Split

A Múltunk wikiből
(Spalato szócikkből átirányítva)

olaszul Spalato, horvátul Split, latinul Spalatum

Horvátország második legnagyobb városa Split-Dalmácia megyében
Wikipédia
Coat of arms of Split.gif
1105
Kálmán király elfoglalja a dalmáciai Zára (Zadar), Trau (Trogir) és Spalato (Split) városokat, valamint Dél-Horvátországot; a dalmát szigetek behódolnak.
1116
nyár vége – ősz: A velencei csapatok elfoglalják Sebenicót, Traut, Spalatót és az adriai szigeteket.
1118
Velence öt évre szóló békét köt II. Istvánnal. Dalmácia velencei birtok marad.
1124
július előtt: II. IstvánZára kivételével – visszafoglalja Velencétől a korábbi királyok adriai foglalásait.
július 11. István esküvel erősíti meg Trau és Spalato Kálmántól nyert kiváltságait.
1125
május–június: A velencei hajóhad a Szentföldről visszatérvén elfoglalja a dalmát városokat.
1136
Magyar csapatok megszerzik Dalmácia egy részét Velencétől. Gaudius lesz Spalato új érseke, az esztergomi érsek szenteli fel.

Györffy György

István lengyel, besenyő és bolgár háborúja

Mint Konstantin császár 950 körüli részletes földrajzi leírásából kiderül, Horvátország 11 zsupája a Tengermelléken és a Karsztokban feküdt, míg Dalmácia a dalmát szigetekre és néhány latin városra – Spalato (Split), Trau (Trogir), Zára (Zadar) – terjedt ki.

Az egyház átszervezése, egyházi művelődés

Az ezt követő perek kapcsán a zágrábi püspök álláspontja több hamis oklevélbe belekerült, majd miután a spalatói klérus 1238-ban megnyerte Kálmán szlavón herceg támogatását arra, hogy a zágrábi püspökséget elszakítsák a kalocsai érsekségtől, és a spalatói érsekséghez csatolják, Tamás spalatói főesperes Historiájában történetileg „megalapozta” a követelést: a spalatói érsekség hajdan a Dráváig terjedt, és területét Szent László foglalta el. Ennek a történetírásban elterjedt nézetnek azonban 1235 előtti hiteles forrásokban semmi nyoma.

Külpolitika. Horvátország megszállása

Péter azzal nyerte meg a pápai udvar és a latin városlakók bizalmát, hogy 1060-ban a spalatói zsinaton hozzájárult a szláv liturgia és glagolita írás eltörléséhez, amiért II. Sándor pápától elnyerte a király címet.

Kálmán külpolitikája

  • Kálmán Zárában ismerte meg a szent életű János traui püspököt és vele vonult Sebenico (Šibenik) és Trau (Trau) városába, ahol megerősítette az egyház kiváltságait. Utoljára Spalatót vette ostrom alá. Spalato (Split) latin polgárai Diocletianus császár egykori négyszögletes várpalotáját lakták, amióta az avar-szláv honfoglalók a szomszédos Salona székvárost elpusztították. Salonából ekkor került át Spalatóba Dalmácia érseki széke is. A várkolosszus bevételére Kálmán nem gondolhatott, de ostromzár alá vette, miközben a vitézek a környéket pusztították. Miután a király követei útján biztosította a város és az egyház kiváltságainak megtartását, az érsek és a város vezetői behódoltak. Kálmán csupán annyit kötött ki, hogy a keleti várostoronyban a horvát végek adószedő ispánja kisebb őrséget tartson fenn.
  • Ezek szerint Kálmán 1106-ban nem csupán az invesztitúráról, hanem apostoli legátusi igényéről is lemondott. Egyben biztosította a pápát a spalatói érsekség változatlan megőrzéséről, és arról, hogy Spalato az esztergomi érsekségtől független marad.
  • Kálmán 1108-ban Dalmáciában járván szabadságlevelet adott Spalato és Trau városának, amelyben adómentességet biztosított, elismerte a szabad bíró- és püspökválasztást, továbbá a polgárok jogát idegenek befogadására és költözésre, végül megállapította, hogy mással, mint a vámok kétharmad részével nem tartoznak a királynak.

Álmos kalandjai és bukása

Crescencius érsek elhalálozásával pedig Kálmánspalatói érsekké választatta kancellárját, Manassest, aki eddig a zágori (tinnini) horvát püspökséget élvezte.

Kristó Gyula

Kereskedelem

A vámmentesség általában részleges volt. Így a spalatói érsekség a Salona folyón levő malmokban, az esztergomi egyház bizonyos népei pedig Hont megye területén élveztek vámmentességet.

Egyházi társadalom

Lukács 1156–1157-ben egri püspökké lett, majd 1158-tól kezdve egészen 1181-ig az esztergomi érseki méltóságot töltötte be. Szélsőségesen gregoriánus eszméi, következetes kiállása elvei mellett a XII. századi magyar egyházi társadalom legmarkánsabb alakjának mutatják, aki kitörölhetetlen nyomokat hagyott a XII. századi Magyarország történetében. Egy testvérét ismerjük, Apát, aki a XII. század közepén az ország egyik vezető világi tisztségviselője volt. 1148–1158 között szerepel forrásainkban, kezdetben comes, a bodrogi comitatus irányítója, később pedig bán volt, a király, II. Géza szűk tanácsadó testületének tagja. Jellemző, hogy az uralkodó mindkét 1158. évi, a spalatói egyházat megadományozó oklevelében csak két főméltóság szerepel a jelenlevők sorában név szerint megnevezve: Lukács érsek és Appa bán.

II. István

  • Ugyancsak 1116 májusában a doge dalmáciai támadása eredményeképpen megfutamította Kledin bán seregét, és sorra birtokba vette a dalmát városokat (Sebenico, Trau, Spalato) és az adriai szigeteket. A László és Kálmán királyok által meghódított Dalmácia tehát egy év leforgása alatt velencei kézre került, s bár II. István hamarosan megkísérelte újra megvetni a lábát Dalmáciában, akciói ezúttal sikertelenül végződtek.
  • A Velencével kötött ötéves fegyverszünet lejártával II. István felhasználta a velencei flotta keleti tartózkodását, 1124 első felében megtámadta Dalmáciát, s talán csak Zára kivételével a korábbi magyar királyok minden adriai foglalását visszaszerezte. 1124. júliusában főemberei jelenlétében esküvel erősítette meg Trau és Spalato polgárainak kiváltságait, amelyeket azok Kálmán királytól nyertek el.

II. Béla

  • II. Béla uralkodása második felében, a belső viszonyok rendezését követően ismét aktívvá vált a magyar külpolitika. 1136-ban sikerült a királynak Dalmácia egy részét Velencétől visszafoglalnia. Az újból magyar fennhatóság alá került tengermelléki vidék Spalatóra és környékére terjedt ki, ekkor lett az esztergomi érsek közreműködésével Spalato érseke Gaudius, akinek II. Béla a Spalato melletti Salona Szent Mária-egyházát adományozta tartozékaival és a malmok vámjával egyetemben. Spalatóból indulhatott ki 1137-ben az a keleti irányú magyar katonai akció, amelynek következtében a Ráma folyó vidékét, Bosznia egy kis területét a magyarok katonai úton elfoglalták, magát Boszniát pedig önkéntes meghódolásra késztették. II. Béla uralkodói címébe is felvette a Ráma királya titulust, a báni kormányzat alatt álló Bosznia feletti fennhatóságot pedig másodszülött fiára, Lászlóra bízta, aki az 1137-ben tartott esztergomi gyűlésen nyerte el a királyi tanács egyetértésével a boszniai hercegséget.[1]
  • A szorult helyzetben levő II. Ince azt is elnézte, hogy a pápai jogkör csorbításával Gaudiust az esztergomi érsek szentelte Spalato főpapjává, sőt szorgalmazta Dalmácia suffraganeus püspökeinek, hogy engedelmeskedjenek Gaudiusnak.
  • Spalatóból indulhatott ki 1137-ben az a keleti irányú magyar katonai akció, amelynek következtében a Ráma folyó vidékét, Bosznia egy kis területét a magyarok katonai úton elfoglalták, magát Boszniát pedig önkéntes meghódolásra késztették.

II. Géza és Borisz

II. Géza még 1141-ben megköszönte Gaudius spalatói érseknek, Cernacha comesnek és Spalato város előkelőinek, hogy atyja halálakor részvétüket nyílvánították, őt trónra léptekor üdvözölték. A király kegyéről biztosította Spalatót, s jogait érvényesítette. 1142 májusában kétes hitelű oklevél szerint esküvel erősítette meg Spalato város azon kiváltságait, amelyeket Kálmán király adományozott, s ezeket újabbakkal toldotta meg, egyebek mellett megadva a spalatóiaknak a vámmentes szabad kereskedés jogát. 1143-ban újból a spalatói egyház és Gaudius érsek kezén hagyta a salonai Szent Mária-egyházat tartozékaival egyetemben, amelyet korábbi magyar királyok juttattak a spalatói érsekségnek.

II. Géza orosz és bizánci háborúi

A pápák általában Velence dalmáciai uralmát támogatták Magyarország ellenében. Így IV. Adorján pápa a célból, hogy a velencei uralom alatt álló dalmát területeket szorosan Velencéhez kapcsolja egyházi igazgatás szempontjából is, a magyar kézen lévő dalmát metropolis, Spalato mellett 1154-ben érseki rangra emelte a velencei fennhatóság alatti Zárát, majd az új érsekséget 1155-ben a gradói (velencei) pátriárka alá helyezte.

III. István konszolidációs kísérlete

A legértékesebb területek, Spalato, Trau és vidékük Bizánc kezén voltak. 1171. évi spalatói oklevél Mánuel császár nevével keltez, s Dalmácia bizánci helytartójaként Konsztantinosz szebasztoszt jelölte meg.

Új vonások III. Béla belpolitikájában

A jövedelem-összeírás kitér a Magyarország területén levő két érsekség és tíz püspökség, valamint a dalmáciai két érsekség jövedelmére is. Eszerint a leggazdagabbak Esztergom, Eger és Bács-Kalocsa voltak 6000, 3000, illetve 2500 márka bevétellel, míg a legszegényebbek jövedelme, a nyitrai püspöké, a zárai és a spalatói érseké, nem emelkedtek 500 márka fölé.

III. Béla hódító külpolitikája

  • Mindenesetre míg 1180 júniusában Spalatóban Mánuel császár nevével kelteztek, addig 1181 februárjában Zárában már a magyar király tengermelléki tartományának kormányzója, Mór állított ki oklevelet, Béla nevével keltezve.
  • Mindenesetre a déli irányú expanziós törekvések jele volt, hogy Bélának sikerült elérnie annak a boszniai püspökségnek a magyar fennhatóság alatti Spalato érseksége alá rendelését, amely korábban a bizánci császár hatalmát elismerő Raguzához (Dubrovnik) tartozott.

Imre és III. László

  • Endre azonban mit sem törődött a pápai intelemmel, a tengermelléki részeken önálló uralkodóként rendezkedett be. Első, 1198. március 31-én kelt zárai oklevelében már főemberek széles tábora, a kialakult hercegi udvar vette körül, akik között Miklós választott zárai érseket, továbbá András bánt és a dalmát városok, Zára, Spalato comeseit találjuk.
  • Az sem volt mellékes, hogy Endre tartományának érseki székvárosa, Spalato Imrével tartott; a spalatóiak hűségét Imre levélben köszönte meg.
  • Zárában két testvér, Máté és Aristodius, festők és aranyművesek képviselték és terjesztették leginkább a bogumil eretnekséget, egyaránt otthonosan mozogtak a latin (olasz) és szláv nyelvben. Velük és általában a spalatói eretnekekkel szemben Bernard spalatói érsek lépett fel, aki alá 1191 óta a boszniai püspökség is tartozott. Boszniában az 1180-tól uralkodó Kulin bán 1199 táján feleségével, rokonságával, sok-sok hívével egyetemben a bogumil vallást választotta a keresztény hit ellenében. Lépésével a keresztény hitet terjesztő, s ezt a beavatkozáshoz ürügyként felhasználó magyar uralkodók formális fennhatósága alól is menekülni próbált. Bernard érsek 1200-ban Spalato és Trau városokból sok eretneket kiűzött, akiknek Kulin bán adott menedéket. Kulin ezeket katolikusként fogadta, többre becsülte a katolikusoknál, és keresztényeknek nevezte őket.
  • 1202-ben III. Ince pápa erősítette meg Bernard spalatói érseket két falu, illetve egy templom kegyurasága birtokában, amelyet Imre király és Endre herceg engedett át Spalatónak.

Az új berendezkedés ellenfelei

1210. évi királyi oklevélből értesülünk arról, hogy Magyarország bizonyos főemberei (quidam pricipes Ungariae) II. Endre ellenében Gézának, III. Béla király öccsének fiaihoz Görögországba leveleket és követeket küldtek, hogy a Géza-fiakat Magyarországra csábítsák, s azok az ő segítségükkel megszerezzék az ország kormányzását. Az összeesküvés célja tehát nyíltan II. Endre uralmának megbuktatása volt. Követeik már a Tengermellékre, Spalatóba érkeztek, amikor Domald sebenicói comes, azokban az években II. Endre híve, lefülelte, és a náluk talált levelekkel együtt megbéklyózva a királyhoz vezette őket.

Az új berendezkedés időszakának külpolitikája

  • A velencei befolyás ellensúlyozására II. Endre sorra érvényesítette a dalmát városok korábbi kiváltságait, s első uralkodói tetteinek egyikeként még 1205-ben Nona város polgárainak jogait és kiváltságait állapította meg, majd 1207-ben esküvel erősítette meg Spalato város kiváltságait II. Géza 1142. évi, kétes hitelű oklevele alapján, s ugyancsak 1207-ben kiváltságlevelet adott a spalatói érsekség számára.
  • A keresztes hadba induló II. Endre távolléte idejére az ország kormányzását korábbi ellenfelére, János érsekre bízta. Maga velencei hajókat bérelt, s a bérleti díj fejében Velence javára lemondott Záráról. Olyannyira híján volt a pénznek, hogy elindulásához kölcsönöket kellett felvennie magyarországi egyházaktól és világiaktól. Néhány püspök, a pannonhalmi apát, továbbá számos világi előkelő kísérte a magyar királyt, aki Spalatóban szállt hajóra.

Az új berendezkedés tetszhalála és feléledése

Bélát a varasdi hospeseket érintő döntések meghozatalakor hű jobbágyai, István zágrábi püspök, Salamon bán és mások vették körül, az oklevél méltóságnévsorában pedig a drávántúli terület vezető egyházi és világi előkelőivel találkozunk méltóságjelölőként: a spalatói érsekkel, a zágrábi, a korbáviai püspökkel, a bánnal, a varasdi ispánnal és más comesekkel.

Endre és Béla politikája az 1220-as évek közepén

  • A Tengermelléken éppen 1223–1224-ben feudális belháború dúlt. Domald, aki az 1210-es években az új berendezkedés politikájának egyik haszonélvezője, II. Endre híve volt, ezekben az években hátat fordított Endrének, idegenből hozott sereggel pusztította a rivális főurak, a Bribiriek (azaz a Subicok és a Zrínyiek ősei) földjét. Az uralkodó ezért 1224 elején, amikor még Buzád töltötte be a pozsonyi ispáni tisztet, Domald földjét elvette, és a Bribirieknek adományozta. Ez azonban nem törte meg Domald hatalmát az Adriai-tenger partján. Megszerezte a Spalatóhoz közeli Clissa várát, és onnan követett el feudális hatalmaskodásokat Spalato ellen. A szlavón hercegi méltóságba visszakerült Béla egyik első tette a lázadó Domald leverése volt. Egyik vitéze, Geregye nembeli Pál, aki később, IV. Béla király korában az udvarbíró méltóságára emelkedett, Domald rokonát, Boyzent párviadalban legyőzte és elfogta. Maga Béla Clissa várát ostromolta, s a menekülő Domaldot fogságba ejtette, aki csak magas váltságdíj fejében szabadult. A Bribiriek támogatását élvező Béla tehát 1224 első felében legyűrte Domald lázadását, s helyreállította tartománya békéjét.[2]
  • Ezek az oklevelek azt is tükrözik, hogy Bélát Szlavóniában újra királyi udvar vette körül, ahol a szlavóniai egyházi és világi előkelőkön, a spalatói érseken, a korbáviai, a tinnini, a zágrábi püspökön, a topuszkói apáton, a bánon, a goricai, a zágrábi ispánon kívül magyarországi méltóságok viselői is főemberei közé tartoztak: Csák bodrogi és Márton vasvári ispán.
  • A szlavón egyházi méltóságok, a spalatói érsek, a tinnini, a scardonai püspök, a bánok és az ispánok 1226 óta Kálmán tisztségviselőinek sorában, intézkedéseinek tanúiként bukkannak fel.
  • Az eretnekek elleni küzdelemben területileg legjobban érdekelt püspökség, a boszniai, egészen az 1220-as évekig a spalatói érsekség alá tartozott, minthogy a spalatói egyház számára 1207-ben kibocsátott kiváltságlevélben maga II. Endre erősítette meg Spalato joghatóságát a boszniai püspökség felett.

Írásbeliség

  • Az 1116–1196 közti időszakból 21 levél maradt fenn, ahol a partnerek egyike vagy ritkán mind­egyike magyarországi személy. A külföldi fél 12 esetben a pápa, további néhány esetben érsek, illetve apát. A magyarországi levelezők sorában a királyok, II. Géza, III. Béla mellett érsekeket találunk, így Lukács esztergomi és Absolon spalatói főpa­pot.
  • A Roland névvel Magyar­országon legkorábban az 1140-es években, az Olivér névvel Spalatóban már a XI. század végén, Magyarországon pedig 1177-ben találkozunk, az Olivant vál­to­za­tának tekinthető Elefánt pedig helynévként Magyarországon 1113-ban fordul elő.

A tatárok Magyarországon

  • IV. Béla súlyosan sebesült Kálmán öccsével együtt Zágrábban tartózkodott. Feleségét, gyermekeit, köztük a kétéves Istvánt a Tengermellékre, Spalatóba küldte, hogy mindenképpen biztonságban legyenek. A királyi család Clissa várában lelt menedéket. Ugyancsak a tengerpartra vitette Szent István tetemét és számos egyház kincseit.
  • A király és kísérete előbb Spalatóba húzódott, majd még nagyobb biztonságról akarván a király gondoskodni a maga és családja számára, Trauba ment, amely szigeten feküdt. Kadan serege előbb Spalato ellen fordult, de nem kezdett a város megvívásához, mert úgy gondolta, a magyar király Clissa várában tartózkodik. Miután a tatárok tudomást szereztek arról, hogy itt sem lelik fel az üldözött Bélát, felhagytak az ostrommal, s Trau felé indultak.

Zimányi Vera

Fiskális törekvések a kereskedelmi haszon megcsapolására. Adózás.

Erdélyben Bethlen Gábor fejedelem az állami monopóliumok rendszerét a Habsburg uralkodónál sokkal hatékonyabban szervezte meg. A hadjárataihoz szükséges pénz előteremtésére szerződéseket kötött külföldi (spalatói, danckai, skót stb.) kereskedőkkel higany, viasz eladására, s egyben elrendelte, hogy engedélye nélkül senki ne vihessen ki Erdélyből mézet, viaszt, török területekre senki ne adhasson el higanyt.

Katus László

A horvát nemzeti mozgalom „új kurzusa”

A délszláv nemzeti politika új irányvonala – amint akkor nevezték –, az „új kurzus” azonban nem Horvátországban, hanem Dalmáciában alakult ki 1903 őszén. Megfogalmazói Ante Trumbić spliti polgármester, a dalmáciai Jogpárt vezetője és Frano Supilo, a fiumei Novi List szerkesztője voltak.

Irodalom

A hamis 1103. évi spalatói oklevélre (Fejér György, Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civiles II. 39–40; T. Smičiklas, Codex diplomaticus Regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae II. 10–11) lásd Szentpétery, Az Árpád-Házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke 39. sz.; Lőrinc esztergomi érsek 1106. évi zsinatára lásd T. Smičiklas, Codex diplomaticus Regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae II. 16–18.

Kálmán kiváltságlevele Traunak és Spalatónak: Fejér György, Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civiles II. 45–46, 80; T. Smičiklas, Codex diplomaticus Regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae II. 19, 37; Györffy György, Történelmi Szemle 10. 1967. 47. kk..

  1. II. Béla boszniai (rámai) hódítására lásd S. Ćirković, Istorija srednjovekovne bosanske države (Beograd, 1964).
  2. Domaldról S. Milinović Cetinski Knez Domaldo (Zara, 1886) címmel készített monográfiát.