Ságvár

A Múltunk wikiből
község Somogy megyében a siófoki kistérségben
Wikipédia
Ságvár címere.jpg

Somogyi Sándor

A terület kialakulásának főbb vonásai a pleisztocénben

A felszínfejlődés másik fő tényezője, az éghajlat, egyebek mellett az utolsó eljegesedés időszakának élővilágát is erősen átalakította. A gyarapodó növény- és állatleletek, valamint a virágporelemzés és más kormeghatározó módszerek segítségével nagy vonalakban megrajzolható a Kárpát-medence növényföldrajzi képe az utolsó eljegesedés végén (i. e. 15 000 körül). Az egymást kiegészítő adatok szerint, mint ma is, különbözött a hegyvidék és az alföldek, medencék növényvilága. Az Alföld túlnyomó részben fajokban elszegényedett, nagyrészt fátlan, klimatikus löszsztyepp volt, ahol azonban a vízfolyások mellett – a Nyugat-Szibériában ma élő cirbolyafenyőből, vörösfenyőből és a hegységi fahatáron élő törpefenyőből álló – fenyves ligetek voltak. Madarason a faszénanyag vizsgálata a következő összetételt mutatta: 55% cirbolya, 15% erdeifenyő, 2% nyír és 30% egyéb fenyő. A Dunántúl már valamelyes változást mutat az Alföldhöz viszonyítva. Ságváron a cirbolyafenyő 90 – 95%-os, míg a vörösfenyő 5%-os részarányt mutat.

Gábori Miklós

Fogalmi magyarázatok

A régibb kőkori lelőhelyek időbeli sorrendje a C14-es vizsgálatok alapján, év
lelőhely régészeti kultúra C14-es adatok
Ságvár, felső réteg gravettien 17 760±150
Ságvár, alsó réteg gravettien 18 900±100

A felső pleisztocén éghajlata

A Würm 1/2 interstadiális utáni időszakot, a 2. hideghullámát kevéssé ismerjük, és egészen a Würm 3-ig fokozatos lehűlés, száraz sztyeppi időszak következett. Közben kb. 18 000–17 000 év között rövid éghajlati enyhülés következett (LascauxSágvár-interstadiális) — majd végül a Würm 3. hideghulláma volt a legerősebb, amikor helyenként tundrai területek alakultak ki, az állatvilágban pedig kifejezetten sarkköri fajok terjedtek el.

A gravetti kultúra eredete és csoportjai

A következő „korcsoportba” azok a települések tartoznak, amelyet az úgynevezett LascauxSágvár-interstadiális körül éltek. Ezek a kb. 18 000–17 000 éves telepek, mint elsősorban Ságvár, a Duna-kanyar vidéki lelőhelyek stb.

A gravetti kultúra települései

A Duna-kanyar vidéki telepek kora általában a LascauxSágvár-interstadiális körüli, viszonylag rövid, enyhe éghajlati periódusra tehető (17 000–18 000 év).


Területünk belső részén, a Dunántúlon és a Duna–Tisza közének délibb részén egy harmadik csoportot ismerünk, amely a korhatárokat tekintve részben azonos időszakban élt az előbbivel. Kapcsolatai valószínűleg az alsó-ausztriai táborokkal lehettek, de világos összefüggés látható a tőlünk délnyugatra első településekkel is (például az észak-boszniai Kadar telep).

A csoport és egyben a magyarországi gravettien legfontosabb települését Ságvárról ismerjük. A rénszarvasra specializált vadásztelepen két kultúrréteg, települési szint került elő. Az alsó kultúrréteg 18 600, a felső 17 400 éves. Köztük több mint egy méter vastag réteg képződött. A két réteg ipara lényegében azonos: az ember tehát valamely ökológiai oknál fogva vagy a periodikus vándorlás beidegzett útján visszatért ugyanarra a helyre.

A leletanyag eltér az előbbi helyekétől. A szerszámok kis méretű, rövid vakarók, pengék, apró gravett-hegyek, nyélbe erősíthető ékek stb. Velük együtt agancsból készült kapák, illetve vágóeszközök, csákányfejek és egy úgynevezett „kommandóbot” stb. került felszínre. Lényegesebb azonban, hogy Ságváron két különböző jellegű lakókunyhó maradványa, alapja került elő. Ezek hazánkban az első és legrégibb mesterséges lakóépítmények. Az egyik alapja erősen a földbe volt mélyítve; a tartórudakból, ágakból, bőrökből álló építmény a lakógödröt fedte — a másik konstrukció kissé félgömbszerű, vázát agancsok képezték, amelyeket szintén bőrökkel és még esetleg földdel fedtek.

Valószínűnek látszik, hogy Ságváron téli szálláshely lehetett: visszatérő állomása annak az útnak, amely a rénszarvascsordák északnyugat – délkelet irányú, illetve fordított, tavaszi – őszi vándorlását követte. A Ságvárral jellemezhető csoporthoz tartozik Dunaföldvár, Szeged-Öthalom kis telepnyoma — ezek ideiglenes mammutvadászhelyek —, Madaras, Zalaegerszeg stb. Ez az összetartozás azonban csupán eszköztipológiai jellegű — amennyiben a leletanyaguk rossz kőzetből készült, egyszerű és a ságvárinál sokkal csekélyebb. Korukat tekintve azonban Madaras kb. Ságvárral egyezik, míg a többiek a gravettien legfiatalabb lelőhelyei. Zalaegerszeg leleteinek kora 12 125, Dunaföldváréinak 12 110 év.

Kristó Gyula

Tulajdonviszonyok

A dömösi prépostság birtokai (1138)
régi név mai név megye
A somogy-tolnai határvidék.
Sagu Ságvár község Somogy megye

Kereskedelem

A széles körű sókereskedelemre abból az adatból vonhatunk le következtetést, hogy a tihanyi apátság sóadói 1211-ben a Somogy megyei Ságon éltek. Az itteni hat mansio természetesen csak vásárlás útján tudott a beszolgáltatni köteles sóhoz hozzájutni.

Irodalom

Az elmúlt évtized ásatásai Fenékpusztán, Heténypusztán és Ságváron sajnos közöletlenek.