Simontornya

A Múltunk wikiből
kisváros Tolna megyében a tamási kistérségben
Wikipédia
HUN Simontornya COA.jpg
1686
szeptember 23. Simontornyát elfoglalják a szövetséges hadak.
1704. augusztus 17.
Rákóczi felújítja Simontornya régi katonaszabadságát.

Bóna István

Avar régészeti lelőhelyek

Korai avar régészeti lelőhely.

Sinkovics István

Az oszmán hatalom új hódításai

Az előző évben és a most elfoglalt várakkal a török Buda körül valóságos védelmi övezetet épített ki, hogy egyik oldalról se lehessen közvetlenül megtámadni. Majd 1545-ben a kelet-dunántúli védelmi sávba ékelődött Ozorát, Simontornyát és Döbröközt foglalta el, szinte harc nélkül.

Ragaszkodás a béke fenntartásához

Ali koppányi bég 1586-ban elfoglalta Hídvéget és Kéthelyt, s ezzel továbbterjesztette a török hódítás területét. Koppány szandzsákszékhely volt, gazdag kereskedők lakták, kastélyát 500 lovas és 500 janicsár őrizte. Viszonzásként 1587-ben a dunántúliak több mint másfél ezer főnyi sereget vontak össze a várakból, és februárban, amikor a török kevésbé számított támadásra, Koppány alá indultak Nádasdy Ferenc, Batthyány Boldizsár dunántúli birtokosok és Huszár Péter, a pápai vár kapitánya vezetésével. A magyar csapatok bezúzták a kapukat, és benyomultak a kastélyba, miközben egy részük biztosította, hogy török segélyhadak hátba ne támadják őket. Az első zűrzavarban ugyanis néhány török lovas segítségért vágtatott, és egymás után jött is a pécsi, simontornyai, majd a fehérvári bég. A koppányi őrséget azonban nem tudták már megmenteni: a védők jó része elesett, 200-an fogságba estek, köztük a sebesült bég is.

Hegyi Klára

A meghódítottak

  • A meghódított keresztény alattvalóknak ugyanúgy megvolt a maguk külön élete, mint a törököknek. Azokban a városokban is külön negyedekben laktak, melyeknek várait és központi városrészeit törökök (például Szegeden, Simontornyán, Vácott, Hatvanban vagy Karánsebesen), a helységek nagyobb hányadában pedig teljesen törökök nélkül, magukban éltek.
  • Simontornya katonai parancsnoka, Ahmed alajbég, 1669-ben így intette a magyar városrész lakosait: „Minden szombaton (ha lehet) az esküdtek összegyűljenek a főbíró akaratjából és akkor, mindenektül tehetségek szerént igazságot szolgáltassanak”. Felsorolja a büntetendő vétkeket, majd így zárja szabályrendeletét: „Ha a tanító azaz a prédikátor mindezekre és ezeknek végben vitelére nem vigyáz, és sem az esküdteket, sem az községet a jóra nem kénszeríti, hanem minden latorságban élnek a polgárok, a prédikátort vastag büntetéssel megbüntetjük, az esküdteket megpálcázzuk és megbírságoljuk, hogy így minden latorság megszűnjék, minden jámborság és tiszta élet megmaradhasson.”[1]

Makkai László

A Dunántúl etnikai átalakulása

R. Várkonyi Ágnes

Buda visszavívása

Lotharingiai Károly herceg Buda bevétele után parancsot adott a török hadsereg üldözésére, de megkésett. A nagyvezír végigpusztítva és kifosztva a Duna menti falvakat, leért a Dráva túlsó partjára, és felszedte maga mögött az eszéki hidat. A harc Buda váráért még nem fejeződött be.

A szövetséges hadsereg lendülete azonban nem tört meg. Lotharingiai Károly Hatvan megvételére indult, Badeni Lajos hadteste pedig a dunántúli várakat fogta ostrom alá. Simontornya visszafoglalása után a horvátországi hadtesttel egyesült serege ostrom alá vette Pécset.

Országos támadás, társadalmi érdekegység

1703 végén Rákóczi sereggyűjtő hadnagyokat küldött át a Dunán, s a dunántúli szervezkedés vezetői – kisnemesek, végvári katonák, vármegyei tisztek – december 20. körül megtartott pápai gyűlésükön elhatározták, hogy csatlakoznak a szabadságharchoz. Követségük 1704. január 3-án érkezett Bercsényihez, s január 11-én Károlyi Sándor 5 ezer főnyi haderővel átkelt a Dunán. A dunántúli sereg élére a végvári katonasággal szoros szervezeti, családi kapcsolatban levő köznemesek kerültek. A végvárak régi, részben elbocsátott, részben letelepített katonaságának és a fegyvert fogó jobbágyoknak köszönhető, hogy Rákóczi csapatai rövid idő alatt felszabadították csaknem az egész országrészt, a Kemenesaljától Baranyáig, a Vértes hegységtől a Muraközig. Megnyitotta kapuit többek között Veszprém, Székesfehérvár, Rohonc, Kőszeg, Ruszt, Sárvár, Szombathely, Körmend és Szentgotthárd, felkerültek Rákóczi zászlói Tata, Siklós, Simontornya és a Balaton melléki várak tornyaira; ostromgyűrű szigetelte el Győrt, és körülzárták Esztergomot.

Magyarország és az európai háborúk

Rákóczi 1704 tavaszán a Dunántúlon a hadműveleteket nem tudta szorosabban összehangolni, a rácokkal előkészített szövetség meghiúsult, és elmaradt Esztergom tervezett ostroma is. Savoyai eközben a Dunántúl visszahódítására adott parancsot Heister generálisnak. A császári hadsereg egyik legtekintélyesebb magyar tábornoka, Forgách Simon gróf Köpcsénynél átállt Rákóczi hűségére, és figyelmeztette Károlyit a császáriak bekerítő akciójára. A Pálffy támogatásával megindított ellentámadást azonban Károlyi ezredei nem tudták feltartóztatni, s bár a bekerítő gyűrűből kisiklottak, parancsnokukkal együtt menekültek át a Dunán. Simontornya őrsége kitartott, s a dunántúli katonaság helyben maradt, a Bakony, a Rába-mellék és a Somogyság erdőségei megteltek kuruc csapattöredékekkel. A vármegyei nemesség többsége azonban eleget tett Pálffy parancsainak, többen beálltak a császári ezredekbe. Heister pedig, mivel s Alsó-Magyarságág elfoglalását tűzte ki következő feladatául, Komáromhoz vonult, hogy átkeljen a Dunán,

Rákóczi azonban sem katonai, sem diplomáciai szempontból nem mondhatott le a Dunántúlról. 1704. április elején a 4 ezer főnyi haderővel a Dunán átkelő Forgách tábornok a helyi erőkből felduzzadó hadseregével hamarosan elérte a Rábát, és megvette Pápát. A város védője, Esterházy Antal, Komárom vármegye főispánja Rákóczi lelkiismeretes tábornoka lett. Válaszul a Haditanács módosította eredeti tervét: Heister nem hagyhatja el a Dunántúlt, a Dunától északra a hadműveleteket Pálffy irányítja.

Pálffy mintegy 2 ezer emberrel Nagyszombat tájékáról megindulva egyesülni akart Ritschan tábornok 4 ezer főnyi haderejével. A morva határtól a Kis-Kárpátok hegyszorosán át Szomolányra vonuló Ritschant azonban Rákóczi csapatai körülkerítették, s 1704. május 28-án Bercsényi és Károlyi ezredei a helyi felkelők segítségével tönkretették. Rákóczinak 300–400, a császáriaknak körülbelül ezer katonája esett el. A mintegy 100 fogoly között volt maga Ritschan tábornok is, aki majd 3 ezer forint váltságdíj és 50 magyar fogoly elbocsátása árán szabadul.

A szomolányi győzelem lehetővé tette, hogy Károlyi négy lovasezreddel átmenjen a Dunántúlra, Forgách segítségére. Heister 3600 főnyi haderővel és 12 ágyúval 1704. június 13-án Koroncónál mégis súlyos vereséget mért Forgách 18 ezer főnyi, de tüzérséggel kevéssé ellátott haderejére. A csatatértől nem messze álló Károlyi négy ezredével nem bocsátkozott harcba. Forgách seregének vesztesége 2 ezer ember (11%) volt, a császáriaké 100 fő (2,8%).

A koroncói csatavesztés következményein nem változtatott, hogy július 4-én Károlyi Szentgotthárdnál megverte Rabatta tábornokot; előnyét nem használta ki, Ausztria szélén portyázott, miközben a Dunántúlon Heister büntető hadjárata szántott végig.

A dunántúli hadjáratra készülő Rákóczi így hadseregével délre fordult, mivel a császári hadvezetés támadásra indította a Duna–Tisza közi rác helyőrségeket. A fejedelem vállalkozása sikeresen indult. A magyar sereg Titel alatt, Feketevíznél győzelmet aratott, s július 20-án bevette Szegedet, és megkezdte a vár ostromát. A várparancsnok, Globitz báró azonban sikeresen ellenállt. A közben súlyosan megbetegedett Rákóczi, értesülvén róla, hogy ha megvenné a várat, át kellene adnia a töröknek, három hét után visszafordult, de hatalmi támaszpontokat létesített. A Szeged városával egy vonalban, a Duna partján emelkedő véghelyet, Baját fegyverviselőkkel erősítette meg. Simontornyának augusztus 17-i kiváltságlevelében hajdúvárosi szabadságot, a tihanyi végvárhoz tartozóknak privilégiumot adományozott.

Parasztok a termelésben és a hadseregben

Kulcsfontosságú támaszpontok, miként Simontornya, Földvár, Tolna, Őrszeg, Diószeg lakossága az egész közösség katonai szolgálata fejében részesült teljes tehermentességben.

Lábjegyzet

  1. Ónody Zsigmond, Vegyes levelek. TT 1887. 413–415.

Irodalom

Ptolemaiosznak a 4. századi, Germania Magnát ábrázoló térképlapján a Tisza még a Rétköz nyírségi peremén folyik; az 5. számú raetiai, noricumi, pannoniai és illyriai lapon

  1. a Marcal a mai Marcaltő környékén csatlakozik a Rábához;
  2. a Sió-Sárvíz összefolyása Cece-Simontornya vidékén van;