Sőtér Ferenc

A Múltunk wikiből
A Sőtér család története I.

R. Várkonyi Ágnes

Aulikus főnemesség és új nemesi rétegek

  • Koháry István gróf – az udvari főnemesség tipikus képviselője – mint füleki kapitány, majd Pest katonai parancsnoka köznemesek egész sorát segíti a közéleti és vagyoni érvényesülésben. Sőtér Ferenc apja még patrícius polgár, 1659-ben szerzett nemeslevelet; ő maga a sószállítás egyik központjából, Gyöngyösről indul el, füleki várszolgálat után kerül megyei tisztségekbe, Pesten vesz telket és házat, és a visszafoglalt Pest vármegye első alispánja lesz.
  • A vármegyei köznemesség az 1690-es években úgy érzi, mozog alatta a talaj. Sokan a rendi kiváltságokban igyekeznek megkapaszkodni. Vannak azonban, akik az ország visszafoglalása után családjuk régi politikai múltjára is pontot tesznek. Az új erőviszonyokat mérlegelő józanság jellemzi Kajali Pált, aki a családi birtokot Salm hercegtől erőnek erejével elperelni akaró atyafiait így inti le: „hogy erővel se engedjük az jószágot, de az haszontalan tanács, mert ott van Hatvanban a Német Bandérium, mostani időben ki mer feltenni vele”.[1] Elítéli a perlekedésbe, borozgatásba, semmittevésbe merülő életmódot, a nemesség jövőjét a magasabb műveltség elsajátításában, a tevékeny életben látja. Csakhogy az e józan réteg előtt nyitva álló vármegyei, közhivatali, gazdatiszti pálya olyan tapasztalatokkal szolgált, amelyekből előbb-utóbb le kellett vonni a súlyos következtetést: „országunk nem boldog”, „országunkban nincsen békesség”.[2] S az út kétfelé nyílik: Sőtér Ferenc a jászkun kapitánnyal kerül ellentétbe a Jászkun kerület császári kiárusítása miatt, Ráday Pált vármegyei és bécsi tapasztalatai nyomán felébredt államelméleti érdeklődése Machiavelli Fejedelméhez vezeti.

Változások a városfalak mögött

Pálffy János Bécsben, Pozsonyban és Pesten, Erdődy György Pozsonyban és Váradon tart házat, a Rákóczi család Bécsben, Kassán és Eperjesen szépséges rezidenciát; Koháry István, Sőtér Ferenc 1686 után Pesten építkezik.

Lábjegyzetek

  1. Idézi: R. Várkonyi Ágnes, Rákóczi állama és Nógrád vármegye. A Nógrád megyei múzeumok évkönyve 1976. 47.
  2. Ugyanott 48.