Sréter János

A Múltunk wikiből
a Rákóczi-szabadságharc tüzértábornoka
Wikipédia

Heckenast Gusztáv

Az újkori iparfejlődés kezdetei a Habsburg-birodalomban

Schröder terveit Tabor feltámasztására az Udvari Kamara nem támogatta; a tönkrejutott vállalkozó félreállítva, a magyarországi Szepesi Kamara tanácsosaként halt meg. Ötletekben oly gazdag életének utolsó javaslatát, a bombagyártás meghonosítását Magyarországon névrokona, Sréter János brigadéros valósította meg a Rákóczi-szabadságharc alatt.

R. Várkonyi Ágnes

Az első konföderáció és az Udvari Tanács

Az Udvari Tanács (consilium aulicum) minden bizonnyal 1704 elején Miskolcon alakult meg, s 1705 szeptemberéig ez volt az új államszervezet legfontosabb központi testülete. Tagjai Jánoky Zsigmond, Gerhard György, Brenner Domokos, Platthy Sándor, Török András, Radvánszky János, Bulyovszky Dániel, Prileszky Pál, Labsánszky János, Hellenbach János Gottfried, Radics András, Vay Ádám, Sréter János voltak. Hajdan valamennyien tehetős, de elszegényedett vagy gyarapodó nemes családok sarjai voltak, akik tanultságukkal, látókörükkel, politikai tapasztalataikkal messze kiemelkedtek osztályos társaik közül. Rákóczi gyakran ministeriumnak hívta a tanácsot, ministereknek tagjait, így nevezték a vármegyék és nemegyszer Bercsényi is.[1]

Diplomácia és hadsereg

Thököly hadseregéből egész sereg kitűnő ezereskapitány került ki: Bóné András, Gödény Pál, Deák Ferenc, Gyürky Pál, Sréter János, Komlóssy Sándor. Az alsó tisztikar ugyancsak jól elkülöníthető tömbjét az első felkelők maguk választotta paraszthadnagyai és kapitányai alkották, közülük emelkedett ki a hadszervezőnek is kiváló Esze Tamás.

A fegyvernemek között számban és hatóképességben a lovasság fölénye érvényesült. A korszerű hadviselés viszont erős gyalogságot és jó tüzérséget kívánt volna. 1704 folyamán a gyalogság létszámát kevés sikerrel tudták csak növelni. A nagyon szegényes hazai hagyományokkal rendelkező tüzérséget és a műszaki alakulatokat francia tisztek és hadmérnökök segítsségével szervezték meg. A tüzérség főinspektora Sréter János lett, és remekül megállta a helyét.

Politikai válság és országgyűlés Szécsényben

Az államhatalom fontos pozícióját kézben tartó Ráday Pállal szoros kapcsolatban levő udvari tanácsosok köréhez tartozott az alsó-magyarországi főkamaragrófság adminisztrátora, Hellenbach báró és a vállalkozó szellemű, jó gazdasági érzékkel rendelkező köznemesek több jellegzetes alakja, mint Platthy Sándor, Kajali Pál, Kálmáncsay István, Lányi Pál, Lónyay Ferenc és mások. Néhány vármegyében a tisztikar tagjai között voltak híveik. Azonos elveket vallottak velük a felső-magyarországi városok egyes tekintélyes polgárai is, mint Kray Jakab késmárki bíró vagy az eperjesi Klesch János. A hadsereg tisztjei közül Gyürky Pál generális, Sréter János brigadéros, Vay Ádám udvari marsall és mások tartoztak közéjük.

Fejedelmi jobbágypolitika, bányászmozgalmak

1707. szeptember 3-án Rákóczi bizottságot küldött ki a bányák összes termelési, technikai és jövedelmezőségi kérdésének megvizsgálására. A Csáky István, Jánoky, Gerhard, Radvánszky, Sréter, Spáczay, Lányi részvételével kiszálló bizottság azonban még el sem kezdte az érdemi munkát, amikor szeptember 23-án a szivattyúk több aknánál leálltak, majd 26-án Szélaknáról a bányászok nagy csapatban bevonultak Selmecbányára, elvitték a bányabírótól a zászlót, dobokat és fegyvereket, s azt követelték, hogy ezüstpénzzel fizessék őket, vagy adjanak nekik élelmiszert, posztót, vásznat. Ezek után magukhoz vették a társpénztárt és a társládát, visszamentek Szélaknára, s ott a bányászfelkelések hagyományos szokása szerin a nyitott társláda mellett három napig tanácskoztak, majd 30-án száztagú küldöttséget indítottak a fejedelemhez. A küldöttséget azonban Zólyom vármegye parancsából egy parasztcsapat visszafordulásra kényszerítette. Közben a vágatokban, aknákban emelkedő víz az egész bányaüzemet pusztulással fenyegette. Hellenbach kérésére Esterházy Antal generális egy csapat katonát küldött Neumann ezredes vezetésével, aki kétnapi hiábavaló rábeszélés után a szélaknai vájárháznál összegyűlt, kövekkel védekező bányászokra lövetett – 11 bányász meghalt, 20 megsebesült. Rákóczit a selmeci sortűz híre nagyon megrázta, bár a bányászok mozgalmát – amely jóval korábban elkezdődött, hosszabb távú folyamatba illeszkedett, és amelyet a többségükben katolikus szlovák és német bányászoknak az evangélikus tisztviselőkkel kiéleződött felekezeti ellentétei is átszíneztek – „temeraria conspiratio”-nak, „vakmerő összeesküvés”-nek[2] nevezte, de mindent megtett, hogy a feszültségeket levezesse, a bányászok igényeit kielégítse.

Heckenast Gusztáv

A Rákóczi-szabadságharc hatása a magyar iparfejlődésre

A kuruc tüzérség ellátására Sréter János brigadéros irányítása alatt ágyúöntő műhely létesült Besztercebányán és Kassán, bombaöntésre és lőszergyártásra specializálódott a libetbányai és a tiszolci vashámor.

R. Várkonyi Ágnes

Művészetek

Bercsényi Miklós, Vay Ádám, Sréter János, Pekry Lőrinc, Károlyi Sándor és feltehetően Bottyán János egykorú olajfestményeinek mestere ismeretlen.

Lábjegyzetek

  1. AR I: IV. 491.
  2. Idézi: Heckenast Gusztáv, Az 1706–1708 évi bányászmozgalmakról. Rákóczi-tanulmányok. Budapest, 1980. 83.