Sankt Gallen-i Brunó

A Múltunk wikiből

Prunward

püspök (972– )
Magyar Katolikus Lexikon – Kalocsa
972
nyár: Wolfgang einsiedelni szerzetes kísérletet tesz magyarországi térítésre; Prunward (Brunó) Sankt Gallen-i szerzetest a magyarok püspökévé szentelik Mainz mellett, Ingelheimben; Brunó innen Piligrim passaui püspök papjaival Magyarországra jön téríteni.

Györffy György

A nyugati térítés kezdete

Ottó 972 nyarán kelt át az Alpokon Paviából Sankt Gallenbe. Paviából elindulva követséget menesztett Lengyelországba és meghívta Meskó lengyel fejedelmet a húsvétkor Quedlinburgban tartandó gyűlésre, amelyet a keresztény hatalmak találkozójának szemelt ki. Úgy látszik, hogy augusztusban, Sankt Gallen-i tartózkodása alatt ért el hozzá Géza üzenete elhatározott szándékáról, mert legott püspökké szenteltetett egy Prunward nevű Sankt Gallen-i barátot, és Magyarországra küldte. Már régebben rámutattak, hogy a Prunward névnek a Prun~Brun~Bruno név a rövid alakja. Ugyanolyan „Kurzform” ez, mint a Gerhardé a Gero, Kuonradé a Kuno, Tankredé a Thammo. Prunward pedig azonosítható azzal a Prun, illetve Bruno néven szereplő püspökkel, akinek Ottó által írt ajánlólevele egy korabeli kódexbe bemásolva fennmaradt. Ottó, Isten kegyelméből felséges császár Biligrimnek (=Piligrimnek) a passaui egyház tisztelendő püspökének üdvözletünk és kegyelmünk. Brunó (=Prun) püspököt küldjük hozzátok és kedveltségteknek ajánljuk, azzal, hogy a legmesszebbmenőkig segítsétek, bármire is volna nálatok szüksége, és tiszteletteljesen és legkörültekintőbben vezessétek embereitekkel, valamint lovakkal és más úti szükségletekkel ellátva a magyarok végeire, amilyen közel csak lehet. Őt azért delegáljuk oda, hogy királyukat minél előbb összeköttetésbe hozza hatalmunkkal. Nektek pedig igen nagy gondotok legyen, hogy ez a követség a legbiztonságosabban létrejöjjön, mert ha feltett szándékunk sikerrel jár, abból nektek és mindnyájatoknak felettébb nagy hasznotok lesz. Isten veletek!”[1]

Ottó levelének vigyázóan sürgető hangneme nemcsak az első találkozó izgalmát leheli magából, hanem benne sűrűsödik húsz év gondja, várakozása: az augsburgi csatától kezdve, a magyarok megtérési kísérleteinek zátonyra futtatásáig s végül Ottó saját „kivárási politikájának” beigazolódása. Az idős császár erejét már gyengülni érezte, de azt a diadalt meg akarta érni, hogy ő vezesse be Krisztus aklába a megszelidített fenevadakat.

A Brunó követségét utóbb saját akciójának feltüntető Piligrim leveléből tudjuk, hogy az első térítők úgy vonultak a magyarok elé, ahogy azt Beda angol gestájából olvasták, ünnepélyes processzióval, litániát énekelve, ezüstkeresztet és Krisztus képét víve magukkal, és tolmácsoltatták mondanivalójukat.

A Sankt Gallen-i Necrologium szerint Brunó megkeresztelte a magyarok királyát, Ademar művének XII. századi interpolátora pedig – ezt a Brunót összetévesztve a 30 év múlva működött Querfurti Brunóval és egy másik Brunó püspökkel – az állítja, hogy a Brunó által megkeresztelt Géza király István nevet kapott. Az István–Mihály testvérpár megnevezés más új királyok családjában is előfordul, és így valószínű, hogy ezúttal Géza öccse, Mihály is felvette a keresztséget.


Ottó Sankt Gallen-i Brunót adta a magyaroknak püspökül, aki egyházilag a konstanzi püspök mellett Rudbert mainzi érsektől, a császár főkáplánjától függött. Sankt Gallen ugyanis mint császári monostor a császár kápolnájának volt alárendelve; a megtérő uralkodókat a császár kápolnájához kapcsolni nem csupán kitüntetés volt, hanem rejtett kifejezése annak az igénynek, hogy minden keresztény uralkodó a császártól, a római egyház védnökétől függ.


Az első sikeres térítő az egykorú szavahihető források szerint az akkori Svábországból, a mai Svájcból származó Sankt Gallen-i Brunó volt. Piligrim adott mellé bajor-karantán papokat, és munkálkodásáról csak Piligrim hamis szándékkal írt leveleiből tudunk meg néhány részletet. Két-három év alatt a nemesebb magyarokból ötezret kereszteltek meg, ugyanakkor a Magyarországra fogolyként hurcolt keresztények tömegesen vitték oda gyermekeiket megkeresztelni. Piligrim ezek számát még a magyarokénál is nagyobbra tette, ami abból a megtévesztő aspektusból fakadt, hogy a térítés a fejedelmi család udvarhelyei körül indulhatott meg, és nomád módra e fejedelmi „ordák”, udvarhelyek mellett telepítették le az idegenből elragadott kézműveseket, szolgálókat. Piligrim szerint ők kezdték el építeni az első kápolnákat.

Sank Gallen-i Brunó missziójával és az udvarhelyeken épült kápolnákkal áll összefüggésben, hogy a Szentgál helynevek, amelyek egyházuk védőszentjéről kapták nevüket, csak azon a szűkebb környéken fordulnak elő, ahol az Árpádok X. századi családi szálláshelyei voltak. Nyilvánvalóan ilyen az Esztergom, Kalocsa, Szekszárd és Veszprém melletti Szentgál, illetve a neki szentelt templom, a fejedelmi, hercegi és fejedelemnői udvarhelyek szomszédságában, de a nyugat-baranyai két Szentgál is egy-egy olyan patak mellett feküdt, amely a Siklós melletti Koppányhoz vezetett. A hatodik, a somogyi Orci nevű falu felett már inkább a Géza alatt beköltözött Orci német vezérhez kapcsolható, ha ugyan ő nem elkobzott udvari szálláshelyeket kapott meg.

Bizonyára Sankt Gallen-i Brunó honosította meg elsőnek a mainzi főegyház Szent Márton-patrocíniumát Magyarországon. Hogy a pannoniai Savariából eredő Szent Márton tours-i püspök (†400 k.) kultusza hamar elterjedt Magyarországon, arról a Géza fejedelem idejében megkezdett pannonhalmi Szent Márton-apátság tanúskodik, a patrocínium további terjedéséhez viszon a helyi kultusz is hozzájárult.

Sankt Gallen-i Brunó püspök működésének időtartamáról biztos adat nem maradt ránk. Thietmár feljegyzéséből bizonyos, hogy később is működött egy főpap (antistes) Géza udvarában, és István uralkodása kezdetén halt meg Domonkos, az első magyar érsek, akinek idekerülése rejtély.

Brunó méltatlan elfeledéséhez két körülmény járult hozzá. Egyrészt emléke belemosódott a később működött Querfurti Brunó alakjába, másrészt a 990-es évektől Szent Adalbert köre vette át a térítést, amely Adalbertnek és munkatársainak tulajdonított minden kezdeményezést, és minden korábbi misszió emlékét feledésnek adta át.

A magyar kereszténység eredetének kutatói nagy szerepet juttattak Piligrim passaui püspöknek, eléggé érdemtelenül. Kétségtelen, hogy Piligrimnek, mint a Duna vonalán legkeletebbre székelő püspöknek szerepe volt Sankt Gallen-i Brunó Magyarországra juttatásában, sőt bizonyos, hogy ő is adott papokat Brunó püspök mellé, akik az ausztriai karantán-szláv nyelv ismeretében Magyarországon mint térítők el tudtak boldogulni. A magyarság a nyugati térítők számára csak szláv nyelven keresztül volt megközelíthető. A 150 éves szláv–magyar szimbiózis ugyanis azt jelentette, hogy úr, vitéz és szolga egyaránt értett valamit szláv nyelven. Ez lehet a magyarázata, hogy a magyar nyelv keresztény terminológiájának második csoportja az a szlovén volt, amit a bajor-karantán végeken beszéltek. Ebből származik a kereszt(el), keresztény, malaszt, bérmál, apát, apáca, pilis, zsolozsma, szövétnek, parázna, szerda, csütörtök, péntek, vecsernye, veternye stb. szavunk. Piligrim azonban nem elégedett meg a térítés elősegítésével, hanem közreműködéséből tőkét akart kovácsolni hatalma növelésére. Arra törekedett, hogy a Magyarország feletti egyházi vezetést magának szerezze meg. Ennek érdekében hamisított több pápai bullát, amelyek azt a valótlanságot tartalmazták, hogy a passaui püspökség jogelődje, az ókeresztény laureacumi püspökség, amelynek épületei az Ennsburg közelében levő Lorch faluban romladoztak, korábban érsekség volt és alája tartoztak Avaria (Avarország) és Moravia (Morvaország) püspökei. Hamisítványai mellé írt egy levelet VI. Benedek pápának (973–974), amelyben az egész addigi magyar térítést – Brunó nevét meg sem elítve – saját egyéni akciójának és sikerének tüntette fel, sőt megfogalmazta a pápa adandó válaszát is, amelyben VI. Benedek minden törekvését szentesíti. Nincs tudomásunk róla, hogy Piligrimnek sikerült volna irományait Rómába eljuttatni.

Géza békés külpolitikája

Sankt Gallen-i Brunó működésének eredményeképpen vonult fel Quedlinburgba a magyar küldöttség, ahol II. Boleszlav cseh fejedelem is megjelent.

Térítés és az egyházszervezés elindítása

Ami a magyar egyházszervezetet illeti, kezdetben mozgékony térítőpüspökségekkel kell számolnunk. Ilyen lehetett Géza püspöke, Sankt Gallen-i Brunó.

Lábjegyzetek

  1. Gombos III. 1776.

Irodalom

Prunward és Brunó azonosítására lásd Pauler, A magyar nemzet története Szent Istvánig 106, 189. kk.; Györffy György, A magyar kereszténység kezdetei (Élet és Tudomány 27. 1972. 634). Brunó levelének szövegét lásd Fejér, Codex Diplomaticus hungariae ecclesiasticus ac civiles I. 257; MGH Epistolae Selectae III. Codex epistolarum Tegernseensium. Ed. K. Strecker (Berlin, 1925). 100–101.