„Sarolt fejedelemné” változatai közötti eltérés

A Múltunk wikiből
(Irodalom: -)
a (egy változat)
 
(Nincs különbség)

A lap jelenlegi, 2016. december 25., 11:00-kori változata

? , 954 körül – 997 után
Wikipédia
997
Koppány fellázad, és ostrom alá veszi Sarolt fejedelemasszony várát, Veszprémet. István német lovagokkal erősített seregével Koppányt leveri.
1045
Péter Magyarország váraiba német és olasz helyőrséget rendel. Péter uralma ellen Boja és Bonyha, Sarolt unokaöccsei vezetésével összeesküvést szőnek; Péter az összeesküvőket kivégezteti.

Györffy György

Az erőviszonyok átrendeződése

A Taksony uralmának végére tehető GézaSarolt házasság viszont a fejedelmi hatalom erősítésének kezdetét jelentette.

A Magyar Krónika egy igen archaikus részében Géza házasságáról szólván megemlíti, hogy Géza házasságát Béld vagy Belüd (Beliud) hozta létre, aki Kalán (Kulan) leányát bírta nőül.

A külpolitika átfordulása

Heves megyében utóbb is kaptak fejedelmi rokonok szállásbirtokot (Pata–Aba, SaroltBoja, Domoszló herceg]]), így valószínű, hogy Tonuzoba sógorságban állt Taksonnyal.

Géza történelmi szerepe és egyénisége

A magyar krónikák egybehangzó vallomása szerint Géza egyetlen felesége István anyja, Sarolt volt, az erdélyi gyula leánya. Ez a híradás összhangban van az Altaichi Évkönyvek azon adatával, mely szerint István anyai nagybátyja Julus rex volt, de összhangban van a kortárs Thietmár híradásával is, aki Géza időskori feleségét Beleknegininek, „fehér úrasszony”-nak nevezi, ez ugyanis a bolgár-török Sar-aldy „fehér hölgy” (menyét) név fordítása. A Beleknegini nevet Thietmár elbai szláv (szorb) értelmezés szerint szép úrnőnek fordította, s lehet ez is az oka, hogy legrégibb gestaírónk szerint Sarolt szépségét a környező fejedelmek sokáig emlegették.[1] A szépség azonban ez esetben nem párosult szelídséggel, mert Thietmár szerint a „szép úrnő szerfölött ivott és a lovat vitézek módjára ülte meg, egy embert pedig haragjában felhevülve meg is ölt. Ez a megfertőzött kéz jobban tenné – tanácsolja a szász püspök –, ha orsót forgatna és dühét türelemmel fékezné!"[2] Erős egyéniségéről a Szent Adalbert köréhez tartozó Querfurti Brunó is megemlékezett: „Férjét, és ami a férjéé volt maga kormányozta. Vezetése alatt a kereszténység megkezdődött, de pogánysággal vegyült a megfertőzött vallás és rosszabb kezdett lenni a barbárságnál.”[3] Minthogy Brunó fő informátora a 996-ban ideköltözött Radla volt, ez a portré Gézát halála előtt, kortól és betegségtől megtört állapotában jellemzi; Sarolt ténylegesen csak ekkor tartotta kezében a kormányrudat.

A nyugati térítés kezdete

Mint fentebb szóltunk róla, a magyarországi térítés 953-ban indult meg, amikor a gyula vezette követség egy görög püspököt hozott Magyarországra. A püspök központja valószínűleg Dél-Magyarországon volt; itteni működése nem volt hosszú életű, de nagy hatást gyakorolt István „gyulára”, Sarolt apjára vagy nagybátyjára. A gyula rövidesen bekövetkező halála és a kitört háborúság a biztató kezdeteket elhervasztotta, s így ha Sarolt kereszténynek született is, felette kérdéses, hogy a zabolátlan nomád hercegnő mennyiben vált hivővé.

Géza Saroltot talán még mint herceg vette feleségül, amikor a bihari dukátust birtokolta, és udvarai Szolnok és Szarvas vidékén kívül az Al-Dunánál voltak.

Géza békés külpolitikája

Ami a lengyel – magyar kapcsolatokat illeti, a XII. századtól kezdve elterjedt a lengyel kútfőkben az a tudósítás, hogy Géza magyar király feleségül vette Meskó lengyel király leányát, Adelhaidot; ő térítette meg Gézát, és isteni intés nyomán ő szülte neki 975-ben Szent Istvánt. Ez a legendás motívumokat tartalmazó híradás, mely sem az egykorú kútfőkben, sem a legkorábbi lengyel krónikákban nem található meg, ellentétben áll a Saroltra vonatkozó híradások egybevágó csoportjával.

Számos történész úgy próbálta az ellentmondást feloldani, hogy két feleség időbeli egymásutánját tételezte fel: Sarolt után Adelhaidot. Thietmár azonban a zabolátlan „fehér hölgy”-et (Saroltot) Géza uralkodásának végén jellemzi. Annak viszont, hogy Adelhaidot Géza első feleségének tulajdonítsuk, a legkorábbi lengyel-magyar kapcsolatok mondanak ellent.

Központosító belpolitika

Géza uralmának támaszai közül egynek a nevét ismerjük biztosan: Beled vagy Béld, aki a krónika szerint Sarolttal való házasságát létrehozta. Lehet, hogy a gyulák rokonságához tartozott.

István trónjának biztosítása

Az viszont ténynek fogható fel, hogy István felserdülésekor, a nagylegenda szerint tehát akkor, amikor a puer korból az adolescens korba lépett át, tehát 14–15 éves korában, Géza összehívta Magyarország főembereit és a következő rendet, azaz a vitézeket, és közös tanácskozás után Istvánt jelölte utódjául. A tanácskozás formális lehetett csupán, mert az országgyűlésen csak Géza és Sarolt akarata érvényesülhetett.

Koppány lázadása

Elsőként az utódlásból mellőzött és a somogyi dukátusban körülzárt Zerind fia Koppány lázadt fel. Annak, hogy magának követelte Géza özvegyét, Saroltot, a levirátus intézménye adja meg a magyarázatát. E nomád szokás szerint az elhalt családfő jogos utóda az uralommal és vagyonnal együtt megörökli a családfő feleségét is. Bár Koppány 972-ben valószínűleg megkeresztelkedett, kereszténysége felszínes lehetett, és ha őt az új törvény alapján szorították ki az uralomból, akkor ő a régi törvény alapján keresett erre orvoslást.

Koppány követelésével összhangban van, hogy elsőnek Veszprém várát vette ostrom alá, amely az Árpád-korban az uralkodó feleségét, Géza idejében nyilván Saroltot illette meg.


A csatában Koppány is elesett. Testét felnégyelték, és négy vár kapujára tűzték ki. Koppány bűnhődése a pogányság és kereszténység válaszútján levő magyarság jogszokásának felelt meg. A Biblia a levirátust paráználkodásnak tekintette, a rokon volgai bolgárok X. századi jogszokása szerint pedig a paráználkodó büntetése felnégyelés és a felnégyelt részek kifüggesztése volt. Koppány a levirátus jogán Sarolt ura akart lenni, s meglehet, hogy e bolgár büntetésmód mögött a bolgár nevet viselő Sarolt ítélete rejlik.

István király egyénisége

Különös értéke van szempontunkból Thietmár merseburgi püspöknek, aki mindenkit a legszigorúbb mércével mért, és a szászokon kívül minden nációt lenézett. Gézáról és Saroltról adott lesújtó portréját már közöltük.

A keresztény királyság megalapítása

Bár Adalbert nem tartózkodott hosszabb ideig Magyarországon, és nem fejtett ki maradandó térítő munkát, szoros kapcsolatot épített ki Gézával és Sarolttal. Ennek volt eredménye, hogy amikor 995-ben a cseh fejedelem Adalbert rokonságát kiirtatta, Adalbert hívei részben Lengyelországba, részben Magyarországra menekültek.

Központosító harcok

A Gyulafehérvárt székét tartó Gyula nem állt ellen, feleségével és két fiával, Bujával és Bonyhával megadta magát. István kiséretében Magyarországra jöttek, és itt kaptak kárpótlásként szálláshelyet; a helynevekből úgy tűnik, hogy a Dunamelléken és Heves megyében, ahol beházasodott családtagok tartották udvaraikat, és ahol Saroltnak is volt szállása.

Jogi írásbeliség, oklevéladás, törvénykezés

A nyugati kereszténység Géza kori missziójával a latin írásbeliség vette kezdetét. Géza mellett püspöke, illetve Radla, a térítő barát látta el a latin nyelvű levelezést; Szent Adalbert Sarolthoz és Radlához írt levelének szövegét megőrizte Querfurti Brunó életírása.

Pogánylázadás

A Magyar Krónika szerint elsőként Viska, továbbá Buja és Bonyha, az erdélyi Gyula két fia, Sarolt unokaöccsei álltak annak a mozgalomnak az élére, amely Péter uralmának megdöntésére a Vazul-fiakat akarta behívni.

Lábjegyzetek

  1. SRH I. 291.
  2. Gombos III. 2203 – 2204.
  3. Gombos III. 2297.

Irodalom

Géza és Sarolt egyéniségére lásd Querfurti Brunó és Thietmár (Gombos III. 2203, M97). A Géza név eredetére lásd Czeglédy Károly, Magyar Nyelv 62. 1966. 326–333; Névtudományi vizsgálatok 124–126. Géza feleségére, a Sarolt-, illetve Adelhaid-kérdésre a régi irodalmat ismerteti Döry Ferenc, Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján II. 656. kk.; Adelhaidot tekintette Géza feleségének például Karácsonyi János, Turul 24. 1906. 98–99; 27. 1900.4. kk.; Saroltot, majd Adelhaidot újabban Sz. de Vajay, SF 21. 1962; Sarolt mellett bizonyított Pauler, A magyar nemzet története Szent Istvánig 187; Pauler, A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. II2. 381–382; Nagy Géza, [Turul] 24. 1906. 65. kk.; 25. 1907. 139; Hóman, A SZENT LÁSZLÓ-KORI GESTA UNGARORUM ÉS XII–XIII. SZÁZADI LESZÁRMAZÓI 90–91; Györffy György, Koppány lázadása. Somogy megye múltjából 28; Szegfű László, KKKK 239–251. Sarolt nevének eredetére lásd Melich, A honfoglaláskori Magyarország I. 45–51.