Szombathely

A Múltunk wikiből
(Savaria szócikkből átirányítva)

latinul Savaria, németül Steinamanger, szlovénül Sombotel, horvátul Sambotel

Magyarország legrégibb alapítású városa, melyet a Nyugat királynőjének is neveznek, Vas megye és a korábbi Vas vármegye székhelye
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs, proc_open() is disabled.
Szombathely címere

Savaria Szombathely római kori elődje: Wikipédia – Szombathely#A város ókori története. Savaria

Herény Szombathely része. Irány Magyarország

41–54
Claudius római császár uralkodása. Savaria alapítása.
294–295
Az igazgatási reformok kezdete, amelyek végén Pannoniát négy tartományra osztották: Pannonia Superior északi fele Pannonia Prima (székhelye Savaria), déli része Savia (székhelye Siscia); Pannonia Inferior északi része Valeria (székhelye Sopianae), déli fele Pannonia Secunda (székhelye Sirmium). A katonai helytartók (duxok) továbbra is Carnuntumban és Aquincumban maradnak.
804–805 tele
Nagy Károly az Oriens területére menekült avar kagánnak a Savariától és Carnuntumtól keletre eső területet ajándékozza.
1777. február 17.
Mária Terézia elrendeli a szombathelyi és a székesfehérvári római katolikus püspökség felállítását.
1872. október 3.
Befejeződik a Magyar Nyugati Vasút (SzékesfehérvárVeszprémSzombathelyGraz) építése.

Tartalomjegyzék

Mócsy András

A római uralom külső és belső konszolidációja

Városi rangú település azonban csak egy alakult ki, Savaria (Szombathely), amelyet Claudius korában a carnuntumi legio kiszolgált katonáinak juttatott földosztással alapítottak. A colonia Claudia címet viselő város igazgatási körzetét, territoriumát a római kataszter derékszögű hálózatával felmérték; ezt a nagyszabású munkát (centuriatio) az egész tartomány területén valószínűleg az i.sz. II. század elején fejezték be. Ez volt az alapja az adózási rendszernek is, amely alól a római jogú városok (coloniák és municipiumok) sem mentesültek.

Belpolitikai reformok és a tartományi igazgatás kiépítése

Alsó-Pannonia egyetlen legiójának utánpótlását és veteránjainak letelepítését a flaviusi colonia, Sirmium biztosította, a három felső-pannoniai legióhoz azonban csak két korábbi colonia, Savaria és Siscia tartozott.

A markomann háború és a dunai katonaság aktivizálódása

A II. század közepének békés viszonyai a korabeli közvéleményben a tartós biztonság és a közelgő aranykor érzetét keltették. A dunai tartományokban is számos jele van ennek a nyugodt virágzásnak, amelyet a városok olyan alkotásokkal is kifejezésre juttattak, mint a római város önkormányzatát jelképező capitoliumi szentélyek monumentális kiképzése Savariában és Scarbantiában.

A severusi virágkor

  • Egyes belső-pannoniai városoknak, például Sisciának vagy Savariának nyújtott anyagi természetű kedvezményeken kívül az új dunai politika legszembetűnőbb jele a két pannoniai helytartói székhely, Carnuntum és Aquincum colonia rangra való emelése volt.
  • A severusi konjunktúra vonzóerejével magyarázhatjuk Pannonia harmadik nagy bevándorlási hullámát. Az italicusok I. századi, a Rajna mentiek és galliaiak Flavius–Traianus kori nagy bevándorlása után a Severus-korban egyes pannoniai településeket szinte elárasztottak keleti, főleg syriai vállalkozók. Brigetio ma ismert decurióinak többsége szír volt, de sok szírt ismerünk Aquincum, Savaria, Carnuntum és más városok felirataiból is. E bevándorlást feltehetőleg a pannoniai csapatok számos Severus-kori hadjárata váltotta ki, amikor is a keletről visszatérő csapatok keleti katonákat hoztak magukkal.

Pannonia és a központi hatalom megszilárdulása

A szarmata-kérdés lezárását követő évek békés viszonyai között hajtották végre Pannoniában azt a közigazgatási reformot, amely része volt az egész birodalomra kiterjedő igazgatási reformnak. Az alapelv egyrészt a tartományok kisebb egységekre való feldarabolása és egyúttal nagyobb, sok tartományt egyesítő igazgatási körzetek létrehozása, másrészt a polgári és katonai kormányzás szigorú szétválasztása volt. Ennek megfelelően a helytartói hatalmat két helytartó, a polgári praeses és a katonai dux között osztották meg. A két pannoniai tartományt további két-két részre osztották a Dráva mentén: Felső-Pannoniának a Drávától északra eső része lett Pannonia Prima (Első Pannonia), délre eső része pedig Savia. Alsó-Pannonia északi fele Valeria, déli fele – a Szerémség és a baranyai háromszög – Pannonia Secunda (Második Pannonia). Az új tartományi székelyek Savaria, Siscia, Sopianae és Sirmium lettek, Prima és Valeria tartományok duxai azonban továbbra is Carnuntumban, illetve Aquincumban székeltek. Sirmium egyben az illyricumi tartományok fővárosává vált.

A késő antik idők Pannoniában

Azok a municípiumok, amelyek korábban sem voltak igazi városok, hanem inkább csak a municipális territóriumok igazgatási székhelyei, Pannonia belsejében elvesztették jelentőségüket, míg az igazi városok, különösen pedig a tartományi székhelyek (Savaria, Sopianae, Siscia, Sirmium) és a Szerémség városai (Mursa, Cibalae, Bassiana) új virágkort értek meg. A jólét és a fényűzés mind az építkezésben, mind a temetkezésben a nagybirtokok villaközpontjaira és az igazgatási székhelyekre jellemző.

Bóna István

Nedao után

Valószínűleg más oka is volt annak, amiért a gepida szövetségesek sietve elhagyták Pannoniát. A galliai senatori arisztokráciától és a vizigótoktól császárrá emelt Avitus, gót seregeivel, 455 októberében váratlanul megjelent Pannoniában, s névlegesen helyreállította a nyugatrómai uralmat. Valójában rövid hadjárat volt ez, elsősorban az Emona–Savaria–Vindobona utat nyithatta meg a nyugatrómai uralom alatt álló Duna-parti Noricum (Noricum ripense) felé, mégis elegendő volt ahhoz, hogy az ezer sebből vérző szövetségesek meghátráljanak előle. Már csak azért is, mivel újabb régészeti ásatások tanúsága szerint Pannonia középpontjában, a Balaton déli végében fekvő fenékpusztai késő római erődben is katonai bázist létesített.

A keletre visszavonuló hunok 455 végén elfoglalták egykori osztrogót szövetségeseik földjeit. A felbolygatott gótok, feltehetően Marcianus felszólítására, a kivándorlást választották; 456-ban a császár a szövetséges népek közé fogadta őket. Évi 100 font aranysegélyt kaptak és Pannoniát szállásterületül. Az osztrogótok Sirmiumtól „Vindomináig” (Bécs) megszállták Pannoniát; Noricum keleti határvárosát, Asturist 456. szeptember elején, közvetlenül a nagy savariai földrengés előtt érték el. A noricumi határt azonban nyugatrómai szolgálatban álló barbár foederati-katonaság zárta el előttük.

A 456. szeptember 7-én, péntekről szombatra virradó éjszakán Savariát romba döntő földrengés végzetes katasztrófa volt Pannonia római lakossága és élete számára, a tartomány legnagyobb városa, kormányzati és ókeresztény központja szűnt meg létezni. Ettől kezdve a Drávától északra csak Scarbantia (Sopron) hatalmas falai mögött pislákolt valamelyest szervezett római élet, és Sopianae-ban (Pécs) tengődtek tovább az ókeresztény kultuszhelyek. A tartomány belsejében az egykor római, most barbár gazdaságok, nagybirtokok paraszti és kézműves szolgarétegével lehet számolni, tényleges jelentőségével azonban egyelőre nem vagyunk tisztában.

Az Oriens és korai szervezete

Az avar kagánok 805 után a Savaria (Szombathely) és Carnuntum (Deutsch-Altenburg) határvonaltól keletre rendezték be új szállásukat, a Dráván túli szláv törzsfők Siscia (Sziszek), az antik nagyváros romjai közt, a Száva déli partján.

Etnikai viszonyok

804 késő őszén váratlan menekülők jelentek meg az Oriens területén, nem kisebb személyiség, mint a hajdani avar birodalom ura, a kagán, övéivel és előkelőivel (optimates). A keresztény Theodorus kagán és pogány kísérete a szláv és bolgár ellenség elől futott; menedéket kértek. Károlyt nyilván meglepte hajdani hatalmas ellenfelei utódjának hódolata, visszaállította uralmát a Carnuntum–Savaria határvonaltól keletre élő pannoniai avarság, tehát a tudun felett is. Német Lajos 860. évi oklevele Savaria közelében a wangarok tartományának határhegyéről beszél, nyilván a 805-ben letelepített kagáni kíséret és nép utódainak egykori területéről.

Az egyház

860-ban az Oriens–Pannoniában fekvő negyvennégy(!) salzburgi birtok közt szerepelt Savaria civitas, az egyetlen nyugat-dunántúli római város, amelynek romjai közt 791-ben és 805-ben még emberek éltek, 10 elnyelt egyházi birtok templommal együtt, és két beolvasztott világi nagybirtok. Kocel birtokainak konfiskálásakor rátették kezüket az egykori Pribina-birtokok nagy részére is – ezeket a Conversio úgy tünteti fel, mintha már 847–850 előtt is a birtokában lettek volna. A valószínűleg IX. századi eredetre visszamenő híres hamisítvány, az Arnulfinum adatai többnyire nem járhatnak messze a valóságtól. Savariában már az egyházat, tizedét és birtokait salzburgi tulajdonnak mondja, salzburgi tulajdonba ment át a mosaburgi (zalavári) Szent Adorján-monostor, keleten salzburgi birtokként tűnnek fel V. Aecclesiae (Pécs), nyugaton a nemrég alapított durnawai Szent Rupert-monostor (Somlóvásárhely) egyházat is, tizedével és a város kétharmadával együtt.

Györffy György

A vezérek szállásrendje és a törzsek

Bulcsú nyári szálláshelyét jó okkal keresték a Szombathely közelében fekvő Bulcsú (ma Búcsú) nevű faluban.

A nyugati térítés kezdete

  • Hogy a pannoniai Savariából eredő Szent Márton tours-i püspök]] (†400 k.) kultusza hamar elterjedt Magyarországon, arról a Géza fejedelem idejében megkezdett pannonhalmi Szent Márton-apátság tanúskodik, a patrocínium további terjedéséhez viszont a helyi kultusz is hozzájárult.
  • Törekvéseiről viszont tudomást szerzett unokabátyja, Frigyes salzburgi érsek, aki Pannoniát egyházi szempontból a saját vadászmezejének tekintette, s jogai védelmére ugyanolyan eszközökhöz folyamodott, mint Piligrim. VI. Benedek pápa nevében hamisított egy oklevelet, amelyben a pápa Frigyes salzburgi érseket egész Noricum (Ausztria), Alsó- és Felső-Pannonia apostoli vikáriusának nevezi ki, és mindenkit egyházi átokkal sújt, aki e területeken érseki igényekkel lépne fel. Emellett Arnulf király nevében 885-ös évszámmal szerkesztett egy birtokösszeírást, amely – több-kevesebb alappal – számos dunántúli helységet, így Pécset, Zalavárt és Szombathelyet az érsek birtokának tüntet fel, és ezt 977-ben II. Ottó császárral megerősíttette.

Térítés és az egyházszervezés elindítása

Szent Mártonról életrajza annyit közöl, hogy a pannoniai Sabaria városban, azaz Szombathelyen született, a legendateremtő képzelet azonban azt eredményezte, hogy Pannonhalmát mondják születési helynek, és a hegy alatt eredő vizet Sabaria-forrásnak nevezzék.

Sinkovics István

Önkormányzatok, helyi igazgatás

Az ország nyugati felében működött a négy szabad város és mezőváros bírósága, a „pártatlan bíróság”. Kőszeg, Rohonc, Szombathely és Csepreg 3-3 megbízottja ült össze időnként abban a városban, amely összehívását javasolta, és az illető város bírája vezette a tárgyalást. Eleinte csak bűnügyekben mondott ez a bíróság ítéletet, később egyéb perekben is, és az ítélet végrehajtása is az összehívó városra várt.

R. Várkonyi Ágnes

Országos támadás, társadalmi érdekegység

1703 végén Rákóczi sereggyűjtő hadnagyokat küldött át a Dunán, s a dunántúli szervezkedés vezetői – kisnemesek, végvári katonák, vármegyei tisztek – december 20. körül megtartott pápai gyűlésükön elhatározták, hogy csatlakoznak a szabadságharchoz. Követségük 1704. január 3-án érkezett Bercsényihez, s január 11-én Károlyi Sándor 5 ezer főnyi haderővel átkelt a Dunán. A dunántúli sereg élére a végvári katonasággal szoros szervezeti, családi kapcsolatban levő köznemesek kerültek. A végvárak régi, részben elbocsátott, részben letelepített katonaságának és a fegyvert fogó jobbágyoknak köszönhető, hogy Rákóczi csapatai rövid idő alatt felszabadították csaknem az egész országrészt, a Kemenesaljától Baranyáig, a Vértes hegységtől a Muraközig. Megnyitotta kapuit többek között Veszprém, Székesfehérvár, Rohonc, Kőszeg, Ruszt, Sárvár, Szombathely, Körmend és Szentgotthárd, felkerültek Rákóczi zászlói Tata, Siklós, Simontornya és a Balaton melléki várak tornyaira; ostromgyűrű szigetelte el Győrt, és körülzárták Esztergomot.

Heckenast Gusztáv

Magyarország ipara a szatmári béke utáni fél évszázadban

E beavatkozások természetét illusztrálja például a szombathelyi tanács 1752, évi intézkedése, amellyel törölte a városi céhek szabályzataiból a céhmesterek házasodási kötelezettségéről szóló pontot, vagy a komáromi tanács 1759. évi rendelete, amely az új mester által adandó remekebédet a pazarlás eltávoztatása végett (!) a következő nyolc fogásban maximálta: kolbászos leves, tehénhús tormával, savanyúkáposzta hússal, rizskása tyúkhússal, bárányhús citromos lével, fejérpecsenye, csibe, egy malac és sült lúd, saláta, végül egy tál fánk.

Vörös Károly

A város

Lehetőségeihez képest azonban még az 1730-as években sem sokkal már a töröktől mindvégig megkímélt, bár a hódoltság határához közel eső, dunántúli Szombathely püspöki város képe. Bél Mátyás leírása szerint a várost egyszerű fal és nemigen mély árok veszi körül. A falakon belül három templom és egy kápolna tornya emelkedik ki; egy kanonoki ház és ferences, valamint domonkos rendház emeli a városképet. A lakóházak azonban, melyek régen sokkal gondozottabbak voltak, az utolsó háború és kivált a Rákóczi-szabadságharc viharaiban annyi viszontagságon mentek át, hogy csak szomorú, romladozó képet mutatnak; ebben részük van a gyakori tűzvészeknek is. Maga a vár, melyet Rákóczi alatt részben már le is romboltak, tovább düledezik.

Kosáry Domokos

A jozefinizmus és a katolikus egyház

A kormányzat persze látta, hogy baj van az elmaradt kolduló rendekkel is, és hogy az egyházmegyék átszervezésre szorulnak: túl nagyok és nem fordítanak elég gondot a plébániákra, a falusi nép körében végzett funkciók ellátására. Ezért előbb 1776-ban a roppant terjedelmű esztergomi főegyházmegyéből kihasították a besztercebányai, rozsnyói, szepesi püspöki megyét, majd 1777-ben felállították az új székesfehérvári és szombathelyi püspökséget.

Képzőművészet

A kiegyensúlyozott ritmusú szombathelyi püspöki palotát (1777–1783), valamint a higgadtan monumentális pozsonyi prímási palotát (1777–1781) a Tirolból átkerült Hefele Menyhért emelte. Az egri püspöki palota átépítését a morva származású Fellner Jakab végezte, aki a bécsi és francia ízlés egybeötvözőjeként a klasszicizmus felé vezető átmenet legjelentősebb képviselője volt Magyarországon. Fő műve a még Joseph Ignaz Gerl tervei szerint elkezdett egri líceum monumentális, négyszög alakú épülete (1765–1785) volt, amely az Esterházy püspök által tervezett egyetemnek szolgált volna székhelyül. Fellner már klasszicizáló díszítőelemekkel helyettesítette az eredeti tervek rokokó motívumait. Főbb téregységeit, az ovális földszinti előcsarnokot a lépcsővel, a főhomlokzatra nyíló dísztermet, a déli oldal hatalmas könyvtártermét és az északi front kápolnáját a hátsó fronton az 53 méter magas csillagvizsgáló egészítette ki. Fellner nevéhez fűződik a veszprémi püspöki palota (1765–1776) és a pápai plébániatemplom (1774–1783) építése is.

A legjelentősebb rokokó világi kastély, az Esterházyak fertődi székhelye, lényegében véve időszakunk elején már megkezdte funkcióját. A A szerényebb hazai viszonyokhoz jobban illő s így elterjedtebb Pest környéki típus képviselői is készen álltak, illetve befejeződtek, mint a Ráday-kastély Pécelen (1770).

A vidéki kastélyok hálózata, a régi ország széles vidékein, a 18. század utolsó harmadában kezdett igazán sűrűvé válni. Egymást követték, hogy csak jellemzőbb példákat idézzünk, Boldogkőváralja (1768), Likvánd (1770), Monyorókerék (1779); Pomáz (1775), Gomba (1773), Darnó (1776), Nagy-Bossány (1776), Újfutak (1777) kastélyai. Az Esterházyak Pápán (1777), illetve, másik ágon, a Fejér megyei Csákváron (1781) építtettek, kastélyt. Mindezek építéstörténetéről, mestereiről nem sokat tudunk. A vagyonos középnemesség építkező kedvét jelezte a márkusfalvi Máriássy-kastély átépítése (1778). – A század vége felé már határozottan kialakulóban volt a reprezentatív, főúri kastélyok mellett azok egyszerűbb, olcsóbb, középnemesi változata, a vidéki kúria, amelynek csak középrésze kiemelkedőbb, oszlopos tornáccal, háromszögű oromzattal, s ehhez kétfelől alacsonyabb épületrészek csatlakoznak. Közülük a jelentősebbek, (Keszeg, Noszvaj, Vasszécsény, Nagyberki) is már szerényebb, hazai városi építőmesterek alkotásai voltak.

Az udvar, a kormányzat nagyarányú megrendelő tevékenysége folytatódott. Részint már meglévő nagy paloták, Buda és Pozsony továbbfejlesztése terén, de még inkább, a felvilágosult abszolutizmus céljainak megfelelően, a hivatali középületek, a pénzügyi, műszaki, gazdasági, közigazgatási apparátus működéséhez szükséges építmények létrehozása és korszerűsítése terén. A Kamara építészei ezek hosszú sorát tervezték és hozták tető alá Pozsonytól az erdélyi határszélig. A pozsonyi vár újjáépítése, valamint a budai királyi palota befejezése (1766–1770) Franz Anton Hillebrandt műve volt, aki 1757-től a pozsonyi Magyar Udvari Kamara építészeként minden jelentékenyebb magyarországi állami építkezés irányítója volt. Nevéhez fűződik, egyebek között, a budai várbeli klarissza kolostor épületének átalakítása (1783–1785) a királyi kúria és az országház céljaira (ma a Magyar Tudományos Akadémia épülete). Egyszerűbb kincstári középületek, iskolák, sőt immár kifejezetten ipari üzemi épületek tető alá hozásával Thallherr József kamarai építész foglalkozott sokat. Nevéhez fűződött az óbudai selyemgombolyító ötemeletes, toronyszerű épülete (1785). Mind fontosabb szerep jutott a jelentősebb városok helyi mestereinek. Közülük Nepauer Mátyás Máté bővítette a budai városházát, Jung József pedig Pesten és környékén fejtett ki építészi tevékenységet.

A festészet időszakunkban lassú, de ugyancsak észrevehető áttolódást mutat, az egyházi rendeltetéstől a világi felé. A nagy freskóktól a kisebb tájkép, arckép vagy éppen a rézmetszet, a grafika felé. A feudális nagyurak világától a városok polgári-nemesi közönsége felé.

Induláskor még a nagy épületek, elsősorban templomok művészi díszítését szolgáló mennyezet- és falképek hagyományos műfaja volt az uralkodó. A fényes székesegyházaktól a jobb falusi templomokig mindenütt találkozunk vele, ha persze nem is azonos szintű kivitelben. Legjelentősebb művésze továbbra is a bécsi akadémia köréből, azon osztrák és cseh-morva festők közül kerültek ki, akik az olasz nyomokon kialakított osztrák freskóstílust az egész monarchia területén meghonosították. Közéjük tartozott Josef Ignaz Mildorfer (1719–1775), aki a fertődi Esterházy-kastély, Johann Bergl, aki a pesti Pálos-(Egyetemi-) templom mennyezetfestője (1774) volt, valamint az egri líceum két művésze: Franz Sigrist, aki a díszteremben a tervezett négy egyetemi fakultást (1781–1783), és Johann Lucas Kracker, aki a könyvtárteremben a tridenti zsinatot festette meg (1777–1778), és akinek nevéhez ezen és az aszódi Podmaniczky-kastély képein (1770–1777) kívül nem egy más, köztük falusi, templom festői díszítése, oltárképe fűződik. A bécsi művészek közül továbbra is Maulbertsch volt a legjelentősebb és legegyénibb festő. Időszakunkban készült főbb művei: a győri székesegyház főhajójának mennyezetképe (1772, 1780), a váci székesegyház kupolaképe (1774), a pápai plébániatemplom mennyezetének immár klasszicizáló Szent István-freskói (1781–1782), a kalocsai érseki palota (1783–1784) és a szombathelyi püspöki palota nagytermének mennyezetképei (1784) kissé változott stílusban próbálták hagyományos mondanivalójukat kifejezni. Kompozícióik világosabbá, higgadtabbá váltak, körvonalaik határozottabbá, színeik hűvösebbé.

Benda Kálmán

Az elégedetlenek egymásra találása

A továbbiakban most már minden azon múlott, sikerül-e a radikálisokat és a patriótákat egy szilárd szervezetbe összefogni, s a megyék erejével az egész országot mozgósítani. Mert ahogy Kresznerics Ferenc szombathelyi tanárnak írta egy ismeretlen barátja Pestről: „sok már mindenfelé a jakobinusi lélekkel lehelő, csak mód nincs. De adj a kezébe fáklyát, meglátod, ha nem tudja-e hordozni.”[1]

Vörös Károly

A városi funkciók átrendeződése

A jelentőségben és nagyságban már Kőszeg elé lépő Szombathely fejlődéséhez is a földesúr szombathelyi püspökén túlmenő nagybirtokosi érdekek fűződnek.

A polgári életmód kerete és meghatározója: az urbanizálódás

A leginkább polgárosult városokban (például 1838-ban a csak püspöki polgárvárosi rangú Szombathelyen is) a polgárosodás útján tett előrehaladás jeleként városszépítő egyletek létesültek.

A magyar színjátszás kiteljesedése

Csak néhány példa ezekből az úti programokból: 1820-ban a Révkomáromi Nemzeti Színjátszó Társaság Komáromból kiindulva a Győr, Szombathely, Sopron, Szombathely, Zalaegerszeg, Szombathely, Pozsony, Sopron, Kismarton, Szombathely, Zalaegerszeg, Komárom, Győr, Komárom állomások által meghatározott kacskaringós útvonalat járta végig.

Katus László

A bányászat és a nehézipar

Vidéken az Osztrák–Magyar Államvasúttársaság resicai gépgyára a legjelentősebb, ezenkívül a Bars megyei Vihnyén (Kachelmann), Kassán (Fleischer), Mosonban (Kühne) és Szombathelyen (Mayer) működtek nagyobb gépgyárak.

A könnyűipar

A hagyományos posztóipar központjai a Dunántúlon (Tata, Veszprém, Kőszeg, Szombathely, Pinkafő) és a Felvidéken (Szakolca, Gyöngyös, Szepesség) visszafejlődtek, de teljesen nem tűntek el.

Orosz István

Az állattenyésztés fejlődése

Az első tejszövetkezet Vas megyében, Szombathelyen alakult 1882-ben. A tejet nemcsak Szombathelyen, hanem Bécsben is értékesítették.

Katus László

Az urbanizáció meggyorsulása

Négy évtized alatt több mint megkétszereződött – Budapesten kívül – 5 dunántúli (Pécs, Szombathely, Kaposvár, Zalaegerszeg, Nagykanizsa), 5 felvidéki (Kassa, Nyitra, Losonc,Máramarossziget, Beregszász), 2 délmagyarországi (Újvidék, Temesvár) és egy erdélyi város (Sepsiszentgyörgy) lakossága.

Vörös Károly

A természettudományok és a műszaki tudományok

A Gothard testvérek herényi kis csillagvizsgálója a fotografikus módszer eredményeivel, a novák és a planetáris ködök spektrumainak összefüggésére vonatkozó felfedezésével válik ismertté.

Katus László

Az egyes iparágak fejlődése

1899-ben alapították a szombathelyi, 1901-ben a pápai és a győri, 1906-ban a kőbányai, 1907-ben a kispesti textilgyárat.

Az infrastruktúra: szállítás és építkezések

A lóvasutat fokozatosan a villamosvasút váltotta fel, előbb Budapesten, majd Pozsonyban, Temesvárott, Miskolcon, Szabadkán, Szombathelyen, Sopronban, Debrecenben, Szegeden, Nagyváradon, Pécsett.

Hanák Péter

Népességnövekedés, vándorlás, városiasodás

Az urbanizáció eredményességét tekintve a főváros és környéke után azok a szabad királyi városok következtek, amelyek forgalmi és közigazgatási központ szerepüket össze tudták kapcsolni a modern iparosodással. Sorrendben: Fiume, Miskolc, Nagyvárad, Győr, Kolozsvár, Pécs, Kassa, Temesvár. Mellettük szembetűnő volt néhány korábbi kisváros – Szombathely, Kaposvár, Nagykanizsa, Szolnok – forgalmi-közigazgatási központtá válása, és az új iparvidékek – Salgótarján, Ózd, Diósgyőr, Resica, Petrozsény, Vajdahunyad, Zólyom, Zsolna – kiemelkedése.

Katus László

A délszlávok

A századfordulón mindenesetre erősödtek a kulturális kapcsolatok, elsősorban a katolikus Szent Mohor Társulat közvetítésével, amelynek 1903-ban már 167 magyarországi tagja volt, s kiadványai 700 példányban keltek el a magyarországi szlovének között. E kiadványoknak a hivatalos magyar vélemény szerint sem volt nemzeti „izgató” hatásuk, de a szlovén irodalmi nyelvet terjesztették, ezért a kormány a szombathelyi püspök közreműködésével ellenakcióba kezdett. A püspök és az egyházmegye anyagi támogatásával, szlovén katolikus papok szerkesztésében „ősvend nyelvű”, vagyis a helyi nyelvjárásban írt kalendáriumokat, vallásos folyóiratot és hetilapot adtak ki.

Siklós András

Egyenlőtlen fellépés a kommunista párt és az ellenforradalom ellen

A minisztertanács február 22-én az egyidejűleg kiadott 1919. évi XX., „A forradalom vívmányait veszélyeztető egyéneknek rendőri felügyelet alá helyezéséről és őrizet alá vételéről” szóló néptörvény alapján elhatározta báró Szterényi József és Szurmay Sándor volt miniszterek, valamint Mikes János gróf szombathelyi püspök internálását.

Hajdu Tibor

Az ellenforradalom szervezkedése. Az aradi és a szegedi ellenkormány

Bár május első napjaiban a frontok közti egész területen sikerült helyreállítani a proletárhatalmat, az ellenforradalmi szervezkedések és a spontán lázadások napról napra kiújultak, főleg a Dunántúlon: Devecserben, Ligetfalván, Szombathelyen, Körmend környékén, Csornán.

L. Nagy Zsuzsa

A fővezérség szerepe

Prónay Pál már 1919 augusztusában azt javasolta Horthynak, hogy a hadseregre támaszkodva Székesfehérvárott vagy Szombathelyen diktatórikusan vegye át az ország vezetését.[2]

Lábjegyzetek

  1. Márki Sándor, Kresznerics Ferenc leveles könyve. Budapest, 1914. 1914. 16.
  2. Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Párttörténeti Intézetének Archívuma (továbbiakban: Párttörténeti Intézet Archívum). Prónay Pál naplója. II. 200.

Irodalom

Kiadványok

Szombathelyre: M. Bel, Notitia Hungariae novae… Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár Fol. Lat. 3778. fol. 77;