Stefán Ágoston

A Múltunk wikiből

olykor Stéfán, Stepán, ritkábban Stejfán

Batár, 1877. május 25. – Rahó, 1945. augusztus 2.
ügyvéd, lapszerkesztő,
ruszin népbiztos, a Forradalmi Kormányzótanács tagja
Wikipédia

Siklós András

Ruténföld

A Budapesten székelő ruszin minisztérium élére az addigi kormánybiztos, Szabó Oreszt került; a kormányzóság élére – székhelye Munkács volt – Stefán Ágoston rahói ügyvédet nevezték ki.

Hajdu Tibor

Külpolitika és nemzetiségi politika

Ruténföldön az ukrajnai hadihelyzet alakulása tétlenségre kárhoztatta a Nyugat-Ukrajnával való egyesülés híveit, a Szovjet-Ukrajnával rokonszenvezők pedig a Tanácsköztársaságot támogatták, mint az eljövendő nemzetközi szovjetköztársaság részét. A munkásmozgalom azonban itt fejletlen és önállótlan volt, ezért a kormányzótanács kénytelen volt megtűrni a Ruszin Népbiztosság élén a Stefán Ágoston-féle „magyarbarát” papi–értelmiségi–polgári klikket. A hadműveletek következtében Ruténföldön már április végén megszűnt a tanácshatalom; a népbiztosság ukrán nacionalistái a Tanácsköztársaság funkcionáriusaiból tüstént az új, az ukrán nép által cseppet sem kívánt csehszlovák impérium hivatalnokaivá vedlettek át.

A kormányzótanács újjáalakulása

Az újjáalakult kormányzótanács tagjai a következők lettek: a kormányzótanács elnöke változatlanul Garbai Sándor; belügyi, vasúti és hajózási népbiztosok Landler Jenő, Vágó Béla; földművelésügyi népbiztosok Hamburger Jenő, Nyisztor György, Vántus Károly; hadügyi népbiztosok Kun Béla, Böhm Vilmos, Fiedler Rezső, Haubrich József, Szántó Béla; igazságügyi népbiztosok Rónai Zoltán, Ládai István; közélelmezési népbiztosok Erdélyi Mór, Illés Artur, Kondor Bernát; közoktatásügyi népbiztosok Kunfi Zsigmond, Lukács György, Szabados Sándor, Szamuely Tibor; külügyi népbiztosok Kun Béla, Ágoston Péter, Pogány József; munkaügyi és népjóléti népbiztosok Bokányi Dezső, Guth Antal; német népbiztos Kalmár Henrik; pénzügyi népbiztosok Székely Béla, Lengyel Gyula; ruszin népbiztos Stefán Ágoston; a szociális termelés népbiztosai Varga Jenő, Dovcsák Antal, Hevesi Gyula, Kelen József, Rákosi Mátyás, Bajáki Ferenc. Ez a névsor lényegében alig változott júniusig, bár az intervenció megindulása után néhány más beosztású népbiztos, mint Szamuely és Pogány teljesen a katonai feladatoknak szentelte magát.

A kormányzótanács 34 tagja közül 13 tartozott március 21-e előtt a kommunista párthoz, 7 kifejezetten baloldali szociáldemokrata, tehát olyan, aki már az őszirózsás forradalomtól kezdve a pártvezetőség nyílt, ellenzéki bírálója volt. A baloldali többség mellett jelentős a BöhmGarbaiKunfi-féle centrum, valamint a sem a jobb-, sem a baloldalhoz nem sorolható munkásvezetők (Bajáki, Bokányi) súlya. Kimondottan jobboldali szociáldemokratának a kormányzótanács 5-6 tagját tekinthetjük, ezek közül politikai szerepet főleg Dovcsák és a fenntartással ideszámítható Haubrich játszott, a többiek szakminiszterek, éppúgy, mint a két polgári szakember: Stefán és Ládai.