Sandomierz

A Múltunk wikiből

Sandomir, latinul Sandomiria, tatárul Tsuzmir, ukránul Сандомир, csehül Sandoměř, Szandomir

lengyel város a Szentkereszt vajdaság sandomierzi járásában, a Visztula partján
Wikipédia
Sandomierz panorama

Kristó Gyula

A tatárok Magyarországon

A tatár sereg északi szárnya Orda és Bajdar vezetésével számos lengyelországi város, Lublin, Sandomierz, Sieradz, Krakkó, Wroclaw elfoglalása és a Henrik sziléziai herceggel 1241. április 9-én megvívott legnicai csata után dél felé, Morvaország irá­nyába fordult.

Makkai László

A lengyel–magyar unió terve

III. Zsigmond jezsuita környezete nyilvánosan sürgette a rendi jogok korlátozását, az országgyűlésnek törvényhozóból tanácsadó szervvé süllyesztését, a választókirályságnak örökössé alakítását, sőt – a nagy és kis földesurak felháborodására – a polgárság jogainak szélesítését és a paraszti terhek, főleg a robot enyhítését is. Az udvar és a rendek közötti feszültség egyre növekedett, s mikor a svéd trónöröklés visszaszerzésére indított háborús áldozatok hiábavalónak bizonyultak, az ál-Dmitrijjel való oroszországi próbálkozás pedig 1606-ban a moszkvai lengyel megszállók lemészárlásával végződött, nyíltan kitört az elégedetlenség a király bel- és külpolitikájával szemben. Hogy mindebben a magyarországi események is szerepet játszottak, mi sem bizonyítja jobban, mint az 1606 augusztusában Sandomierzben létrejött rokosz, azaz rendi konföderáció programja. A felkelők követelték a külföldieknek a hivatalokból s a jezsuitáknak a királyi udvarból és a városokból, a papoknak a világi tisztségekből való eltávolítását, a protestánsok és pravoszlávok szabad vallásgyakorlását, a nemesek ügyeinek udvari helyett rendi törvényszékek elé utalását s az országgyűlési követek szigorú alkalmazkodását a helyi tartománygyűlések utasításaihoz.

R. Várkonyi Ágnes

II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata

II. Rákóczi György pedig nem akart a Porta eszközévé válni. 1657. január végén kelt át roppant hidegben a Máramarosi-havasok hágóján Erdély fejedelme, Noyers lengyel királyi titkár becslése szerint 18 ezer főnyi lovas, 5 ezer főnyi gyalogos és 6 ezer főnyi román csapatból álló hadsereggel. majd 20 ezer kozák csatlakozott hozzá. Valószínűbb azonban, hogy összesen csak 14 ezer főnyi katonasággal indult el. Hadjáratát igyekezett nemzetközi propagandával előkészíteni. Kiáltványban szólt a Német-Római Császárság fejedelmeinek frankfurti gyűléséhez. Szabadságuk helyreállítását ígérte a lengyel nemességnek és számított rá, hogy az ország elfogadja őt királyának. Vállalkozása katonailag és diplomáciailag látszólag sikerrel indult: csapatai elfoglalták Krakkót (1657. március 28.), és Sandomirnál egyesült a svéd és az erdélyi haderő, Északra vonulva ostrom alá fogták és bevették Breszt-Litovszkot (1657. május 23.), majd pedig Varsót.

A magyar diplomácia a nemzetközi elszigetelődés ellen

I. Péter cár, miután az északi háború rá nézve kedvezőtlenül alakult, diplomáciai úton akarta elejét venni XII. Károly svéd király további térhódításának. Úgy vélte, hogy Rákóczi megnyerheti Franciaországot, hogy közvetítsen Oroszország és Svédország között. XII. Károly még 1704-ben lengyel királlyá választatta Leszczynsky Szaniszlót, s 1706-ban az altranstädti békében lemondatta II. Ágostot a lengyel trónról. A cár, mint a sandomiri svédellenes lengyel konföderáció pártfogója, a Szaniszlóval szemben állítható ellenkirály-jelöltek között Rákóczit látta a legesélyesebbnek.