Regino évkönyvíró

A Múltunk wikiből

angolul Regino the Abbot of Prüm, németül Regino Abt von Prüm

840 körül – 915
prümi apát, évkönyvíró
Angol Wikipédia

Györffy György

IX. század végi népvándorlás

A magyar honfoglalás képe a legtöbbek előtt úgy él, ahogy azt 1200 körül Anonymus elképzelte és leírta. Árpád fejedelem vezérei élén, Szkítiából, a vereckei úton bevonul, és apró részfejedelmekkel vívott diadalmas csaták után elfoglalja ősének, Attilának örökét.

Ez az elbeszélés 300 évvel az események után, 1200 körül készült, Anonymusnak pedig nem állott rendelkezésére szemtanú leírása a honfoglalás menetéről, csupán egy 900 körüli nyugati évkönyvíró, Regino szűkszavú feljegyzéseit ismerte.


A Magyarországon jól ismert Regino-féle évkönyvben nem esik szó sem a hunok, sem az avarok honfoglalásáról. Kézai Attila unokáját már Álmos kortársának írta, így érthető, hogy a honfoglalást 700-ra tette, a bővebb krónikák viszont a latin források alapján megközelítő számot adtak (873, romlással 828).

A magyarok Szkítiából való kiköltözésének időpontját árpád-kori krónikásaink többnyire Regino 889. évi bejegyzése nyomán határozzák meg (másolási hibával: 884, 888, illetve 872). A 889. évnél azonban a lotaringiai szerző nemcsak a magyarok besenyők általi kiűzéséről tudósított, hanem a magyarok „szittya” eredeztetésétől kezdve, az itáliai kalandozásig (899–900) mindent elmondott, amit róluk tudott. Mivel Regino utólag, 906-ban állította össze évkönyve végét, és hallomásból nyert értesüléseit többnyire hibásan osztotta be évekhez, a 889. évadatnak nem tulajdoníthatunk különös értéket; kivált azért nem, mert a honfoglalás idején (895 körül) semmit sem jegyzett fel a magyarokról. Regino 889-i évadata eredhet elírásból vagy gondatlan szerkesztésből, és kevéssé nyújt alapot arra, hogy abból az első besenyő támadás és a Levediából Etelközbe való átköltözés időpontjára következtessünk.

A Kárpát-medence IX. század végi állapota

  • Anonymus célja az volt, hogy bizonyos főúri családok ősi birtokjogát történetileg igazolja. E családoktól megtudta, hogy kit tartanak honfoglaláskori ősüknek, melyik vármegyébe szálltak meg, de ahhoz, hogy az ősöket hősi csatákban szerepeltethesse, ellenfél is kellett, akit a hős legyőz. Ilyeneket pedig a rendelkezésére álló forrásokban (Regino, Gesta Ungarorum) nem talált.
  • Regino egy kortárs beszámolója alapján különböztette meg a Kárpát-medence területén a magyarok által először megszállt "pannon és avar pusztáktól" a "karantán, a morva és a bolgár végeket", azaz a Dunántúlt, a Nyitra-vidéket és a Maros vízi útjának tágabb környékét: Erdélyt és a Dél-Alföldet.

A honfoglalást bevezető harcok

Árpádnak és seregének 895. évi hadra kelését bizonyítja Konstantin császár feljegyzése, mely szerint a 895. évi besenyő–bolgár támadáskor a magyar had nem tartózkodott otthon. Tartózkodása helyét Regino árulja el, amikor közli, hogy a magyarok először a pannonok és avarok pusztáira hatoltak be, és onnan támadták a szomszédos hatalmak végvidékeit.

Pannonia és Morvaország elfoglalása

  • Liuprand is csak úgy emlékezik vissza, hogy az Arnulf halálát követő évben (900) a magyarok elfoglalták a bajor végeket, ami a Regino említett "karantán végek", illetve Pannonia megszállását jelenti.
  • Regino 906-ban már mint a múltban történt eseményről számol be arról, hogy Szvatopluk halála (894) után "országát fiai rövid ideig szerencsétlenül tartották, s a magyarok a földig mindent elpusztítottak."[1]

Társadalmi fejlődés

Ebben a kérdésben a tisztánlátást sokáig akadályozta néhány egykorú külföldi szerző, aki – a honfoglaló magyarságot azonosnak véve a szeme előtt megjelenő kalandozókkal – az egész népet lovas nomád harcosok közösségének tekintette. Ez vezette már Reginót arra, hogy a magyarok portréját az antik szkíták ismeretében rajzolja meg, de ez bátorította Bölcs Leó császárt is is arra, hogy 900 körül írt Taktikájában a „türkök”, azaz magyarok ábrázolására szó szerint kimásolja a Pseudo-Maurikios féle Taktikából azt, amit ott a 600 körüli ázsiai türkökről olvasott.

Az augsburgi csata vélt és valós jelentősége

Az igen archaikus Lehel-kürt monda az Ákos mesternek tulajdonítható V. István kori krónikában egy olyan történettel folytatódik, mely szerint egy másik, 40 000 harcost számláló magyar sereg Augsburgtól nem messze, egy szigeten táborozott, és a harcosok nagy csatákat víva hazatértek. A sereg létszáma kitalált, és a csaták németellenes bosszuló kalandozássá való átnövesztése krónikás hozzátoldás, éspedig Regino adatainak felhasználásával, a tömeges hazatérés történetének azonban hagyományos magva lehet.

A XI. század végi gestaíró az augsburgi csatához felhasználhatta Regino rövid híradását; röviden szól a Lih menti harcról, és Ottó nevét ki sem ejtve, egyedül [[Konrád halálát említi.

Tollforgatók. A történeti irodalom megindulása.

Történészeink között régóta vita tárgya, hogy a kiindulásul szolgáló ősgesta mikor készült: I. Endre, Salamon, Szent László vagy Kálmán idejében. Kálmán idejére mutat az a megfigyelés, hogy az önálló történetírók olyan összefüggő történetet, amely szemtanúk elbeszélésére támaszkodik, általában hetven évre visszanyúlóan tudnak adni, például Liudprand, Thietmár, Cosmas vagy Gallus Anonymus; a Magyar Krónika 1031-gyel kezdi el az összefüggő eseménytörténetet. Amit korábbi időkről beszél el, abban vagy írott forrásokra támaszkodik (Regino évkönyve), vagy szájhagyományokra.

Kristó Gyula

Írásbeliség

Anonymusról tudjuk, hogy bizonnyal Franciaországban tanult, III. Bélának a jegy­zője volt, s talán magasabb méltóságra is emel­kedett. Párizsi vagy orléans-i tanul­mányai ismertették meg a Trója-történettel, s maga is szerkesztett egy kötetet Dares Phrygius és más szerzők műveiből a trójai históriáról és a görögök hábo­rú­i­ról. Viszonylag kevés írott forrást használt a magya­rok történetének megírásához: egy bizonytalan korú, talán éppen a XII–XIII. század fordulójáról való és felfogásával rokon magyar krónikát, továbbá néhány külföldi írásművet, Regino krónikáját, az Exor­dia Scythica néven ismert kivonatot stb.

Lábjegyzetek

  1. MGH Scritores Rerum Germanicarum in usum scholarum. HannoverLeipzigBerlin. 143.

Műve

Ami a magyar honfoglalás évét illeti, Regino és az ő nyomán az Altaichi Évkönyvek 889-ben jelölik meg a magyarok kiköltözésének évét Szkítiából (Gombos I. 92; III. 2038–2039).

Regino földrajzi meghatározása a magyarok által elfoglalt végekről tévesen a 889. év alatt, lásd SRG Editor Fr. Kurze (1890). 132 és Gombos III. 2039. A "vangárok határai" kérdésére: Olajos Teréz, Antik Tanulmányok 16. 1969. 87–90; a "dunai szlovénekre": Hodinka, OÉMV 33. Regino avarum solitudines "Avar puszták" értelmezését igazolja Nagy Alfréd leírása a Karantánia és a bolgárok között elterülő pusztáról (MHK 315) és Gardizi leírása a bolgárok és a morvák közt levő tíz napi járóföldről (MHK 171–172; MEH 88.

A magyarokat először Regino ábrázolta a szkíták nyomán (Gombos, III. 2038–2039).