Salamon király

A Múltunk wikiből
?, 1052 – ?, 1087 vagy 1088
király (1063–1074)
Wikipédia
Weber Salamon a börtönben
1053
Endrének feleségétől, Jaroszlav kijevi nagyfejedlem leányától fia születik, Salamon.
1058
szeptember: IV. Henrik nővérét, Juditot a Morva folyó mellett átadják a gyermek Salamon jegyeséül. Német–magyar békekötés.
1059
A magyarok, megszegve a bizánciakkal régóta fennálló békét, a Morva völgyén át Szófia felé nyomulnak, mialatt a besenyők több törzse az Al-Dunán átkelve Bulgária területére költözik.
I. Endre békét köt I. (Komnénosz) Izsák bizánci császárral, és hazavonul.
1059 körül
Salamont apja királlyá koronáztatja Székesfehérvárott. A trónutódlásban mellőzött Béla herceget I. Endre a Tisza melletti Várkonyban választás elé állítja: a koronát vagy a kardot választja-e. Béla, noha a kardot választotta, Lengyelországba menekül.
1060
ősz: Béla herceg három lengyel dandárral a Tisza-vidékre nyomul. I. Endre családját Ausztriába küldi, és német segédcsapatokat kér. A Tiszán átkelő német sereget Béla bekeríti. A menekülő I. Endre a mosoni kapunál szerencsétlenül jár, s fogságba esve rövidesen meghal a zirci udvarházban.
december 6. I. Béla trónra lépése. (Uralkodik 1063-ig.)
1061
I. Béla Székesfehérvárra országgyűlést hív össze, minden faluból két szószólót is berendelve. A tömeg pogánykodó zendülésbe kezd, a király vitézei szétverik őket.
1063
nyár: A mainzi birodalmi gyűlés hadjáratot határoz el Salamon király visszahelyezése érdekében. I. Béla békeköveteket küld a német udvarba, de nem egyezkednek vele.
ősz: I. Béla királyra dömösi kúriájában rászakad a trónépítmény, a beteg királyt a Mosont ostromló német had felé viszik, útközben azonban meghal; három fia Lengyelországba menekül.
1064
január: Győrött az országnagyok békét hoznak létre Salamon és I. Béla három fia, Géza, László és Lampert között.
húsvét: Salamont királlyá koronázzák Pécsett. (Uralkodik 1074-ig.)
Salamon és Géza serege, a horvátokat és a záraiakat segítve, Contareno Domokos velencei dogét kiszorítja Zárából.
Felszentelik az Ata (Otho) nádor által alapított zselicszentjakabi monostort.
1064 körül
Salamon és Judit királyné pénzügyi reformja. Bevezetik a kétévenkénti pénzújítás rendszerét.
1066
Hódító Vilmos partraszállása Angliában.
1068
A Moldvában lakó "kunok", valójában besenyők, Osul vezérletével a Tiszántúlt dúlják; Salamon, Géza és László serege Kerlésnél tönkreveri a zsákmánnyal visszavonulókat.
1070 körül
A nándorfehérvári görög várparancsnok besenyő határőrei betörnek a Szerémségbe.
1071
IV. (Romanosz) Diogenész bizánci császár Mantzikertnél megsemmisítő vereséget szenved a szeldzsukoktól. VII. (Dukász) Mihály császár lép trónra.
Salamon és a hercegek elfoglalják Nándorfehérvárt. Konfliktus tör ki Salamon és a hercegek között.
1072
Szláv felkelés tör ki a bizánci birodalom macedóniai részén; Salamon király Géza herceggel Nisig kalandozik.
1073
A Salamon király és a hercegek közötti ellentét feloldására a főurak Esztergom mellett békéltető tárgyalást kezdeményeznek, mely nem vezet eredményre. Salamon Németországból, László Morvaországból hív segítséget.
1074
február: Salamon seregével átkel a Tiszán, és a kemeji részeken megveri Géza seregét.
március 14. Géza, László és Ottó morva herceg serege Mogyoródnál megveri Salamon és szövetségesei seregét. Salamon Moson és Pozsony várába vonul vissza.
I. Géza trónra lép. (Uralkodik 1077-ig.)
augusztus–szeptember: IV. Henrik sereget küld Salamon megsegítésére, de a Pozsonyon át Vácig vonuló sereget Géza visszavonulásra készteti.
1075
tavasz: Géza herceg levelet vált VII. Gergely pápával; a pápa feltételek ellenében hajlandó volna Gézát királynak elismerni.
1514
Géza királlyá koronáztatja magát, és megalapítja a garamszentbenedeki apátságot.
Fő méltóságviselők: László herceg, Nehémiás esztergomi érsek és Gyula nádor.
1075 körül
I. Géza koronát kap VII. (Dukász) Mihály bizánci császártól.
1075-1077
I. Géza vásári reformja, szombatnapi vásárhelyek létesítése.
1077
január 25–27. IV. Henrik Canossa-járása.
április 24. vagy 25. I. Géza halála. I. László követi a trónon. (Uralkodik 1095-ig.)
1077–1083
I. László király III. számú, legkorábbi törvénye első felének kiadása.
1078
pünkösd: I. László követei Rudolf német ellenkirály goslari udvarában IV. Henrik megtámadását tervezik.
1079
eleje: I. László hadat küld a német határvidékre, és visszafoglalja Mosont.
1080
Lipót (Luitpold) osztrák herceg szembefordul IV. Henrikkel Salamon feladja Pozsony|pozsonyi különállását, és visszatér Magyarországra, ahol királyi uradalmakat és jövedelmeket kap, de hatalmat nem.
1080 körül
A Szent István-nagylegenda összeállítása.
1081
Salamon összeesküvést sző László ellen, aki Salamont elfogatja, és Visegrád elzáratja.
1083
VII. Gergely bullájával engedélyezi azok szentté avatását, akik a kereszténységet Magyarországon meghonosították.
július 25. Szent Gellért testének felemelése Csanádon.
augusztus 20. Szent István testének felemelése a székesfehérvári bazilikában.
november 4. Imre szentté avatása.
1083 után
I. László király módosító törvényének kibocsátása (úgynevezett III. törvény 2. rész).
1084 körül
Salamon király feleségéhez, Regensburgba távozik; Judit királyné nem fogadja vissza, mire a Moldvában lakó kunok vezéréhez megy.
1085
A Salamon királlyal szövetséges Cselgü (Kutesk) "kun" (besenyő) vezér betör a Felső-Tisza vidékére, ahonnan László seregével kiveri.
1087
tavasz: Salamon király a Cselgü (Kutesk) vezette besenyő sereggel Konstantinápoly ellen vonul; Drinápoly (Edirne) környékén a bizánci seregtől vereséget szenvednek, menekülés közben Salamon király fegyverrel a kezében elesik.

Györffy György

A keresztény királyság megalapítása

Nem lehet vitás, hogy a korona a pápától származik, amint erre VII. Gergely 1074-ben Salamon királyhoz intézett levelében kifejezetten hivatkozott, s amint ezt Hartvik is megírta 1100 körül. VII. Gergely levelében arról is ír, hogy Magyarországot István király Szent Péternek ajánlotta fel, ami mint formaság tényleg együtt járhatott a pápai korona átvételével.

A korona és kard viszálya

A konfliktus akkor vetítette előre árnyékát, amikor 1053-ban Endre királynak, elkésve, fia született, Salamon, akit nem sokkal utóbb Dávid követett.


Endre saját fiát már csak fényes európai rokonsága miatt is méltóbbnak találta a trónra, mint öccsét, de az európai uralkodóházakban ekkor általánossá is vált az elsőszülött trónutódlása, a primogenitúra, s mivel Magyarországon is ezt vezette be Géza és István király a szeniorátussal szemben, Endre, öccsét mellőzve, saját fiát kívánta utódául állítani. Az utódlás megváltoztatására akkor került sor, amikor III. Henrik özvegye, a francia Poitou Ágnes, leányát hajlandó volt fiához, Salamonhoz adni. 1058 szeptemberében a Morva folyó mellett adták át a tizenegy éves Juditot (Jutta), a nyolcéves IV. Henrik nővérét, az ötéves Salamonnak. A két ország főurai megesküdtek a békére, Béla azonban kiséretével távol maradt.

Salamon és Judit házasságának nagy előképe volt Szent István és Gizella házassága, valamint az a kívánatos viszony, ami ennek nyomán István és II. Henrik között kialakult. Béla mellőzésével szemben pedig óva intett a történelmi példa: Koppány belháborút kiváltó mellőzése. Endre a német és orosz sógorsággal elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy kisfiát megkoronáztassa. A fehérvári koronázáson, amely az angolszász koronázási szertartás szerint folyt le, ez az ének is elhangzott: „Légy ura fivéreidnek” (Esto dominus fratrum tuorum)[1]. Béla „jóakarói” sietve tudatták vele, hogy ezáltal a gyermeket az ő urává is tették, ami végleg elfordította bátyjától. A hordszékre kárhoztatott, beteg Endre tisztában volt vele, hogy ha meghal, a gyermek király egyedül nem állhat meg Bélával szemben. Tanácsosai azt javasolták, hogy tétesse el Bélát láb alól, a békés megoldásokra hajló Endre viszont abban reménykedett, hogy Béla önként lemond a koronáról Salamon javára, mint hajdan Levente lemondott az ő javára.


A jog és igazság hívei, akik Endrét esküszegőnek, a gyermek Salamont pedig uralomra alkalmatlannak tartották, Bélában a jogos juss védelmezőjét és a rátermettség, az „idoneitás” megtestesítőjét ünnepelték.

Béla ezer napja

  • Béla 1000 napos uralmára külső fenyegetettség és belső ellentmondások nyomták rá bélyegüket. Bármennyire is háta mögött állt az uralkodó osztály jelentős része és a nép nagy többsége, Endre özvegyét és a megkoronázott Salamont a királyi udvar felerészben követte Ausztriába. Magyar főurak és vitézek vették körül a koronás gyermekkirályt, akiknek családja otthon maradt, s akik urukkal győztesként akartak hazatérni.
  • A Képes Krónika ezt még megtoldja egyéb dicséretekre méltó tettekkel is, a [[Salamon király|Salamonnal] emigráltak javainak megőrzésével és az adóterhek csökkentésével.
  • Salamon volt az első, aki nyugati mintára bevezette a kétévenkénti pénzújítást, és fokozatosan silányabb pénzt veretett.
  • 1063 nyarán határozta el Nordheimi Ottó bajor herceg]] sürgetésére a német birodalmi gyűlés, melyben a tizenhárom éves IV. Henrik nevelőinek, Anno kölni és Adalbert brémai érseknek volt igen nagy szava, hogy birodalmi sereggel visszaszerzik Salamon és német menyasszonya számára a magyar trónt. Béla – értesülve a mozgósításról – követeket küldött a német udvarba, és a háború elkerülése érdekében felajánlotta, hogy átadja trónját Salamonnak, amennyiben a dukátust megtarthatja, és túszul felajánlotta idősebb fiát, Gézát. A német kormányzat azonban nem volt hajlandó egyezkedni és a hadikészületeket leállítani. Válaszként Béla elrendelte a nyugati határ elzárását és a várak megerősítését. Mielőtt azonban a harctérre vonult volna, dömösi kúriájában rászakadt a trónépítmény. Életveszélyesen sérült állapotban vitték a nyugati határra, ahol a német előnyomulás kezdetén meghalt. A német sereg nem tudva keresztülhatolni a gyepűkön Salamon magyar híveinek egy csapatát egy rejtett lápi úton előreküldte, s ezek segítségével kézre kerítette Moson várát. Mivel Béla meghalt, vele levő fia, Géza feladta a harcot, és két öccsével együtt Lengyelországba menekült, átadva a terepet a koronás királynak.

Salamon és Géza

Önálló cikk.

Fegyverszünet. Pénzügyi reform.

Önálló cikk.

„Aktív” külpolitika

Önálló cikk.

Belháború. Géza uralma.

Önálló cikk.

László egyeduralmának biztosítása

Amikor Géza 1077. április 24-én vagy 25-én meghalt, a magyar uralkodó osztály és a vitézek a Pozsonyba szorult Salamon király és a dukátust kézben tartó rangidős László herceg közül egy akarattal Lászlót választották királlyá.


Salamon itt maradt öccse, Dávid szerényen megelégedett a Duna bodrogi partvonalával, ahol még sokáig emlegették celláriumát, borospincéjét, és ahol Dávod falu máig őrzi nevét.


Géza király özvegye, a görög Szünadéné nem maradt az országban. Két kisfiának, Kálmánnak és Álmosnak 1077-ben semmi reménye nem volt arra, hogy László, Lambert, Salamon és Dávid mellett trónra kerüljön.


A német belháború ugyan a továbbiakban nem László apósa, hanem IV. Henrik javára dőlt el – Rudolf 1080 végén egy győztes csatában halálos sebet kapott –, a birodalom belső zavarai továbbra is mentesítették Magyarországot IV. Henrik beavatkozásától, s így László nekikezdhetett Salamon kiskirálysága felszámolásának.


Salamon mind ez ideig megmaradt Pozsony várába bezárkózva. László trónra lépésétől kezdve tárgyalásokkal óhajtotta Salamonnal való ellentétét rendezni. Nyilván nem akarta, hogy Salamon a királyi kincstár nála levő maradványait is kimenekítse az országból, de az ország biztonsága szempontjából is kedvezőbb volt, ha Salamon helyben kiskirálykodik, mintha külföldön sereget gyűjt. Salamon egy ideig még remélte, hogy sógora megsegíti, de miután 1080-ban Lipót osztrák herceg nyíltan szakított Henrikkel, s ezáltal éket vert Pozsony és Regensburg közé, megadta magát. László uralkodásának negyedik évében, 1080 derekán vagy végén elfogadta a főpapok és főurak által szerkesztett békét, mely szerint pozsonyi különállását feladva hazatér, királyi jövedelmet kap, de önálló országrészt és hatalmat nem. Jelentette pedig ez azt, hogy nem várak és ispánságok jutottak kezére, hanem erdőuradalmak, udvari gazdaságok és készpénzt biztosító vámjövedelmek. Salamon leszerelése Lászlót kiváló diplomatának mutatja be. Nem kezdett izgatott akciókat vetélytársa ellen, hanem volt türelme kivárni a megfelelő pillanatot, amikor harc nélkül megadja magát.

Salamon behódolása után rövidesen megbánta tettét. Rudolf ellenkirály váratlan halála után, 1081-ben IV. Henrik helyzete kedvezőbb lett Németországban. Nagy hadsereggel vonult Bajorországba, s a lázadó Lipót osztrák őrgróf tartományát odaadta szövetségesének, Vratiszlav cseh hercegnek. Vratiszlav ugyan 1082. évi győztes csatája után sem tudta birtokba venni Ausztriát, Salamon azonban méltán gondolhatta, hogy ha még egy fél évig kitart Pozsonyban, őt segíti sógora Ausztria birtokába. Az elszalasztott lehetőségeket látva, összeesküvést szőtt László ellen, mire a király elfogatta, és Visegrádon elzáratta. A köztudat a „Salamon tornyának” nevezett lakótoronyban véli börtöne helyét, de tévesen, mert ezt IV. Béla építtette a tatárok ellen. A római erődből átépített XI. századi vár a torony mögötti Sibrik-dombon volt, bizonyára ebben állt a király tartózkodási helyéül kijelölt palota.

A király kincstára

LászlóSalamont követve – kétévenként új pénzt veretett; tizennyolc éves uralkodása alatt tíz alkalommal veretett esztergomi pénzverdéjében LADIS(C)LAUS RE(X) feliratú új érmeket.

Szentté avatások

  • 1083-ban, László uralkodásának hetedik évében a nyugalmi állapotban megindult belső fejldődés olyan nyilvánvaló lett, hogy az ország virágzása minden vonatkozásban Szent István szilárd államszervezetének köszönhető, hogy az háttérbe szorította azokat az ellenérzéseket, amelyek Vazul utódaiban István királlyal szemben éltek. A történelmi távlat az „idoneus” királyt igazolta a különböző jogokon támadó trónkövetelőkkel szemben, és Vazulra mindinkább úgy tekintettek, mint a bebörtönzött Salamonra.
  • László tanácsot tartott az országnagyokkal, és 1083. augusztus 15-ére Székesfehérvárra országos gyűlést hívott össze, meghírdetve, hogy gyógyulásban reménykedő nyomorultak is jelenjenek meg. A nagy próbatételt háromnapos böjttel és imával vezették be. Ennek befejeztével el akarták mozdítani a sírra helyezett hatalmas követ, de az meg sem mozdult. Ekkor egy szent életű apáca a szomszédos Bökénysomlóról azt javasolta, hogy engedjék ki Salamont börtönéből. Futár nyargalt Visegrádra, és az exkirály visszanyerte szabadságát. A legenda szerint e jó cselekedet után a követ könnyen el tudták mozdítani.

Az egyház átszervezése, egyházi művelődés

A Száva szigetén elterülő Szerémvár, az ókori Sirmium, egy ortodox bolgár püspökséggel 1018-ban jutott görög kézre. A görög uralom alatt új görög püspökséget létesítettek, és amikor 1071-ben Salamon, Géza és László elfoglalta Nándorfehérvárt, Szerémvár – átellenben a honfoglalás óta magyar kézen levő Szávaszentdemeterrel – magyar kézre került.

Külpolitika. Horvátország megszállása.

Minden Magyarországgal szomszédos tartományban belharcok dúltak, koronás főket űztek el, László azonban még apósa, Rudolf vagy unokabátyja, II. Boleszló érdekében sem fogott fegyvert. Ebben döntő szerepe volt annak, hogy Salamon jelenléte mindig magában rejtette egy kirobbanó belháború veszélyét.

Salamon – kiengedése után – 1084-ben feleségéhez, a Regensburgban tartózkodó Judithoz távozott. Judit, aki huszonöt éves házassága alatt alig élt sokkal fiatalabb férjével házaséletet, nem fogadta vissza férjét. Az elkeseredett Salamon erre Lengyelországon át Moldvába távozott, és az ott lakó „kunok”, valójában a maradék úzok felett is uralkodó besenyők vezérének, Cselgünek (Kutesk) még elkeseredettebb ajánlatot tett: foglalják el együtt Magyarországot; ha sikerül, ő feleségül veszi Cselgü leányát, és átengedi neki Erdélyt. A „komán” kunok álltal szorongatott besenyő vezér ráállt az ajánlatra, melynek révén „hont” foglalhatott volna Erdélyben, mint kétszáz éve az elődei által szorongatott magyarok. 1085-ben a Salamon és Cselgü vezette nomádok a Felső-Tisza mentén Borsova és Ungvár vidékére zúdultak, László azonban idejében ott termett seregével, és visszaűzte őket. A következő évben Cselgü besenyői átkeltek az Al-Dunán, és egyesülve a Bulgáriában lakó besenyőkkel a philippopoliszi (plovdivi) manicheus (bogumil) főúr, Traulosz hívására megütköztek a bizánci sereggel, de egy kisebb összecsapás után visszavonultak. Végül, 1087 elején maga Cselgü kelt át az Al-Dunán hatalmas besenyő–úz sereggel, és vele ment Salamon egy kisebb magyar csapat élén. Konstantinápoly ellen vonultak, és már túljutottak Drinápolyon (Edirnén), amikor Komnénosz Elek vezérei megtámadták őket. Cselgü elesett, a besenyő sereg menekült az Al-Duna felé, Salamon és magyarjai azonban – nem bírván a nomád lovak iramát – lemaradtak, és egy elhagyott várromban húzták meg magukat. A bizánciak a nyomukba értek, és körülfogták őket. Salamon nem adta meg magát, hanem mint aki mindent elvesztett, és az élettől nincs többé mit remélnie, fegyverrel a kezében esett el.

Utóbb azt beszélték, hogy meg sem halt. A nép hol itt, hol ott vélte felismerni vezeklő csuhás barát képében, az isztriai Pólában egy méhészkedő és gyógyfüveket gyűjtő remetéről azt beszélték, hogy az maga Salamon volt, s ott eltemetett hamvait szentként tisztelték. A görög császárlány, Anna Komnéne azonban történetében Salamon haláláról tudat; és értesült erről felesége, Judit is, mert a következő évben mint negyvennégy éves özvegyasszony férjhez ment Ulászló Hermann lengyel fejedelemhez.


1087-ben meghalt Salamon, a Henrikkel való ellentét egyik forrása, 1090-ben elhunyt László felesége, Adelhaid, Rudolf ellenkirály leánya, s ezzel a családi kapcsolatok nem állítottak többé válaszfalat László és Henrik közé.


Amikor 1062-ben Contanero doge Zárát és a dalmát végeket elfoglalta, Salamon és Géza foglalta vissza Péter király számára, s e jó viszony jele, hogy Géza húgát Zelemér Demeter horvát főúr nyerte feleségül.


Zelemér özvegye, László nővére, férje halála után követeket küldött Lászlóhoz, és kérte segítségét a horvát nemzeti és a görög–velencei ellenpárttal szemben. László ekkor nem avatkozott be, három okból: egyrészt a következetes békepolitika híve volt, és katonai akciókat mindeddig csak támadók ellen vezetett, másrészt mint a jognak és igazságnak a maga korában ritka védelmezője, aki hazai ellenfelét, Salamont is kímélte, és sorsa miatt haláláig lelkiismeret-furdalást érzett, nem óhajtotta a jogos Tirpimirida-utódot trónjáról letaszítani, végül és nem utolsósorban a horvát királyság a pápa hűbérese volt, és nem akart szembekerülni Rómával.

Kálmán király és Álmos herceg

A Pozsonyban ülő ellenkirály, Salamon helyett most Álmos, Horvátország királya várt az alkalomra, hogy bátyja helyett önállóan uralkodjék, de az, amit László ügyes diplomáciával meg tudott valósítani – Salamon fokozatos „leépítése” –, Kálmánnak Álmossal szemben nem sikerült. Álmos, aki Kálmán uralkodását mindvégig beárnyékolta, jellemében is hasonlított nagybátyjára, Salamonra. Harcias, kalandvágyó és nyugtalan természetű volt, aki ráadásul különféle befolyások hatása alatt ellentétes végletekbe esett.

Uralkodó osztály

E misztikusnak tetsző ragaszkodás az „atyai vonalhoz” végső soron a fiági öröklés abszolutizálásából fakad, s hogy ez a magyar társadalomban még erősebben nyilvánult meg, mint egyebütt, abban talán szerepet játszott az uralkodó osztály nomád eredetű gazdagsága. Így érthető a vezérek korából átmentődött harcos jobbágyság különös ragaszkodása az Árpád-fiakhoz, s ha két egyenlő között kellett választaniuk (Péter és Aba, Salamon és László), akkor ahhoz csatlakoztak, aki a nyugati főrangúak és zsoldosságuk helyett rájuk támaszkodott.

Tollforgatók. A történeti irodalom megindulása.

Történészeink között régóta vita tárgya, hogy a kiindulásul szolgáló ősgesta mikor készült: I. Endre, Salamon, Szent László vagy Kálmán idejében.


Bármint áll is ez a kérdés, valószínű, hogy az ősgesta írója elsősorban az Árpádok Vazultól leszármazó ágának történetét foglalta össze 1031-től, Imre halálától, a XI. század végéig. Az ősidők és előzmények története, a bibliai származtatás, az őshaza, a vándorlás, a honfoglalás és a kalandozások, Szent István tettei nem kaptak bővebb teret, bár ezekről is esett szó.

Milyen politikai tendenciák érvényesültek a műben? Legerősebb pártosság a Vazul megvakításáért felelőssé tett GizellaGizellával]] és a Vazul jussát bitorló Péterrel szemben nyilvánul meg, de elmarasztaló a gestaíró a Vazul-fiak helyét elfoglaló Aba Sámuellel szemben is. Endre és Béla ellentétében természetszerűen a dinasztia őse, Béla mellett tör lándzsát, Salamon és Béla fiainak harcában mindamellett Salamon gyakran a vártnál kedvezőbb színben lép elénk. Ez azzal magyarázható, hogy e csaták fő informátora egy Salamon oldalán harcoló vitéz, Bátor Opos lehetett. A gestaíró úgy adja vissza Bátor Opos hőstetteit, mint ahogy a XIII–XIV. századi adománylevelek leírják a megadományozott harci érdemeit.

Kristó Gyula

Állattenyésztés

Kanizsát a Mirót nevű tóval együtt még Salamon király adta Pannonhalmának.

Új vonások III. Béla belpolitikájában

Magát a gondolatot, hogy László a szentek sorába emelkedhessen, csak III. Béla kora hozhatta a felszínre. Elődei alatt, akik a legitimitás talaján álltak, árnyék vetült arra a László királyra, aki a törvényesen megkoronázott Salamonnal szemben a legitim felfogás értelmében nem tűnt jogszerűen uralkodó királynak. III. Béla szakított a legitim koncepcióval – szigorú értelemben véve maga sem bizonyult volna legitim királynak, hiszen nem az esztergomi érsek koronázta meg –, s helyébe az alkalmassági elvet, az idoneitást állította.

Az új berendezkedés hívei

A XIV. századi krónikakompozíció egyenesen Pot nemzetségről beszél, s úgy állítja be, hogy első tagja, Ernest a XI. század közepén, Salamon király uralkodása alatt jött Magyarországra. Ákos mester szerint azért nyerte a Pot nevet, mert követ volt a német császár, valamint Endre és Salamon magyar királyok között, s a követ németül Potnak (ma Bote) hangzik. A nemzetség első ismert őse, Atha nádor, az 1066-ban felszentelt zselicszentjakabi monostor alapítója valóban német volt, s még az időpont, Salamon király kora is egyezik.

A világi nagybirtokosság előretörése

A Gut-Keledek atyafiságába tartozott a Salamon kori Vid, a nemzetség mégsem róla, hanem az egy generációval utóbb, a Kálmán korában élő, oklevelekben is szereplő Gut és Keled comesekről vette nevét.

Népi kultúra

Bizonyosra vehető, hogy a XII. század folyamán alakult ki Salamon király alacsonyrendű vitéze, Bátor Opos körül egy mon­da­kör, amely a népi ének­mondók száján talán jokulátor-eposszá kerekedett. Költői szépségekben, epi­kus fordulatokban bővel­kedő kompozíciója még a krónikába foglalt latin nyelvű átfo­galmazás ellenére is élvezhető.

Lábjegyzetek

  1. SRH I. 353.

Irodalom

Pozsony 1052. évi ostromát a Magyar Krónika (SRH I. 346–347) téves időrenddel az 1051. évi hadjárat elé teszi, e ugyancsak tévesen ez utóbbihoz kapcsolja a német császárlány odaígérését Salamonnak – aki ekkor még meg sem született –, s a császárlányt Judit helyett Sophia néven nevezi, ami I. Endre leányának volt a neve.

Salamon házasságára az Annales Altahenses: Gombos I. 102; Bertold: Gombos I. 414; vesd össze Steindorff, Jahrbücher des Deutschen Reich unter Heinrich III. II. 346. kk.; vesd össze a Magyar Krónika zavaros kronológiájával: SRH I. 351 – 352.

Salamon koronázására: SRH I. 352–353

Salamon és Géza uralmára fő forrás a Magyar Krónika: SRH I. 351. kk.; Lampert: Gombos II. 1391—1393. és VII. Gergely registrumkönyve: Fejér, Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civiles I. 420—427. Történeti összefoglalása: Büdinger, Ein Buch Ungarischer Geschichte 16—63; Pauler, A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt I2. 114—135; Meyer von Knonau ahrbücher des deutschen Reiches unter Heinrich IV. und Heinrich V I. 344. kk.; Salamonra lásd Wertner, Az Árpádok családi története 128. kk., Gézára ugyanott 176. kk. Salamon és Géza viszonyához lásd Kristó Gyula, Századok 108. 1974. 591. kk. Attila kardjára lásd Z. Tóth, Attila's Schwert (Budapest, 1930). 204. kk. és P. E. Schramm, Herrschaftszeichen und Staatssymbolik (Stuttgart, 1954-1956). II. 485—491.

A pénzügyekkel kapcsolatban Jehuda-ha-Kohen döntvénytárára lásd Wenzel, Árpádkori új okmánytár VI. 573—578; Salamon pénzverésére lásd Hóman, Magyar pénztörténet 224. kk. Salamon okleveleit lásd Szentpétery, Az Árpád-Házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke 15. sz.; adománya: PRT I. 592.

Salamon Géza kori pozsonyi tartózkodásához vesd össze SRH I. 400—403.

Salamon tornyára lásd Pest megye műemlékei. Szerkesztette Dercsényi Dezső. II. (Budapest, 1958) 456. kk.; a Sibrik-dombon levő erődben feltárt 11. századi palotáról Szőke Mátyás tájékoztatott.

Salamon utolsó éveiről szól Bernold (1083—1084), lásd Gombos I. 413. és a krónika: SRH I. 407—411; Kutesk (Kucelk), illetve Cselgü „kun" vezérrel való kalandjaira lásd SRH I. 408—409; Anna Komnéne: Corpus chronicorum bononiensium I. 330. kk.; Gombos I. 82—83; vesd össze Gyárfás István, A jász-kunok története. II. (Kecskemét, 1873) 78— 79; Pauler, A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt I2. 151—152, 444—445; Gyóni, Paristrion 71—75; Györffy György, Antiquitas Hungarica 2. 1948. 170; Salamon haláláról tudósít Bernold: Gombos I. 413. és Annalista Saxo: Gombos I. 223; állítólagos remeteségére lásd SRH I. 181, 411; Wertner Az Árpádok családi története 129. kk.; Meyer von Knonau, Jahrbücher des deutschen Reiches unter Heinrich IV. und Heinrich V. IV. 167— 168.