Somlóvásárhely

A Múltunk wikiből

Ha Erdélyben említenek Somlót, az Szilágysomlyóra vonatkozik.

latinul Mogentiana, németül Durnawa

község Veszprém megyében az ajkai kistérségben
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
Somlóvásárhely címere

Bóna István

A Dunántúl korai vaskora

Megfelelő kutatások hiányában egyelőre nem ismerjük a dunántúli Hallstatt-kultúra kialakulásának folyamatát, helyi vagy idegen eredetének bizonyítékait. Az urnamezős kultúra biztosan az egyik népi alapja volt, a késő bronzkori erődített telepek egy részén (például Sághegy, Velem–Szent Vid-hegy) a Hallstatt-korszakban is folytatódott az élet. Ugyanakkor az urnamezős kultúra jelentős területeire nem terjedt ki a Hallstatt-kultúra, északkeleti határa a Pilis–Vértes–Balaton vonalán volt, míg délkeleten, Somogyon át ékszerűen benyomult Tolna határáig (Szalacska, Lengyel). Ez arra is utalhat, hogy a késő bronzkori helyi lakosságot új, nyugati vagy délnyugati irányból érkező hódítók vetették uralmuk alá.

Új népelemek beáramlására, új, szervezett hatalmi csoportosulásra mutatnak az újonnan alakult központok. Hegyek csúcsán, dombok ormán 5–10 méter magas föld-, helyenként kősánccal körülvett, nagy kiterjedésű telepek keletkeztek (például Sopron–Várhely, Tihany–Óvár). E nagy telepek egyrész a kialakuló arisztokrácia (és más népesség) központjai voltak, másrészt arra is alkalmat nyújtottak, hogy veszély esetén a környező falvak lakossága állatállományával együtt sáncaik között keressen menedéket.

A Dunántúl vaskori várainak belsejében eddig kevés szakszerű kutatás folyt, ezért jellegük és szerepük még meglehetősen tisztázatlan. Némelyik (például Sághegy vagy Sopron–Várhely) törzsi központnak sejthető, a törzsi arisztokrácia sírhalmai közvetlen közelükben vagy környékükön emelkednek.

A köznép falvairól még kevesebbet tudunk, létükre csak szegényes hamvasztásos temetők (Nagydém, Halimba stb.) utalnak. Aligha állhattak többől 3–5 háznál, temetőik mindenkor kicsinyek. A sírokban kevés melléklet van, vasból legfeljebb kések és borotvák. A korszakra vonatkozó ismereteink – a néhány falusi–tanyasi temetőt leszámítva – az arisztokrácia halomsírjain alapulnak (Süttő, Nagybaráti, Mesteri, Kismező, Vaszar, Somlóvásárhely, Vaskeresztes, Sopron–Várhely stb.).

Mócsy András

Belpolitikai reformok és a tartományi igazgatás kiépítése

Hadrianus eddig ismert pannoniai municipiumai: a két helytartói székhely: Aquincum és Carnuntum, továbbá Salla (Zalalövő), Mursella (Mórichida), Mogentiana (valószínűleg Somlóvásárhely táján), Aquae Balisae (Daruvar), Cibalae (Vinkovci) és Bassiana (Petrovce).

Bóna István

Az egyház

A valószínűleg IX. századi eredetre visszamenő híres hamisítvány, az Arnulfinum adatai többnyire nem járhatnak messze a valóságtól. Savariában már az egyházat, tizedét és birtokait salzburgi tulajdonnak mondja, salzburgi tulajdonba ment át a mosaburgi (zalavári) Szent Adorján-monostor, keleten salzburgi birtokként tűnnek fel V. Aecclesiae (Pécs), nyugaton a nemrég alapított durnawai Szent Rupert-monostor (Somlóvásárhely) egyházat is, tizedével és a város kétharmadával együtt.

Györffy György

Új egyházi alapítások, újjászervezés

István egyik utolsó monostoralapítása lehetett a Tornova-, ma Torna-patak mellett épített bencés apácamonostor a Somló hegy alatt. E helyen már a IX. században rendelkezett a salzburgi érsek egy Szent Rudbert tiszteletére emelt egyházzal, mely a Paravoz-hegy körül fekvő szőlők nemes borát élvezte. Az egyház újjáépítésekor azonban patrcíniumát, a salzburgi védőszentet nem hagyták meg, mert ez Salzburg pannoniai igényjogát támasztotta volna alá. Ez volt az oka, hogy Magyarországon ez esetben, de máskor is, a Rudbert (Ludbert) nevet a hasonló Lambert névvel helyettesítették. A somlóvásárhelyi Szent Lambert-apácakolostor első apátnője István királynak egy sánta „atyjafia”, Skolasztika lett. Az „atyafi” kifejezés húgra vagy leányra nem érthető, s így lehet, hogy Skolasztika Mihály ágához tartozott, esetleg még távolabbi rokon volt.

Mérei Gyula

A Magyar Királyság külkereskedelme 1815–1848

Az 1820-as évek második felében megnőtt az érdeklődés a könnyű francia borokéhoz hasonló minőségű magyarországi fajták iránt. Különösen a neszmélyi, a somlói, az egri, a budai borokat kedvelték.

Irodalom

  • A 890. évi (?) Arnulf-oklevél 10. századi hamisítványának birtokfelsorolását tárgyi szempontból hitelesnek tartja Györffy György is (Magyar Tudományos Akadémia II. Osztályának Közleményei II. 1952. 15. j.), valamint ő azonosította Durnawát Somlóvásárhellyel;
  • A művészi edényeket tartalmazó vaszari és somlóvásárhelyi tumulusok anyagát Horváth Attila dolgozta fel (VMMK 8. 1969. 109–134).