Homonna

A Múltunk wikiből
(Sóskút szócikkből átirányítva)

szlovákul Humenné, németül Homenau

város Kelet-Szlovákiában, az eperjesi kerület homonnai járásának székhelye
Wikipédia
Homonna címere
1707. augusztus 10–22.
Homonnán ülést tart a senatus, a cárral kötendő szövetség részleteiről tárgyal.
1819.
Neumann Ábrahám sóskúti üveghutája kisebb gyárkiváltságot kap.
1831. augusztus 5.
A terebesi sortűz véget vet a felkelés első hullámának. A felkelés átterjed Zemplén megye sóskúti járására.
1831. augusztus 12.
A sóskúti járásban katonai erővel leverik a felkelést.
1872. június 12.
Befejeződik a Magyar Gácsországi Vasút (SátoraljaújhelyHomonnaPrzemysl) építése.

Sinkovics István

A felső bíráskodás

A Homonnaiak például Barkó várát ostrommal akarták visszafoglalni, de Báthori András főkapitány, Perényi Gábor és a Drágffyak csapatai fegyverrel kergették el a támadókat, megtorlásként pedig Homonnára támadtak.

Makkai László

Homonnai György támadásai

A szegény kisnemesi származású Esterházy familiárisként kezdte pályáját Mágochy Ferenc munkácsi udvarában. Ura – kinek megmérgezésével a rossz nyelvek gyanúsították – még a ravatalon feküdt, amikor az özvegyet eljegyezte, s ezáltal az örökös híján gazdátlanná vált óriási Mágochy-vagyont magának biztosította, meg azáltal is, hogy már előbb katolizált, s így kiérdemelte a Habsburg-udvar bizalmát. Uradalmainak központja Munkács, mely a kálvinista Felső-Magyarország szívében Homonnai György homonnai és ungvári kiskirályságával együtt az ellenreformáció és az Erdély elleni támadások hídfőállása lett.

A szövetségesek Bécs alatt

A biztosított felvonuláshoz szükséges pozsonyi Duna-híd csak november 21-re készült el. De mikorra a 32 ezer főnyi, legalább felerészben erdélyi katonákból álló szövetséges hadsereg Bécs alá érkezett, Bethlen hírt kapott arról, hogy a Lengyelországba menekült Homonnai több ezer zsoldossal betört az országba, és november 21-én Rákóczi György sebtében összegyűjtött csapatát Homonnánál szétszórta.

Reneszánsz és barokk képzőművészet

Igen jelentős, toszkán stílű építkezések folytak a fejedelmi és arisztokratacsaládok állandó lakhelyein is, így elsősorban Gyulafehérvárt, Sárospatakon, Nagybiccsén Zborón, Homonnán, Nagysároson, Lakompakon, Vöröskőn.

Bácskai VeraNagy Lajos

Piacközpontok és városi funkciók

A városok második szintjét azok a központok alkotják, amelyeknek egész vonzásterülete 50–100 ezer főre terjedt ki, tiszta körzetük népessége meghaladta a 20 ezer (a régión túlnyúló kereskedelmet folytató központoknál a 10 ezer) főnyi népességet, és piacközponti funkciójuk mellett valamilyen egyéb központi szerepkört is betöltöttek. Ezek közé sorolható a regionális és a régión túlnyúló kereskedelmi szerepkört egyaránt betöltő Eger, Vác, Nyíregyháza, Losonc, Versec, Balassagyarmat, Székesfehérvár, Földvár, Körmend, Nagyszombat, Rimaszombat, Nyitra, Sátoraljaújhely, Besztercebánya, Pápa, Sassin és Nagyszeben; a csak piackörzeti központok: Eperjes, Máramarossziget, Zombor, Esztergom, Homonna, Újvidék, Bártfa, Huszt és Keszthely; valamint az elsősorban régión túlnyúló piacközponti funkciót betöltő Gyöngyös, Nagykároly, Zsolna, Csakova, Gyula, Komárom, Lugos, Kecskemét, Vágújhely, Nagyszentmiklós, Galgóc, Érsekújvár, Kézsmárk és Eszék.

Gergely András

A kolerafelkelés

Az ily módon Abaúj megyére is átterjedt felkelés első hullámának Terebesen augusztus 5-én katonai sortűz vetett véget.

Ugyanezen a napon a megye északi részén, a sóskúti járásban robbant ki felkelés, amely a terebesi sortűz híre után már leszámolt a „jó király” illúziójával. „Az összes urat, papot, zsidót agyon kell verni.” Négy-öt falu lakosságát is magában foglaló paraszthadak szerveződtek, s valóságos hadjáratokat vezettek a kastélyok és a kúriák ellen. A kezük közé került nemesurat, ispánt, papot megölték, a falvakat csatlakozásra kényszerítették. „Nem lesz többé úr, mindnyájan egyformák leszünk, puszták maradnak a kastélyok, úgy mint a hajdani várak, az uraság tábláit maguk közt osztják fel az emberek” – fogalmazta meg elképzeléseiket a felkeléshez csatlakozott szegény nemesek egyike.[1] (Utóbbiak többnyire amiatt keltek fel, mert maguk is paraszti munkavégzésre kényszerültek, és ezt megalázónak tartották. A felkelés hullámain lovagolva akartak visszakerülni a nemesi birtokosok közé.) A zendülést az ugyancsak fenyegetett Sáros megyéből érkezett katonaság számolta fel, augusztus 12-én. E rövid néhány nap alatt a törvényszéki vizsgálat összefoglalása szerint „15 helységben közel 40 uraság épületjei, kortsmái, boltjai és egy apotheka raboltatott ki, azon kívül 13 személlyek kegyetlen módon ölettek meg”.

Lábjegyzet

  1. Idézi: Tilkovszky Loránt, Az 1831. évi parasztfelkelés. Budapest, 1955. 74.