Segesvár

A Múltunk wikiből

románul Shighishoara, németül Schässburg, latinul Stenarum

municípium a mai Romániában Maros megyében
Wikipédia
Segesvár címere
1538
november Az első nyilvános hitvita Segesvárott katolikusok és protestánsok között.
1540
augusztus 29. Erdélyi országgyűlés Segesvárott. (Elhatározza, hogy azt fogadja el királynak, akit Magyarország megválaszt.)
1562
május A közszékelyek felkelése. (A felkelést június közepén leverik.)
június 20. Erdélyi országgyűlés Segesvárott. (Hűtlenségi pereket indít a székely felkelés vezetői ellen: a székelyek sajátos jogi státusát megszünteti.)
1616
október 9. Erdélyi országgyűlés Segesvárott. (A Homonnaihoz pártoltakat hűtlenségben marasztalja el. A perbe fogottak többségét jószágvesztésre ítéli.)
1630
november 26. Erdélyi országgyűlés Segesvárott. (A Portáról jött követ és a budai pasa egyaránt Rákóczi György megválasztását ajánlja; Bethlen István lemond.)
december 1. Rákóczi Györgyöt a segesvári országgyűlés fejedelemmé választja. (Uralkodik 1648-ig.)
1658
október 7. Erdélyi országgyűlés Segesvárott. (Elfogadja fejedelemnek Barcsai Ákost.)
1660
július 5. Erdélyi országgyűlés Barcsai helytartói hívására Segesvárott. (Általános – nemesekre és papokra is vonatkozó – adófizetést rendel el.)
október 20. Erdélyi országgyűlés Segesvárott. (Elrendeli, hogy a nemesek minden jobbágyuk után adózzanak.)
1683
január első napjai IV. Mehmed szultán elrendeli Erdély hadbaszállását az I. Lipót ellen indítandó török háborúban.
február 11. Erdélyi országgyűlés Segesvárott. (Ismertetik a szultáni parancsot Erdély hadba szállására. A rendek követségben kérik a nagyvezírtől ennek elengedését.)
1704. január 28.
A kuruc székelyek a Holdvilág völgyében (Segesvár mellett) súlyos vereséget szenvednek Karl Tige császári ezredestől.
1705. december 15.
Az erdélyi rendek a segesvári országgyűlésen hűséget esküsznek I. Józsefnek.
1849. március 2–3.
A medgyesi ütközet. Bem visszavonul Segesvárra.
1849. március 3.
A tiszafüredi zendülés. Szemere felfüggeszti Dembińskit és a sereg vezérletével Görgeit bízza meg.
1849. március 4.
Ferenc József elrendeli az osztrák birodalmi gyűlés feloszlatását, s alkotmányt oktrojál az egész birodalom számára.
1849. március 5.
Kossuth Tiszafüreden megerősíti Szemere március 3-i intézkedéseit.
Damjanich felszabadítja Szolnokot.
1849. március 6.
A Marczius Tizenötödike Magyarország föderatív átszervezését javasolja.
1849. március 7.
Teleki László Magyarország föderatív átszervezését javasolja Kossuthnak.
1849. március 8.
Kossuth a Tiszafüreden összpontosult 3 hadtest parancsnokává Görgeit, a magyar haderő egészének parancsnokává pedig Vettert nevezi ki.
1849. március 10.
A Marczius Tizenötödike újabb cikke a föderáció mellett.
1849. március 11.
Bem elfoglalja Nagyszebent.
1849. március 16.
Szemere megkezdi a „felső-magyarországi védsereg” szervezését.
1849. március 17–19.
Vetter cibakházi expedíciója.
1849. március 19.
Bem Feketehalomnál csapást mér az ellenség utóvédjére.
1849. március 20.
Bem elfoglalja Brassót.
A szlovák vezetők különálló szlovák koronatartomány szervezését kérik a császártól.
1849. március 21.
Piemont ismét hadat indít Lombardia felszabadítására.
1849. március 22.
Perczel támadó hadjáratot indít a Bácskában.
1849. március 23.
A piemonti csapatok veresége Novaránál.
1849. március 23–26.
A képviselőház igazolási vitái.
1849. március 24.
A baloldal vezetői forradalmi diktatúra megszervezését javasolják Kossuthnak.
1849. március 25.
Irányi felszólítja a képviselőházat, hogy a honvédelmi bizottmány elnökét ruházza fel az országgyűlés elnapolásának jogával.
Az Egyenlőségi Társulat felhívása a hazaárulók földjeinek felosztására.
1849. március 30.
Az egri haditanács Kossuth részvételével elfogadja a fősereg haditervét.
A Debreczeni Lapok az országgyűlés feloszlatását követeli.
1849. március 31.
Kossuth Görgeit „helyettes” főparancsnokká nevezi ki.
1849. április 1.
A fősereg ellentámadásának megindulása.
1849. április 2.
A hatvani győzelem.
1849. április 4.
A tápióbicskei győzelem.
1849. április 5.
A Radical Párt megalakulása.
1849. április 6.
Az isaszegi győzelem.
1849. április 7.
A gödöllői haditanács.
1849. április 8.
A császáriak a szerb felkelők kezén levő területek kormányzatát Ferdinand Mayerhofer tábornokra bízzák.
1849. április 10.
A váci győzelem.
1849. április 11.
Firenze az ellenforradalmi erők hatalmába kerül.
1849. április 12.
Kossuth a táborból visszatér Debrecenbe. A honvédelmi bizottmány elutasítja Kossuthnak a trónfosztásra tett javaslatát. Ludwig Welden báró átveszi a császári csapatok vezérletét.
1849. április 13.
Az országgyűlés zárt ülése elutasítja Kossuthnak a trónfosztásra tett javaslatát.
1849. április 14.
Az országgyűlés nyílt ülése kimondja Magyarország függetlenségét és a Habsburgok trónfosztását. Kossuthot kormányzó-elnökké választják s bizottságot küldenek ki „a magyar nemzet függetlenségi nyilatkozatának” megszövegezésére.
Kossuth Dragoșt felhatalmazza a román felkelőkkel való tárgyalásokra.
1849. április 16.
Bem benyomul a Temesköz területére.
1849. április 19.
Az országgyűlés jóváhagyja afüggetlenségi nyilatkozat szövegét.
Rendelet a majorsági jobbágyok védelmében.
A nagysallói győzelem.
1849. április 21.
Perczel benyomul a Temesköz területére.
1849. április 22.
Komárom felmentése.
1849. április 24.
Pest felszabadulása.
Az országgyűlés újabb 50 ezer újoncot ajánl meg.
Rómát francia csapatok támadják meg.
1849. április 25.
Kossuth Irányi Dánielt kinevezi a főváros kormánybiztosává.
A szerb főodbor a vajdaság megszervezését és a szerb határőrvidéknek a vajdasághoz csatolását kéri az osztrák kormánytól.
1849. április 26.
A komárom-szőnyi ütközet.
1849. április 27-30.
A képviselőház zárt üléseken a kormányzó-elnöki hatáskör korlátozásáról tárgyal.
1849. április 28.
Noszlopy Gáspár megkezdi a dél-dunántúli népfelkelés szervezését.
1849. május 1.
Megalakul a Szemere-kormány.
Ferenc József katonai segélyt kér I. Miklós orosz cártól.
1849. május 4.
Görgei megkezdi Buda ostromát.
1849. május 4–8.
A drezdai felkelés.
1849. május 5.
A Szemere-kormány elveti Dembiński galíciai betörésre irányuló tervét.
1849. május 6.
A horvát báni tanács a szábor által elfogadott törvényjavaslatok szentesítését és a horvát végvidéknek a Háromegy Királysághoz csatolását kéri a császártól.
Hatvani Imre Abrudbányán megtámadja a Dragoșsal tárgyaló Iancu csapatait.
1849. május 7.
Görgei hadügyminiszteri kinevezése.
1849. május 9.
A cár kiáltványa a Habsburgok megsegítéséről.
Iancu visszafoglalja Abrudbányát. Az abrudbányai mészárlás.
Jellačić sajtószabályzata.
1849. május 10.
Prágában a császáriak felszámolják a baloldal forradalmi szervezkedését.
Perczel elfoglalja Pancsovát.
1849. május 11.
Szemere feloszlatja a rendőrséget.
Palermo eleste.
1849. május 12.
Szemere 15 megyéből visszarendeli a kormánybiztosokat.
1849. május 12–13.
Felkelés Badenben.
1849. május 14.
Teleki László megismétli Magyarország föderalizálására vonatkozó javaslatát.
1849. május 16.
Temesvár kivételével a Temesköz teljes területe felszabadul.
1849. május 18.
A Szemere-kormány népfelkelést hirdet.
Teleki László párizsi megállapodása a közép- és délkelet-európai emigráns politikusokkal Magyarország föderatív átalakításáról.
1849. május 20.
A minisztertanács elfogadja a Klapka által kidolgozott új haditervet.
1849. május 21.
Buda várának visszafoglalása.
Ferenc József és I. Miklós Varsóban megállapodik az orosz beavatkozás módozatairól.
Perczel autonóm vajdaságot ajánl fel a szerbeknek.
1849. május 28.
Bălcescu Debrecenben megkezdi tárgyalásait Kossuthtal.
1849. május 30.
Julius Haynau báró átveszi a császári csapatok vezérletét.
1849. május 31.
Az országgyűlés elhatározza, hogy átteszi székhelyét Pestre, s emiatt üléseit egy hónapra felfüggeszti.
Görgei Debrecenben a békepárt vezetőivel tárgyal.
1849. június 3.
Magyar–velencei szövetségi szerződés.
1849. június 5.
A kormány visszaköltözik Pestre.
1849. június 6.
A minisztertanács határozata a szerbekkel és a románokkal kötendő béke feltételeiről.
1849. június 10.
Batthyány Kázmér külügyminiszter körlevele a nemzetiségi kérdésről elutasítja a területi önkormányzatot.
1849. június 12.
Szemere a parasztmozgalmak elleni szigorú fellépésre utasítja a megyéket.
1849. június 14.
A minisztertanács Stratimirović megegyezési ajánlatát tárgyalja.
1849. június 15–18.
Az orosz intervenciós sereg főerői átlépik a magyar határt.
1849. június 16.
A zsigárdii vereség.
1849. június 19–20.
Az orosz intervenciós sereg balszárnya behatol Erdélybe.,
1849. június 20–21.
A peredi vereség.
1849. június 27.
A kormány második felhívása a népfelkelésre.
Arad várának megvétele.
Iancu első megbékélési ajánlata.
1849. június 29.
Minisztertanácsi határozat a honvédsereg Maros menti teljes összpontosításáról.
1849. július 1.
Kossuth a honvédsereg főparancsnokává Mészáros Lázárt nevezi ki.
1849. július 2.
Az országgyűlés egyetlen pesti ülése.
Görgei komáromi győzelme.
1849. július 3.
Róma eleste.
1849. július 5.
Kossuth Görgeit felmenti hadügyminiszteri állásából, de meghagyja á fősereg élén.
1849. július 8–11.
A kormány Szegedre költözik.
1849. július 11.
A honvédesapatok veresége Komáromnál.
1849. július 13.
Görgei Komáromból elvonul Vác felé.
1849. július 14.
Kossuth Aulichot nevezi ki hadügyminiszterré.
Kossuth és Bălcescu megegyezése a magyar–román megbékélésről.
1849. július 15.
Görgei váci kudarca.
1849. július 20.
Perczel turai kudarca.
1849. július 21.
Ferenc József Scitovszky Jánost esztergomi érsekké és hercegprímássá nevezi ki.
1849. július 23.
Elbukik a badeni felkelés.
1849. július 24.
Mészáros lemond a főparancsnokságról.
Szemere kormánya nevében benyújtja lemondását.
1849. július 25.
Kossuth elutasítja a kormány lemondását.
1849. július 27.
Az orosz főerők átkelnek a Tiszán.
A képviselőház zárt ülésén a békepártiak Görgei főparancsnokságát kÖVetelik.
1849. július 28.
A képviselőház nemzetiségi határozata.
A zsidók egyenjogúsítása.
1849. július 29.
Perczel Szegedig vonul vissza. Haynau Szeged határába érkezik.
Görgei Tokajnál átkel a Tiszán, és megindul Arad felé.
1849. július 30.
A honvédsereg főparancsnokává Kossuth Dembińskit nevezi ki.
1849. július 31.
Bem segesvári veresége. Petőfi halála.
1872. július 18.
Megnyitják a Magyar Keleti Vasút TövisSegesvár vonalát.
1873. június 1.
A SegesvárBrassó vonal megnyitásával befejeződik a Magyar Keleti Vasút építése.

Bóna István

Áttekintés az őskori régészeti lelőhelyekről

  • Bronzkor
    • Wietenberg-kultúra: Cófalva/Ţufalău, Somogyom/Şmig, (Segesvár/Sighişoara–)Wietenberg

A középső bronzkor

Különleges helyet foglalt el a Kárpát-medencében Erdély középső bronzkora. A Segesvár közelében fekvő magaslati telepről elnevezett wietenbergi kultúra kialakulása nem világos, csak annyi valószínű, hogy népe a késő rézkori eredetű hamvasztásos tömbhöz kapcsolódik. A Kárpát-medence történetében Erdélyben alakult ki először élesen tagolódó társadalom. A szervezett uralkodó réteg magas hegyi várakban élt (Segesvár, Szamosújvár stb.), innen uralta a völgyek és síkságok népét. Hatalmát az új fegyverre, délről vásárolt, méternyi hosszú pengéjű, kitűnő égei–anatóliai tőrkardokra alapozta, de bőségesen fel volt fegyverkezve a Kárpát-medencében elterjedt valamennyi harcibalta- és lándzsafajtával is. Az égei–anatóliai kereskedelem valószínűleg a Duna-delta vidékén át bonyolódott le, az argonauták mondája szerint mükénéi hajósok már a trójai háború előtti nemzedékek idején eljutottak a Duna-torkolatáig. A fegyverekért Erdély bőséges aranykincsével fizettek. Ezek a kincsek mai szemmel nézve is mesésen gazdagok. Az egyik „király” elrejtett vagyonában 9 db, kilónyi súlyú, tömör aranyfokos, a mükénéi divatot utánzó, spiráldíszes ruhadíszítő aranykorongok, karperecek és fülkarikák voltak (Cófalva). Más törzsfők is hasonló „mükenizáló” aranykorongokkal díszített ruhákban jártak (Somogyom). A déli magaskultúrával való kereskedelmi és közvetlen érintkezés tehát elősegítette a szakrális „királyi” hatalom kialakulását, a hatalom gyakorlói kezében óriási értékek halmozódtak fel. Mindezt a gazdagságot azonban elő kellett teremteni.

A völgyekben elnyomott nép élt, amelyet só-, arany- és rézbányászásra kényszerítettek. A bányatermékekkel való kereskedelem alapozta meg a várakban élő arisztokrácia hatalmát, A szomszédok rettegtek a kardokkal – s talán lóval vont harci kocsikkal – felfegyverzett erdélyiektől, a Kelet-Alföld valamennyi bronzkori erődítése Erdély felé nézett, a wietenbergi kultúrát 100 kilométernyi lakatlan sáv választotta el nyugati szomszédaitól. Ennek ellenére élénk kereskedelmi kapcsolatokat létesítettek egymással, Erdélyből áradt az arany, a réz és az ón a Tiszántúl nagy műhelyeibe. Ellenértéke nyilván a földművelő lakosság termékeiből került ki, elsősorban gabonaféléből. A wietenbergi kultúra területén a nagy nyersanyagbőség ellenére sem alakultak ki jelentős bronzöntő műhelyek, a várak urai korlátlan mennyiségben vásárolhattak idegen fegyvereket, maguk nem foglalkoztak ilyesmivel, alattvalóikra pedig nem bízták előállításukat.

A wietenbergi kultúra az első rabszolgatartásba hajló társadalom a Kárpát-medencében. A hatalom kis létszámú fegyveres kezében összpontosult, akik kíméletlenül éltek is ezzel a hatalommal.

Sinkovics István

János Zsigmond fejedelemsége és a székely felkelés

1562. június 20-án a segesvári országgyűlés végleg megszüntette a Székelyföld különállását, és jóváhagyta a kialakult osztályrendet.

Zimányi Vera

A városi ipar és iparosság

  • Viszont arról is tudunk, hogy a szebeni, segesvári és besztercei szász ötvösök titkos egyezséget kötöttek, hogy nem alkalmaznak magyar legényeket, legfeljebb csak 14 napra, magyar inast pedig nem vesznek fel.
  • A kolozsvári patríciusok otthona egy szinten állt a korabeli erdélyi főnemesekével, a középrendű polgároké pedig a köznemesekével, a lakásbelső pompáját és a polgárok ötvösluxusát illetően megelőzve a 16. századi magyarországi szabad királyi városokat. A lakások falaira, az asztalokra, karszékekre kárpitokat és török szőnyegeket borítottak, a faragott bútorokat olasz reneszánsz minták díszítették. Még a kevésbé módos otthonokban is nagyszámú ezüstedény volt található. Baráth Sebestyén hagyatékában 200, Palástos Zsófiáéban 100, Stenczel Imréében pedig 479 fontnyi ónedényt is összeírtak, többségüket kolozsvári és segesvári műhelyekben készítették, de voltak közöttük bécsi, sőt angliai műhelyből kikerült darabok is.

Makkai László

Székely Mózes támadása. Basta Erdélyben.

Mielőtt az udvar döntött és az erdélyi követség hazatért volna, Székely Mózes szultáni athnámét kapott a fejedelemségre, s 1603 kora tavaszán a török földre bujdosott erdélyiek élén, Bektás pasa temesvári beglerbég támogatásával, visszatért Erdélybe. A magyar nemesség jó része hozzá csatlakozott, és május elején – tábori országgyűlésen – fejedelemmé választották. Székely Mózes székely lófő-családból származott, részt vett Báthori István oroszországi hadjáratában, bátor katona volt, magasabb műveltség nélkül. Mindenképpen útját akarta állani, hogy Erdélyben a Habsburg-befolyás érvényesüljön. Nagy harcok után meghódolt előtte Szászváros, május 9-én Gyulafehérvár, június elején Kolozsvár is megnyitotta kapuit, és a nyár közepére Segesvár kivételével Erdély minden városa a kezére került.

Magyarok, románok, szászok Erdélyben

A szász autonóm terület, a Szászvárostól Barótig tartó Altland, központjával, Nagyszebennel, továbbá Medgyes és Segesvár, Brassó és Beszterce vidéke féltékenyen őrizte, s Báthori Gábor jogfosztó támadásának átmeneti sikerét leszámítva, meg is tartotta az etnikai identitást is biztosító rendi különállását. Ez egyben a szász szabadparaszti állapot s az azzal járó nyelvi keveretlenség fennmaradását is jelentette, de nem óvta meg a Szászföldet attól, hogy a szántógazdaság céljaira alkalmatlan területekre nagy számban költözzenek román zsellérek, kiknek jogi helyzete később annyi gondot okozott a szász hatóságoknak.

R. Várkonyi Ágnes

Erdély: Diploma Leopoldinum

Miután a segesvári országgyűlés leszavazta Bethlen Miklós javaslatát, hogy a portánként 280 forintnyi adó felét a földesurak fizessék, katonai egzekúcióval kezdték azt behajtani.

Fejedelmi jobbágypolitika, bányászmozgalmak

Erdélyben 1707 nyarán végletes küzdelem bontakozott ki a központi és a rendek között. Míg az Erdélyi Tanács segesvári és kolozsvári ülésein a jobbágyaikat a zászlók alól hazakövetelő földesurak igényeit nem utasították el, sőt pártolták, a központi hatalom csak a külső országokba futott jobbágyok megkeresését és visszahozatalát segítette.

Vörös Károly

Polgárság

Az 1750. évi adóreform során a városokat jelentőségük és forgalmuk szerint három csoportba osztották: az elsőbe Szeben és Brassó, a másodikba Medgyes, Kolozsvár, Segesvár, Beszterce, Marosvásárhely, Torda, Gyulafehérvár, Fogaras, Szamosújvár és Zalatna tartozott, a harmadikba a többi tíz várost sorolták.

Mérei Gyula

Iparfejlődés az Erdélyi Nagyfejedelemségben

A Szászföldön, különösen Brassóban, de más textilipari gócokban is – Nagyszebenben, Nagydisznódon, Szászvárosban, Segesvárott – a környékbeli falvak lakóival szerződtek gyapjúfonásra a céhes mesterek és a textilmanufaktúrák tulajdonosai.

Erdély román parasztjai a szlovák parasztoknál is tömegesebben foglalkoztak fából faragott mezőgazdasági eszközök, szerszámok készítésével, amelyeket az Erdélyhez viszonylag közel fekvő királyságbeli vásárokon vagy házalás útján hoztak forgalomba. A Szamoson, a Körösön, az Aranyoson, de legnagyobb mennyiségben a Maroson szállították tutajokon az épület- és tűzifát Erdély sík területeire, még inkább a királyság alföldi városaiba, hogy ott a fa árából beszerezhessék a lakóhelyükön meg nem termelhető élelmiszereket, ezenkívül még – kisebb mértékben – némely ruházati cikkeket is.

Az erdélyi céhes ipar a népesség egészéhez képest is, az ipari termelésben megőrzött súlyát tekintve is izmosabb volt a királyságbelinél (Brassó 49 céhe exportált a két román fejedelemségbe). Bomlási folyamata nem csupán később kezdődött az erdélyi feudális terhek hosszabb ideig élő volta miatt, mint a királyságban, hanem főként a textilipari termelésben játszott szerepe és az Erdélyt még a királyságnál is jobban gyötrő tőkeszegénység miatt lassabban is haladt előre. A Szászföld volt a céhes ipar, mindenekelőtt a textilipar fő bástyája, bár más iparágak céhei sem voltak gyengék, különösen Brassóban, noha meg sem közelítették a textilipari céhek erejét. Brassó, Nagyszeben, Nagydisznód, Szászsebes, Segesvár szász céhes mesterei látták el különféle gyapjúszövetekkel – hozzávetőlegesen az 1830-as évek második feléig uralkodó szerepkörben – a belső piacon a hadsereget, még inkább Moldvát és Havasalföldet, ahol kelendők voltak len- és kenderszöveteik, vásznaik is. A céhrendszer válságának elhúzódása, bomlásának későbbi kezdetei – részben a Moldvában és Havasalföldön, különösen az 1830-as, 1840-es években Erdélyben is – a gyarapodó mezőgazdasági árutermelés révén bővülő textiláru-felvevőképességgel is összefüggtek. Erdély belső piacán találtak gazdára a selyemszövetek, továbbá egyéb, a közvetlen fogyasztást szolgáló céhes kézműipari termékek (kalapos, asztalos, rézműves munkák stb.).

Nem tért el azonban a királyságbelitől az erdélyi céhek magatartása. A céhes elzárkózás, a monopóliumra törekvés, a céhbe jutás megnehezítése éppúgy jellemző volt rájuk, mint a városi tanácsokban ülő kézműves mesterek visszaélései tisztségükkel céhes társaik érdekében, a tőkés versenytársak működésének akadályozása céljából. A szászföldi városok tanácstagjai ebben a vonatkozásban csakúgy élen jártak, mint céhmestertársaik a céhbe lépni kívánó legények kísérleteinek meggátlásában. Az elszegényedő parasztok soraiból is mindinkább gyarapodó céhen kívüli iparűzők legnagyobb számban a szász városokban éltek. Ennek az is oka volt, hogy itt nyílott a legjobb alkalom ipari termékek eladására a belső piacon. A két tényező összefüggött, nem választható el egymástól. Erdélyre inkább az iparűzők városokba áramlása, összpontosulása volt a jellemző, és nem a vidékre húzódás, mint a királyságban.

A céhrendszer válságát azonban Erdélyben sem lehetett feltartóztatni. Nem csupán amiatt, mert a falvakban és a kisebb városokban a mezőgazdasági és a kézműves mesterség közötti munkamegosztás a legtöbb esetben még nem haladt előre jelentősen, sokkal inkább amiatt, mert a dunai gőzhajózás elterjedése óta szaporodtak a céhrendszer létét fenyegető tünetek. Az örökös tartományokból érkező és a céhek által is készített ipari termékekkel az erdélyi céhek árui minőségben, sokszor árban sem tudták felvenni a versenyt. Igaz, a válság nem volt olyan gyors ütemű, mint a királyságban, mert Moldva és Havasalföld már említett gazdasági fellendülése a vámhatárokon kívüli piacok erősödését hozta – egyelőre még jelentős külföldi tőkés versenytárs nélkül –, és ott a céhes ipari termékek is elhelyezhetők voltak. Ennek következménye lehetett az is, hogy sem a szász céhek, sem – és ez még fontosabb – tagjaik száma nem csökkent 1848-ig.

Az 1840-es években azonban már a tőkés ipari vállalkozások számának növekedése is felgyorsította a céhrendszernek az örökös tartományokból származó termékek versenye folytán már előbb lassan megindult válságfolyamatát. Annál is inkább, mert éppen a textiliparban létrejövő tőkés ipari vállalkozások tekintélyes része többnyire meggazdagodott szász – leginkább posztókészítő – céhes mesterek műhelyeinek a céhkereteket szétfeszítő méretűekké növekedése folytán keletkezett. Brassóban, Nagydisznódon, Nagyszebenben, Szászsebesen, Segesvárott már a 19. század első harmadában 15–20, 25–30 segéddel dolgoztak a főként exportra termelő mesterek. Műhelyeik az 1830-as évek során átalakultak egyszerű tőkés kooperatív üzemekké. Ők szerződtették a környező falvak lakóit otthoni gyapjú- vagy pamutfonásra.

Arató Endre

Kulturális fejlődés a Szászföldön

A tudományos irodalom, elsősorban a legizmosabb nemzeti diszciplina, a történetírás ezekben az évtizedekben is erősítette a nemzeti mozgalom politikai céljait. Megnőtt a tudományos igény: már a 19. század elején felmerült, hogy ki kell adni a szász nemzet történetének legfőbb kútfőit. Erre azonban csak fokozatosan, a negyvenes évektől került sor (Urkundenbuch zur Geschichte Siebenbürgens, illetve később Urkundenbuch zur Geschichte der Siebenbürger Sachsen). Ebben a munkában, amelyben tehát a Vereinhez hasonlóan erdélyi és szász érdeklődés keveredett, részt vett az első szász polgári historikus, a fiatal segesvári tanár, később püspök Georg Daniel Teutsch.

Spira György

Bem sikeres hadjárata Erdélyben

S a két napig tartó harc során Bem újra meg újra visszaverte a fölényben levő ellenség egymást követő rohamait, lőszerkészletének kimerülése miatt azonban végül mégis arra kényszerült, hogy feladja Medgyest és visszavonuljon Segesvárra.

Hanem legnagyobb sikerének az alapjait Bem éppen ezzel a kényszerű meghátrálással rakta le. Puchner ugyanis most késedelem nélkül folytatta előrenyomulását Segesvár felé is, de – hogy Bemet elvágja székelyföldi segélyforrásairól – Segesvárt nagy kerülőút megtételével délkelet felől iparkodott megközelíteni. Ezzel pedig maga nyitotta meg az utat Bem előtt Nagyszeben felé, amelynek a védelmére mindössze 3 ezer osztrák és 8 ezer orosz katonát hagyott volt hátra. És Bemnek több sem kellett: 9-én toronyiránt megindult Segesvárról, 10-én reggel átvágott Medgyesen, ugyanaznap délután felvette a harcot a szebeni védőőrséggel, s mire felvirradt a következő reggel, már Nagyszeben ura volt.

Arad felé

Mert Bem a tőle megszokott mozgékonysággal csapást csapás után mért ugyan az Erdélybe több irányból betört ellenség egymástól különváltan támadó csoportjaira, s így megakadályozta, hogy az a Maros mentén rendeltetésének megfelelően eljusson az Alföldre és egyesüljön Paszkevics főerőivel, mivel azonban Ligyersz, akihez az annak idején Havaselvére menekült császári csapatok is csatlakoztak, együttvéve kétszer akkora erőkkel rendelkezett, mint ő, serege a szünet nélküli harcokban mindinkább megfogyatkozott, mígnem július utolsó napján elkövetkezett a véres segesvári ütközet, amelyben Petőfi is életét vesztette, majd augusztus 6-án a nagycsűri vereség is, s ez immár az erdélyi hadsereg teljes felbomlására vezetett.

Irodalom