Sennyey Miklós

A Múltunk wikiből
Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Makkai László

Osgyán és Edelény

A fejedelem közvetlen katonai környezete sem hajdúkapitányokból, hanem erdélyi nemesi emigránsokból, a Báthori-udvar neveltjeiből került ki: Rhédey Ferenc, Sennyey Miklós, Gyulaffy László, Nagy Albert álltak Bocskaihoz a legközelebb.

Basta visszavonulása

Basta tisztában volt a helyzet nehézségével, de abban reménykedett, hogy a várak és városok visszafoglalásával, főleg pedig a tapasztalatai szerint mindenre hajlandó hajdúk megvesztegetésével felszámolhatja a felkelést. Kassa felé mentében visszafoglalta és őrséggel rakta meg Szendrőt, biztosítva a császári kézen levő Fülek és Tokaj közt a kapcsolatot, a török elleni végvárvonal folytonosságát, s december 3-án Kassa alá érkezett, melyet 1200 katonával Sennyey Miklós és Nagy Albert védelmezett. A megadásra való felszólításra heves ágyútűz, majd az ostromlóknak komoly veszteségeket okozó kirohanás volt a válasz. Mivel ostromhoz elegendő tüzérsége nem volt, s a közeledő télben hosszas körülzárásra nem gondolhatott, Basta két nap múlva elvonult, és a városi önkormányzat meg a vallásszabadság tiszteletben tartását ígérő védlevele ellenében az eperjesiek beengedték falaik közé.


Látva viszont a hajdúktól rettegő urak és nemesek békevágyát, Bocskai igyekezett a mozgalom vezetését úgy átszervezni, hogy érdekeltebbé tegye őket benne. Lippait leváltotta a főkapitányságból, és helyébe három főkapitányt nevezett ki: Sennyeyt a Felső-Magyarországon Basta ellen harcoló csapatok élére, Rhédeyt a december közepén Alsó-Magyarország hódoltatására induló sereg fölé, Gyulaffy Lászlót pedig a januárban Szatmár bevételével sikeresen kezdődő erdélyi hadjárat vezetésére. Országos főkapitánynak az „ország botjával” (azaz a fővezéri jelvénnyel) Homonnai Bálintot tette, aki közvetlenül rendelkezett a vármegyei csapatokkal, a nemesi felkeléssel és az urak katonaságával. A fejedelmi testőrség parancsnoki tisztségét is nagyúr, a fiatal Széchy György kapta.

A Sennyey alvezérévé lefokozott, magát méltatlanul mellőzöttnek érző Lippai tiltakozott, s azt kívánta, hogy a vezérkar kinevezésébe a hajdúkapitányoknak is legyen beleszólása. A „vitézlő rend” politikai hatalmának azonban már nem volt jövője. 1605. január 6-án Káthay kassai szállásán a lázongó Lippait a fejedelem beleegyezésével Sennyey és Nagy Albert lekaszabolta.


Márciusban a Haditanács visszahívta a fővezért, hogy Kollonichcsal egyesülve próbálja feltartóztatni a nyugati határvármegyéket fenyegető Rhédeyt. Basta a Vág völgyén vonult vissza – miközben felbomló csapatai dúlták, égették a falvakat, de pusztultak is Sennyey üldöző hajdúitól, akiket nyugatabbra Rhédey hajdúi váltottak fel az ellenség fogyasztásában.