Septimius Severus

A Múltunk wikiből

Lucius Septimius Severus

Leptis Magna, 146. április 11. – Eboracum, 211. február 4.

az ókori Római Birodalom császára 193 és 211 között, a Severus-dinasztia megalapítója

Wikipédia

Septime Sévere
193
április 9. Carnuntumban császárrá kiáltják ki Septimius Severust, Pannonia Superior helytartóját.
193–211
Septimius Severus római császár uralkodása.
193–238
A severusi virágkor Pannoniában és a dunai tartományokban; kiváltságokkal és reformokkal kedveznek a hadseregnek.
Colonia rangjára emelik Cibalae-t és Bassianát; Daciában colonia rangot kap Drobata; municipiumok Pannoniában: Brigetio, Vindobona?; Daciában: Apulum, Potaissa, Porolissum, Tibiscum?, Ampelum.
194
Carnuntum és Aquincum colonia rangra emelése.
202
Septimius Severus látogatása Pannoniában.

Mócsy András

Belpolitikai reformok és a tartományi igazgatás kiépítése

A legio-táborok mellet egyébként is sajátos volt a közjogi helyzet. A tábor mellett kialakult település, a canabae, amelynek lakossága a katonák hozzátartozóin kívül kereskedőkből és iparosokból állt, a katonai territoriumon feküdt, és ezért nem kapott municipium rangot. Aquincum és Carnuntum municipiumát a tábortól néhány kilométerre létesítették. A canabae minden tekintetben városias élete azonban megkövetelt bizonyos önkormányzatot, és ezt az ellentmondást egy látszatra municipális belső berendezkedéssel oldották fel, amely egészen Septimius Severus koráig tartott.

A markomann háború és a dunai katonaság aktivizálódása

A Commodus meggyilkolását követő zavaros helyzetben a birodalom három katonai súlypontja – Britannia, Syria és Pannonia – egy-egy császárt kiáltott ki. 193. április 9-én Carnuntumban Felső-Pannonia helytartója, Septimius Severus öltötte fel a császári bíbort, és miután két távoli vetélytársát megelőzve elsőnek sikerült legióit Itáliába vezetnie, olyan helyzeti előnyre tett szert, amely képessé tette a britanniai és syriai ellencsászárokkal való leszámolásra. Valószínű, hogy ezt az uralomváltást a senatori arisztokrácia egyes köreinek szervezkedése előzte meg, amely előkészítette azt is, hogy jelöltjük épp az Itáliához legközelebb eső hadseregcsoport élére kerüljön. Mindenesetre az afrikai származású Septimius Severus római bevonulását követően azonnal jelét adta annak, hogy a dunai hadseregre kíván támaszkodni. A tízezer főt számláló, addig itáliaikból álló praetoriánus gárdát lefegyverezte és szétkergette, és dunai, többségében pannoniai legionáriusokból állított fel új gárdát. A két vetélytárssal való leszámolása a pannoniai legiók több éves állandó bevetése árán vált lehetségessé, és a Severus-dinasztia ettől kezdve előszeretettel használta fel a pannoniai legiókat a birodalom különböző határszakaszain folyó háborúkban. A tisztikar kiválogatásában a dunai seregekben való szolgálat előnyt jelentett; Septimius Severus minden egyéb alkalmat is megragadott arra, hogy Pannoniát nyíltan előnyben részesítse. 202-ben Pannoniában tett látogatása kimondottan jubileumi és demonstratív jellegű volt. Nyugati vetélytársa, Clodius Albinus ellen vonulva fiát, Caracallát Pannonia helytartójára bízta.

A példákat folytatni lehetne. Külpolitikai téren Pannonia seregének előnybe részesítése azzal a következménnyel járt, hogy a csapatoktól gyakran megfosztott dunai limesen a békét mindenáron fenn kellett tartani, és ez nem kevés pénzébe került a kormányzatnak. A pannonai legiók „fővárosi hadjárata” előtt – 193 tavaszán – Septimius Severusnak bizonyára jelentős különdíjak ígéretével sikerült elérnie, hogy a fegyvertelenül maradt Pannoniára nem törtek rá a szomszéd népek. Caracalla „germánbarátsága” és más hasonló, a kortársa szemében megbotránkoztató külpolitikai fogások szintén a dunai béke mindenáron való fenntartásának politikájából fakadtak. A pannoniai katonaság valószínűleg féltékeny figyelemmel kísérte hazája nyugalmát; ez a nyugalom a severusi kormányzatnak létérdeke volt. Ugyanakkor a Rómában szolgáló Duna vidéki praetoriánusok gyakran beleszóltak a főváros és a vezető körök életébe. „Illyricumi” (Duna vidéki) hovatovább egy olyan politikai csoport megjelölésévé vált, amely az összbirodalmi érdektől gyakran eltérő, sajátos céljait katonai eszközökkel igyekezett érvényesíteni. A Severusok korában az illyricumi politika külön irányvonal még nem vezetett nyílt szakításhoz. Pannonia – tágabb értelemben pedig Illyricum – Severus-kori virágzása ily módon a kormányzat és bázisa, a dunai katonaság érdekközösségéből fakadt.

A severusi virágkor

A Severusok – különösen pedig a dinasztia alapítója, a Pannoniában császárrá kikiáltott Septimius Severus – különféle kiváltságokkal és reformintézkedésekkel adták tanújelét annak, hogy lllyricumot előnyben részesítik. A Severus-kori fellendülés egyes tünetei a markomann háborúk utáni újjáépítés jeleként is értékelhetők, azonban Commodus egyes határvédelmi intézkedéseken túlmenően alig tett valamit a háború sújtotta területekért, így valószínű, hogy az újjáépítés voltaképpen a severusi különleges politika részét alkotta. Pannoniával ellentétben aktívabb külpolitikát folytatott Commodus Daciában, ahol az 180-as évek közepén az elégedetlen telepesek mozgalma arra késztette a kormányzatot, hogy az adómentességet további városokra terjessze ki.

Egyes belső-pannoniai városoknak, például Sisciának vagy Savariának nyújtott anyagi természetű kedvezményeken kívül az új dunai politika legszembetűnőbb jele a két pannoniai helytartói székhely, Carnuntum és Aquincum colonia rangra való emelése volt. Aquincum esetében ennek dátuma is ismert (194), és ebből következően az első Severus kikiáltásának színhelye, Carnuntum is legkésőbb akkor nyerte el a római városok legmagasabb rangját. Ezt a két kitüntető rangemelést egy sor további követte: Pannoniában Cibalae és Bassiana, Daciában Drobata nyerte el – több más dunai város között – a colonia rangot. Ennél a kiváltságemelésnél jóval nagyobb méretű volt az új városok alapítása. Septimius Severus vagy fia, Caracalla adta meg a municipium rangot Brigetionak, Apulumnak, Potaissának, Porolissumnak és talán Vindobonának, Tibiscumnak (Zsuppa), Ampelumnak (Zalatna) és más városoknak. E városok között olyan kis települések is voltak, amelyek igazi városi központokká sohasem tudtak fejlődni; a városi rang megadása ezek esetében tulajdonképpen csak a territorium önkormányzati formájának rómaiasítását jelentette. A birodalom egyes jobban romanizált tartományai már a II. század folyamán eljutottak a teljes municipalizáltság fokára. E tartományok városi arisztokráciája szívesen elhitte és hangoztatta azt, hogy az imperium voltaképpen önkormányzatos közösségek szövetsége. A fejlődésnek erre a fokára a dunai tartományok sohasem jutottak el, a Severusok és néhány későbbi császár formális, látszatvárosiasító intézkedései azonban megértésre találtak a fokozódó öntudatú illyricumiakban.

Ehhez járult Caracalla rendelete, amely megadta a római polgárjogot a birodalom minden szabad születésű lakójának. Mivel ennek következtében a polgárok és peregrinusok közötti régi különbség jogilag megszűnt, a civitas peregrinák fenntartását jogi szempontból már semmi sem indokolta. Megszűnt a legionáriusok és segédcsapati katonák közötti alapvető jogi megkülönböztetés is. A canabae-kat Septimius Severus igazgatásilag beolvasztotta a szomszédos városokba, ahol pedig ilyen még nem volt, a canabae kapott municipium rangot. Különleges helyzet alakult ki Apulumban, amelynek Marcus alatt alapított municipiumába nem olvasztották be a canabae-t, hanem második apulumi municipiumként látták el városi ranggal.

Pannonia és a központi hatalom megszilárdulása

Ami a valláspolitikát illeti, az illyricumiak attól kezdve, hogy birodalmi méretekben szóhoz jutottak, tudatosan a kereszténység ellenfeleiként léptek fel. Valláspolitikájukat eleinte színezték ugyan egyes keleti kultuszok, például a szír eredetű Iuppiter Dolichenus kultusza, amelyet Septimius Severus is – épp e kultusz Duna vidéki népszerűségére való tekintettel – propagált, de a III. század nagy világnézeti válsága idején az illyricumiak a különféle valláspolitikai kísérletek közepette inkább valamiféle kiegyenlítésre törekedtek; nem léptek fel egy kialakult irányzat, például egyes keleti misztériumok, a kereszténység vagy a hagyományos római vallás híveiként.