Somssich Pál

A Múltunk wikiből
Somogysárd, 1811. január 13. – Budapest, 1888. március 7.)
politikus, a képviselőház alelnöke, majd elnöke
Wikipédia
Somssich Pál Barabás
1850.
Zsedényi Ede és Somssich Pál konzervatív röpiratai.

Arató Endre

Az aulikusok álhazafisága

Hasonló volt az aulikusok álláspontja, amikor az 1847–1848. évi országgyűlésen, 1848 márciusában Kossuth előterjesztette a megyék népképviseleti alapra állításának ellenzéki javaslatát. Ekkor Somssich Pál, az aulikusok álláspontját képviselve, hazafias aggodalmat mutatva így érvelt: „Ne alapítsd Magyarország jövőjét népképviseletre, mert ezzel akaratlanul a nemzetiségek harcát idéznéd elő, őseink bölcsességéről tanúskodik, hogy ily polyglott országban a hatósági képviseletet törvényesítették, ragaszkodjál ehhez, mint amely kiterjesztve a királyi és nagyobb mezővárosokra, századokra biztosítja a magyarság fennsőségét, holott ellenkezőleg, ha nem is veszélyeztetve, de folytonos támadásoknak lesz az kitéve a különböző nemzetiségek részéről.”[1]

Vörös Károly

Az országgyűlés első szakasza

Ezek után december 9-én az ősiség megszüntetésének kimondását már a konzervatívok részéről Somssich javasolta.

Szabad György

A Habsburg-hatalom konzervatív tartaléka

A magyar konzervatívok miután keserűen tapasztalták, hogy Schwarzenberg minden buzgalmuk ellenére is mellőzi koncepciójukat és részvételüket a birodalom újjászervezésében, ismételt kísérletet tettek a kormányzat terveinek keresztezésére. 1850 tavaszán az uralkodóhoz intézett emlékiratot hoztak nyilvánosságra. Szövegezésében Dessewffy Emil gróf, a csoport teoretikusa játszotta a főszerepet. Az uralkodó által elvetett, s így célját tévesztő emlékirat élesen elítélte a Magyarország önkormányzatát biztosító 1848-as törvényeket, az államberendezkedés akkor uralkodói szentesítést nyert átalakítását, de befejezett ténynek minősítette a jobbágyfelszabadítást, a közteherviselést és – némi fenntartással – a nemesség politikai monopolhelyzetének felszámolását. Szembehelyezkedett az ország területi széttagolásával, a benyújtásakor még elvileg érvényben levő olmützi alkotmánnyal és a centralizációs kormányzással. Magyarország politikai berendezését és a Habsburg-hatalomhoz fűződő viszonyát a szerinte egyedül törvényes forradalom előtti alapra kívánta visszaállítani. A memorandumban kifejtett koncepcióval sokban egybecsendülő nézeteket vallottak Zsedényi Ede és Somssich Pál ez idő tájt kiadott röpiratai.

Konzervatív kísérlet az abszolutizmusellenesség megnyergelésére

A változások előkészítése a senkit sem képviselő birodalmi tanácsra hárult. A továbbra is tanácsadásra korlátozott testületet a császár új tagok kinevezésével bővítette ki. Az újonnan kinevezett magyarok közül négyen hárították el „a megtiszteltetést”. Elsőként Eötvös József, aki döntésekor állítólag figyelembe vette azt is, hogy a diákság vezetői közölték vele, „hazaárulónak” tekintik a birodalmi tanácsban helyet foglalókat. Somssich Pálnak Pesten „mindenki azon reményét fejeste ki …, hogy nem lép be a birodalmi tanácsba, s midőn erre azt kérdé: »Hátha az 1848-i törvényeket hoznám onnan vissza?« némelyeknek ez volt a válasza: »Túl vagyunk már ezen; ‘Debrecen és április 14.’ a jelszó.«”[2]

Lábjegyzetek

  1. I. Tóth Zoltán, Kossuth és a nemzetiségi kérdés 1848–1849-ben. Ugyanott 249–250.
  2. Idősb Szőgyény-Marich László országbíró emlékiratai. II. Budapest, 1903–1918. 34.

Műve

P. Somssich, Das legitime Recht Ungarns und seines Königs (Wien, 1850);