Rogerius krónikás

A Múltunk wikiből
? – Spalato, 1266. április 14.
apuliai származású krónikairó, váradi kanonok
Wikipédia

Kristó Gyula

Földművelés

A falusi kertekre a tatárjárás pusztításairól szemtanúként beszámoló Rogerius utal. Leírja, hogy a tatárdúlást követő éhínségben nagy gyönyörűségükre szolgált a falusiak (rusticorum) kertjeiben visszamaradt póréhagyma, vöröshagyma, fokhagyma fogyasztása. A történeti növénytan a régészeti kutatások eredményeképpen felszínre került növény- és magleletek elemzése révén megerősíti az írott forrásokból kirajzolódó képet. Az Árpád-kornak inkább a későbbi szakaszán egyaránt ismerünk szőlő- és gyümölcstermesztésre (alma, cseresznye, meggy, dió, mogyoró, őszibarack), illetve kertkultúrára (borsó, bab, lencse, hajdina, görögdinnye) utaló maradványokat.

Kézművesség

Rogerius szerint Radna német falut igen sok nép lakta, s a király ezüstbányája volt itt.

Idegen etnikumok

Rogerius a tatárok esztergomi pusztításáról írva a magyarok mellett a Francigene és a Lombardi nevű etnikumról szól, megemlítve ez utóbbiról, vagy esetleg az utóbbi kettőről, hogy mintegy a város urai voltak.

Város

  • Rogerius szerint Esztergom minden más települést felülmúl Magyarországon. A tatár ostrom kapcsán megemlíti az igen gazdag polgárokat (burgenses ditissimi). A város lakói magyarok, franciák és lombardok, talán vallonok voltak, ez utóbbiak egyszersmind a város urainak is tekinthetők. Rogerius eme megjegyzése a latin város polgárainak gazdagságával állhat összefüggésben. Ugyancsak tőle tudjuk, hogy az előretörő tatárokkal szemben a külvárosokat és a nagyszámú faházat felégették a védők. A palotákba vonultak vissza, amelyek nyilván kőből épültek. A tatárok ezeket is sorra gyorsan bevették. Egyedül a város vára állt ellent az ostromnak.
  • ÓbudaRogerius szerint — az ország adminisztratív központja (locus communior) volt. Nem szabad azonban felejtenünk, hogy a Rogerius által városnak (civitas) nevezett Esztergommal és Székesfehérvárral szemben Buda (azaz Óbuda) csak faluként (villa) szerepel nála.
  • A német etnikum domináló voltára utal, hogy Pestet Rogerius nagy és igen gazdag német falunak nevezte. Figyelmet érdemel, hogy Rogerius minden alkalommal falu (villa) megjelöléssel illeti Pestet, de hogy mégsem igazi falu lehetett, azt a tatárjárás krónikása is sejteti, amikor Pest lakóit polgároknak (burgenses) nevezi.

IV. Béla újabb birtokvisszavételei

A IV. Béla-féle logikai sort jól tük­rözi Rogerius írás­műve. Eszerint a király vagyonának, méltóságának, hatalmának, nagy­sá­gá­nak for­rásai a vármegyék voltak, de némely régibb király pazarlása következtében a vár­me­gyék jogának meg­rövidítésével érdem­telenek is örökadományul nyertek vár­me­gyék­hez tartozó birtokokat és falvakat. Így a vármegyék elvesztették ember­a­nya­gu­kat, elszegényedtek, ezzel szemben az udvari mél­tó­ság­vi­se­lők, a tárnokmester, az asz­talnok-, pohárnok- és lovászmester annyira megtollasodtak, hogy a királyt szinte sem­mibe se vették.

Magyarország a tatár támadás útjában

  • Maga IV. Béla is az ország keleti határára ment, megkereszteltette, s nagy pompával fogadta az 1239 húsvétján (március 27.) beköl­töző kunokat, akiknek számát a családtagokon kívül – kétségtelen túlzással – negyvenezerre becsülte Rogerius.
  • „Királyával ellenséges állapotban volt Magyarország – írja Rogerius, a tatárjárás korabeli krónikás –, ami­kor karácsony [1240 karácsonya] táján híre érkezett, hogy az Oroszországgal határos magyar végeket elpusz­tították a tatárok.”[1]

A tatárok Magyarországon

A Sajó torkolatvidékén a tatárok bor­zal­mas vérfürdőt rendeztek. Kétnapi járóföldre terjedt a pusztulás és romlás, az egész föld vértől piroslott, és – Rogerius hasonlatával élve – úgy hevertek a földön a holt­tes­tek, mint ahogy a nyájak a pusztákon legelésznek, vagy ahogy a kőbányákban a fara­gott kövek állnak.

Lábjegyzet

  1. SRH II. 560.

Műve

Az 1235-1241 közötti magyarországi belpolitikára nézve az oklevelek mellett Rogerius Carmen miserabile (Siralmas ének) című emlékirata a fő forrás. Rogerius munkájának legújabb magyar fordítása Horváth János tollából A tatárjárás emlékezete (Bibliotheca Historica. Szerkesztette Katona Tamás. Budapest, 1981) című kötetben olvasható.

Irodalom

Rogeriusról máig a legalaposabb értekezés: Turchányi Tihamér, Rogerius mester Siralmas Éneke a tatárjárásról (Századok 1903. 5-6). Elsősorban stiláris szempontból és a történetírói módszer oldaláról vizsgálja Rogerius művét Horváth János (Árpád-kori latin nyelvű irodalomunk stílusproblémái).