Sixtus Bourbon-pármai herceg

A Múltunk wikiből

Szixtusz Bourbon–pármai herceg, teljes nevén Sixtus (Sisto) Ferdinand Maria Ignazio Alfred Robert di Borbone-Parma

Wartegg kastély, Rorschacherberg, Sankt Gallen kanton, Svájc, 1886. augusztus 1. – Párizs, 1934. március 14.
Róbertnek, Párma utolsó uralkodó hercegének második házasságából született fia,
Zita osztrák császárné, magyar királyné bátyja
Wikipédia
Szixtusz herceg (1914)
1917. február 17.
Sixtus és Xavér herceg találkozója Erdődy gróffal, IV. Károly megbízottjával Svájcban.
1917. március 24.
A Sixtus-levél megírása, IV. Károly békekezdeményezése.

Galántai József

A Monarchia újabb békekezdeményezése 1917 tavaszán

Sixtus és Xavér hercegek, Károly sógorai, akik a belga hadseregben szolgáltak, februárban közvetlen kapcsolatot teremtettek a Monarchia uralkodója és a francia államférfiak között. Erről a német császár is tudott. Ez a kapcsolat azonban mindinkább a németek előtt titkolt és Bécs külön utat járó próbálkozásává vált a megegyezéses békére, esetleg különbékére. Ugyanis mind a Sixtus-, mind a Mensdorff-vonal értesülései arra mutattak, hogy Belgium visszaállítása és Elzász-Lotaringia visszaadása ellenében nyugaton békét lehetne kötni. A németek azonban nem esünk hajlandók ilyen engedményre. Így azután érthető, hogy Károly Sixtus útján a francia kormány tudtára kívánta hozni, hogy ő a maga részéről támogatja Elzász-Lotaringia és Belgium kérdésében a nyugati álláspontot.

A két herceget március végén titokban Bécsbe hívták. A németek tudtak erről a bécsi utazásról is. Az AOK-hoz beosztott német tábornok jelentett róla, de arról már nem tudtak, hogy Károly miről tárgyalt velük. Még kevésbé volt tudomásuk arról, hogy március 24-én este a Monarchia uralkodója 4 oldalas saját kezűleg írt levelet adott át Sixtusnak. A levél Sixtushoz volt intézve, de valójában Poincarénak, a francia köztársaság elnökének szólt. A levél a Monarchia minimális hadicéljainak megvalósítását hangsúlyozta: „Birodalmamnak minden népe még szorosabb egységben mint valaha ad kifejezést annak a közös akaratának, hogy a Monarchia integritását még a legsúlyosabb áldozatok árán is megvédje… Senki csapataim katonai sikereit, különösen a balkáni fronton kétségbe nem vonhatja.” Szerbia függetlenségét vissza fogják állítani, sőt tengeri kijárathoz is juthat, de teljesen szakítania kell a nagyszerb politikával és propagandával, s ezt az antanthatalmaknak is garantálniuk kell. A levél a továbbiakban – és ez benne a legfontosabb – Németországgal szemben elismerte a francia hadicélok jogosságát: „Add tudomására titkosan és nem hivatalosan Poincaré úrnak, a francia köztársaság elnökének, hogy én minden eszközzel, egész személyes befolyásomat fölhasználva szövetségeseimnél, támogatni fogom az Elzász-Lotaringiára vonatkozó jogos francia követeléseket. Ami Belgiumot illeti, szuverenitását teljes egészében vissza kell állítani, megőrizve a maguk teljességében afrikai birtokait.” Levele befejező részében Károly kéri Sixtust: „Mindenekelőtt Franciaország és Anglia véleményét e két hatalommal való tárgyalás után közöld velem, hogy ily módon olyan megegyezési alapot teremtsünk, amelyen a hivatalos tárgyalás is elindulhasson.”[1]

A Sixtus-levél elküldését követő napokban Károly császár és Czernin külügyminiszter – aki egyébként a levél szó szerinti szövegét nem ismerte – külpolitikáját ez jellemezte, hogy megegyezéses békét akartak elérni Franciaországgal és Angliával Oroszország és Szerbia rovására.

A politikai vezetés megmerevedése 1917 nyarán

A németek hajthatatlansága arra késztette Czernint és Károlyt, hogy tovább haladjanak a franciákkal megkezdett titkos különbékére irányuló tárgyalások útján. A Sixtus-akción kívül új kapcsolatot is létrehoztak.

A katonai döntés terve és kudarca

Ezekben a napokban került nyilvánosságra a Sixtus-levél. Czernin, aki ekkortájt bízott a nyugati támadás sikerében, április 2-án hírül adta, hogy francia részről tárgyalást kezdeményeztek, de ez nem indulhatott meg, mivel Elzász és Lotaringia megszerzéséről nem mondanak le. Czernin beszéde nehéz helyzetbe hozta Clemenceau-t – ez is volt a célja –, hiszen a francia miniszterelnök börtönbe csukatta azokat, akik Franciaországban békéről, beszéltek, és a végsőkig való ellenállásra lelkesített. A Monarchia külügyminisztere – mondotta a tárgyalás kezdeményezését tagadó nyilatkozatában Clemenceau – hazudott. Később nyilvánosságra hozta a Sixtus-levelet, amelyben a Monarchia uralkodója jogosnak ismerte el Franciaország igényét Elzászra és Lotaringiára. Czerninnek, aki a levél nyilvánosságra hozásának kiprovokálásával bakot lőtt, távoznia kellett.

Lábjegyzet

  1. Lajos Iván, IV. Károly király élete és politikája (továbbiakban: IV. Károly élete). Budapest, év nélkül, 204–205.

Műve

IV. Károly sógora, Sixtus pármai herceg közvetítésével megkísérelt különbéke-kísérletére lásd mindenekelőtt Sixtus előadását: Prince Sixte de Bourbon, L'offre de paix séparée de l'Autriche (Paris, 1934)

Irodalom

P. E. Amiguet, La vie du prince Sixte de Bourbon (Paris, 1934) című életrajzát. A különbéke-kezdeményezés további irodalma: R. Fester, Die Politik Kaiser Karls und der Wendepunkt des Weltkrieges (München, 1925); Lajos Iván, Ausztria-Magyarország különbéke-kísérletei a világháborúban (Pécs, 1926); Karl Freiherr von Werkmann, Deutschland als Verbündeter. Kaiser Karls Kampf um den Frieden (Berlin, 1931); Die Friedensaktion der Meinl-Gruppe 1917–18. Hrsg. v. Heinrich Benedikt (Graz, 1962);W. Steglich, Die Friedenspolitik der Mittelmachte 1917/18 (Wiesbaden, 1964); Friedrich Engel-Janosi, Die Friedensbemühungen Kaiser Karl mit besonderer Berücksichtigung der Besprechungen des Grafen Revertera mit Comte Armand (In: Comité International des Sciences Historiques. Rapports. IV. Wien, 1965); Robert A. Kann, Die Sixtusaffare und die geheimen Friedensverhandlungen Österreich-Ungarns im Weltkrieg (Wien, 1966).