Rohonc

A Múltunk wikiből

németül Rechnitz, horvátul Rohunac, vendül Rohunc

mezőváros Ausztriában, Burgenland tartományban, a felsőőri járásban
Wikipédia
Rohonc főutcája

Bóna István

Avar régészeti lelőhelyek

település korai késői megjegyzés
avar kor
AUSZTRIA
Rechnitz/Rohonc X

Zimányi Vera

Demográfiai feltételek

Feldolgozott urbárium-sorozatok állnak rendelkezésünkre a Vas vármegyei rohoncszalónaki uradalmakból, ahol az 1515-ben összeírt jobbágy- és zsellércsaládfők száma megkétszereződött 1601-re.

A majorsági gazdálkodás kibontakozása

A Batthyányak rohonc-szalónaki uradalmában (Vas vármegye) már 1438-ból tudunk majorságok létezéséről, 1540-re a hozzájuk tartozó szántóföld mennyisége nőtt meg.

A jobbágytelkek rendszerétől független szőlőművelés

A 16. században a bortermelés klasszikus területévé vált a királyi Magyarország két legnagyobb borvidéke: a tokaj-hegyaljai, valamint a Sopron és Fertő tó vidéki, de ugyancsak jelentős volt a szentgyörgy- bazini, a somlói, sághegyi és balatoni, a KőszegRohonc környéki és az Eger környéki bortermelés.

Sinkovics István

Önkormányzatok, helyi igazgatás

Az ország nyugati felében működött a négy szabad város és mezőváros bírósága, a „pártatlan bíróság”. Kőszeg, Rohonc, Szombathely és Csepreg 3-3 megbízottja ült össze időnként abban a városban, amely összehívását javasolta, és az illető város bírája vezette a tárgyalást. Eleinte csak bűnügyekben mondott ez a bíróság ítéletet, később egyéb perekben is, és az ítélet végrehajtása is az összehívó városra várt.

Zimányi Vera

A jobbágyszolgáltatások arányainak módosulása

  • Voltak olyan vidékek, ahol sohasem szedtek földesúri kilencedet, mely az évről évre változó mennyiségű termés meghatározott hányadát jelentette, hanem a jobbágynak az urbáriumokban is rögzített, állandó mennyiségű, úgynevezett „akógabonát” kellett beszolgáltatnia. Ez hosszú korszakokon keresztül lényegében változatlan maradt, és általában számottevően kisebb volt a termés tizedrészénél. Az akógabona térképre vetített elterjedése maradványterület jellegét mutatja: az Alföldön a jászkun területekre, másutt az ország széleire szorult. Felsőlendva, Kanizsa, Németújvár, Rohonc, Szalónak, Léka, Csejte, Szepesvár és Csábrág legnagyobb részén viszont a gabonakilenced volt általánosabban elterjedve.
  • A 17. század közepén például a Batthyányak a németújvári, szalónaki, rohonci, borostyáni, körmendi, dobrai és rakicsányi uradalmak mindennemű dézsmájáért összesen évi 1300 forintot fizettek a győri püspökségnek. Ugyanekkor a felsorolt uradalmak gabona- és bortizedeinek értéke folyó árakon mintegy 15 ezer forintot tett ki, tehát csaknem tizenkétszeresét annak az összegnek, amelyért a földesúr a tizedeket a győri püspökségtől bérelte.

R. Várkonyi Ágnes

A majorsági gazdálkodás változásai

Új szántókkal bővül viszont 1648–1659 között a Batthyány család rohonc-szalónaki majorsága.

Jobbágytelkek és parasztgazdaság

  • A rohonc-szalónaki uradalom falvainak többségében 12 köblös szántót, 1–12 szekér szénát termő rétet számoltak egy-egy sessióhoz, de voltak helységek, ahol 6 vagy 18, 20, 25, sőt 32 köblös szántót műveltek telkenként, s a század utolsó évtizedében egyes helységekhez rendkívül nagy kiterjedésű irtás, szántó és ugyancsak tetemes, helyenként meghatározhatatlan irtásrét tartozott.
  • Táji adottságok és helyi hagyományok nagy eltéréseket mutatnak; mindazonáltal az ország nyugati végén, a rohonc-szalónaki uradalmakhoz tartozó falvakban éppúgy csökken a század nyolcvanas éveire a jobbágyok állatállománya, miként a keleti országrészen a sárospataki, regéci uradalomhoz tartozó Zemplén és Ung vármegyei falvakban.

Jobbágymozgalmak

A rohonc-szalónaki uradalom jobbágyai 1672-ben gyűlést tartottak, a közéjük állni vonakodókat megverték, folyóba dobás vagy karóba húzás büntetésével fenyegették, és fölmentek Bécsbe, hogy az 1671. évi császári jobbágyvédelmi pátens értelmében robot- és adókedvezményt nyerjenek. Meghallgatás helyett viszont súlyos elmarasztalásban részesültek, hogy „igaztalan vádakkal bepanaszolták földesuraikat az uralkodónál”.[1] Földesuruk kötelezvényt íratott alá velük – kényszer nélkül, mint az írás leszögezte –, hogy többet ilyen „hamisságot” nem követnek el, s ha mégis, ezer forint büntetést vehessenek meg rajtuk.

Makkai László

A Dunántúl etnikai átalakulása

Még a török megszállás előtt, mintegy annak előhírnökeként, katolikus horvát menekültek érkeztek a Dunántúl nyugati felére, s 180 faluban – ebből Sopron és Vas vármegyében 120-ban – települtek meg. Földművelők voltak, tehát beilleszkedhettek a dunántúli környezetbe, de állattenyésztésük viszonylagos túlsúlyát jelzi, hogy még érkezésük után egy évszázaddal is, 1648-ban, több igás állatot tartottak a rohonc-szalónaki és németújvári Batthyány-uradalmakban, mint a velük együtt élő magyarok és németek, ők kettőt háztartásonként, ezek csak másfelet.

Udvari iskola

Szenci Molnár Albert 1613 és 1614 fordulóján három hónapig volt a protestáns műveltség bőkezű mecénásának, Batthyány Ferencnek udvari papja Rohoncon, amire néhány év múlva úgy emlékezett vissza, hogy „meg volt volna szükséges táplálásom, hogyha az ott való állapothoz tudtam volna magamat alkalmaztatni”.[2]. De nem tudta, s hogy miért, azt elmondja hattyúdalában, Az legfőbb jóról című, 1630-ban megjelent Ziegler-fordításában: „azért sem lehet az urak kedve, kegyelme igaz jó, nem is hozhat igaz bódogságot, mivel az embernek szabadságát elveszi és elfosztja és azt majd mintegy rabjává, szolgájává tészi annak, akinek kedvét, kegyelmét oly nagy kívánsággal keresi … Ilyen az udvarnak dolga. Nem szenyvedhetik a nagy urak, hogy nékiek megmondassék az igaz”.[3]

Reneszánsz és barokk képzőművészet

A barokk leginkább, de mégsem kizárólag az irodalomban vett fel magyar tartalmi és formai vonásokat. Igaz, a képzőművészetben a szakmai tanultság hiánya nem engedte Zrínyihez vagy akár Gyöngyösihez fogható hazai alkotók fejlődését, sőt a műértő közönség is jóval szűkebb volt, mégis a barokk építészet megjelenése sem időben, sem színvonalban nem maradt el az irodalomtól. A közvetítő természetesen a Habsburg-birodalom nyugati fele volt, de mesterek a barokk szülőföldjéről, Itáliából jöttek hozzánk is. Először templomok épültek a jezsuiták számára, már 1629-ben az Esterházy Miklós által kezdeményezett, a római Il Gesu közvetlen hatását mutató nagyszombati (Antonio és Pietro Spazzo), 1637-ben a győri (Bartolomeo Torre), később – sok más közt – Nádasdy Ferenc alapítványa, a loretói szervita kegyhely és rendház, melynek mestere, Carlo Martino Carlone 1663-ban az első barokk kastélyt is elkezdte építeni Esterházy Pál számára Kismartonban. De már korábban alakítottak át barokká termeket és kápolnákat reneszánsz kastélyokban, így Filiberto Luchese, a hazánkban tevékeny másik jelentős korai barokk mester és munkatársai Borostyánkőn és Rohoncon a Batthyányaknak, Bajmócon és Vöröskőn a Pálffyaknak. E két utóbbi helyen működött Carpoforo Tencala, a kiváló freskófestő is.

R. Várkonyi Ágnes

Örökös jobbágyok és szabadmenetelűek

  • Ugyanekkor a Magyarország legtehetősebb parasztgazdáival népes rohonci és szalónaki uradalomban is tömegesen adósodtak el a „német adó” miatt.
  • A rohoncszalonaki és a kismartoni uradalomban a legválságosabb években is élt egy jómódú, kereskedő jobbágyréteg.
  • A rohoncszalónaki uradalom szívósan kereskedő jobbágyai között vannak, akik üvegablakos házban laknak, miközben a lantornás vagy fatáblás ablak még a nemesi rezidenciákban sem ritka.

Országos támadás, társadalmi érdekegység

1703 végén Rákóczi sereggyűjtő hadnagyokat küldött át a Dunán, s a dunántúli szervezkedés vezetői – kisnemesek, végvári katonák, vármegyei tisztek – december 20. körül megtartott pápai gyűlésükön elhatározták, hogy csatlakoznak a szabadságharchoz. Követségük 1704. január 3-án érkezett Bercsényihez, s január 11-én Károlyi Sándor 5 ezer főnyi haderővel átkelt a Dunán. A dunántúli sereg élére a végvári katonasággal szoros szervezeti, családi kapcsolatban levő köznemesek kerültek. A végvárak régi, részben elbocsátott, részben letelepített katonaságának és a fegyvert fogó jobbágyoknak köszönhető, hogy Rákóczi csapatai rövid idő alatt felszabadították csaknem az egész országrészt, a Kemenesaljától Baranyáig, a Vértes hegységtől a Muraközig. Megnyitotta kapuit többek között Veszprém, Székesfehérvár, Rohonc, Kőszeg, Ruszt, Sárvár, Szombathely, Körmend és Szentgotthárd, felkerültek Rákóczi zászlói Tata, Siklós, Simontornya és a Balaton melléki várak tornyaira; ostromgyűrű szigetelte el Győrt, és körülzárták Esztergomot.

Benda Kálmán

A szervezkedés

Nyár derekára a szervezkedés már a vidéki értelmiségi központokban is komoly előrehaladást tett. Főleg Szentmarjay meg Laczkovics unokaöccse, a fiatal jurátus, Szlávy János tevékenykedtek ebben. Kassa, Várad után sor került a kisebb helyekre: adataink szerint az ország tizenhat városában és mezővárosában. Így kerültek az összeesküvésbe Kazinczy és Batsányi, a kassai akadémia több professzora, orvosok, ügyvédek, sőt talán még kereskedők is. Váradon Balugyánszky professzor, Szlávy György főszolgabíró, Kazinczy két öccse, sőt egy lakatosmester is. Ugyanígy Sárospatakon, Szabadkán, Halason, Székesfehérvárott, Szatmárnémetiben, Kőszegen, Körmenden, Rohoncon vagy Ócsán megyei és városi tisztviselők, szabad foglalkozású értelmiségiek, papok, ritkábban polgárok, kereskedők, iparosok. Közülük mintegy hetvenet név szerint is ismerünk.

Mérei Gyula

A szántó-, rét- és legelőgazdálkodás

A 19. században a Dunántúlon terjedni kezdett a rohonci eke, amelynek már – szemben az előző ekékkel – nemcsak a laposvasa és csoroszlyája, hanem a talpa is vasból készült. Ezzel mélyebben lehetett szántani, és a régi ekéknél kevesebb vonóerőt kívánt.

Vörös Károly

A városi funkciók átrendeződése

A Dunántúlon még a kisebb polgárvárosok fejlődése mögött is nemegyszer hatalmas földesúri érdekek álltak: Siklós, Nagykanizsa, Rohonc a Batthyányak, Keszthely a Festeticsek, Várpalota a Zichyek birtokainak központjaiként emelkedett ki. A jelentőségben és nagyságban már Kőszeg elé lépő Szombathely fejlődéséhez is a földesúr szombathelyi püspökén túlmenő nagybirtokosi érdekek fűződnek.

Lábjegyzetek

  1. A Batthyány-uradalom jobbágyai ügyében felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyv, 1672. július 2. Országos Levéltár A97 Kancelláriai levéltár, Hungarica et Transylvanica, Miscellanea.
  2. Szenczi Molnár Albert. Kiadta Incze Gábor. Budapest, 1939. 61.
  3. Uo. 295, 305.

Irodalom

Zimányi Vera, A rohonc-szalónaki uradalom és jobbágysága a XVI–XVII. században (Budapest, 1968)