Speyer

A Múltunk wikiből
város Németországban
Wikipédia
Wappen Speyer.jpg
1087
nyár: I. László követei Speyerben, a IV. Henrik-ellenes birodalmi gyűlésen III. Viktor pápát László támogatásáról biztosítják IV. Henrikkel és III. Kelemen ellenpápával szemben.
1570
augusztus 16. Megegyezés I. Miksa és János Zsigmond között Speyerben. (A Szapolyai család kihaltával a fejedelem uralma alatt álló területek I. Miksára, illetve utódaira szállnak.)
1571
május 25. Somlyai Báthori Istvánt az erdélyi országgyűlés fejedelemmé választja. A speyeri egyezmény értelmében hűségesküt tesz I. Miksára.

Györffy György

A keresztes hadjárat

Remete Péter hadba hívó beszédei a Rajna vidéki németek körében találtak leginkább visszhangra, és itt két ember szervezett önálló keresztes hadat; Gottschalk pap és a kegyetlenségéről hírhedt Emich leiningeni gróf. Alig álltak össze a hadak, első dolguk volt, hogy a püspöki városokban lakó zsidók ellen fordultak. Kezdetben csak megkeresztelkedésüket követelték, de tapasztalva a zsidók ellenállását, fékevesztett üldözésbe kezdtek. Ahol a püspökök befogadták a zsidókat, megostromolták a palotát, ahol a zsidók a szomszédos falvakba menekültek, utánuk mentek, megölték és kirabolták őket. Metz, Trier, Köln, Speyer, Worms és Mainz hithű zsidósága javarészt elpusztult az öldöklésben.

Sinkovics István

A török védnökség

Ferdinánd serege folytatta a Szapolyai-hívek kezén levő várak elfoglalását, úgyh­ogy a Habsburg uralkodó lassanként az egész országot a magáénak mondhatta. János király azonban nem adta fel a harcot. Fő reménysége immár a török segíts­ége volt, de nyugati kapcsolatait is fenntartotta. Tarnówból április elején le­velet küldött Regensburgba, de mivel az ez évi birodalmi gyűlés elmaradt, prób­álkozása visszhang nélkül maradt. A következő évben a Speyerbe összehívott gyűl­és előtt ismét eljuttatta levelét a választófejedelmekhez. Félreérthetetlenül célzott arra, hogy Ferdinánd támadása miatt kénytelen a Porta szövetségét keres­ni, és kérte, hogy vessenek véget az ellene irányuló jogtalan támadásoknak. Ha pedig a török szövetségből az egész kereszténységre kár származnék, ezért Ferdinándot terheli felelősség.

Bécs ostroma

A birodalmi fejedelmek és rendek készek voltak az áldozatra, de el akarták kerülni, hogy a török ellen adott segítséget V. Károly a protestánsok leverésére fordítsa, vagy Ferdinánd János király ellen használja. Az 1529 tava­szán tartott speyeri birodalmi gyűlés ezért megszavazta ugyan az 1521-ben még a császár római koronázására megajánlott segély (Romzugshilfe) fel nem használt, tekintélyes maradékát, amelyből 10–12 ezer gyalogost és 4 ezer lovast lehetett kiállítani, de az esedékes összeg tényleges befizetését a török hadmozdulataitól tette függővé. Augusztus közepére már világossá vált, hogy a veszedelem félelmetes valóság, s a török hadjárat nemcsak Ferdinánd országai, hanem egész Európa számára is beláthatatlan következményekkel járhat.

A birodalmi gyűlés kérdésére, hogy saját maga milyen erőkkel rendelkezik, Ferdi­nánd sorra vette országait. Magyarországról nemesi felkelésre számított, de a tényleges erőről semmit nem tudott mondani, hiszen senkinek nem volt áttekintése arról, hogy mely területek tartoznak Ferdinándhoz. Csehország 6 ezer gyalogost, 600 lovast és pénzt, Morvaország 3 ezer, Szilézia 4 ezer gyalogost ad. A tiroli grófságtól 5 ezer gyalogost lehet várni. Az osztrák tartományok évi jövedelmük felét ajánlották fel pénzben, és vállalták, hogy a másik fele rész minden 100 forintja után egy évre egy lovast tartanak. Az egyháziak jövedelmük tized-, a polgárok negyedrészét fizetik be. Ferdinánd egyúttal 100 darab kerekes ágyút ígért, továbbá 30 újfajta dunai hajót az utánpótlás szállítására. 18 ezer gyalogosra és 600 lovasra számított tehát biztosan, a további erőkről azonban hozzávetőlegesen sem tudott tájékoztatást adni.

Ferdinánd ismételten kérte a birodalmi fejedelmeket és rendeket, hogy a megsza­vazott gyorssegélyen kívül még 50 ágyúval és megfelelő mennyiségű élelmiszerrel segítsék. Azt is kérte, hogy a gyorssegélyként kiállított csapatokat azonnal küldjék Magyarországra a török támadás feltartóztatására, vagy ha a támadás el­maradna, az Al-Duna menti várak, elsősorban Nándorfehérvár visszafoglalására. Ferdinánd tehát az ország déli védelmi rendszerének helyreállítását remélte a birodalmi hadsereg segítségével.

A birodalmi rendek azonban nem egyeztek bele, hogy a gyorssegélyt támadó háború céljaira fordítsák; erre az állandó segély szolgált volna, ezt azonban nem sza­vazták meg. A támadó háborút elvben ellenezték, mivel anyagilag és katonailag is kockázatosnak és veszélyesnek ítélték. A késedelmes és hiányos befizetések miatt nem tartották teljesíthetőnek a Ferdinánd kérte katonaság azonnali kiállítását sem. Kitartottak amellett, hogy a gyorssegélyt csak védekezésre lehet fordítani, ezért befizetése és csapatok fogadása a török sereg megjelenésével válik idős­zerűvé. Csak augusztus 20-án, amikor a törökök már Budához közeledtek, határ­ozták el a segély behajtását. Így azután gyalogosok csak szeptember 20-a után érkeztek Bécsbe, ugyanakkor jött meg a lovasok első csoportja is. A fővezérnek kinevezett Pfalzi Frigyes a város hirtelen történt körülzárása miatt nem is tu­dott bejutni Bécsbe, úgyhogy unokaöccsének kellett átvennie a birodalmi csapatok vezetését.

Két kormány

A protestánsok, mint 1529-ben Speyerben, most sem fogadták el a katolikus többség álláspontját, ami a török elleni védekezés ügyére is hatással volt.

A gyalui egyezmény

Ferdinánd 1542 áprilisában, Izabella júliusban hagyta jóvá a megállapodást. Ekkor már javában folytak a török elleni hadjárat előkészületei, melynek elsődleges célja Buda visszafoglalása volt, még mielőtt az ellenség végleg berendezkedik benne. Szinte ugyanabban az időben ült össze az országgyűlés Besztercebányán, a német birodalmi gyűlés pedig Speyerben. Ferdinánd biztosokkal képviseltette magát a magyarországi rendek ülésén, maga pedig Speyerbe ment.

Katonai és diplomáciai próbálkozások a török visszaszorítására

A hazai országgyűléssel egyidejűleg Speyerben a birodalmi rendek hozzájárultak ahhoz, hogy az 1530-ban Augsburgban megszavazott állandó segélyt most folyósítsák (ez 4 ezer lovas és 20 ezer gyalogos háromévi fegyverben tartását jelentette). A segélyt ezúttal nem kötötték feltételekhez. Tudomásul vették viszont, hogy az 1541-ben Algírban a törökkel, a rákövetkező évben I. Ferenccel háborúskodó V. Károly császár nem ad külön segítséget, és lemondtak a többi európai ország támogatásáról is. Az örökös tartományok és a Cseh Királyság országai katonaság helyett pénzadót fizettek, hogy azon Magyarországon lehessen minél több könnyűlovast felfogadni, mivel velük lehet legeredményesebben a török ellen harcolni.

Fegyverszünet. Béke a törökkel.

A császár évről évre halasztotta, majd levette a napirendről a török elleni háborút. I. Ferenc francia királlyal 1554-ben Crépyben békét kötött ugyan, és szabad kezet kapott a birodalmi protestáns fejedelmek ellen. (Őket előzetesen a franciák ellen tudta kihasználni, úgyhogy a speyeri birodalmi gyűlés 1544 elején a töröksegélyt a törökkel szövetséges francia király ellen szavazta meg.)

A speyeri egyezmény

Önálló cikk.

A fejedelemség területi kialakulása

1570-ben a speyeri egyezmény nagyjából eldöntötte a vitás területek hovatartozását. Nem terjedt ki az egyezmény az Erdély felé eső hódoltsági sávra, de ennek hallgatólagosan Erdélyhez kellett tartoznia. Így került Erdélyhez Zaránd és Arad vármegye egy része, továbbá a lugosi és karánsebesi kerület. A Habsburgok a tényleges helyzetnek megfelelően lemondottak ezekről a területekről, és a megállapodásnak volt olyan pontja is, hogy ha János Zsigmond vagy utódai valamit visszaszereznek a Tiszán túl, az őket fogja illetni.

Bár a Tiszántúlnak csak kisebbik fele kerülhetett a fejedelem uralma alá, a Partium mégis az erdélyi állam jelentős erősödését szolgálta. Fejlett volt mezőgazdasága, főleg bort és élő állatot vittek piacra, Máramarosban sót bányásztak, a Bihar hegységben nemesfémeket. A Partium 10 ezernél több adózó portájával jelentős tétel volt az erdélyi állam jövedelemforrásai között.

Míg a speyeri egyezmény János Zsigmond és a Habsburg-ház kapcsolatát rendezte, Erdély viszonyát a törökhöz voltaképpen már 1541-ben „rendezték”. A szultán védnökséget vállalt fölötte, de ezért évi 10 ezer aranytallért kötött ki, és arra törekedett, hogy mindenáron megakadályozza Erdély és a királyi Magyarország egyesítését közös uralkodó alatt. A drinápolyi béke után a Habsburgokkal való megegyezést ugyan nem ellenezte, de a speyeri szerződésben voltak pontok, amelyek miatt a megállapodást nem lehetett a Porta tudomására hozni. A törökhöz írt leveleiben János Zsigmond továbbra is mint választott király szerepelt, bár az elővigyázat feleslegesnek bizonyult, mert Isztambulban eleve mindenről tudtak.

Kincstári jövedelmek, hadszervezet, diplomácia

A tiszántúli vármegyék a rendkívüli adót portánként 1- 1,25 - 1,50 forinttal teljesítették. Az ottani bányászat is jól jövedelmezett, annak ellenére, hogy Nagybányáról, ahol aranyból, ezüstből és a pénzverésből évi 40 ezer forint folyt be, a speyeri egyezményben le kellett mondani.

A vajda „fejedelmi” hatalma

Az utódlásra ketten voltak esélyesek. Az egyik: Bekes Gáspár, aki János Zsigmond uralkodása végén a fejedelem nevében intézkedett, és döntő része volt a speyeri egyezmény megkötésében.

A központi hatalom és a rendek Erdélyben

A kincstári jövedelmek számbavétele során Báthori mindenkit elszámolásra kötelezett. Csáky Mihály, az egyik testamentumos úr, azzal a indoklással akart kitérni a felelősségre vonás alól, hogy a jövedelmek egy részét a speyeri szerződés értelmében a magyar király javára használta fel.

Báthori és a királyi Magyarország

Szatmár vára és uradalma korábban a Báthoriak birtoka volt, a tiszántúli területekért folytatott harcok során, 1561-ben Habsburg kézre került, és ezt a helyzetet rögzítette a speyeri egyezmény.

Irodalom

A végvárak építésére 3 évre megállapított összeg: Abschiede der Röm. Kays. Maiestät und gemeiner Stände auf dem Reichstag zu Speyr. Anno Dom. MDLXX. aufgericht (Haus-, Hof- und Staatsarchiv Mainzer Erzkanzler Archiv, Reichstagsakten 1570–1576).