Kisgaram

A Múltunk wikiből
(Rhónic szócikkből átirányítva)

1886-ig Rónicz, szlovákul Hronec, németül Rhonitz

község Szlovákiában a besztercebányai kerületben a breznóbányai járásban
Wikipédia
Hronec.jpg
1740
Az Udvari Kamara nagyolvasztót helyez üzembe a Zólyom megyei rhónici vasműben.

Heckenast Gusztáv

Magyarország bányászata és ipara a török kiűzése után

A hámorok túlnyomó többsége a Szepes-Gömöri Érchegységben volt; említésre méltók még a Garam völgyében a Kamara rhónici, északkeleten a Rákócziak munkácsi uradalmi vasműve, továbbá Erdélyben a vajdahunyadi, torockói és csíki hámorok.

Magyarország ipara a szatmári béke utáni fél évszázadban

Ezeket követi Lányi Pál szászországi mintára készült dobsinai (1722), egy besztercebányai polgárokból alakult társaság ugyancsak szászországi mintára épült libetbányai (1726) és pojniki (1730), ismeretlen vállalkozó sziléziai mintára épült pilai (1735) nagyolvasztója, s 1740-ben üzembe helyezik a Garam menti bányavidéken az első kamarai nagyolvasztót Rhónicon, morvaországi mintára. Az új technikát Szászországból, Cseh-Morvaországból és Sziléziából bevándorolt vagy ott kiképzett hazai szakemberek honosítják meg, de az indirekt eljárás szélesebb körben való elterjedése ebben az iparágban is csak az 1760-as évektől kezdve következik be.

A vaskohászat fellendülése

A Garam vidéki arany-, ezüst- és réztermelés vasszükségletének ellátására még 1580-ban kincstári kezelésbe vett rhónici üzemet a 18. század derekától kezdve a legnagyobb magyarországi vasművé fejlesztették, s 1780-tól feladatává tették Osztrák-Szilézia vassal való ellátását is. Termelése az 1760-as évek évi 4–5 ezer bécsi mázsájáról a nyolcvanas években ennek közel kétszeresére emelkedett, de mivel ezt is kevésnek találták, az 1740 óta működő első nagyolvasztó mellé 1788-ban egy másodikat építettek. A nagyolvasztók mellett több frisstűz, hámor és tótkemence is dolgozott. 1783-ban nagyolvasztó épült a szervezetileg Rhónichoz tartozó Kishont megyei Tiszolcon, majd a század végén a Zólyom és Gömör megyék határán fekvő Polhorán.

Tőkés, kézműves és munkás a magyarországi manufaktúra-korszak első szakaszában

Államköltségen történt a rhónici, a tiszolci és a vajdahunyadi vasmű rekonstrukciója, a resicai, a kabolapolyánai, az oláhláposi vasmű felépítése, és a részvénytöbbség állami kézbe vétele biztosította a libetbányai, a pojniki, a diósgyőri vasmű virágzását.