a segítség elkésett. Ha ezt Érsekújvár felmentésére szánták, akkor reálisan ítélt. 1663. szeptember 8-án tehát a főméltóságok kőszegi tanácskozása úgy döntött, hogy a valószínűleg már korábban elkezdett tárgyalások folytatására Regensburgba küldik Bory Mihályt. Nem szabad a kedvező alkalmat elszalasztani, mert ez a mulasztás akkora veszteséget okozhat, melyet száz vagy még annál is több esztendő alatt sem lehet helyrehozni.

E külpolitikai akciónak azonban két nagy nehézséggel kellett megküzdenie.

A magyar főurak és vármegyék közül többen ellenezték, hogy külföldi csapatok jöjjenek az országba. Ezzel a felfogással vitázva, írta Zrínyi még az év májusában: Magyarország népe kevés ahhoz. hogy maga állhasson ellen a töröknek, az ilyen vélemény „álomnak és magunk édesítésének tetszik”.[2] A másik nehézség, hogy a nemzetközi segítség megteremtését főleg a törvényesség és a törvényen kívüliség beretvaélén egyensúlyozva kell véghezvinni.

Hohenlohe tábornok, a Rajnai Szövetség csapatainak parancsnoka 1663 novemberében nemcsak katonai feladattal jött Magyarországra, hanem politikai küldetéssel is. Mivel közvetlen kapcsolatot teremtett a magyar főméltóságok és a Rajnai Liga között, egy esetleges szövetségkötési céllal természetesen sértette a Habsburg-udvart, különösen a spanyol párt politikáját keresztezte. János Fülöp ugyan leszögezte, hogy „a birodalmi erőknek gróf Zrínyi mellé kell állniok, őt kell támogatniok”, de – miként a magyarok is – a háborút csakis Lipót császár támogatásával vélték megindíthatónak. Tudták, hogy a Habsburg-kormányzat hadereje, diplomáciai súlya nem nélkülözhető; János Fülöp azonban felismerte Zrínyi különleges katonai tehetségét, Zrínyi „haditapasztalatait, becsületességét és hősiességét”[3] páratlannak mondja, leszögezi, hogy ez az elkövetkezendő vállalkozás sikerének záloga. Hohenlohénak Zrínyit a Rajnai Szövetség minden támogatásáról biztosítania kell, a jó együttműködés elvi és gyakorlati részleteit közösen kell kidolgozniok. Regensburgban 1663 végén a hadianyag-ellátásról, a tüzérség s mindenekelőtt a katonaság ellátásáról tárgyalnak. János Fülöp mindent elkövet, hogy a fejedelemségek a birodalmi lajstromkönyv szerinti arányokban megháromszorozzák a török ellen küldendő erőket, és azt kívánják, hogy Hohenlohe jó és bizalmas viszonyban legyen Zrínyivel, mert együttműködésük eredménye nem csupán a tábornok személyes dicsősége lesz majd, hanem a közérdeket szolgálja.

A támadó háború terveit 1663. október 31-én a Rajnai Liga regensburgi gyűlésén terjesztették elő. A névtelen előterjesztés (Vortrag dass man nicht defensive sondem offensive kriegen machen soll) leszögezi, hogy ha sikerül kezdeményező módon nyílt csatába kényszeríteni a törököt, és győzelmet aratni felette, akkor az oszmán hatalom alatt élő különböző nemzetek, népek között felkelés robban ki. Különben a nemzetközi összefogás egyik bázisául azok a hatalmak szolgálhatnának, amelyek a földközi-tengeri kereskedelemben érdekeltek, és a török hadihajók állandó rajtaütéseinek vannak kitéve. Moszkvára és Lengyelországra mint a törökök „ős ellenségére” ugyancsak számíthatnak. A tengeri kereskedelemben érdekelt hatalmak – írja az előterjesztés – a közös ellenséggel harcolva félretennék egymás közti ellentéteiket. A János Fülöp szervezésében készülő koalíció terve tehát felölelné Lengyelországot, a pápai államot, Velencét, Erdélyt, titokban bekapcsolódnának a szövetségbe a török alatt élő népek – Moldva, Havasalföld vajdái és egyes csoportok a Balkán északnyugati területein. Számítanak Moszkvára, Svédországra és Svájcra is. Szervező bázisát a Rajnai Szövetség alkotná, egyik legfőbb tényezője Franciaország lenne. A koalíció közép-kelet-európai országait a magyar főméltóságok szerveznék meg. A regensburgi tárgyalások mintegy rendszerbe foglalva vázolják a magyar politika látszólag összefüggéstelen részleteit. Wesselényi folyamatos összeköttetésben állt Apafival, rajta keresztül pedig a moldvai és havasalföldi fejedelmekkel teremtett kapcsolatot. Szorosabbra szövődnek Zrínyi összeköttetései Velencével, meghitt emberei vannak a Száván túli területeken, Lengyelországban pedig 1663 őszén a nádor titkos megbízásából katonatoborzást indítottak.

Az Erdélyi Fejedelemség nyugat-európai diplomáciai hagyományokkal rendelkező állam, s így valószínűleg részt vállalt abban, hogy megteremtse a szervezkedés francia kapcsolatait. Erre vall, hogy a tanulmányúton levő fiatal Bethlen Miklós Londonból Párizsba megy, fogadja Turenne, Franciaország első marsallja, és 1664 tavaszán XIV. Lajos levelét viszi haza Apafinak. Gravel francia követ Regensburgban ugyanekkor messzemenően segíti a francia csapatok részvételével meginduló támadó háború előkészítését.

Amikor tehát a közvetlen veszély és még inkább az európai közvélemény követelése miatt Lipót császár 1663 késő őszén végre határozottabb lépéseket tesz, hogy az európai országoktól segítséget kérjen a török ellen, a nemzetközi szövetség körvonalaiban már készen áll. Kialakultak szervező központjai is.

Zrínyiék és János Fülöp ugyanolyan jól tudták, mint a francia király, hogy a szövetségből Lipót császár nem maradhat ki. Ugyanakkor az udvar nagyon is világosan érzékeli az önállóságra törekvő német fejedelemségekre, Magyarországra és Franciaországra épülő szövetségrendszer veszélyeit a Habsburg-dinasztiára nézve. Lipót császár 1663. november 10-én nyomtatott pátenseket küld szét Magyarországra, azt ígéri, hogy az európai uralkodóktól kért segítséggel indul a török ellen; ezután indítja el segélykérő követeit Franciaországba, Svédországba, Angliába, a spanyol udvarba és az itáliai fejedelmekhez. Végre december 22-én fényes kísérettel bevonul Regensburgba, bevallottan azért, hogy személyes jelenlétével késztesse áldozatkészségre a fejedelmeket, valójában, hogy személyes irányítása alá vonja a szövetséget. Kormányzata legfeljebb a védelmi háború terveit látta reálisan megvalósíthatónak. Ekkor azonban Regensburgban, a Rajnai Szövetség kancelláriáján már a támadó háború nyitányának szánt eszéki hadjárat előkészítéséről leveleznek.

Orvosság a török áfium ellen

Ugyancsak 1663-ban látott napvilágot Turenne Oratiója, a röpiratot Gravel regensburgi francia követ előszava vezette be.

A téli hadjárat

  • Az eszéki híd felégetésének hírét Zrínyi Péter személyesen vitte meg Regensburgba. Hamarosan egész Európa a török ellen készülő nagy háborúról beszélt. Bory Mihály február végére meghozta János Fülöp hivatalos értesítését Magyarország nádorának a birodalmi gyűlés végzéséről (1664. február 15.): a francia királlyal és más hatalmakkal ligát alakítottak a török kiűzésére.
  • Miközben Regensburgban egymást váltják a magyarországi követek, János Fülöp március 10-én értesíti Lippay érseket, hogy a francia király és a pápa között sikerült elsimítania az ellentéteket, s mindketten készséggel vesznek részt a szent háborúban. Sőt, már fegyverben állnak az indulásra kész csapatok.
  • XIV. Lajos, miközben Bethlen Miklóssal levelet küldött Apafinak, és Regensburgon át megüzente: kész titkos szövetséggel támogatni a magyarokat, saját hadvezérét, Turenne-t szánta a birodalom erőinek főparancsnokságára. Lipót viszont a Regensburgban időző és máris halálosan megsértődött Raimondo Montecuccolit akarja a fővezéri poszton látni.

Kanizsa ostroma, a zsarnócai és a szentbenedeki csata

1664 tavaszán megkésve kezdődtek a hadműveletek. Regensburgban nehezen egyeztek meg a haditervben. Az eredeti elgondolást a császári udvar érdekeit képviselő Montecuccoli hevesen ellenezte. Szerinte a védelemre kell összefogni minden erőt, a Duna mentén kialakítandó harcvonalra és Felső-Magyarországra, ezért a Dráva mentén csak kisebb elővédeket vessenek be. Jellemző azonban Zrínyi tekintélyére és a koalíció erejére, hogy a tanácskozásokon már lemondással fenyegetődző Montecuccolival szemben lényegében mégis az eredeti tervet fogadták el. A török–magyar határ három fontos pontján, Váradnál, Érsekújvárnál és Kanizsa váránál egyszerre kezdenek támadást, hogy a török haderőt széthúzzák, s a hadműveletek súlypontja a Horvát-Szlavónország, Stájerország, Karintia és Magyarország kulcsát képező Kanizsa ostroma legyen. A támadó háború, ha késve és részleges engedmények árán is, de az eredeti stratégiai koncepció szerint indult meg.

Zrínyi, Turenne, Montecuccoli

  • 1663 végétől 1664 májusáig Regensburgban időzött a magyar király, sőt a magyar királyi kancellária feje és az államtanács. Okkal és törvényesen forgolódtak tehát ott a nádor, a vármegyék, a városok követei, II. Rákóczi György erdélyi fejedelem özvegyének, Báthori Zsófiának megbízottjával együtt.
  • Rottal nem tud vagy nem is akar eleget tenni a királyi parancsnak, s így a regensburgi tárgyalások végeztével, április 30-án újabb királyi instrukciót kap. Ha kell, fegyveres erővel hajtsa végre az uralkodó elhatározását a magyar főurakkal szemben, s az ellenállókat tartóztassa le, a vallási viszály ügyéről szót sem szabad ejtenie, de a katonaság élelmezését biztosítania kell. A királyi utasítás sok szép szava elvben igaz. Magyarország végső romlását kell megakadályozniok, és a kereszténység javát szolgálniok erőiket egyesítve, de átgondolt és a belső viszonyokkal számoló intézkedések nélkül mindez hazug pátosz. A vállalkozás katonai főparancsnoki tisztsége körül Regensburgban még folytak a viták. Európa Zrínyire tekintett. A pápa, a francia király, Velence elismerő üdvözlete, az aranygyapjas rend odaítélése mind arra vall, hogy János Fülöp elképzelése nagy helyeslésre talál. Zrínyin kívül Turenne és Montecuccoli neve merült fel továbbra is. Kanizsa sikertelen ostroma végül ürügyül szolgált, hogy a szövetséges haderő élére Montecuccoli személyében állítsanak közös főparancsnokot.
  • Regensburgban tudtak a Habsburg-udvar háború- és koalícióellenes érzületéről s talán tevékenységéről is. Udvarias levelek a nagy török háború lelkes előkészületeiről szólnak, ugyanakkor ellenakciók is folynak.

Földrajzi adottságok, gazdasági értékek

A réz ára 1651–1672 között emelkedett, különösen nagy az áremelkedés 1667 –1668-ban – 18 birodalmi tallérról 23 birodalmi tallérra –, mert az angol–holland háború az olcsóbb japán és svéd rezet távol tartotta Hamburg, Antwerpen és Amszterdam kikötőitől. 1672 után ezeket a kikötőket a Holland Kelet-Indiai Társaság ugyan már a japán rézzel is ellátta, és a magyarországi réz a svéd szállítmányokkal sem vehette fel a versenyt, de közben a török területeken, valamint Regensburgban, Svájcban s főleg Trieszten át Itáliában továbbra is piacra talált. 1680 táján – osztrák és szlovák kutatók eredményei szerint – a besztercebányai és a szomolnoki réz különböző mennyiségekben ugyan, de a világ minden tájára eljutott a bécsi, boroszlói és regensburgi nagy lerakatokból.

A három állam

Sőt a „Hoff Kuchenschreiber Amt” a bécsi császári asztal élelmére, fűszereire, konyhaedényeire, a konyhai fehérneműre s a prágai és a regensburgi kosztpénzre összesen évi 154 040 forint 24 krajcárt kap.

Bányavállalatok és uradalmak üzemei

1680–1681-ben már nagyobb körültekintéssel próbálkozik a kormányzat: Bécsben kincstári rézkereskedelmi adminisztrációt állítanak fel, és Lipót császár híres rézkereskeskedelmi utasítása megszabja a Bécs, Regensburg, Boroszló, Trieszt központokban létesített rézlerakodó-helyek működését.

Főurak és köznemesek

A Burg folyosóit, Regensburg, Frankfurt utcáit, Rómát, Velencét járó főurak és köznemesek igyekeztek áthidalni a hazájuk és a nyugati világ között tapasztalható távolságokat.

A Szent Liga és Magyarország

A pápai udvar, a hollandok és az angolok kezéből kiragadható levantei kereskedelemmel s Ciprus. Szíria, Egyiptom, India meghódításával biztatva Franciaországot elérte ugyan, hogy XIV. Lajos és Lipót császár között Regensburgban 1684. augusztus 15-én húsz évre szóló fegyverszünet jött létre, de a francia király gyűlölte Ince pápát mert nem tűrte, hogy abszolút hatalmát bárki korlátozza, és országában – akár az egyházi ügyekbe is – bárki beleszóljon.

H. Balázs Éva

Kaunitz kancellár

Kaunitz útvonala Lipcséből Berlinbe, onnan Hannoverbe és a Németalföldre vezetett. A holland városok megtekintése után Brüsszel, Köln, a Rajna völgyén át Frankfurt, onnan tovább Nürnberg és München következett. Télidőben átkelés az Alpokon, majd közel négy hónapon át Róma, három hét az akkor átmenetileg Habsburg főség alatt álló királyság fővárosában, Nápolyban, majd Firenze, Milánó, Génua, Torino, és már francia földön Lyon. A négyhónapos párizsi tartózkodás után egy hónap lotharingiai területen, s Strassburgon, Stuttgarton és Regensburgon át vissza Bécsbe.

Benda Kálmán

Napóleon és Magyarország

1809. április 10-én kitört a régóta fenyegető háború az Osztrák Császárság és Napóleon között. Az osztrák sereg kezdeti biztató ellenállás után általános visszavonulásra kényszerült; Károly főherceg a fősereggel Regensburgtól a Duna bal partján hátrált Napóleon előtt, s Bécstől északra, a Morvamezőre szorult; János főherceg, a déli hadsereg parancsnoka kénytelen volt Észak-Olaszországot kiüríteni, s Eugene Beauharnais itáliai alkirály elől csapataival Stájerországon át a Dunántúlra hátrálni.

Lábjegyzetek

  1. Gombos I. 187.
  2. Zrínyi levele ismeretlennek, Csáktornya, 1663. május 2–15. Zrínyi Miklós összes művei. II. Sajtó alá rendezte Csapodi CsabaKlaniczay Tibor. Budapest, 1958. 327.
  3. János Fülöp levele Hohenlohénak, Regensburg, 1663. december 29. StA Mainzer Erzkanzlerarchiv, Rtga fasc. 219.

Irodalom

Ha Lélt a csehek fogták volna el, nem került volna Regensburgban Henrik elé, hanem Ottó foglya lett volna.

A nyitrai Szent Emmerám- és a zobori Szent Ipoly-patrocíniumot Gizellához kapcsolta Galla Ferenc, Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján I. 307; feltételezett nagymorva kori patrocínium fennmaradása (így például Váczy Péter, Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján I. 223. kk.) ellen szól, hogy a moráviai Nyitra egyháza helyileg másutt feküdt, regensburgi alapítására nincs adat.

Kiadványok