Sforza-Pallavicini

A Múltunk wikiből
Wikipédia–Pallavicini-család

Sinkovics István

Török támadás Erdély ellen

Ferdinánd meg akarta előzni az ellenséget. Sforza-Pallavicini lovassági parancsnokot bízta meg azzal, hogy részben a végvárakból kivont, részben a megyei hadakból álló sereggel támadja a békebontó törököt. A terv a támadás első lépésének Hatvan visszafoglalását tűzte ki. A vállalkozás azonban még a meglehetősen bizonytalan tervezgetés szintjén megrekedt, mert a beglerbég átkelt a Tiszán, és ezzel eldőlt, hogy a Temes-vidék megtámadásával Erdélyt fenyegeti. Ferdinánd erre Pallavicinit is odairányította.

Fráter György meggyilkoltatása

Castaldo a gyilkosság végrehajtását a Ferdinánd pótlólag küldött zsoldosaival nemrég megérkezett Pallavicinire bízta. Tervükről már tájékoztatták Ferdinándot, aki mindenről tudott, csak abban volt bizonytalan, hogy él-e még a Barát vagy sem, akit december 14-én még kegyes hangú válaszlevélben biztosított királyi jóakaratáról. A levél már nem jutott el címzettjéhez.

Fráter György Marosvásárhelyre menet alvinci kastélyában szállt meg, s vendégül látta Castaldót és kíséretét. Miután fegyvereseit elengedte, és szolgáit előreküldte Marosvásárhelyre, a kastélyt észrevétlenül spanyol zsoldosok szállották meg. December 17 -én hajnalban Marcantonio Ferrari titkár a királyhoz írt levéllel kopogott be a reggeli imáját végző Baráthoz. A levél olvasása közben a titkár tőre ejtette rajta az első sebet, amelyet a berontó Pallavicini és társai még több mint félszázzal tetéztek. Castaldo összeszedte a bíboros kincseit és leveleit, majd elvonult a megerősített Szászsebesre. A meggyilkolt Barát hetven napig temetetlenül maradt a kifosztott kastélyban. A Marosvásárhelyt tíz nappal később összeült rendek egykedvűen vették tudomásul a történteket, és a felelősséget Castaldóra hárították. A gyilkosság hírére csak a Székelyföld bolydult fel. Fráter György feloszlatott hadseregétől Castaldóéknak ekkor már nem kellett tartaniuk.

A tábornok a gyilkosság után saját kezű levélben értesítette Ferdinándot, s mivel jogos önvédelemre nem hivatkozhatott, az ellenséges környezetet és nehéz anyagi helyzetét hozta fel indokul. A zsoldosvezérek beteges rettegése mellett a vagyonszerzési vágyban kell keresni a gyilkosság igazi indítékát, ahogy azt már a kortárs Tinódi is felismerte. A zsoldosok zsákmányban reménykedve érkeztek Erdélybe, ehelyett drágaságot és szegénységet találtak. A Barát kincseiről legendák jártak, és Castaldo, aki maga győződött meg ezek igazáról, gazdag emberként tért haza. Saját bevallása szerint csak az őáltala lefoglalt kincs 1246 kg ezüstből, ezer bizánci aranyból, ezer forint készpénzből és kevés aranyércből állt, de volt olyan kortársi becslés, amelyik a Barát hagyatékát 250–300 ezer forintra, 4 ezer bizánci aranyra, 493,72 kg nyersaranyra és 260,96 kg veretlen ezüstre tette.

Castaldo a gyilkosság után bevégzettnek tekintette erdélyi küldetését, és távozni készült. Nádasdy, nyilván azért, hogy ne legyen része a merényletben, betegség címén már korábban hazaindult dunántúli birtokára. Castaldo azt kérte Ferdinándtól, hogy parancsolja vissza Erdélybe Nádasdyt és Báthorit. Rájuk szerette volna hagyni a további feladatokat, köztük a felkészülést a török biztosra vehető, következő évi hadjáratára.

Ferdinánd, miután kötötte Castaldónak adott felhatalmazása, magára vállalta a felelősséget. Egyedül a pápától kellett tartania, aki – bíboros meggyilkolásáról lévén szó – az ügyben előírás szerint vizsgálatot és pert indított. Ennek során a Királyi Tanács és Castaldo által javasolt 116 tanút hallgattak ki, akik jobbára a bécsi udvar „hivatalos álláspontját” vallották. A Barát árulása nem bizonyosodott be, a tanúk csak a vádakat ismételték; nem derült ki, hogy Fráter György török kézre akarta játszani Erdélyt, és tervét csak a gyilkossággal lehetett megakadályozni. Ferdinánd nem átallotta a Barátot feltűnő következetlenséggel „áruló”-nak és a „kereszténység nagyon ártalmas dögvészé”-nek nevezni[1] – holott nemrégen nemcsak hozzá intézett levelében, de a világ előtt is Fráter György ]] érdemeit hangoztatta. Rómában nem is tartották meggyőzőnek a vallomásokat, és ezért a per egészen 1555 februárjáig elhúzódott. A pápa ekkor a császár közbenjárására kiadta a felmentést Ferdinándnak, Castaldónak és a gyilkosság többi résztvevőjének.

Szulejmán utolsó hadjárata. Szigetvár.

1555-ben Tojgun budai pasa a Balatontól délre fekvő területeken terjeszkedett. Sorra elfoglalta az őrségüktől magukra hagyott várakat: Kaposújvárat, Korotnát és Babócsát.

Támadása váratlan volt, Szigetvár és Kanizsa veszélybe került, a környező területek lakossága menekülésre készült. A védekezésre alig volt katona. Nádasdy Tamásnak mintegy 300 lovasa és 100 gyalogosa volt, Komáromból 100 gyalogos és 8 lovas érkezett táborába. A császári hadak főparancsnoka, Sforza-Pallavicini a nádoréhoz hasonló erőkkel rendelkezett. Így meg sem kísérelték, hogy szembeszálljanak a törökkel; a Rába közelében várták a fejleményeket. A pasa azonban megelégedett azzal, hogy a három vár elfoglalásával előkészítette a további támadást Szigetvár ellen, és visszavonult.

Lábjegyzet

  1. Ferdinánd levele a magyar tanácsosokhoz, 1552. március 15. Hiányosan közli: Nicolaus Istvánfi, Historiarum de rebus ungaricis libri XXXIV. Köln. 1622. XVII.

Műve

A török ellen fegyverbe állítható hadakról: Nádasdy Tamás és Sforza-Pallavicini levele Miksához, 1555. szeptember 21. Országos Levéltár Nádasdy levéltár Missilisek