Štefan Marko Daxner

A Múltunk wikiből
(Stefan Marko Daxner szócikkből átirányítva)

magyarosan Daxner István Márk

Tiszolc, 1823. december 22. – Tiszolc, 1892. április 11.
szlovák ügyvéd, törvényszéki bíró,
a Štúr generáció egyik nemzetébresztő tagja
Wikipédia
Stefan Marko Daxner 1864 Weibezahl.jpg
Stefan Marko Daxner 1864 Weibezahl

Szabad György

A nemzetiségek csalódása

Az önkényuralmi rendszernek az együtt élő népek megosztására, nemzeti mozgalmaik szétzilálására irányuló politikájának jellemző példái közé tartozik, hogy a szlovák nemzeti törekvések hivatalt vállaló képviselői közül Ján Franciscit Besztercebányáról előbb Debrecenbe, majd Nagyváradra, Stefan Marko Daxnert Kassáról Sátoraljaújhelyre, végül Nagykállóba helyezték.

A társadalmi és a nemzetiségi politika ellentmondásai

A horvát Mirko Bogović, a szerb Mihajlo Polit-Desančić és Jakov Ignjatović, a szlovák Ján Palárik és Stefan Marko Daxner, a román George Bariț sok más nemzetiségi politikussal együtt jelét adta annak, hogy kész az abszolutizmusellenes összefogás előmozdítására.

A nemzetiségi kérdés fejleményei és hatásuk az országgyűlésre

A nemzetiségi bizottság legnagyobb politikai mulasztása az volt, hogy az alapelvek kialakítására korlátozódva elhárította az együtt élő nemzetek kívánságainak, még a hivatalosan elébe utalt turócszentmártoni emlékiratnak a megtárgyalását is. Daxner, az emlékirat szlovák fogalmazója szerint „a magyarok” ekkor mulasztották el a megbékélés „kitűnő lehetőségét” nem ismerve el, hogy több „nemzet” lakja „a közös hazát”. Pedig ha ezt elismerve biztosítják „a szabad nemzeti fejlődést polgári, vallási, iskolai és kulturális téren”, akkor – szerinte – „a haza integritását azonosították volna a haza nemzeteinek életérdekeivel”.[1]

Törekvések az együtt élő népek összefogásának előmozdítására

1862 elején a Kossuthtal az országgyűlés végnapjaiban kapcsolatot teremtő következetes határozatiak a nemzetiségi megbékélés legális szorgalmazóiként léptek fel. A Kövér Lajos által szerkesztett Jövő feladatát nem utolsósorban éppen ebben jelölte meg „támogatóinak” az a húsz tagú csoportja, amelyben ott voltak a határozatiak balszárnyának vezetői (Szilágyi Virgil, Böszörményi László, Madarász József), a függetlenségi mozgalom titkos szervezetének olyan fontos alakja, mint Vidats János gépgyáros, további Kubinyi Ferenc akadémikus, Batthyány István gróf és mások mellett a nemzetiségi megbékélés elismert sürgetője, a turócszentmártoni nyilatkozat megfogalmazójával, Daxnerrel baráti viszonyba került Kállay Ödön és a sokoldalú szerbiai kapcsolatokkal bíró Csernovics Péter.

Lábjegyzet

  1. Idézi: Szabad György, Forradalom és kiegyezés válaszútján (1860–61). Budapest, 1967. 555.

Műve

Š. M. Daxner, V službe národa. Zost. F. Bokes (Bratislava, 1958);